Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-24 / 4. szám

Huszonharmadik évfolyam Sátorai]a-Ujhely, 1892. január 24. 4- S2. ÜLÍriZHÍB il. Égése évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezoktöl ÍO' gadtatnak el. léslrstQi nem adatna vissea. Egyes szám ára 20 kr. A nytittérben minden srar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. HIE2ETÉ"! sí; : hivatalos hirdetéseknél ^ < Minden egyes sző után 1 kr. Azon/elttl bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték saerint minden O centiméter után S kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. 3 Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ÜSIGHMi Itt a tél. A vén föld fagyos, a levegő jégtük- kel van tele, az ólmos fellegekből milli­árdnyi hópihe szitál. Az emberek gubbasz- kodva sietnek otthonukba: a meleg kályha hívogató, szelid légkörébe. E fagyos, meg­i a csak az általános vérségi kötelék, hanem humanitás is. Ha már teljesen el nem lehet enyész- tetni az emberek között való különbséget, legalább igyekezzünk azt a lehetőségre redukálni. Nem tartozunk azok közé, kik alamizs- fehéredett jelenség mutatja, hogy itten van j nák osztogatásával a bajt orvosolhatni vé­az őszszakállu, öreg tél. Nagyon sokatmondó ez! Ném ismerünk egy hamarjában, kije. lentést, a mely képes volna a hangulatok­nak oly sokféle modulációját előidézni a föld vándorában, mint ez az igénytelen három betűből álló szó: tél. Egyik repes örömében, hogy felöltheti drága felöltőjét és hátravágott fejjel hiva- loghat benne. A fiatalabbik része, mely a legnehezebb terhet, a gondot, nem ismeri, előpostáját látja a fehér hólepte fedeleken az aranyos báloknak, a szerelmi idilleknek és talán himen rózsás láncainak. A kábái asszony udvarlói a hosszú esték miatt üd vözlik torkukszakadtából a tél apót, kinek uralkodása alatt hosszabbakat lehet huzni az isteni nedűből, mint a kiállhatatlan rö- vidségü júniusi unalmas esték alatt. A nagyur szürkéire és szánkójára gondol, me­lyek annyi sokszor ígérik beröpiteni őt a városba és a kaszinóba; paraszt, hétköz­napi időkben pedig a nemesi birtokra: a bugaci pusztára. Ezek kétségkívül mind igen örvende ­tes és vidám hangulatok. De előidéz a mogorva tél sötét gondolatokat is; aggo­dalmakat, melyek kínos főfájást okoznak ; rettegéseket, melyek fataliter rémítenek és hátborzongatásokat, melyek meghütik az ember ereiben a vért. Kollektive kifejezve az egészet, nem egyéb ez, mint a nyomo­rúságtól való félelem, vagyis iszonyodás a téltől. Azonban ezek a gerjedelmek nem a felsőbb és közép régiókban támadnak, hol kellemesebb és enyhébb, következéskép könnyebb is a lég ; hanem lent, az atmosz­féra legalsóbb rétegében, közel a föld po­rához. Abban a rétegben, melyet a társa­dalmi törvény nagyon találóan a pórok, a , misera plebs‘-ek zónájának nevez el. Ebben a zónában a tél nem mint mo­solygó Karnevál és hordón lovagló, jó­kedvű Bachus, hanem mint ijesztgető Miku- lás mutatja be sötét ábrázatát. Barátság­talan tekintete előtt meglapul a tehetetlen istenadta szegénység. Oda kuporodik kétes meleget árasztó kandallója mellé, hogy fel engesztelje a durva hidegtől elgémberedett kezét. És hogy zuzmarás, szúrós tekintete meg ne fagyaszsza családját : beraggatja kidült-bedült viskójának rozzant ablakait. Ily mostoha körülmények között, ily egyen­lőtlen harc és küzdelem között, fogyasztja hihetetlen zsugorisággal télviz idejére ösz- szegyüjtött elemózsiáját: a krumplit és a dercés fekete kenyeret. Bizony elmondhatjuk, hogy nem va­lami irigylendő élet! A dolgok természetes rendje, hogy a kik felül vannak és jólétnek örvendenek, néha le is tekintsenek azokra, kik nyo­morban sínylődnek. Megköveteli ezt nem­ük: hanem azok közé igen is, a kik azt állítják, hogy a társadalmi mizériák eme betegségét ilyen eszközökkel enyhíteni lehet. Enyhítsük tehát e fájdalmakat, segít­sünk a szegényeken, különösen most, mi­dőn itt van a nyomorúság fokozója — a félelmetes tél! <Szabó (Kálmán. Vármegyei ügyek. Képviselő választási mozgalmak. Ma egy hete S.-A—Ujhelybcn is megdobbant a kerület szive és ünnepies módon, szertartásos formák szerint, hazafias frigyet kötött újra válasz- j tottjával, a kerület volt képviselőjével, mindnyá­junk hívével és kedvelőével, az országos szabadelvű pártnak egyik tényező-tagjával : Dókus Ernővel. A tornacsarnokban íz a tornacsarnok körül l (inkább kevesebbet, mint többet mondjunk) vagy J ezer (őre menő közönség gyűlt egybe az ünne- j pies aktus tanuságtételére. A metsző, éles hideg ellen barátságos menedékül szolgált a jól fütött ! csarnok, hol d. e. n-órakor, az értekezlet kezdete után már aranyért sem lehetett kapni egy talp­alatnyi tért. I Az igen népes értekezletet Diószeghy János kir. tanácsos nyitotta meg; beszéde végén in­dítványozván. hogy a kerület érdekeit nemcsak híven és becsülettel, de sikeresen is szolgált képviselőt, beszámolójának megtartására, küldött­séggel hívják meg a választó közönség gyüleke­zetébe. Nemes Lajos kir. tanfelügyelő vezetése alatt Cseley Antal, Teich Zsigmond, Dókus Mihály Reiehard Mór, Hönseh Dezső és Keiner József ér- . tekezleti tagokból alakították meg a polgárság küldöttségét, mely Dókus József Öméltósága há­zához menvén, ott talált fiának, Dókus Ernőnek, jelentette a közönség óhajtását. Rövid idő múlva a kívül szrongók éljenzése tudatta, hogy a vá­lasztó közönség kedveltje, Dókus Ernő, a küldött­ség kíséretében érkezik. Mikor a csarnokba lépett, vállra emelték, úgy hozták az első helyre. Percekig tartott az éljenzés. Mikor csillapodott, Diószeghy János üd­vözletét főhajtással megköszönvén, az emelvényre lépett a kerület volt képviselője, a mindenkitől szives örömmel látott Dókus Ernő. Siri csend állott be, mint a templomban, mikor igehirdetéshez fog az ur szolgája, kiről tud­ják. hogy tudja is, érti is miként kell szólani lelki épülettel. A tartalom gazdagságával épp úgy, mint a szónoki hév erejével is nagy hatást keltő beszá­molónak eszmemenetét, mennyire emlékezetünk és jegyzeteink engedik, papírra teszszük amint következik: Midőn két és fél évi képviselői működésé­ről számot adni kíván csak a főbb mozzanatok és tények felsorolására szorítkozik, mert jól tudja, hogy egy ily intelligens választó közönség a köz­élet minden nyilvánulásait s igy első sorban a törvényhozás működését is, a legéberebb figyelem­mel kiséri, ennak alkotásait minden részleteiben ismeri. Választóinak szives emlékezetébe idézi vissza azt, amit prográmbeszédében, mint a törvényhozás tevékenységének fő irányelvét je­lelt meg s bátran hivatkozhatik reá, hogy ezen elvet a törvényhozás s első sorban a párt, mely­hez tartozik, szem elől soha nem tévesztett. — Értette ezen irányelv alatt az egyensúly helyre­állítását az államháztartásban, melynek eléréséért korábban az államférfiak egész sora küzdött eredménytelenül, melyet most a kormány bölcses­sége a törvényhozás jóakaratu támogatása s a polgárok áldozatkészsége fényes valósággá emelt. Amidőn erre rámutat, nem a számok ügyes cso­portosítását, nem azon látszólagos eredményt hívja fel tanúbizonyságul, mely előbb egy cse­kély szépséghiány, később egy jelentéktelen többlet alakjában jelent meg a költségvetésben, de igazolják ezt a zárszámadások, melyek ’nem reményre, de pozitív, bevégzett tényekre alapí­tott végösszegeikkel az eredményt igazán fé­nyessé tették. (Úgy van!) Ezzel egész politikai, de főleg gazdasági életünkben egy uj szerencsés irány van megho­nosítva, mely külünböző elágazásaiban a legkü­lönösebben befolyásolja állami helyzetünket s az egyesek gazdasági viszonyait. El lett érve a cél anélkül, hogy azt a kor­mány és törvényhozás ridegen, mint öncélt te­kintette volna s a józan takarékosságot a számitás nélkül Való fukarságig, odáig vitte volna, hogy azoknak az intézményeknek az életbeléptetését és fejlesztését mellőzte és elhanyagolta volna, me­lyeknek hivatása az egyes polgárok gazdasági vállalkozását és törekvését előmozdítani és tá mogatni. Lehetségessé tette ezt első sorban a kor­mány helyesen vezetett politikája, a melynek eredménye, hogy a béke legalább a legközelebbi jövőben, emberi számitás szerint biztosítva van. Biztosítva van a béke anélkül, hogy ennek legfőbb záloga, a hadsereg, amellett, hogy harc­képessége, készenléte minden szükséges eszköz­zel előmozdittatott, több áldozatot követelt volna, mint amennyit folyó jövedelmeink mpgbirnak. Ugyanazon helyesen vezetett külügyi politi­kának egyik legnagyobb, messze kiható és eléggé nem méltányolható eredménye a szomszéd álla­mokkal kötött kereskedelmi szerződések és ál­lategészségügyi egyezmények, melyek által ha talán még nem teljesen kielégítő, de elég nagy mértékben látja biztosítva gazdasági terményeink kellő értékesithetését arra, hogy a termeléshez fokozott mértékben fogjunk, hogy a fokozottabb termeléshez szükséges beruházások haszonnal té­rüljenek meg; melyre nézve kormány és törvény- hozás kétségkívül fog oly intézkedéseket tenni, melyekkel a fokozottabb mérvű termelés meg- könnyittessék s melyekkel erre a termelők egye­nesen ösztönözve és késztetve legyenek. De a törvényhozás működése ebben a két évben, mely alatt annak tagja volt, a pozitiv al­kotások terén sem volt meddő. [Halljuk!) Nem volt meddő első sorban azokban a törvényes intézkedésekben, melyek egyenesen a gazdasági állapotok javítását célozzák s me­lyek előkészítésében, mint az .országgyűlési köz- gazdasági bizottság egyik tagjának alkalma, volt közvetlenül és tevékeny részt vehetni. (Éljen!) Mint a legfontosabbakat említi föl a jelzá­log kölcsönök átváltoztatásánál adott bélyegil- leték-mentességet, a hazai iparnak adott állami kedvezményt s az ország bortermelését végelpusz­tulással fenyegető filoxera-vész ellen való kü­lönböző védekezésről hozott törvényeket, — kü­lönösen pedig az utóbbi helyen nevezettről emlé­kezett meg, miután ez a mi vidékünket, kiválóan érdekli. Készségesen elismeri, hogy ezek az intéz­kedések, tekintettel a nemzeti vagyon nagyságára, a veszedelem mérvére és közvetlenségére, mely azt ienyegeti, közel sem kielégítők. De általuk helyes irányban történt meg a kezdeményezés s meg van adva az alap, melyen a siker remé­nyében tovább haladni lehet és kell is. (Helyeslés.) Különben a törvényhozás ez irányban jel­zett üdvös tevékenységét nemcsak a különleges törvények bizonyítják, hanem a földmivelési és keresk. ministeriumok költségvetéseinek évről- évre növekedő kiadási tételeik. Nem volt meddő a törvényhozás mőködése más üdvös törvények életbeléptetésében sem. Ismét csak a legfontosabbakat kívánja említeni. A bírósági és ügyészségi szervezet reform­Mai számunkhoz egy ív mellékleti van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom