Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-31 / 5. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. január 31 5. sz. Huszonhármatok évfolyam. ELÍFIZÍTÍS át. Égőse évre 6 írt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmentetlen levelek csak ismert keséktől fo- gadtatnak el. XéilratQf nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 30 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉSEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK ZMHUSTDEJST ■V-A.SA.ESiT-A.E3. IIBDETÉSI DÍJ ; hivatalos hirdetéseknél • Minden egyes ssö után’ 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt dissbetttk s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték sierint minden Q centiméter után 8 kr ssámittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Ki a vivát? Meleg szívvel köszöntjük vármegyénk választó közönségét ebben a didergő hidegben. Mély tisztelettel hajiunk meg a fönséges nép előtt, mely királyi jogának gyakorlása végett a választó székhelyeken, vármegyékben f. hó 28-án, közel húsz ezre vei egybesereglett. Honfiúi érzelemmel üd- ' vözöljük őket munkájukban és reájuk és munkájukra kérjük a magyarok istenének 1 áldását. Meleg szívvel, mély tisztelettel, honfiúi érzelemmel üdvözöljük a népakarat ürme- peltjeit, a vármegyénk részéről megválasztott törvényhozó nyolcakat is, egyenként és együttesen Mindannyijuknak négy szócskát üzenünk: a haza minden előtt! Törvényhozó munkálkodásukat koszo- ruzza hir, szerencse, siker: a rekonstuált állam megszilárdítása, az általános polgári jólét biztosítása. A törvényhozó tiszt a legszebb, mit a polgártársak a polgártásra reá bíznak. Minden képviselőből egy pár ezer ember szól. Jó képviselők jó törvényhozó testületet, jó kormányzatot és igy boldog országot alapítanak. Boldog országban virágzó a polgári lét; ebből lendül föl az ipar, a gazdálkodás, a kereskedelem, az irodalom, a művészet — és az a három nagy eszme, mely az egész emberiségnek, az összes világnak egybetartó aranykapcsa: a szabadság, egyenlőség, testvériség. A törvényhozó a nép szive-szándéka. Vármegyénk nyolc kerületéből öt képviselőt szabadelvű politikai hitvallással küld az országgyűlésre 14,000 választópolgár ; három képviselő a nemzeti párt prográmja alapján maradt továbbra is szószólója 7000 választónak, — tehát kétszeres többség számolt magával és számolt a pártokkal. Lelkesedéssel kimondotta, hogy az országos kormány józan politikáját akarja követni és arról az útról, melynek végső célja a jövendő állami nagyság ezer évre szóló kiépítése, letérni nem kiván; — és erős, törhetetlen akarattal tanúsította, hogy neki előbbrevalók az üdvös reformok keretébe foglalt alkotások, mint a politikai álomlátások. Szavazásuk az ö bizodalmuk, bizo- dalmuk az ő meggyőződésük, meggyőződésük a hazának jól felfogott érdeke. Ádáz tusák után következik a békés nyugalom. Szüksége van erre a békés nyugalomra országnak, nemzetnek, vármegyének, lakosságnak. Addja isten, hogy a fegyverek csörtető zaja meg ne riaszsza a nemzetet az ö békés munkálkodásaiban, melyekhez az ország legjobb erőit gyűjtötte most egybe. Addja isten, hogy azoknak, kik a jövendő ezer év államépületének alapozásához kezdenek, a honatyáknak nyelveit ne érje bábeli megzavarodás és művöket ne érje a bábeli torony sorsa. Addja az egyesség istene, hogy mindannyian, egy szívvel és egy lélekkel mondhassák el majd, mit a költő mond: Kivivők a szép tusát s most béke boldogít 1 * A választó kerületekből érkezett tudó sitásaink következők: A s a.-ujhelyi választó kerületből. Romür hőmérője — 11 fokot mutatott. A reggeli ködben tova suhanó szánokon zúzmarától lepett választók egész raja ment le a Dókus-féle majorságba, az összegyülekező helyre : a nemzeti zászlóval díszített vármegyeház kapuja előtt két szál csendőr, homlokzata hosszában több disz- ruhás rendőrnek egyhangú és kimért lépései alatt csikorgóit a hó. A fő utca képe semmi más ünnepiességet el nem árult: nem tömörültek kiváncsiak százai kisebb-nagyobb csoportokba, mert a hideg megvette volna őket; legfellebb itt-ott tűnt elő a jégvirágos ablaktáblák mögül egy-egy barna vagy szőke kiváncsi női fejecske, hogy a törté- nendőket szemügyre vehesse. Az utca maga csendes volt, de annál zajosabb a vármegyeház nagyterme. Már jóval 8 óra előtt a választók egy tömeges része itt, az összes e célra megnyitott termekben adott egymásnak találkát, hogy, amint már előre tudható volt, az egyhangúlag megválasztandó képviselő éltetéséhez ők is egy-egy dörgedelmes éljennel járuljanak. Ott láttuk értei miségünk jó nagy részét; tehetős és kevésbé módos polgáraink mellett a vidék hangadóit. Igazán tarka egy népvegyület volt ez 1 A közös érzés, a közös akarat és elhatározás, a közös meggyőződés mily pregnánsul nyilvánult a társadalmi osztályok e mozaikszerü alakulásában í Feszült figyelemmel leste mindannyi az óra ütését. Egy ... négy . . . nyolc 1 Az utolsó óra-ütés elhangzásával felemelkedett Diószeghy János, választási elnök, s szépen átgondolt beszédet mondván, a törvényben előirt kellékeknek megfelelő s 20 szavazó polgár által benyújtott ajánlást, mely Dókus Ernőnek, az eddig is volt képviselőnek újból való jelölését foglalta magában, olvasta föl,--mire szűnni nem akaró éljenzés következett. A törvényes egy órányi idő lefolyását a választási elnök megvárni rendelte, hogy ha netalán ezen idő alatt más ajánlás történnék, az számbavehetö legyen. Újabb ajánlás nem történt; hiszen mindannyian kedvünkre meg vagyunk Dókus Ernővel és az ő működésével elégedve. Ezalatt a vidékről bejött, 4—500 főnyi választó cigányzene mellett, zászlósán, folytonos éljenzés között a Dókus féle majorból szép csendben a vármegyeház elé vonult. Diószeghy a teremben jelenlevő választókat felszólitotta, hogy, csatlakozván a lent várakozó népáradathoz, minél többen menjenek le a szeretett képviselő szüleiházához, hol Dókus Ernő tartózkodott, hogy felkérjék a megjelenésre és a mandátum átvételére. Felszólítását sokan követték. Megindult az 500 --600 főnyi menet. Kis félóra múltán már ismét megtértek megannyian a képviselő-jelölttel együtt. Ezalatt a választási jegyzőkönyv is elkészült, azt az egyhangúlag megválasztott képviszelőnek a választási elnök, Diószeghy János, vervé-vel elmondott beszéd kíséretében, mely hangsúlyozta a megválasztott képviselő eddigi működésének eredményeit, — a szeretete*', bizalmat és tiszteletet a képviselő iránt, az örömet, hogy egyhangúlag választhatta a nép meg azt, akinek tehetségein édes örömmel csüng, mint atya nagyreményű fián — zugó éljenek közt átnyújtotta. Az éljenzés csillapodásával a kerület képviselője szólott. Beszédét, mely rövid, cikornyátlan de magvas volt, azzal kezdte, hogy őszinte köszönetét mondott megválasztásáért pártárnyalat nél kül minden szavazónak s azon ünnepies Ígérettel végzé, hogy összes erejét, befolyását és képességét nem a saját előnyének kiaknázására, hanem szülővárosa érdekeinek előmozdítására fogja mint eddig is, de ezután is kettőzött szorgalommal és odaadással szentelni. Szavait általános helyeslés követte. A választók szerencse-kivánataitól kisérve hagyta el a képviselő, Dókus Ernő. a termet és visszavonult, hogy kinyugodja már napok óta tartó gyöngé'kedését. Délben a vidéki választók nem intelligens részét a majorságban vendégelte meg a képviselő; mig az értelmiség, majdnem egytől-egyig pap, jegyző, tanító, a Csernyiczki-féle vendéglő nagy étkező-termében gyűlt egybe. A városiak közül csak az elöljáróság és a sajtó volt ezen az ebéden képviselve. Természetes, hogy az áldomás-ivás, mert ez a magyarnál már ősi szokás, tósztok nélkül el nem múlhatott. A sok és érdekes beszéd közül kiemeljük a Kulcsár-ót, ki az orsz. képviselő egészségére ivott; a Kádár Jánosét, ki a szabadelvű reformok egyik előharcosáért, a képviselőért, ki hu volt mindenha és az is lesz ez eszmékhez, ivott; Gyarmatky Samu a képviselő szüleiért; Székely Elek a képviselő testvéérért, a közszeretetben álló Dókus Gyula főszolgabíróért emelt poharat. Beszéltek még s Kádár éltette Mohiár István szeretett főispánunk Öméltóságát; Kozma József a sajtót, s annak je lenlevő képviselőjét Kapás Aurélt; Kapás a »Zemplén* olvasóit köszöntötte fel. Mattemyi József Kapás egészségére ürített poharat. De ki is tudná a sok talpra-esett és szivbő- jóvő tószt szerét-számát adni akkor, amidőn megl erednek az őszinte nyilatkozatok árjái s szabadon elmondhatja ki-ki, amit szivén érez ? A legjobb kedélyhangulatban igy tartott ez az ebéd, melyen a képviselő gyengélkedése miatt meg nem jelenhetett, egész a késő esti óráig így folyt le a nagy nap, mely reánk csak örömet hozott. I. Az olasz-li8zkal kerületből. Ide szegződött a vármegye szeme. Amilyen mélységes nyugalom, mondhatni testvéries békesség uralkodott a vármegyének többi hét kerületében, olyan feltornyosult izgatottság, elkeseredett háborúság állította itten csatarendbe a választó- polgárok százait. A függetlenségiek, kik a szabadelvű Szirmay Ödön legyőzetése óta birtokon belül voltak, Kun Béla zászlai alatt megfogadták, hogy végső lehelletig védelmezik és diadalmasan megvédelmezik a kerületet. Évvégből tervszerűen szövetkeztek s éveken át csüggedetlen kitartással erősitgették pozíciójukat. Viszont a szabadelvű párt és vezéremberei, jelöltjüknek, Szirmay-nak, múltkori legyőzetése után avval a kijelentéssel hagyták el az alkotmányos csatateret, hogy majd találkozunk Philippinél\ ............Mióta a zászlóbontás aktusa szabadelvűek és függetlenségiek részéről f. hó 3-án, illetve 10-én ünnepies formákban végbement, azóta az o.-liszkai kerület a haragosan rajzó méhkas képét nyújtotta egyfelől, az ádáz méreggel nyüzsgő hangyaboly képét másfelől. Éljen Molnár Béla! — Éljen Kun Béla 1 Abcug Kun Béla 1 — Abcug Molnár Béla! csatakiáltásoktól rezgeti a levegő; Molnár Bélát a szabadelvű, Kun Bélát a függetlenségi párt éltette és megfordítva abcugolta kölcsönösen. Hatalmas vára volt a Kunistáknak Sárospatak. A választás évadja alatt a főiskolai tanárnék, (Patak várának Dobó Katiczái) egytől-egyig felcsaptak egri menyecskéknek. Erős fészek volt E.-Bénye is. Patak és Bénye együtt 473 biztos lelke volt a Kun pártnak, >a gárda, mely meghal, de meg nem adja magát.« Amint ez a gárda, a vár és a fészek népe, hódolni kezdett a Molnár zászlai alá, előre látható volt, hogy az alkotmányos döntő ütközetnél O.-Liszka a Kun-tábor Wáttérloo-)& lesz. — Az elhatározó nap reggelén, az O.-Liszka alsó végén elterülő Fenyér, a választókerületnek ez a Rákos-mezeje, mozgalmas csataképet mutatott. A szavazó bódé volt a centrum. A országutról, melyen a szavazók hadrendje érkezett, nézve a helyzet képét, balra a Molnár-párt, jobbra a Kun párt seregei állottak, 200—200 lépésnyire a szavazó bódétól, közben, térdig érő szalmavackon egy század gyalogos katonaság pihent, mig a fürge huszárság folytonosan portyázott, A ^««-táborban hosszú póznára felhúzva lengett egy fehér selyem disz- zászló (a pataki Dobó Katicák ajándéka) közepén a magyar címernek színesen selymezett képével és Körülszegve nemzeűszinü selyem-rojtozattal. A Molnár-tábor közepén tágas barakk állott, nem- zetiszinü zászlódiszbe öltöztetve. Mindkét táborban égő máglyák melege segített a belső alkotmányos tűznek, hogy a külső 16 fokos hideg meg ne vegye a választókat. Reggeli 8-tól d. e. il-ig tartott a táborbaszállás. A seregek arányából leMai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
