Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-17 / 3. szám
— Bámuld karerőmet, nézd milyen darabot szakítottam és törtem le korlátodból. Mire szomszédom savanyú arcot vágva mondá: — Miért rontottad el kerítésemet, inkább küldtem volna neked egy db. nyírfát. Csak midőn kezébevette, ösmerte fel tévedését, mi aztán általános derültséget keltett. Ily élethű és azonkívül mű- és történelmi becscsel biró tárgyakat fognánk bemutatni, csak legyen hol. <§ajusz József. „Tegyünk a népért‘f — Két cikk. — ii Én, a múlt 1891-ik év folyamán, Egy baj a sok közül c. cikkemben sürgettem a hiteiszövetke zel-ek felállítását. És akkor mint kezdeményezőt a Zerriplén-megyei Gazdasági Egyesületet neveztem meg. Ez eszmém mellett most is megmaradok A kis birtokosok érdeke, a sorstól sújtott nép helyzete a társadalomnak érdeke. Tehát maga a társadalom van hivatva első sorban és legfőképen e tárgyban intézkedni. A gazdasági egyesületek pedig társadalmi egyesületek, amelyek egészen függetlenül állanak és működnek mindennemű hatóságoktól, — és amely egyesületeknek egyedüli céljuk kell, hogy az legyen, amely a gazda közönségnek speciális anyagi érdekeit mozdítsa elő. Nevezett egyesületek tagjai között a legtöbb állására nézve is független, mint akikben a gazdaközönségnek úgy szintén a népnek is, van. bizodalma ; továbbá ez egyesületeknek tagjai mind gyakorlati érzékű, nemesen érző szivü egyének, mert máskülönben az egyesületnek tagjaivá sem lehettek volna. Ezeket figyelembe véve, nem sokkal inkább ezeknek az egyesületeknek áll -e hatalmában kezébe venni az ügyet, sőt nem inkább ezeknek a kötelessége-e ez. mint a papi testületnek? Szerintem, és azt hiszem a legtöbbek szerint is, igen. A kivitel módozatait illetőleg teljesen elfogadom a fi. J. ur nézeteit; sőt a felállítandó hitelszövetkezetek céljára vonatkozólag is megegyezem vele. De a kitűzött cél is a mellett argumentál, hogy a Gazdasági Egyesületek azok, melyek hivatva vannak a kezdeményezés dicsőségét maguknak megszerezni. — Hiszen G. J. ur is célul tűzte ki a gazdasági beruházást, az elpusztult házi állatok pótlását, a betegségben szenvedők családjának fentartását s tegyük hozzá a gazdasági sürgős munkára fordítandó kiadások köny- nyebb megszereztetését stb. előmozdítani. Hát ezek, kérem, első sorban kell. hogy a Gazdasági Egyesületek céljai legyenek. Ezekben mutathatja ki leghatásosabban s legüdvösebben tényleges működését nevezett Egyesület. Továbbá, amit megnevezett cikkemben pro- ponálék, azt most is fentartom, nevezetesen hi — Hát ily röviden leleselsz az apáddal ? Vigyázz, hogy nyakon ne méltassalak 1 ... Nézd az ebatta- teremtettét! Már még ö akar ur lenni a háznál 1 Értetted mit mondtam? Elmégy keresztapádhoz, aztán megbeszéled vele a dolgot és estve megkéritek! . . . Rángatod a vállad? Hát ne menj, de akkor meg ne lássalak a házamnál! . . . Ha nem kell a jó szó, eredj oda, a hol a te eszed szerint csinálnak valamit. Hogy a hosszú beszéd végén pont is legyen ökleivel odacsapott az asztalra. — Punktum ezt mondtam ! Mit tehetett a szegény Miska? Tudta, hogy apja akaratának megmásitását célzó kísérlete csak falrahányt borsó lenne. Elment hát keresztapjához, ki nagymester volt a leánykérésben. Előadta neki a dolgot s az eljárt a dologban hűsége sen, mint illik az egy jóérzelmü keresztapához. Bátik-nál örömmel fogadták a kérőt, még nagyobb örömmel a kérelmet. A dolog vége az leit — hogy sok szót ne szaporítsunk — hogy a jegyesek annak rendje szerint egybeköttettek a pap által s feljogosiuattak a családi életre. Bátik Eszter szerette Miskát, hanem Miska már hamisan esküdött. Mikor az esküt mondta, odatapadt tekintete az első székben álló szép Bokor Lidire, kit első szere me hevével szeretett. Mikor az „Isten engem ugysegéljenre* került a sor, odavágott szemével a könyfürösztött szemű szép leányra s utána gondolta, „hogy csak téged szeretlek.« Bátik Eszter tapasztalta is csakhamar, hogy Miska kevesebbet törődik vele. mint kellene. Esz tér nem volt hamvábahótt menyecske, különösen hatalmas fegyvert birt nyelvében, melylyel alaposan tudott mosdatni, ha szükségeltetett. Nehetelszövetkezetek-et elég vo’na egyelőre járásonkint alakítani, a főfe’ügyeleti jog mindenkor a Gazdasági Egyesület kezében lévén. így indítva meg a mozgalmat, sokkal gyorsabban lehetne célt érni, mint az egyházi különböző fórumokon keresztül erőszakolva azt (mert azt képzelni sem lehet, hogy minden pap függetlenül és önállóan megalapíthatná egyház községében) sőt sokkal biztosabban is. Mert én nem tudom elhinni, sőt elképzelni sem, hogy lenne a magyar hazafiasán gondolkozó és nemesen érző lelkészi gárda tagjai között csak egy olyan, aki e tekintetben támogatását, a népnek jó útra vezérlését, általában e téren érvényesíthető tehetségét és hatalmát az ügy életrekeltésétől megtagadná. Mig ellenben csak maguk állván a mozgalom élén, visszariadva a kimenetel bizonytalanságától és az azzal járó felelősségtől, sokan távol maradnának magától az ügytől is egészen. A társadalom belátja a tarthatatlan helyzetet : el kell tehát határoznia magát az akcióra is. Forduljon tehát a társadalom a Gazdasági Egyesületekhez az anyagilag nagy mértékben igénybe vett gazdaközönség — és a nyomorban szén védő nép érdekében — kérelemmel, hogy vegye kezébe a hitelszövetkezetek felállítása ügyében a kezdeményezés fonalát. Alakítsa meg a várva- várt hitelszövetkezetet! S tegye ezáltal a kisebb gazdáknak is könnyen hozzá férhetővé a gazda- sági gépek megszerzését; nyújtson segédkezet az elpusztult igavonó barmok megszerzésére ; emelje ki a nyomorból a szegény földnépét; mentse meg a lelketlen uzsorások körmei közül a pénzre szorult gazdát olcsó és könnyen hozzáférhető kölcsön által ! Ebben mutathatja meg tényleges működé sét legszebben a Gazdasági Egyesület. Cuprum. Vármegyei ügyek. Rendkívüli közgyűlés. Az 1892—97 iki or- szággyülést egybehívó kegyelmes királyi leirat kihirdetése végett S.-A.-Ujhelyben a f. hó 14-én tartott rendkívüli közgyűlés élénk látogatottságnak örvendett. Szinnától, Homonnától, le egész Kesz- nyétenig, Megyasszóig minden zónáját a várme gyének több bizottsági tag képviselte, kik a közgyűlés kezdete előtt, kisebb-nagyobb csoportokat formálva, az ősi teremben élénk eszmecserét folytattak a képviselőválasztások eshetőségei fölött. A nagy zsongás bongás meg-megismétlődő éljenzéssé változott, amint főispán Öméltósága a közgyűlés megnyitása végett d e. 10-kor a terembe lépett s elnöki székét elfoglalta. — Horváth József, h. főjegyző, bemutatván a kegyelmes királyi meghívólevelet, a jelenvoltak mindnyájan felemelkedtek ülőhelyeikről s a királyi levél felolvasása után, melyből megértették, hogy a következő országgyűlést Őfelsége Budapest fővárosába, febr. 18-ára hivja egybe, — hazafias lelkesedéssel éljeneztek. — Matolai Etele, alispán, jelentette, hogy a központi választmányt, a választások vezetése, azok tiszta ságának ellenőrzése s egyáltalában mindazoknak az előzetes intézkedéseknek megtétele céljából, miket a törvény a központi választmány jogkörébe útasit. — f. hó 15-ére egybehívta (Legfontosabb határozatairól szóló tudósításunkat lentebb találja meg a t. olvasó — Szerk.). — Helyettes főjegyző \ yggacjrawmm, w., zen esett hát neki, hogy Miska néha éjfélig elbarangol s addig neki egymagában kell unalomtól epedve várakozni — Valakijének kell lenni 1 — gondolá s az után ujjain számlálni kezdé, hogy kik lehetnek azok a nem tizenhárom próbás szentségü angyalok, de hát oly sokan voltak, hogv nem tudott közöttük eligazodni. Arra meg nem is gondolt, hogy Bokor Lidi szemei bírnak mágnesi erővel az ifjú Fedeles előtt. A szép leány Miska házassága után hamarosan férjhez ment; de alig töltött egy hónapot férje házánál, már odahagyta. Ezután abban telt kedve, hogy a tisztes férfiakat elhódította felesé geiktől s csinált a házás életben botrányt, perle kedést. Ha ő boldogtalan volt, azt akarta, hogy más se élvezze a boldogságot. Az isten is arra teremtette különben. Gyönyörű termete, kacsingatós két szeme még a rektort is elbűvölte volna egyizben s hűségesen kisérgette ki a temetőbe, hova a megboldogult édes apját siratni járt ki. Ha hirtelen eszére nem tér a tudományok hirdetője hát bizony ott ragad a sátán halójában. A sánta Fedeles Miska bolondult érte. Kitette magát a falu Ítéletének. Ügyet sem vetett saját dolgaira Csak Lidivel lenni édes szerelemben, ez volt minden vágya. Bátik Eszter mitsem tudott erről. A falu népe még csak titkon rebesgette a hirt. Hanem hat mily n jó az, hogy »tudós asszonyok« is akadnak a faluban, kik a legelrejtettebb titkot is meglátják 1 . . . I'yen nagyhírű asszony-személy volt B. ben a vén Csebresné, kiről sok természetfe’ettit tudtak elregélni a jó falusiak. felolvasta a kir. beiügyminisíer körrendeletének a vármegye közönségéhez intézett példányát, mely a választásokhoz való előkészületekre, úgyszintén a választás aktusa alatta közrend és kö< békesség érdekében megkivántató intézkedések szükségességére, a személy- és vagyonbiztosságnak s az állami rend érdekeinek, nemkülönben a legszebb polgári jog, a képviselő választás szabadságának megóvására figyelmeztetvén a törvényhatóságot: saját hatáskörében a kellő törvényes lépések megtételére felhívja. — A közgyűlés, Bydeskuthy Sándor indítványának módosításával, megbi/.ta az alispánt, hogy a jelzett irányok és szempontok értelmében úgy a járási föszolgabirákhoz, mint a községek biráihoz kifüggesztendő hirdetményeket küldjön s az abban foglalt törvényes utasítások pontos végre hajtását éber figyelemmel kisérje. — Főispán Öméltósága felkérte a bizottsági tagokat, hogy szabad polgárokhoz illő módon saját maguk hatáskörében is gondoskodjanak arról, hogy a kedélyek felingerlésére alkalom ne n> iljék és az országos ügyek mérlegelésénél az öntudatos gondolkozás, hazafias higgadtság, nem pedig a megfélemlítés, hitegetés, bujtogatas és egyébb tiszteségtelen eszközök bírjanak súlylyal. — Láczay Károly dr. felszólalásában nagy meg nyugvással fogadta az e’nöki kijelentéseket, s ellenzéki fe'fogása dacára annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy várm-’gyénk területén a választások tisztaságát a kritika vádja nem érintheti. Kérése csak az, hogy olyan mértékkel mérjenek igazságot az ellenzéknek, mint mérnek a kormánypártnak. — A földmivelési minister leirata alapján elhatározták, hogy a bodrogközi járás kivételével, a vármegye többi járása területén levő szőlők a zárlat alól íeloldassanak és a szőllővesszők ki- és bevitele szabaddá tétessék. E pontnál főispán Öméltósága felemlítette, hogy az országos kormány Tálya és Mád, Tolcsv 1 és Liszku, Sárospatak és Újhely vidéke számára minta szölőtelepek felállíttatását elhatározván: azok már a legközelebb léte- sittetni is fognak. — A rendkívüli közgyűlés d. e. 3/4 11-kor, az elnöklő főispán Öméltóságának éltetésé/el végződött. A közigazgatási bizottság f. hó 13-iki ülésén tárgyalt nevezetesebb ügyekről következőkben adunk számot ; — a törvény rendelkezései értelmében az 1892. évre újonnan megalakítandó albizottságokba, titkos szavazattal, beválasztattak : í. a jegyelmi választmányba tagokul : Dékus József, Diószeghy József, póttagul: Mailáth József gf- Az állami közegek közül: Becske Bálint, Nemes Lajos, — póttagul: Hönsch Dezső. — 2. a gyámügyi felebbviteli küldöttségbe Diószeghy János és Szerviczky Ödön, — póttagul: Meczner Béla. — Főispán Öméltósága által kineveztettek: Dókus József, Prámer Alajos, póttagul: Molnár Béla dr. — 3 az erdöügyi albizottságba^ elnökül : Prámer Alajos, alelnökü1 : Szerviczky Ödön, tagul Bydeskuthy Sándor. — 4. a 11 fokú erdei kihá gási bizottságba: Dókus József, Diószeghy János Szerviczky Ödön, Mailáth József gr. — Szakértőkul : Andrássy Sándor gr., Baján Imrj, Ulrich Vilmos, Meczner Béla. — 5. a tanítói nyugdíj választmányba : Diószeghy János, Bydeskuthy Sándor. — 6. a vármegyei pótadók és utadö ügyében alakított feszólaló küldöttségbe: Dókus József, Andrássy Sándor gr., Diószeghy János és Prámer Alajos. -7 a börtön vizsgáló küldöttségéé; a) a központra: Prámer Alajos és Diószeghy Dicséretére legyen mondva, Csebresné nem sokat tartott tudományára. Tulajdonképen a falu tette »tudóssá*. Rákenték, hogy boszorkány s azután beszélhetett Csebresné', mentegethette magát, annál jobban hirdették felőle a titkos ha talmat. Bátik Eszter is elment hozzá egy estve, idején, hogy kitudakolja : ki miatt hanyagolja el a férje ura s ha lehet, megtéríttesse vele a rósz útra tévelyedett embert. Csebresné, mióta ráfogták a boszorkányságot, titkos bűvös körrel vette magát körül. Utóvégre maga is elhitte a jámbor, hogy tud biz ő valamit s mert a titkos tudomány jól jövedelmezett, bolondságnak tartotta volna félbenhagyni a hivatalát Örömmel fogadta a gazdag menyecskét, ki remegő tagokkal lépett be hozzá, — No, baj van, ugy-e, szép menyecske! Látom az arcodról, ne tagadjad! Tudom miért jöttél Az uradat akarnád visszavarázsolni a házba, ugy-e? — Szent igaz, néném ! . . . Valamelyik istentelen elbolonditotta tőlem! Segítsen a dolgomon, ha teheti. Nem leszek há'átlan érette 1 — Már miért is re regitenék ? . . . Tudom, hogy szereted az uradat, osztán jól megfizetsz, ha segítek a sorodon. — Meg én, isten látja a lelkemet, csak adjon valami szert neki, melytől megutálja. — Adok én neked egyet, Eszter, csakhogy ennek ceremóniája van. Jól ide figyelmezz, hogy úgy tégy mindent, amint mondom. Szokott e a férjed pipázni ? — Szokott biz al . . , Váltig fújom neki, bolondság arra is költeni ! Folytatás a mellékleten.
