Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-17 / 3. szám

Sátoralja-Ujhely, 1892. január 17

3- sz.

Huszonhármatok évfolyam.

ELŐriZZTÉS is.

Egész övre 6 írt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmeutetlen levelek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el.

léslratQi nem adatna vissza.

Egy es szám ára 20 kr.

L nyílttérien mindoD gar- mondsor dijja 30 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-VÁRMECYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK

HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK LIinSTIDEIT

HIBDETÉ3I DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó nt&n 1 kr.

Azon/elül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbettlk s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtalik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

Kiállítás Újhelyben.

Osmerve vármegyénkben azokat a j nagybecsű tárgyakat, raritásokat, műkincse két, melyek íöuraink, de a köznemesség és egyes jobbmódú polgártársainknak is ; birtokában vannak, az a gondolatom támadt, í hogy praktikus lenne azokat összeszedni és j azokból itt, S.- A.U-jhelyben, a vármegye , székhelyén épült városi színházban, tavasz- > szál, amikor már fűteni nem kell, 5—6 heti j időre, egy ereklye-féle kiállítást rendezni, úgy, hogy annak jövedelme S.-A.-Ujhely j város által jótékony célra*] fordittassék.

Vármegyénk főurainak kastélyaiban, | például Andrássy Géza gróf parnói lakásán is, ! annyi érdekes és nagybecsű régiség van j felhalmozva, hogy azok maguk megérdem- 1 lik a legtávolabbi vidékről való odazarán- dokolást.

Ugyde .mindenrendü, rangú és állású j embernek nem lehet beállítani idegen helyre azalatt a cím alatt, hogy a régiséggyűjte- ; ményt jött megszemlélni, mert lehet olyan eset, amikor azok meg sem mutathatók; de minden ily kincsesei bíró honfitársunkat be sem járhatván, alkalmat kell adnunk arra, hogy az ily nevezetes tárgyakat, régi- 1 ségeket, műkincseket egy alkalommal, egy tömegben és csekély díjfizetés mellett szemlélhessük meg és szemlélhessék meg azok | is, kiknek életviszonya másként az ily él- ! vezetet meg nem engedné.

Sapienti sat.

Szemere Miklós nagy költőnk hagyaté- j kában és Dókus Gyula főszolgabíró birto- ; kában annyi az ily nevezetes tárgy, hogy j azokból egy kis kiállítást lehetne rendezni, j régi fegyverekből, harci és vadászati tro- j feumokból és numizmatikából.

*) Teszem azt föl, az árvaház-alap javára. Szerit. j

Vagy pl. néh. Károssá Endre után lehetetlen, hogy ne maradtak volna nevezetességek, mert ó minden műkincsnek nagy barátja volt.

Az én birtokomban is van egynéhány igen szép kövület; egy óriás török meggyfa, Opicz-nak egy ezelőtt 60 évvel sajátkezűleg készített részint dombor, részint homorú metszéssel vésett itcés pohara, amelyen látható a tisztelt közönség által jól ösmert száz alak, mind élethü és ami csodálatos, azok egyikén sem látszik legkissebb karcolás, hijány, kiugrás, vagyis a metsző vésője sehol meg nem szaladt.

Birtokomban van az 1848/49-iki szabadságharcban a Ferdinánd-\uiszá.rzzred és a zempléni önkéntes zászlóalj által használt — korona nélkül való — két pecsétnyomó és több érdekes tárgy.

De van több-kevesebb ily nevezetesség majd mindenkinek birtokában, tehát hozzuk össze azokat és azok élvezését kössük ösz- sze a hasznossal.

Óhajtom, részemről, hogy ezen gondolatomat, tervemet S.-A.-Ujhely város főbírája társadalmi úton segítse megvalósuláshoz.

Ott áll, legtöbbnyire üresen, a város nagy színháza mellékhelyiségeivel, vendéglőnk szomszédszobáival, melyekből hármat- négyet vendéglősünk, a községtől többször élvezett szívesség viszonzásául, de a kiállítás ideje alatt múlhatatlanul prosperáló vendéglője érdekében is, ingyen átadhatna.

Van a városnak (májustól szeptemberig el nem foglalt) megbízható erdésze és színházőre, kik a kiállítás tárgyaira való vigyázattal megbizathatnának.

A főfelügyeletre és rendezésre fel lelehetne kérnie az érdekeltségnek Dókus Gyulát, Hornyay Béla dr.-t és másokat, akik

működése mellett nagy eredményre számit hatnánk.

De persze a kezdeményezést, egész hévvel és odaadással, annak kell tenni, ki a város ügyeinek élén áll, a nagy-község fóbirájának, ki a város emelkedését ezzel is előmozdítaná és az árvák tőkéjének alapját**) befektetés és minden rizikó nélkül gyarápitaná.

Ha magáévá teszi városunk főbírája ezt a tervemet és kész azt társadalmi úton felkarolni — de különben is a vármegyei szegényebb sorsú utazóközönség érdekében arra kérem, építtesse ki haladék nélkül a város végétől indóházunkig kiépítendőnek már régen elhatározott gyalogjárót, mert az mégis nem járja, hogy a vasúti zónarendszer mellett a vidékről 15—22 krért S.-A. Ujhelybe útazó közönség ki és be a városba 1 ft 60 kr. fuvardíjt fizetni, vagy pénz hijányában magát nyakig besározni kénytelen.

Ha ide akarjuk a vidéket vonzani, tegyünk is érette valamit. — — —

Visszatérve az általam felvetett ereklyeféle kiállításra, eszembe jut, hogy 5—6 évvel ezelőtt, egy igen hideg hózivataros téli nap, miként tréfáltam meg szomszédomat, kinek nagy udvara igen szép nyírfa-korláttal volt bekerítve.

Szomszédomnál a s.-a. újhelyi tagositási szükebbkörü tanácskozás tartatott és engem az abban való részételre az elnöklő E. A. hitt meg.

Eszembe jutott szomszédom nyírfa-ke- ritése.

Zsebembe dugtam nyírfakövűletem egyik darabját, s aztán a hózivatarban hozzá átszaladva, azzal léptem be szobájába :

*•) Sic! — eltaláltam. Szerk.

o

■1

T A * C A,

Dalaimból.

I.

pöltekintek csöndes éjjel A csillagos égre:

Annyi ezer közt melyiknek Ragyogóbb hát fénye ?

Amig nézem hosszan, némán,

Rád gondolok lányka:

Szemeidnek, istenbizony,

Nincs az egen párja.

II.

^zegény vagyok, mint a templom egere, Csak a szivem szerelemmel van tele ; Szegénységem, isten látja, nem bánom, De a csalfa —

Szőke kis lányt a lelkemből sajnálom.

Egyre kérem, arra kérem teremtőm, Adja vissza régi hűtlen szeretőm;

Boldog lennék, gazdagság sem kellene, Ha a csalla —

Szőke kis lány igaz szívből szeretne.

iHolosnyay tgiril.

A pipa.

— Tiszavidéki história. —

A .Zemplén* számára irta : Színi Péter.

Én bizony nem állítom, hogy ez a história meg nem történhetett volna más tájékán is a földnek, csak épen a Tisza vidékén. Hiszen a mi a dolgot illeti, akadnak roszéletü, versengő, egymást nagy bajba, vagy épen a föld alá kívánó házasfelek, miképen arról tanúságot is tehetnek a nagy gonddal felmáglázott törvényszéki irattári ügydarabok, — de hát azért csak azt mondom, hogy ez az általam elbeszélendő história itt történt meg nálunk, a szőke Tisza partján.

Mert hát Fedeles János uram (isten nyugosztalja ő kigydmét a halóporában is) mikoriban a Miska fiát .megemberesitette« volt, értvén alatta a szent házassággal történt egybe- füzetést, — minden más egyébre gondolt, csak arra nem, hogy a boldog házaséletben egy kis szeretet is dukál.

Fösvény, nagyralátó, nyakas ember volt a boldogult Fedeles János, kinek istene a pénz, lelkiismerete a vagyongyűjtés volt. E kettőn kívül nem ismert ő más szentséget. Mindig magas tisztséget viselt a faluban, mert hát írástudó ember volt, meg még a számvetéshez is sejtett valamit. Az igaz, hogy a tudományát nehezen sajátította el, mert még élete utolsó éveiben is ! elátkozta azt a vén rektort, ki az ő gyerkőc korában tanította a rakoncátlan sihedereket, hogy egyszer holmi roszul megcselekedett kivonásért | úgy »kivonta« a korcsma-asztal-forma készítmény megöl bőven csirozott hajánál fogva, hogy még

hetven esztendős korában is sajgott a helye, ha arra gondolt.

A «falu esze* volt ő, még élt, s mikor meghalt, méltán rebegte el felette Tenyeres Jónás tiszteletes ur a szentirás eme szomorú szavait: .Elesett a mi fejünknek koronája!*

Milyen lovagias cselekedet is az tőlünk, naponként sokakban megeső halandóktól, hogy a holtaknak csak előnyös tulajdonságait emlegetjük ; pedig hiszen ha ez ember az igazat akarná mondani, sok furcsa tulajdonságok elősoroltatnának a békén szendergő felől.

Fedeles uram talán sejtette, hogy halála után úgysem beszélnek róla, mert épen nem válogatott a cselekedetekben. A legridegebb szívvel volt az egyetlen gyermeke iránt is.

Miska ugyanis gyerekkorában holmi fészekszedés alkalmával lezuhant az árendás zsidó csűrének »kakasülőjéről* s e miatt egész életére sánta maradt a íéllábára. Fedeles uram hát nem igen várta neki, hogy kikerüljön a katonai korosztályok alól. Mikor a huszonharmadik évbe fordult, arra gondolt, hogy megházasitja. Legyen belőle tisztességes ember s ne a mások ablaka alatt leselkedjék,

— Te fiú ! — szóla egy reggelen Miskához, ki épen egy darab szalonnát aprózgatott befelé, — mit szólsz Bálik Eszterhez? Szép leány, gazdag az apja. Én neked szántam 1

— Nekem ? — csodálkozott Miska.

— Neked hát, nem is magamnak, ámbátor még én is elvehetném 1

— Hát csak vegye el édes apám 1 Nekem nem kell 1

— Nem é? — fortyant dühre Fedeles gazda.

Mai számunkhoz egy ív melléklet: van csatolva. *^WI