Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-07 / 6. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. február 7 6- S2. Huszonhármatok évfolyam. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. megjelenik: HIRDETÉSI DU : hivatalos hirdetőieknél; Minden egyes aió ntAn* 1 kr. Ason/elül bélyeg 80 kr. Kiemelt dissbetflk ■ körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden Q centiméter a tán 8 kr ssámittztik. Állandó hirdetéseknél I kedvezmény nynjtaiik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A magyar nyelv terjesztéséről. Bubics Zsigmondnak, a kassai egyház- megye fenkölt lelkű s hazáját lángolón szerető püspökének, a magyar nyelv terjesztése ügyében papságához a közelmúltban intézett ismeretes körlevele alkalmából, a melyben drága hazánk nyelvének terjesztését papjainak sziveire kötvén, kérdést intéz egyszersmind hozzájok, hogy, az egyes egyházközönségek külömböző visszonyaira való tekintettel, mely módok lennének a legmegfelelőbbek e cél elérésére: szabad legyen, mondom, e minden hazafit fölöttébb érdeklő ügynek, mint oly sokszor, úgy ez úttal is felszínre történt hozatala alkalmából, szerény tapasztalataimat e lapok utján nyilvánítanom.*) Úgy a magas kormány, mint a közművelődés orgánumai : a közművelődési, a magyar nyelvet terjesztő egyesületek, a sajtó, de még az egyesek is, átlévén hatva e mondás igazságtól: »nyelvében él a nemzet,« ezt nemcsak művelni, de terjeszteni is igyekezenek. Általános a meggyőződés, hogy a magyar nyelv az eszköz, mely ösz- szeforrasztva a haza idegen ajkú elemeit a magyar fajjal nagygyá, tekintélyessé teheti a nemzetet. S épp ezért úgy a magas kormány, mint fentemlitett közegei a közművelődésnek, minden lehető és szabad eszközzel odahatnak, hogy e cél, a magyar nyelv terjesztése, mennél sikerésebben elö- mozdittassék. E téren ritka buzgalmat fejt ki Zemplén- vármegyénk magyar nyelvet terjesztő egyesülete, létesítvén óvodákat, buzdítván sőt jutalmazván az idegen ajkú népiskoláknál működő s a magyar nyelv tanításában kitűnt tanítókat. *) Örömmel hallgatjuk, a főtiszt, úrnak nézetnyilváni- tását s erősen hiszszük, hogy az t. paptársai körében élénk viszhangot fog kelteni. Szerk. T A flM3 A, A Zsiga gyerek. — A »Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Monyt Gyula. Jó módú ember volt nemzetes Kapor Máté uram, bőven megáldotta az Isten földi javakkal. Ifjú korában a debreczeni főiskolában tanult, kö- zeLállván ahhoz az .időhöz, hogy felvegye a papi palástot, midőn idősb Kapor Máté uram hirtelen jobblétre szenderült, egyetlen fiára hagyván a nagy gazdaságot. E váratlan csapás folytán búcsút mondott ifj. Kapor Máté a kollégiumnak, haza ment falujába, beállt szántó-vető embernek, s mive' >nem jó az embernek egyedül lenni« megnősült. Boldog megelégedésben éldegélt kedves hitestársával a katonás Zsuzsánna asszonynyal, csendes megadással tűrvén a papucs uralmát, mert hát a nemzetes asszony viselte a háznál a kalapot. A nemzetes asszony vezette a gazdaságot, Kapor Máté uram pedig csak könyveinek és pipájának élt. Egy pár év elviharzott már a nagy udvarház felett, mióta a tűzről pattant Zsuzsánna asz- szony uralkodott benne, de az a gólya madár még mindig nem akart leszállani az udvarára, s ennek is csak Kapor Máté uram adta meg az árát, mert volt mit hallgatnia a nemzetes asz szonytól! . . . ______________ S a tanítók, azt hiszem, majdnem kivétel nélkül, igyekeznek is e tekintetbeni kötelmeiknek megfelelni. Ámde, mindezek dacára, a népiskola ez időszerint, még nem lehet alapja a magyar nyelvterjesztés kolosszális épületének. Nem lehet pedig alapja már csak azon okból sem, mert a tanító a legodaadóbb munkálkodása mellett sem képes elérni azt, hogy a 6 éven keresztül, s pláne sok helyen csak a téli hónapok alatt iskolába járó idegen ajkú gyermekekből magyar embert faragjon. Készséggel beismerem, hogy a gyermekre sok ragad a buzgó tanító vezetése alatt álló népiskolában az édes hazai nyelvből; de ez édes-kevés arra nézve, hogy idevágó ismereteit évek múltán, tehát felnőtt korában is, érvényesíthesse s hogy ő e nyelven a templomban is képes legyen dicsérni a mindenek urát. A szilárd alap, melyre ez épület sikeresen fölépíthető, csak a kisdedóvók lehetnek. Ezek felállításáról kellene gondoskodni nemcsak ott, a hol ezek létesítését a nagy- méltóságu vallás- és közokt. m, kir. minis- teriumnak 1891. évi szeptember hó 24-én a vármegyén közigazg. bizottságokhoz 43672. sz. a. intézett rendeleté meghagyja, — a hol t. i. a gyermekek kellő gondozásban és felügyeletben nem részesülnek, — de minden, legalább is 300 lélekből álló idegen ajkú faluban. Mert hiszen a gyermekek gondozása majd minden faluban ugyanaz. Télen, ha csuszkáinak is mezítláb a jégén, mégsem nélkülözik teljesen a szülői felügyeletet ; de a tavaszi, nyári s őszi munkaidő alatt bizony csak a jó isten őrzi őket. A kisdedóvok felállítása által el lesz érve mind a két cél: a gyermekek gon- doztatása s a magyarnyelv elterjedése. Ez intézetekből a népiskolába kikerült gyermekek már oly anyagot fognak szolgálhatni Végre tiz évi boldog házasság után megérkezett az a bizonyos . . . várva várt gólya madár nemzetes Kapor Máté uram örömére és boldogságára, hozván ugyanis egy kedves fiúcskát. Megmondtam ugy-é, tiszteletes komám uramjl szólt nagy örömmel Kapor Máté uram, megrázva a nagytiszteletü ur kezét, megmondtam, ugy-é, hogy a mi késik nem múlik ! Megérkezett a fiú 1 Zsiga lészen a neve ? . . . A Zsiga gyerek lön a nagy udvarház ékessége, nemzetes Kapómé asszonyom szemefénye, Kapor Máté uram büszkesége! A nemzetes asszony őrizte még a fúvó széltől is. Hogyisne! Mikor olyan soká váratott macára 1 . . . Még pólyában feküdt, s már is egész garmada játékszer hevert a bölcsője mellett. A kis háias lovacska is ott ropogtatta már az abrakot az istállóban, türelmetlenül kapálva, hogy gazdája kikerüljön a pólyából. Végre ^töltenek vágyai nemzetes Kapor Máté uramnak. A Zsiga gyerek ott futkosott immár a hosszú tornácon, betöltvén azt hangos lármájával! A gyerek nevelése jussát egészen a nemzetes asszony ragadta magához, Kapor Máté uramnak nem lévén megengtdve hogy magát bele ártsa e fontos dologba. Iskolába nem járatta volna a gyereket egy világért a nemzetes asszony, attól félvén hogy valami betegséget szerez a többi gyerek között. A rekt’ramnak magának kellett a házhoz járni s bevezetni a család büszkeségét az Abc titkaiba. ____Mikor végre a rektrám tudománya kimea néptanítónak, a melyet, az egyházi szószékkel egyetemben, könnyen idomíthat s tökéletesbithet. Ily módon 2—3 év tized múlva minden idegen ajkú faluban hangzani fog az édes magyar szó. Addja isten, hogy ez mihamarabb igy legyen. De addig is, mig az óvodák tömegesebb felállítását pénzügyeink lehetővé teszik : fölötébb óhajtandó, hogy a néptanítók nehéz és üdvös munkáját az illetékes hatóságok, a népoktatásról szóló 1868 XXXVIII. t. c. 54. §-ának*) minden községben történendő megszorításával, teljes kész- séggel s a hosszas processusok kizárásával előmozdítani igyekezzenek. Andrejczo János. Válasz Cs. L..nek, a »Zemplén« 2-ik számában a Háétartásra képesítő iskolák cimü felhívására. A képviselőválasztás mozgalmai megszűnvén, időszerűnek tartom Cs. L. közérdekű közleményével foglalkozni, s annak érdekében a már é téren megkezdett működésről és előkészületről valamint a cikkíróját úgy a tisztelt közönséget értesíteni. Általánosan elismert dolog, hogy hazánkban a nőnevelés terén egy végtelen hiány létezik, s s ez az, hogy a nevelés befejezte után a fiatal leányok, kiknek hivatásuk férjhezmenni, jó, ügyes feleségekké s háziasszonyokká válni, e téren kellő kiképezést nem nyernek; miért is Cs. Z.-nek csak elismeréssel tartozunk, hogy ezt a közérdekű ügyet a mamák figyelmében ajánlván, egy ily intézetnek vármegyénkben éspedig O.-Liszkán leendő felállítását hozza javaslatba. Ezen felhívásból azonban azt kell következtetnem, hogy valamint a cikkírónak úgy a közönség figyelmét is kikerülte azon örvendetes körülmény, hogy Matolai Ida kisasszony, kinek magas műveltségét s nemes szellemi tulajdonait, ugy*) T. i. a szorgalmi időnek pontos felhasználásával. A szorgalmi időnek faluhelyen éven át legalább nyolo, városban legalább kilenc hónapig kell tartani. Szerk. rült, Kapor Máté uram Debreczenbe akarta vinni a Zsiga gyereket, hogy ott öntsék fejébe a tudós professzor uraimék a tudományokat, de a nemzetes asszony hallani sem akart e szörnyű merényletről, hogy az ő egyetlen magzatját messze idegenbe vigyék azok közé a vásott diákok közé. — De édes anyja! szólt félénken a nemzetes ur, hisz én is egyetlen fia valék az édes apámnak, mégis oda kerültem a kollégiumba, s nem lön semmi veszedelmem a diákok közötti — Az más világ volt 1 vágott közbe a nemzetes asszony, a fiatalság abban az időban jám- borabb és istenfélőbb volt, nem olyan imposztor m'nt ma! Egy szó, mint száz; itthon marad a gyerek! Van Debreczenben elég »heverő diák* Szívesen küldenek onnan nevelőt! Vagy talán azt akarná édes apja, hogy halálra sírjam magam a lelkem gyermekem után ? — Dehogy akarom I szólt megnyugtatólag Kapor Máté uram, már hogy is lehetnék oly gonosz! Majd irok hát . . . hogy küldjenek egy »heverő diákot«. S ezzel bevette magát Kapor Máté uram a hátulsó házba, a holis füstfelhőbe burkolá magát, mert a felső házat nem vala szabad megmérgeznie az átkos dohányfüsttel! Elvonulva olvasgatá Homert, Virgilt és Ovidot, mit bánta ő, ha a kollégium valamennyi heverő diákját a Zsiga gyerek mellé küldik is, csak szent légyen a béke a fedele alatt s ő háboritlanul pipázhassák. A Zsiga gyerek magántanuló lett, csak vizsgázni vitte be Kapor uram Debreczenbe. A nyolcadik osztályig csak elúszott valahogy, de ott végkép megfeneklett, a nemzetes uram cimeMai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
