Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-05-08 / 19. szám

Melléklet a „Zemplén“ 19-ik számához beteg volt, most már túl van a veszedelmen és orvosai remélik mielőbb bekövetkező felgyógyulását. | Olaszországban a ^«^W-ministérium meg­bukott. Rudini ministerelnök beadta lemondását. A képviselőház üléseit bizonytalan időre elna­polta. Hírek az országból. Junius 8 án ünnepli a nemzet a király koro­názásának jubileomát. A kormány föntartotta ma­gának a rendezést, mely egész Európa figyelmét és rokonszenvét magára vonja ; de az örömünnep fényét a társadalom lelkes részvétele fogja megadni. Őfelsége, a király, következő meleghangú táviratot intézte Vay Miklós báróhoz: Fogadja életének 92-ik évfordulója alkal­mából szivem mélyéből jövő szerencsekivánatai- mat. Az egész ország által tisztelve és szeretve, büszkén tekinthet Ön vissza ezen az isteni gond­viselés kegyelméből teljes testi és szellemi erőben elért örömnapon azon sok oldalú, kitűnő szolgálataira, melyeket érdemdús életpályáján, évek hosszú során át, nekem és az országnak tett. — A Mindenható tartsa meg önt még szá­mos évekig örömömre és a haza javára boldogan és jó egészségben. Erzsébet királyné őfelsége Korfu szigetről Bécsbe érkezett. A királyné igen jó szinben van s úgy látszik, hogy a tengeri utazás jó hatással volt egészségére. Baross beteg ministert a kereskedelmi tárca költvégvetésének tárgyalásánál Wekerle dr. kir. pénzügyminister fogja helyettesíteni. Khuen-Héderváry gróf horvát bán, pár nap előtt Budapesten tartózkodott s hosszabb ideig tanácskozott Szapáry gróf ministerelnökkel és Wekerle dr. pénzügyministerrel. Püspöki értekezlet volt Budapesten a herceg- primás elnölete alatt, mely első sorban is a koro­názás jubileomán leendő részvételnek módozatait állapította meg. Színház. A színi évad harmadik hetében járunk s már tül vagyunk a közepén. Közönségünk szép párt fogásban részesítette a jóravaló társulatot. Múlt szeredén este érte el tetőpontját a pártfogás A madarász c. operet bemutatóján. Olyan tömött ház alig ha volt ez a színház még egyszer megnyitása óta. Kívánjuk, hogy a pártfogás ne legyen deka­dens és mindvégig Ujhelyhez illő, a társulathoz érdemes legyen. Halmay igazgató már bejelentette bucsuzását. E hó 17-én szándékozik befejezni az évadot Rákossy Jenő klasszikus! alkotásával, az »Aesopus« c. színmüvei. Kívánjuk, hogy ez a be­fejező hét méltó záradéka legyen az előzőknek. — A múló hét krónikája ez : Szombaton, ápr. 30-ikán (közkívánatra) másod­szor Tél és tavasz, közepes számú közönség előtt. Az előadásról csak azt ismételjük, hogy Halmayné ma is, mint a múltkor és mint mindig, ara nyos volt. Vasárnap, május i-én, két előadás. D. u. 4 órakor A vén bakancsos és fia a huszár, a gyer­mekvilág nagy örömére. Boross, Frici szerepében, mesteri alakításával elfelejthetetlenné tette magát; úgyszintén a bánatos Ilonka szerepében Gyurmán; sok életét 1 ’Sz ez ép annyi, mintha azt mondaná: »Ilyen finom szivarra nem vagy méltó, hisz gon­dosan meg sem tudod gyújtani s nincs érzéked egy ilyen különösen finom szivar áhitatos elszívá­sára 1 Nem jutsz te minden napon ilyen szerencsé­hez, minőhöz ma én juttattalak!« No meg azután azok a barátságosaknak látszó, voltaképen pedig a neveletlenség bélyegét magán viselő mosolygások, melyeknek kíséretében az ilyen beszédek megesnek! Mintha bizony annak a szivarnak elszívására szellemi képességeinket a legmagasabb hatványra kellene emelnünk. A müveit embernek a világért se jutna eszébe, hogy Éötvös »Karthausi«-át e szavakkal nyújtsa át az. olvasónak: »Hanem kérem olvassa észszel, áhitattal 1« De az aki bennünket esetleg egy röviden égő s hosszan büdöslő kur­tával megkínál, nemcsak megengedhetőnek, de vakmerőén szükségesnek is tartja tán, hogy eszünkre és áhitatosságunkra apelláljon. Az ilyen embernek fogalma sincs arról, hogyan kell az embert megkínálni. Mikor kinyitja előttem a szi­vartárcáját s látom, hogy a szivarok abban feje­ikkel kifelé állnak: már nem kérek belőle. Hát ha az ember olyan firmákra akad, kik igy beszél­nek: »Tudja kérem mennyibe kerül ez a szivar!« »Találja ki?« A kérdezett persze igyekszik lehe­tőleg magas értéket mondani, mire a kérdező el­fintorítja az orrát s »az igazat megvallva« kétak- korát mond. (Tényleg pedig egy manheimi do­hánygyár káposztalevelei közül való preperált szivar s három db. tiz krajcár.) a fürge Lidiében Kendy B. szeretetreméltó volt. Kazaliczky, a furfangos vén bakancsos, nagyon tipikus alak. — Torday (Veres csapiáros), Rózsa (Hangos kántor), Rákosy (Laci) szerepeikben jók voltak. A telt ház szünetlenül tapsolt nekik. — Este: A siroki románc, Abonyi Lajos eredeti nép­színműve, nálunk először. Ennek a népszínműnek alapja egy népdal, mely a Mátra vidékén még most is él a nép ajkain. Két szerető szív története, ; mely húsz év előtt kötődött és most folytatódik. . .. Vannak benne nagyon élethü alakok, így pl. Szó- moró Pista, a darab hősének apja, nagyon jóízű ' öreg palóc alak, kit Boross jellemző felfogással sze­mélyesített. — Szerdahelyi (Garbó Miksa), ki a siroki románcot szépen énekelte, nagyon rokonszenves alak volt, úgyszintén tántoríthatatlan hű élete párja, Szentesy Ilon is. — Halmayné (Marcell), ki anyja szivét örökölte, s az oltár előtt kereket old, csakhogy kedveséhez hű maradhasson, nagyon kedves kis palóc-leány volt; minden helyzetében páratlan szép, elbájoló dalait megtapsolták, meg- ujrázták. Nagyon sok epizód-alak teszi tarkává a darabot és változatossá. Rácz (István kanász-legény) ma is figyelemreméltó jelenség volt, — Kaza­liczky (Karancseli Antal gróf), Beniczky (Jenő), Szatmáry (Kerekes), Halmay (Peti, ki énekel is) tőrül-metszett, eredeti alakok. Különben annyi személy sürög-forog a színpadon, hogy szinte káp- rázik tőlük az ember szeme. A telides-teli ház nagy megelégedésében sürü tapsokkal fizetett rá a pompás, élvezetes előadásra. Hétfőn, május 2-ikán, Anna, Csiky Gergely drámája. Szívből jövő, szívhez szóló hatásos alko­tás. — Szentesy Ilon (Anna) kitűnő volt, oly benső, igazi drámai hévvel, erővel játszott, s kivált abban a jelenetben, mikor leányát az önmaga példájával óvja a veszedelemtől, hogy ne játszók a tűzzel, oly meginditóan szólott, hogy nem maradt szem szárazon, sem szív meghatottság nélkül. Hü part­nere volt Gyurmán (Janka), az elkényeztetett, semmi roszat nem sejtő leányt páratlan kedvességgel játszta. Anyját fölismerő jelenetéért nyílt színen is erősen tapsolták. — Győré (Péter) a jószivü nagy­bácsit élethűen adta, úgyszintén Kazaliczky is a komoly Tornay Bálintét.— Szeredi Jenő, a világfi szerepét, habár a színlapon Ssatmáry volt, Halmay adta kissé nehézkesen. Különben az előadás égyike volt a legjobbaknak. — Utána következett A szép Galatea, Souppé nak örökké kedvelt operetje, Ru- zsinszky Ilona újonnan szerződött tag felléptével A kisasszony, kit jó hírneve megelőzött, várako­zásunkat fölülmúlta. Mindjárt prima vistára igen kellemes hatást gyakorolt elegáns megjelenésével, hát még mikor elkezdett énekelni. Visszafojtott lélekzettel hallgattuk, első énekszáma után frene­tikus tapsviharral köszöntöttük. Valóban oly kel­lemes hangot, oly könnyed éneket rég hallottunk, mint az övé. Pedig Galatea szerepe lel van szerelve az ének minden rafinériájával, s ő mégis oly köny- nyedséggel, oly, mondhatni, virtuozitással énekelt, hogy csak taps és ismét taps fogadta minden énekszámát. Mikor a lanttal kezében énekelt, fal­rengető taps támadt és nem is szűnt meg addig, mig a kisasszony meg nem ismételte. Felvonás után hatszor hívták a lámpák elé. Halmaynak gratulálunk a pompás akvizícióhoz. Azt hiszem, nincs vidéki igazgató még egy, mely két olyan pri­madonnával dicsekedhetnék most, mint ő : Halmay- néval és Ruzsinszky Ilonával. így aztán mindenfelé diadalmas ut vár reájuk. — Kendy B. (Ganiméd) ked­ves volt; különben ő szemünk láttára szépen fej­lődik, mint a rózsa-bimbó. — Rácz (Pigmáleon) Az Ízléstelen ember, ha már megkinozta áldozatát a szivarkinálás előtt való otromba figyel­meztetéseivel, még nincsen megelégedve; az ál­dozat rágyújtott, itt az ideje, rontsuk el azt a kis örömét is, mely megmaradhatott. Némán, várako­zóig nézi a szivarozó vendéget; aztán müértőleg maga felé legyint a jobbik kezével, hogy egy kis füstöt hozhasson a maga orra alá is; végre mintegy biztatóig egy kitűnő kritika elmondá­sára, fölveti a kérdést: «Nos, mit szól hozzá?« Ezzel aztán meg is rabolta egyúttal a saját ado­mányát ennek teljes értékétől. Vannak továbbá olyan szivarkinálók is, kik jóval mielőtt megkínálnának valakit, előre reklá­mot csinálnak igazán reklámra szoruló szivarjaik­nak. Mint valami nagy eseményt, rendkívüli tör­ténendő?, már ebéd előtt mondja: «Aztán egy pompás szivart szivunkl« Vagy: «A feketéhez egy nagyszerű szivar lesz,® vagy: »Majd feketéhez kapunk valamit szívni?« Ilyenkor az a »valami« egy bizonyos jelentőséggel teljes szemöldökránga- tás mellett van mondva, a »pompás« szó egy saját szerű »delikateszt kifejezni akaró* csettenés kísé­retében van kiejtve s a »nagyszerű« nem »nagy­szerű« hanem »naszszszszerü 1* Tény, hogy valakit szivarral szépen megkí­nálni tudni: művészet; azonban ez olyan egyszerű, mint minden művészet, melynek főcélja a termé­szetességet lehetőleg megköznliteni, az ilyen művész a legjobb szivarjával igyekszik szolgálhatni és örvend, ha vendégének örömet szerezhet. Ez az, amit sokan nem tudnak megérteni. szép énekével, Boross (Midás) fölséges alakításával hódított. Röviden összefoglalva: az est eredménye fényes volt. Kedden május 3-án Hugó Károlynak Báró és bankár nagyhírű drámáját adták üres padso­rok és páholyok előtt, de azért a három szereplő Kazaliczky (Granvile bankár) Gyurmán A. (Adél) és Szathmáry (Mirmouth báró) rászolgált a közön­ség tetszésére. A dráma előadása után következett A légy. vig magánjelenet Kazaliczky ügyes játékában. Szerdán, május 4 én, mérsékelten felemelt helyárak mellett és telidesteli ház előtt A ma­darász c. Operet. A közönség nem csalódott nagy várakozásában, mert A madarász egyike azoknak az operet-alkotásoknak, melyek zenei szépségükkel és jókedvüségük pompájával egyhamar nem fognak elévülni. Ruzsinszky (Mária) bájos énekével, elegáns színpadi alakjával és szebbnél szebb toalettjeivel hódított. Kantay, (Adelaide) az általa reprezenált agg szüzet igen mulatságos figurává alakította. Halmay (Csörsz báró) komikus szerepében elég jól találta magát. — Rácz (Szaniszló) kis szerepé­nek dalrészleteit nagyon szépen énekelte. — Szer­dahelyi (Ádám) igazi tiroli tipus volt, de egy-két énekszámán meglátszott az elfogultság. — Hal­mayné (Postás Milka) pompás kedvvel bogozta ki a mese szálait, érzésselteli, vidáman felcsapongó énekeivel pedig úgyszólván földöntúli élvezet-szfé­rákba ringatta hallgatóságát, mely hódolatának fáradhatatlan tapsokkal adott kifejezést. — Boross és Győré (a két vén profeszor szerepében) könye- zésig megkacagtató alakok voltak, de különösen Boross, ki a komikus ötletekben ma kifogyhatatlan volt. A kar meg a kisebb szereplők szintén ki­tettek magukért. Szóval Amadarász jó kassza-darab volt és lesz. Csütörtökön, máj. 5-én, II. Rákóczi Ferenc fogsága igen csekély számú közönséget vonzott, amin nem győzünk eléggé csodálkozni (nem a darab miatt, melynek hőse csodálatunk tárgya s felül áll az egyéni szinpátiákon) hanem, mert Ka- zaliczky-nak volt jutalomjátéka, aki pedig teljes mértékben meghódította egyéniségével az újhelyi közönség rokonszenvét. Azt hisszük, a rendezésben volt a hiba s ez a Kazaliczky rovására is esik, de csak kisebb részben, mert főleg a Halmay hibája az, hogy erre az alkalomra nem szerezte meg és felvonás-közök alatt nem mutatta be azokat a hires kuruc-nótákat, a Rákóczi-vW&g dalait, melyek a magyar fővárosnak internacionális Ízlésű zeneköreit is, csak a minapában, oly rokonszenves együttérzésre hangolták édes-bús melódiáikkal. Node majd más­kor 1— Egyébként az előadás gyengeségben szen­vedett. A szereplők, kivéve Kazaliczky-1 (Rákóczi), Szentessy-1 (Zrínyi Ilona), Gyurmán-t' (Amália), Bo­rossá (Pater Knitelius) és Győré-t (Bercsényi), ké­születlenül léptek a színpadra. De annál jobban kiváltak amazok (Szentessy és Gyurmán szép amazonok), kiknek a haza reményeit képviselő diák népség, szinte a tenyerek kicsattanásáig, szor­galmasan tapsoltak. Kazaliczky-nak, az est hősének, allűrjei ma még imponálóbbak voltak, mint a Bánk-bán estéjén. Leljen vigasztalást az elmaradott anyagiak helyett a bőven kijutott erkölcsiekben. Pénteken, máj. 6-án, A kis madaram, má­sodszor, félig telt ház előtt. Tegnap A madarász, közkívánatra másodszor. * A jövő heti műsor ez: holnap d. u. 4-kor Robimon Cruzoe, este: Asszony nem számit, — hétfőn : Madarász, — kedden: A feneleányok, — szerdán : Francillon, — csötörtökön Boross jutalom­S most térjünk vissza a tárgyhoz, ha ugyan el nem vesztem a fonalat. Az emberek sokat ad­nak a külsőségre; ha a szivar szépen van elcso­magolva, elvitázhatatlan, az ember hajlandóbb megvenni. A mi közönséges szivarjaink bizony elég egyszerű csomagolással kerülnek forgalomba ; már a finom szivarok elcsomagolása s fölszerelése nagyobb gonddal történik. A havannaiak a luxu- riózus felcicomázást a legfantasztikusabb képekkel a végletekig viszik ; maga a szivarládácska céd­rusfa, a fedelein, oldalán szebbnél szebb beégetésü jelek diszlenek : a szivarok gondosan »polyáztatnak« be előbb cerezin-papirba, azután staniolba; még ez sem elég, a szivar közepe táján gyönyörű gyü- rücske díszük s ezen a szivar neve, s a gyár, mely azt előállítja. Ennek a pazar felszerelésnek kettős célja van. Először, hogy a szivar a skatulyából kibon­tott állapotban »meztelenül« heverve ne veszítsen a dohány szüntelen párázása következtében a könnyen illékony olajokból ; másodszor, hogy a szivar reprezentális külsővel bírjon s tetszetöségét, kinálkozósságát fokozza. A nem igazi dohányzó szent borzalommal veszi a kezébe az ilyen szivart, s úgy hámozza le róla a cifraságot, mint aki először hámoz életében — tojást. Én pedig azt mondom, azaz pardon, nem is én, hanem Ben Akiba rabbi mondja: „Ne nézz a korsóra, hanem arra ami benne van !«

Next

/
Oldalképek
Tartalom