Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-05-22 / 21. szám

Melléklet a „Zemplén“ 21-ik számához.

szövegczte, — nem így' Sztojanovits I., ki a zenei részt bágyadt inspirációval szerezte. A zene nyel vén csak egyetlenegyszer birt szivünkhöz szólani: Rácz Gyula (Oláh Péter főur) belépő dalával, mely nagyon hasonlít a »Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos« áriájához.’— Pompás figura volt Boross háromházi és kengyelpataki Biesky] András, a fejedelem fő- pohármesterének (ki mellesleg szólva apró elefántokat reggeliz és gyomorfájás ellen töpörtyüs pogácsát nyeldes pirulául) mesteri alakításában, — Halmayné, a fejedelem, hóditó jelenség volt ma is; énekét, játékát, de főképpen ruganyos és elegáns táncát zajos tapsokkal jutalmazták. — Ru- zsinszky (Celeszta) igen kedvesen énekelt. A többi szereplők: Kantay, Rdcz, Szerdahelyi igyekeztek emelni az est fényét, sikerét. — Kendy Boriskát (Bánki Eleonóra) animós táncáért külön megdi csérjük. — Egyébként, mint már említettük is, az operet zenei szépségek dolgában szegényes. Csak a fejedelem entreéjában, a csengetyűdalban és a rózsa románcában csillámlik föl megkapó eredetiség, a többi szappanbuborék s nem ragyogó poézis.

Vasárnap, máj. 15-én, két előadás. Délután Mátyás diák és a cinkotai nagy itce, gyermeksereggel telt ház előtt. Sokan még ma is emlegetik Boross bácsi Vlad Marciját. — Este A suhanc Halmay-né jutalomjátékául. Habár a jutalomjáték darab választása nem volt tapintatos, mert Ujhelyben talán aranyért se lehetne kapni színházlátogatót, ki a Halmay-né páratlan Suhancát csak egyszer látta volna, mégis elég sűrűn benépesültek a padsorok. Józsit (Halmayné) megjelenésekor zajosan tapsolták és minden jelenése után háromszor- négyszer is előhívták a kulisszák mögül. Tisztelői hatalmas koszorúval és négy virágcsokorral tüntették ki becézett kedveltjüket. — Ruzsinszhy (Eliz) nagyszerű volt. Ujhely ilyen Elizt még nem hallott, Ujhelyben Eliz még annyi és olyan hósz- szantartó tapsot nem kapott, mint ő. — A szereplők szintén jól rutinálva játszottak, csak Boross (Bizot) volt bágyadt, ami nem csoda, mert roszul volt szegény, s betegsége visszatartotta a budapesti vendégszerepléstől is, amin csak sajnálkozni tudunk, mert bizonyosan feltűnt volna ott is A madarász siket profeszorában. —né.

Hétfőn, mujás i6án, az országosan ünnepelt művésznőnek, Szerdahelyiné-Prielle Kornélia asszonynak vendégjátékául adták a minden izében kedves Pailleron-féle vígjátékot, melynek cime : Ahol unatkoznak. A művésznő unokáját, Láng Ilonát is, ki végzett színész-növendék, magával hozta s együtt játszottak. A szinültig megtelt ház szűnni nem akaró tapssal fogadta a művésznőt s egy gyönyörű virág-kosárral lepte öt meg. Ez, az első megje- jelenéskor előlegezett taps, az egész darab folyamán meg-megujult Sz. Prielle Kornélia játékára, aki Reville hercegnő szerepét a természetesség netovábbjával alakította. Pedig Reville szerepe nem könnyű szerep. Egy nőt ábrázolni, aki teljes életén át szive sugallatára hallgat s azt követi minden tettében ; kit az elrohanó évek tapasztalata tisztán látóvá tesz a szív ügyeiben ; ki az aprólékos külsőségekből biztos alapossággal következtet anélkül, hogy pedánssá válnék, sőt épen ettől áll legtávolabb; ki törhetetlen akarat-erejével gyönyörűen oldja meg az összebogzott csomót: mondom, egy nőt ábrázolni, aki sziv-jóságá- val, higgadtságával, mindenek felett pedig az ifjúság iránt annyi és odaadó szetetetével környezetének fonákságain felülemelkedik és a sok kéhharisnyást meg a férfiak közül az élet legszentebb hivatásáról megfeledkezőket kiábrándítja, igaz útra tereli,

Gyöngéjén a magyart mindjárt közrefogta, Vasatokkal ifjú katonákat nyomta.

Úgy volt 7arczalon is. Hogy nagy ködöt észlel, Sürü ködön által nagy rohanást tészen;

A magyar seregnek közepibe tör be,

Szárnyát vasasokkal köritvén e körbe.

Van szörnyű riadás, a veszély is az most,

Vágja is a hurkot, töri is a pallost Szurony nyal, kaszával neki tüzelt honvéd, Sebesülve, csonkán, de úgy is harcol még.

Oroszlánverembe aki zuhan éjjel,

így volt most a német iszonyú veszélyben;

De a száma győzi magyarokat kétszer,

Ebbe bizkodott Slikk, küzdve hideg észszel.

Hullott bár a német, sok kettő is egyért,

Kivált a huszárok szabták igy a harcbért,

De mégis a magyar ha ellhull is szálig,

Németnek a csata győzelmére váiik.

Látja ezt Vas Pista, nosza nemis késik,

Kétszázad magával nagy rohanást készít;

Ködön át előtör rémes robogással S gyalogost szétszórja hamaros csapással.

Mintha pararancsolna egy ezrednek, úgy szól, Mikor oroszlánként már középén harcol;

Föl is ér ezerrel ilyen bajnok száz is,

Slikk, ha köd nem volna, ködöt látna már is.

nem lehet künnyü sőt nagyon is nehéz feladat. Prielle hercegnőjének minden mozdulata, hangjának minden modulációja, beszédes szemeinek minden egyes tekintete annyira élethü, annyira természetes, annyira szívhez szól, hogy, hallva őt, azt képzeljük, hogy velünk társalog s nem azt, hogy nekünk játszik.—Láng Ilona (Williers Susanne) méltó tanítványa nagyanyjánák. Játékában sok van a Sz. Prielle Kornélia alakításából; de ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy utánzó. Nemi Sok eredetiség is van benne; mellette Útmutatóul ott áll az utolérhetetlen mesternő — Prielle. Az est sikerét iparkodtak emelni: Kazaliezky (Bellac), kinek nem ártott volna egy kissé tisztességesebb frakkot felvenni ezen az estén; Szatmáry (Roger) és Szerda- heli (Raimond Pál); a nők közül: Kendy B. (Je- annen), Szentcsy I. (Ceran grófnő) és Gyurmán A, (Watson Lucy). Játékuk egybevágó volt.

Kedden, május 17-én, a társulat búcsú-fellépé- seül és Sz. Prielle Kornélia utolsó vendég játékául Aesopus. Rákosi Jenőnek ezen költői szépségekben gazdag, magasztos nyelvezetű, de kissé vontatott és szétfolyó eselekményü darabját szintén telt ház nézte végig. Sajna, hogy ezen darab megjátszására nem mondhatjuk el azt, hogy egybevágó, összhang- zatos volt; mert^bizony színész-uraimék azzal tüntettek, hogy nem tudták szerepüket. Ez, egész természetesen, még inkább feltűnő volt a nagymű- vésznő magával ragadó játéka mellett. Sz. Prielle Kornélia (Trundusía) a mai este ismét egygyel szaporította el nem évülő babérjainak megolvas- hatatlan sokaságát. Ha tegnap csodálatba ejtett higgadtsága, nyugodt élemedettsége: ma elragadott bennünket az a fiatalos mozdulat, rugékonyság, tűz, mely a mindenáron férjet szerző ballada-köl- tőnőt, a rútarcú és élemedett korú szerelmes leánynyal, Trundusia személyesitőjében elválaszthat- lanül ósszeforrasztja. A kacagásig hűen tüntette elénk az önmagával eltelt költönőt, ki magaírta balladáiba és a szégyenlős aggszüzet egy- személyben, ki a férfiakba szerelmes. Mindegy neki bárki: csak férfi legyen. A hétköznap piacáról (mert, én istenem I hány ilyen szerelmes szűz van ma!) ellesett ezen alak Prielle alakításában érdekessé, szimpátikussá vált. Ma tűnt ki igazán, mily remek az a hanganyag, melylyel Prielle rendelkezik, hogy szavalatait elmondja. Ritka behizelgő szavaló-hang ez, mely elbájol, elringat s elandalit. Különösen kitűnt a találkozás jelenetében, amikor a tőle megszökött Diodor helyett Castust (Halmay) megfogja s ennek mintegy erővel a nyakába varrja magát. Fölséges egy alakítás volt, melyet feledni nem egyhamar fogunk ! — Ügyesen mozogtak s elég jól játszottak : Szathmáry (Diodor), Gyurmán Aliz (Eróta), Kazaliezky (Aesopus), Szentessy (Nycia) és Kendy B. (Tamia) — A fejedelem, Győré, kordován-bőr magyar csizmában csoszogott s köntöse alól szemeinket olykor-olykor nagy merészen célba vette a pisztoly-nadrág, melynek kirojtoló- dott alja még azt is elárulni látszott, hogy már

a harmadik kapituláció végét szolgálhatja.

*

A jól foveált társulat nevében igy búcsúzott el a direktor: A mai előadással működésemet befejezve, elmulaszthatatlan kedves köteleségemnek tartom S. A-Ujhely város és vidéke n. é. közönségének ez idényben tanúsított meleg rokonszenve és pártfogásáért hálás köszönetemet nyilvánítani. Teljes tisztelettel Halmay Imre, színigazgató.

S.-A. Ujhelyből Miskolczra ment a társulat, nyolc estéből álló ciklus-előadásra. Miskolczról Egerbe, onnan Gyöngyösre, innen Hevesbe menMeghökken a német, csatasora rendül,

Slikk maga is indul a veszélyes helyrül;

Hátra arc! a jelszó, de a huszár nyomja,

Árkon át, tüskön át veri egyhúzomba.

Mint az űzött vadkan agyarával kapkod, i Maga Slikk is ekkor jobbra-balra csapkod;

De kardját Vas Pista a nyakába ölti S fekete lováról le a földre dönti.

Hejh 1 Szép egy paripa 1 Pista kapja féken, Istenadta vén tiszt, mi ehez most nékem? Gondolá a vitéz, fel is rivalg büszkén;

»Fuss ebadta német, most gyalog a tüskén 1» "

Megsebzé a vezért Pista szilaj gunyja,

Pedig nagy lélekkel volt az párosúlva; Tehetetlent nem süjt, de meg azt se tudván Hogy maga Slikk volt az, akivel csak úgy bán.

Ez el is futott hát, mikor az ut tágult,

MigJ a vitéz Kóburg vasas után száguld,

Diadalt szerezvén a magyar seregnek S rettentő hírnevet a huszári rendnek.

Ilyeket tett Pista mindjárt eleinte,

Klapka rá ezekért csókokat is hinte,

Mert csakhogy menekült most egyszer a német, Debreczenbe utat nem keresett többet.

Fejes István.

nek, ahonnan augusztus felyamán elzónáznak Kis- Várdára, s ha kalkulusaikban nem csalódnak, (ne is csalódjanak) szeptemberben pár hétre, akkor már mint télére szervezett és megerősödött társulat, megint visszakerülnek Ujhelybe.

A viszontlátásra 1

Különfélék.

(Kegyes adományok.) Őfelsége a király, kabinet irodája utján : Hodlobay Antal brusnyiczai,

— Bacsinszky András felső-olsvai, — Petrasovics József hosztoviczai g. k. lelkészeknek 30—30 ftot,

— Mihalics Péter nyágói, — Babják Pál o.-krucsói,

— Brenyó Vazul ulicsi, — Lukács Mihály vásárhelyi, Vrabely János bruzsnyiczai, — Zsat- kovics András hom.-rokitói g. k. tanítóknak pedig 15 —15 ftnyi kegyes adományt küldött,

(Császári és királyi kamarás.) A Budapesti Közlöny tegnapi száma a következő királyi elhatározást hozza köztudomásra: Csabacsüdi Dókus Gyula, szolgálaton kivüli viszonybeli honvéd-hadnagynak a cs. és kir. kamarási méltóságot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. — Az új méltóságos úr, mélyen tisztelt barátunk s úgy is, mint lapunknak volt szerkesztője, fogaddja mindnyájunk részéről legőszintébb szerencsekivánatun- kat 1 Vármegyénk díszére és javára sokáig éljen 1

(Személyi hir.)\Bikar Ferenc,íezredes, a 10-ik honvédezred parancsnoka az itten állomásozó hon- véd-zászlóaljj megvizsgálása céljából f. hó 17. és

18- án városunkban időzött.

(Kinevezés.) Mészáros István újhelyi joggyakorló, a gálszécsi kir, járásbírósághoz aljegyzővé neveztetett ki.

(Baross-rekviem). A helybeli főgimnázium tanuló ifjúsága, élén a tanár-karral, megható módon rótta le kegyeletét f. hó 16-án d. e a nem- zet nagy halottja, Baross Gábor iránt. Az említett nap reggelén 8 órakor a tanuló ifjúság, valláskülönbség nélkül, a piaristák templomába vonult, hol főt. lllésházy János, elemi iskolai igazgató, ünnepies nagy misét mondott, mely ténykedés alatt a főgimnázium dalos-egyesülete szebbnél- szebb gyászdalokat énekelt. A sz. misét megelőzőleg az egyes osztályokban az osztályfők ismertették meg az intézeti ifjúsággal a gyász-ünnep jelentőségét.

(Klapka György tábornok) lelkiüdveért S.-A.- Ujhelyben tegnap d. e. gyászistentisztelet volt a

r. k. kemplomban. Az engesztelő szent-miseáldo- zatot Prámer Alajos prépost, nem törődve egészségének megrendült állapotával, ő maga, ki az 1848/49-es időkben szintén szerepvivő volt, mutatta be az élet és halál szabados urának. Az élővirágkoszorukkal gazdagon felékesitett ravatalt az Ujhelyben élő 48/49-iki honvédek állták körül, mély meghatottsággal. Hátuk mögött a padsorokat résztvevő közönség népesítette be.

(Andrássy-alapitvány.) Az országos magyar iskola-egyesület értesítette a vármegyét, hogy tAnd- rássy Gyula gf. alapítvány« címen öt évig évenként 400 ftot fog a magyar nyelvet és népnevelést Zemplén-vármegyében terjesztő egyesület rendelkezésére bocsátani, éspedig oly célból, hogy évenkint Andrássy-jutalomdijképpen két 100—100 ftos és négy 50—50 ftos jutalomösszeg osztassák ki a magyar nyelv tanítása érdekében kiváló ügybuzgalmat kifejtett vármegyebeli tanítóknak és óvónőknek.

(Kitüntető figyelem.) A magyar szent korona

országai vörös-kereszt egyesületének igazgatósága részéről Csekonics Endre gf. őexeiája Dókus Gyulát, mint a v. k. egyesület zempléni megbízottját, vármegyei főjegyzővé történt megválasztatása alkalmából igen meleg hangú sorokban üdvözölte.

(Az időjárás) az egész hét folyásán szeles, esős és hives volt. Május szégyenére legyen íol- jegyezve, hogy az öregebb urak nemcsak bele kényszeredtek a téli kabátba, hanem pár napon át még szorgalmasan füttettek is. Midőn e sorokat irtuk (szombat d. u. 3 óra) olyan sötétség támadt, hogy lámpát kellett gyújtani. Hatalmas villámlás és dörgés közt zuhogó eső volt.

(Nyári mulatság.) Az újhelyi olvasókör f, hó

19- én tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy ezidei nyári mulatságát junius hó 19-én, kedvezőtlen idő esetén 26-án a Torzsáson fogja megtartani. A mulatságra külön meghívók fognak szétküldetni.

(A zónaidö) f. hó 15-étől kezdve S.-A.-Uj- helyben, hatósági intézkedés révén, életbe lépett.

(Betöréses lopások.) Reichard Dávid bőrkereskedő papsor-utcai háza utcára szolgáló pinceházának ablakát f. hó 18-án éjjel ismeretlen tettes betörte s onnan nyolc pár cipőt ellopott. Másnap egy közeli ház udvarában folyó építkezésnél foglalatoskodó kőmivesek a törmelék között eldugva megtalálták a lopott tárgyakat. Egy kendő, melybe az ellopott jcipők csavarva voltak, a korpusz de- likti, melynek nyomán a rendőrség a tettest kipu-