Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-04-10 / 15. szám
Gábor 20 kr, Kovács András 50 kr., Turgyán Tivaoar 1 ft, Balogh István 30 kr., Szabó Sándor 30 kr., Kocsány József 20 kr., Balázs András 30 kr.. Dragoner Lajos 20 kr., Varga János 20 kr., Magyar Ferfenc 30 kr„ Faragó Gábor 2 ft, Mészáros Ferenc 20 kr., Radvánszky Péter 30 kr., Sajgó Károly 30 kr., Burkus Sándor 30 kr., Takács Péter 20 kr. Szabó Pál 30 kr., Nagy Gábor 50 kr., Csatiár Gábor 40 kr.. Holmik János 2 ft, Puskás Demeter 40 kr., Bérezik Sándor 40 kr , Makurró Mihály 50 kr., Bátori Ferenc 60 kr., Kovács Mihály 60 kr.. Kertész Lajos 50 kr., Szabó Gábor 50 kr, Telegdi Sándor 50 kr., Tóth István 60 kr., Mihalik János 1 ft. Tar Samu 20 kr., Nyesse István 20 kr., Simon Károly 20 kr., Buda Dániel 40 kr., Hajdú Gábor 40 kr„ Szabó József 20 kr„ Nánási Mihály 20 kr., Sütő Ferenc 50 kr., Grefcsik János 40 kr., Fabcsik András 25 kr., Botor József 25 kr, Tóth Menyhért 30 kr., Puskái Antal 20 kr., Mészáros János 20 kr., Jáger János 1 ft, Első pályafelvigyázói vonal munkásai 2 ft 50 kr., a második 4 ft 35 kr,, a harmadik 5 ft 70 kr., a negyedik 4 ít 95 kr., az ötödik 3 ft 44 kr., a hatodik 4 ft 40 krt. összesen 53 ft &r azaz ötvenhárom ft nyolcvannégy krt. A póstai föladóvevényt két hétig megőrizzük. Fogaddják a jólelkü adakozók az általuk megsegített ínségesek nevében kifejezett hálás köszönetünket. Pályázati hirdetmény. A sátoralja-ujhelyi árvaházhoz árvagondozó nő szükséges. Megkíván tátik, hogy az illető hajadon vagy gyermektelen özvegy legyen, 25 évesnél fiatalabb és 45 évesnél korosabb pedig ne legyen. Kötelessége az árvák gondozása. Járandósága szabad lakás, fűtés, világítás és ellátás. Ha a választmány úgy határozná, az árvák számára a meghatározandó tartásdijért vagy kiadott élelmi cikkekbölfőzni is köteles lesz. Részletes fölvilágositást ád Dókus Gyula, kihez a pályázati felszerelt kérvények május z-tg beadandók lesznek. S.-A.-Ujhely, 1892. április 5. Az elnökség. Kérelem és hirdetmény. Mindazokat a sátoralja-ujhelyi polgárokat, akiknek eltartásra jogosult mindkét nembeli árvákról tudomásuk van, felkéri az újhelyi árvasegélyző és jótékony egyesület, hogy azok neveit Dókus Gyulánál május 1 ik bejelenteni sziseskedjenek. S,-A.-Ujhely, 1892. április 5. Az elnökség. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Felkéretik a s.-a.-ujhelyi Takarékpénztár tek. Igazgatósága, mint az italmérési s fogyasztási jog itteni főbérlöje arra nézve nyilatkozni, váljon a szőlőbirtokosok kötelesek-e finom szomorodni vagy asszu boraik után, ha azokból nehány üveggel eladnak, fogyasztási és regale adót fizetni vagy nem ? — mert tudtunkkal a tek. Igazgatóság ezen jogot annak idején magának feltartotta, azt albérletbe nem adta és ezen eljárását a közönség ér dekében a nyilvánosság utján is közzé tette. S.-A.-Ujhely, 1892. április hó 8-án. több szőlőtulajdonos nevében: Ligeti Bertalan. Ha a hajnalcsillag:. . . Ha a hajnalcsillag feltűnik az égen, Most is úgy teszek én, most is úgy, mint régen Midőn még szivemet nem érinté bánat, S néma áhítattal hallgatám anyámat: Amint ö regéit csillagfényböl szőve Erdei tündérek meséibe fonta. S ébredező lelkem egy boldog jelenből Boldogabb, kedvesebb jövendőbe vonta. . . . Hosszú évek múltán teljesedett végre Szeretett jó anyám bűbájos regéje ; Feltaláltam jövőm, boldogságom képét: Ábrándozó szivem erdei tündérét 1 . . . Parányi vityilló volt az erdők mélyén Rejtett boldogságunk, szerelmünknek fészke, S e földi boldogság elrejtett titkait Csakis a kék égbolt estcsillaga nézte. . . Az az esti csillag most is ott van, hol még Azzal a hűtlennel együtt néztük nem rég. Most úgy töndöklik fenn az ég azúrján, S ha nézem, úgy tetszik : kacag szivem búján. De azért csak nézem ; jól esik az nékem, Ha el-eicsodálom rezgő égi fényt, Legalább szivemből nem hagyja kihalni Annak a hűtlennek drága szép emlékét 1 Kováts Pál. HIVATALOS KÉSI. 5861 91. sz Zemplén-vármegye alispánjától. A járási 10 főszolgabírónak. A nmgu k. m. belügyministernek alábbi körrendeletét a* emberi járványok s különösen a roncsoló toroklob megakadályoztatása és kiirtása tárgyában azzal adom ki t. főszolgabíró urnák, hogy azt kellőleg köztudomásra hozza, a községek elöljáróit figyelmeztesse, hogy e körrendelet a vármegyei hiv. lap folyó évi 15-ik számában megjelent; a tiszti, községi és körorvosoknak, a községi éskörjegyzöknek, a lelkészeknek és tanítóknak miheztartás végett kézbesítse ; adandó alkalommal a legszigorúbban hajtsa végre, s nekem ez irányú intézkedéseiről f. évi június végéig jelentést tegyen. Azt pedig, hogy a nevezetteknek való kiosz tás végett a rendelet hány példányára van szüksége ? haladék nélkülhozza tudomásomra. S.-a.-Ujhely, 1892. ápril hó 6-án. alispán h, Horváth h. főjegyző. Másolat. 5616/VI. 11. sz. M. kir. belügyminister. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Az utóbbi időben országszerte felmerült különböző nemű, de különösen a roncsoló toroklob járvány alkalmával számos oly jelenséget észleltem, mely arra indít, hogy a törvényhatóságok figyelmét a következőkre hívjam fel. Az orvosi zárjelentésekből megállapítható tapasztalat az, hogy a gyermekek egészségére való felügyeletre kötelezett szülék, gyámok, vagy azok, kik ezen kötelezettséget magokra vállalták, a járványok és ragályos kórokban megbetegedett gyér mekek gyógyításáról az 1876. XIV. t.-c. 20 és különösen 82. §§-ai ellenére számos ízben nemcsak idejekorán nem gondoskodnak, hanem az orvosi segélyt vagy egyátalán nem, vagy csak olyankor veszik igénybe, midőn a fenyegető életveszélyt maguk is belátva, a gyermekek gyógykezelés nél kül történt elhalálozása miatt reájuk háromolható büntetést iparkodnak elkerülni. Nemkülönben ig?n gyakori azon eset is, hogy az orvos, többnyire a hatóságok utján értesítve, kellő időben látta és gyógykezelés alá vette ugyan a megbetegedett gyermeket, utasításait azonban a szülök csak lanyhán, vagy épen nem teljesitik. Ismerem a nehézségeket, melyek népünk még nagy részénél tapasztalható ezen indolenti- ának legyőzése ellen emelkednek. Annál inkább kötelességének ismerje minden törvényhatóság, fáradhatatlan felügyelet gyakorlása mellett figyelmessé tenni a lakosságot ezen törvényszabta kötelességére, egyszersmind emlékezetébe hozva, hogy a kihágásokról szóló 1879: 40. t.-c. 99 §-a alapján a mulasztók egész 300 frtig terjedhető birsággal büntethetők, eltekintve attól, hogy az 1876: XIV. t.-c. 82. §-a értelmében ragályos járványoknál a kényszergyógyitás is elrendelhető. Igen sok esetben hiányos még a községek és illetőleg a törvényhatóságok részéről nyújtott orvosi segélyezés szervezése is, pedig az idézett törvény 22., 81. és 140. §§-ai határozottan kötelezik a községeket és illetőleg a törvényhatóságokat, hogy a szegény betegekről és általában a szükséges segélyről gondoskodjanak. El nem fogadható számos törvényhatóságnak, azon mentsége, hogy elegendő orvosi személyzete nincs, mert a többször hivatott 1876: XIV. t.-c. 84. $-a felhatalmazza a törvényhatóságokat, hogy szükség szerint járványorvosokat alkalmazzanak, mely célból utolsó sor ban még az állam segélyét is igénybe vehetik. Az pedig, hogy esetleg veszélyes járvány által ellepett községbe hetenkint egyszer, vagy netán kétszer látogasson el a járási vagy körorvos, oly visszás állapot, melyet a törvényhatóságnak, különösen hevenyragályos járványoknál, figyelmeztetés nélkül sem lenne szabad eltürniök. A nép nek nagy része még mindig nem hiszi, hogy a vörheny, a roncsoló toroklob stb. ragályzó betegségek és hogy gyors terjedésökre a közvetett vagy közvetlen érintkezés a legalkalmasabb mód. E tekintetben tehát a lelkészek, tanítók stb. mindenütt felkérendők, hogy a törvényhatóságnak azon igyekezetében, hogy ezt a néppel megértessék, minden kínálkozó alkalommal segítségére legyenek. Ugyanily kitanitás szükséges az iránt, hogy a járványok alkalmával az egészséges, vagy egészségesnek látszó gyermekek is szorgosabban megfigyeltessenek, hogy igy az orvosi Segély lehetőleg jókor érkezéséhez az alkalom megadassák, mint e tekintetben különben már az 1873. évi 18053. sz- a- kelt itteni körrendeletben is adatott utasítás. Meghagyandó szigorúan az is, hogy a ragályos kórokban elhaltak hullái mielőbb — és pedig kocsin — a temetőbe, esetleg a járvány uralgása alatt ideiglenesen felállítandó hullaházba szállitassanak. A legtöbb ragályos kórnak okozó mikroor- ganismusai hetekig, sőt hónapokig is megtartván ragályozó képességüket, okvetlenül szükséges a ragály terjedésének meggátlására az is, hogy a betegek által használva volt közhasználati tárgyak (evő s ivóeszközök, ruha- és ágynemüek stb.), úgyszintén a szobák alaposan fertőztelenittessenek, az ágynemű értéktelenebb részei, mint a szalmazsák, esetleg a pelyhek elégettessenek stb. De erre nézve az egyszerű meghagyás korántsem elegendő, mert attól, tapasztalat szerint, eredményt várni nem lehet; azért is gondoskodjanak a törvényhatóságok, hogy ezen fertőtlenítések, hatósági megbízottnak ellenőrzése mellett, orvos utasításai szerint, legcélszerűbben pedig betanított és begyakorlott hatósági fertőtlenítők által eszközöltessenek. A fertőtlenítéshez szükséges anyagokról az 1876. 14. t.-cz. 140. §-a szellemében szegények számára ugyancsak a községek kötelessége gondoskodni, valamint a törvényhatósg intézkedjék aziránt, hogy az elrendelt óv- és gyógyintézkedések mindenki által pontosan betartassanak. Ismételve jutott tudomásomra oly eset, hogy magánosok, de elöljáróságok is, valamely ragályos kórnak előfordult egyes, szórványos eseteit eléggé figyelemre nem méltatva, sem a kellő óvrendsza- bályokat nem alkalmazták, sem az eseteket a törvényhatóságok tudomására nem hozták, úgy, hogy ez utóbbiak csak a járvány fellobbanásakor nyertek értesülést az előzőleg előfordult szórványos esetekről — oly járványoknál, melyek az óvintézkedések kellő időben történt alkalmazása által valószínűleg elkerülhetők lettek volna. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságokat, hogy a szóban lévő bejelentési kötelezettséget ismételve az alantas hatóságoknak szigorúan hagyják meg és azok pontos megtételét ellenőrizzék is. Nagy hiányt képez továbbá az, hogy a kellő elkülönithetésröl legnagyobbrészt gondoskodva nincsen. Pedig már az 1873. évi 18053. sz. a- kelt itteni körrendelet hangsúlyozza a járvány- vagy szükségkórházak felállításának fontosságát, mint oly intézkedését, mely á ragályozó és fertőző kórok csirájában elfojtására, illetőleg tovaterjedésük lehető meggátlására a képzelhető legcélszerűbb és, tekintve az általa elérhető positiv előnyt, bátran állítható, a legolcsóbb is. Ha tekintetbe veszem egyrészt, hogy kedvező anyagi viszonyok között lévő törvényhatóságok sem gondoskodtak mindenhol ily járványkórházak felállításáról; másrészt, hogy az esetek nagytöbbségében mily kevés leleményesség és jóakarat szükségeltetik ezen intézmények legalább ideiglenes kiviteléhez — e nagy fogyatkozás tényleges meglétét nem tulajdoníthatom másnak, minthogy azon törvényhatóságok ezen nagyfontosságu kérdést mindeddig kellő megfontolás tárgyává nem tették. És ezért figyelmüket újból felhiva ezen nagy horderejű tárgyra, elvárom, hogy szakközegeik meghallgatása után a szükségeseket saját hatáskörükben mielőbb megteszik, eljárásuk eredményét pedig, legkésőbb a törvény- hatósági közgyűlés félévi jelentése alkalmával, bejelentik. Már az 1879. évi 38254. sz. a. kelt itteni körrendelet tiltja a ragályos és fertőző betegségben szenvedőknek elszállítását egyik törvényhatóság területéről a másikéra, s igy természetesen valamely járványlepte községből is a járvány mentesére. Ezen tilalom megszegése által csak az utóbbi időben lön — kimutathatólag — egy nagy községbe a szomszéd törvényhatóság területéről járvány behurcolva; miért is szükségesnek látom a törvényhatóságokat ezen tilalom szigorú megtartására is figyelmeztetni. Ami Különösen a roncsoló toroklob ellen tehető óv- és gyógyintézkedéseket illeti, ezen tárgyban az orsz. közegészségi tanács ujabbi szakvéleménye alapján az 1873. évi 18053 és az 1879. évi 13340. sz. a. kelt rendeletekben*) meghagyot- tak pontos keresztülvitelét, az ajánlott gyógymódra vonatkozó némi, lejebb felsorolandó, változtatástól eltekintve, újból hangsúlyozom. Különösen figyelmeztetek annak elsőrendű szükségességére, hogy a megfelelő orvosok kirendeltessenek; a községek orvosokkal ellátassanak, az üresedésben lévő orvosi állások betöltessenek, mert csak a kellő orvosi személyzet megléte nyújthat biztosítékot az iránt, hogy a kiadott rendeletek utolsó ízig terjedő intézkedése tényleg és célszerűen keresztül is fog vitetni. Figyelmeztetendő továbbá a lakosság, hogy mindenben, úgy az utcán, mint háza táján és a lakásban, nemkülönben testén és ruházatában a legnagyobb tisztaságra iparkodjék; szorgalmasan söpörjenek, súroljanak, a lakóhelyiségeket naponta legalább kétszer jól szellőztessék, fürödjenek, mosakodjanak és szájukat minden étkezés után esetleg borszeszes vízzel öblögessék. Osszecsoportosulások, a minőkre vásárok, búcsúk, búcsújárások, népes lakadalmok, halotti torok stb. alkalmat szolgáltatnak, ragályos járványok idejében betiltandók. Roncsoló toroklob-járvány alkalmával oly beteg, kinél torokfájás, nyelési nehézség, köhögés fejfájással, lázzal, forrósággal jelentkezik, a család többi tagjaitól azonnal elkülönítendő, nyakára *) Az 1879-iki rendelet utczal biztosok felállítása iránt intézkedik »kiknek feladata leend, a részökre kijelölt terüle- ten mindennap házról-házra járni, s maguknak arról meggyé aídést szerezni, van-e ott beteg; ha beteget találnak, azt a hatóságnak rögtön bejelentik«.
