Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
díjazásának elveinél is, »mely sine qua non« ja, hogy hazánk a nyugati jogállamok fejlődésével lépést tarthasson, hogy közigazgatásának színvonalára emelkedjék. Nem célunk ugyan a közigazgatás tudományos deíiniciójával foglalkozni, de talán nem tévedünk, ha széles értelemben véve azt mondjuk, hogy az mai nap azonos az állami jogrend és jólétének fogalmával, mely minden szervezetén át lüktet. Sőt kétségtelen, hogy az állam kül- ellentállási képessége is a belső orgánum egészséges, összhangzó működé rén alapul. Az európai koncert drága árakat szab a békének. Az áramlatok elől, melyek az állam jövedelmi forrásainak oroszlán részét elsodorják, nehezen térhet ki monarhiank is, melynek a nagyhatalmi elsőrang ugyancsak történelmi pré- cíuma. De téves politikai irány volna azon föltevés, hogy bármily szervezett hadsereg az állam létföltételeitől elvotan nagy célokat elérhetne. Minden hadsereg tartaléka maga a nemzet, melyből erejét meríti és ha megtörik visszaszerezheti. A hadviselés történetei leghitelesebb bizonyítékai a fontos szerepeknek, melyeket a hadseregek élelmezése, kiegészítése, közlekedési érdekei és válságos körülmények között a veszélyeztetett jogrend fentartása egy lelkes és hazafias tisztviselői karnak kijuttatnak. As állam fizikai íö> vényéi szabják meg tehát, hogy a jó közigazgatás épen oly fontos hadászati, mint belügyi érdek. Azon méltányoság mellett tehát, melylyel a vármegye közönsége tisztikarának sorsa iránt viseltetik, a kifejezett államcélok is indító okul szolgálnak, hogy ujjolag is a nagyméltóságu kormáuy figyelmében ajánljuk az eszmét, ami már a nemzet közvéleményében is gyökeret vert, hogy követeljük meg, amit a közérdek megkövetel, de adjuk meg a tisztviselőnek, a ni a tisztviselőé. Jól tudjuk mi azt, sőt érezzük a közterhek súlyát, mely a nemzet vállaira nehezedik, de reméljük, hogy bölcs állam politika megtalálja az utakat és módokat, hogy nagyobb megter- heltetések nélkül találja meg az eszközöket, melyeket az állam egy szükségképeni, sőt produktiv beruházása megkövetel.— Beszolgáltattuka statisztikai adatokat a föltevések igazolásául a törvényhozás és magas kormányhoz még 1889 évben 4943. sz. alatt intézett feliratukban, számszerűleg kimutattuk a differenciákat, melyek az ugyancsak szerényen dotált birói és egyenrangú közigazgatási tisztségek dijjazásai között léteznek, ezúttal megújítva terjesztjük Nagyméltóságod elé a kérelmet. Méltóztassék a vármegyei tisztviselőknek a birói karral egyenrangú javadalmazását a törvényhozás előtt kieszközölni. Ezután egy sereg közs. szervezkedési, illetve tűzrendészeti statútum terjesztetett elő, melyeknek egyrésze a tiszti főügyészi jelentésekben foglalt vélemény elfogadásával törvényhatósági'ag meg- erősittetett, más része módosittatott, harmadik része pedig átdolgozás végett az illető községek elöljáróságának visszaadatni rendeltetett. Még több, leginkább községi érdekű ügy le tárgyalása után, főispán Öméltósága az elnöki széket Malolay Etele alispánnak átadván, a közgyűlés terméből éljenzések közt távozott. Megeredett e’ szókra lélekzetök ’s Orlay, kevés jelentés után, Jaksicsot hagyá beszélleni. »Kegyelmes Herczeg 1 vagy minek is nevezzem Méltóságodat? úgymond Jaksics, — jól érté ezt az öreg Murza, de ezt mondá : »Néme'esen, Tótosan, habarva, sietve beszélsz édes öcsém 1« így ejtvén Jédes Eetseém! mert ezen Camasusi Magyarok, húzókássan beszédnek, mint a’ Paló- czok és Székelyek és így ejtik a_ szókat: eep (ép) sziep (szép), kiep (kép), keez (kéz) pook (pók), eük (ük), Kaar (Kar), Neej (nő). Jaksics, már akár hogy a bajuszát nyálával simító öreg’ nyelve’ rendszabásait jól ki nem vehette, akár jól kimör- mögött, daczos szavainak huzókasságát, ezen oda való Pavinitást, az első éjjel jól el nem értette, akár pedig szemérmes akadozásával az öreg’ méltóságát tisztelte, de csak a második éjjel szollal kozhatott jól össze a’ Murzával odajövetelének okáról, ’s ezt mondá az Úr Gazda: »Ki vele, — nincs nállam semmi titkolódásnak helye. Mond meg a’ mi sziveden, légy ember!« — »Uram, mond Jaksics, én ama Duna-Tiszai Magyar va gyök, ’s felkeresni jöttem eldődeimnek székét, és ha beszélhetnénk velek, tiszteletemet megadni őseink’ maradékainak.« — »Jól tudom, Eetsém, vá laszolta a Murza, hogy a’ ti szállástok hol van I de itt a’ hazátok — miink is sok változást értünk, sok közöttünk a’ Pribék, Martallótz\\ de áll függetlenségünk, segét még ama Jehova, a’ Magyarok’ Istene, stbb I Hat mi a’ baj ? hozzánk, felénk, már nem is tartatok ? Lemegy a’ nap, meg feljön ! Kimentek Apjaink, ükeink, bujdostak, de elfogytak. Hát van e’ még eggy olly köztetek, a’ ki emberül tudna szóllani ?« — így a’ mint hallja Nagyságod, még nyekegünk, felele magát megKardos Mór dr. nlegyaszói, Orbán Barnabás dr. cseleji és Weinberger József dr kir.-helmeczi orvosok, az »összes gyógytudományok tudora«-inak diplómái kihirdettetvén,—olvastatott a S.-A -Uj- hely főterén újjáépített és az 1809 iki nemesi fölkeléskor a győri csatában elvérzétt inzurgensek emlékét örökítő oszlop átvételéről szóló küldött ségi jelentés, melynek tudomásul vétele után a rekonstruált emlék ünneplés átvételére vonatkozó indítvány mellőztétett*). Végül főszámvevő előterjesztette N.-Mihály, K.-Helmecz, Homonna, T.-Lucz, M.-Zombor, Kesz- nyéten, S.-Hidvég, H.-Kak, Berzék, Tálya, i .-Harkány, Mád, továbbá a v.-csemernyei, sókúti, b. ola- szii, pazdicsi, m.-izsépi, butkai, gálszécsi, vécsei, papinai, szinnai, varannai, girincsi, e.-horvátii, rá kóczi, málczai, sz.-keresztúri, velejtei, b. újlaki, petrahai, ladmaczi, vilyi, visnyói, ujhely-vidéki, ulicsi és koloniczai körjegyzőségek 1892. évi költségvetési előirányzatait, — Szőlőske, K.-Bári és K.-Helmecz községek, úgyszintén a tőke-terebesi, szécs-keresztúri, bánóczi és czéki körjegyzőségek 1891. évi pótköltségvetéseit. Végezetül elintézést nyertek a következő községek és körjegyzőségek pénztárosi, illetve birói záró számadásai: Bacskó (74—86), — n.-kövesdi körjegyzőség (89), — gál szécsi kj. (74—90), szentesi kj. (88, 89), — Berzék (90), — Sz. Polyánka (89), — a.-hrabóczi kj. (89), — sókúti kj. (90), szécs-keresztúri (89, 90), — Golop (87 — 89), — Sajó-Hidvég (90), — Tárnoka (74—86), — V.-Csemernye (89), — Kiszte és Velejte (89), — Kásó (88, 89), — a-bereczkii kj. (87—89), — T.-Harkány (90), — szinnai kj. (86 — 87) — Gesztely (89), — T. Lucz (89). — n.- géresi kj. (90), — füzesséri kj. (90), — V.-Ardó és Józseffalva (90), — H.-Németi (89), — nátafa- lusi kj. (87), — bélyi kj. (90), — vécsei kj. (88), — Lasztócz (83), — Szerencs (90), — rákóczi kj. (89), — ulicsi kj. (89, 90), — Monok (89), — legényei kj. (88), — Megyaszó (89), — vécsei kj. (89), Kiszte (88), — bélyi kj. (89), — T.-Harkány (89, — Kesznyéten (90) — B. Keresztár (87—89), — V.-Újfalu (89, 90), — nátafalusi (kj. 88 és 90), — H -Németi (87), — czigándi kj. (88—90), — szinnai kj. (88 és 90), — Gercsely (88, 89), — perbenyiki kj. (89), — nátafalusi kj (89), — szta- rinai kj. (88—89), — legenyei kj. (90), — koloniczai kj. (89). K.-Helmecz (86—89), — varannai kj- (89), — radi kj (88-90), — czéki kj. (90), — havaji kj. (89), — izb.-radványi kj (90). — n.-kemenczei kj. (90), — Tolcsva (89, 90), — K. Csécs (88). — viravai (90). — Tarczal (88, 89), és S.-a -Ujhely (88, 89); — mely községi költség- vetési előirányzatok és községi zárószámadások, a számvevőség javaslatainak elfogadásával, íörvény- vényhatósági jóváhagyást nyertek. A közgyűlés d. u. 5 órakor az elnöklő alispán megéljenzésével végződött. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság f. hó 8-án tartott üléséről, közlendőink nagy száma miatt, ez alkalommal a szokottnál rövidebben referálunk. —■ Szeptember hó folyamán Amerikába vándorolt 236 egyén, visszajött 109. Zugiskolákat újabban nem *) Lapunk legközelebbi számában a győri csata lefolyásáról, egykorú tudósítások alapján, érdekes tárcával fogunk t. olvasóinknak szolgálni. Szerk. hajtva Jaksics, nem merészelvén dicsekedni magyarságunkkal.« Két estve és a’ harmadikán is (folytatja el beszéllését Jaksics) csak elcsíllámlott mellettünk eggy két ifiú, pártás és főkötős, piros, sugár Magyar tündér, még vacsorálnánk; de a negyedik éjjel az egész háznépe, a’ keskeny, hosszú ala- cson asztalnál megjelent Nem tudom, mond Jaksics, de az Édennek alakaihoz, a’ Stámbuli Szera- ilhoz, vagy Háremhez, vagy inkább a’ Magyar országi Mezőségi, Heves, Pest, Nógrád, Bereg, Zemplin, Bihar vármegyei, Kúnsági, Jászsági, Debreczeni szép égekhez, hasonlítsam-é őket, vagy pedig elragadva szóljak a Caucasusi szépekről ? midőn e virító, fejér, kerék, piros, sugár, magoska termetű, áldott Fejérnépeknek ékességei, tüzellő szemei, kisajakú szájai eszembe ötlenek. Ezen gyönyörű alakok tarosok, karosok, fejők kerék, társaságok vidám, de csak néha beszéllő. Az ifia- kat nappal elrejtett szobánkból, versent futni láttam lovaikkal, fel, magasra, hegyre, mezőre ; Patakokat, árkot ugratni. Láttam a’ kurta ingű Po- riságot is, paripákon sarkantyúzva repdesni — ingjeik, lábravalójok, teveszőr len és szöszből készültek ;*) süvegjük mellett van ümögjök, vagy pipájok, ’ s hajok hátok’ gerinczén lógott. A’ Cama- sus alatt mindenféle gabona kétszer érik meg; teve, juh, bival, öszvér, ló, szamár, apró baromfi, marha, elég van ’s szabadon legel. Házaiknak külső alkotása idomtalan, de belől csinos és festékes, vagy fejéritett, kimeszelt — házi eszközök elég, de csak *) Egy teveszőr inget is kapott Jaksies, meltyet nekem testén Boros-Gerei lakásomban mutatott, — ’s mivel akkor azelőtt 8 esztendővel — guta ütésben sinlódtem, aztat nekem ajándékozta. Bírom mostan is. D -y. talállak. — Vajdácska község bírája 1882. óta néni számolván, az érdekeltség folyamodására hivatalból történő megszámoltatását elrendelték s ennek 30 nap alatt leendő eszközlésére a járás főszolgabirá- ját, kinek a kir. pénzügyigazgatóság egy szakközeget bocsát segítségére, utasították. — Az orszá gos kisdedóvás ügyének felkarolása érdekében alkotott törvény végrehajtására vonatkozó ministeri intézvény, mely a kisdedóvók látogatására kötelezett gyermekek összeírásának ez év végéig leendő fo- ganatositásat rendelte el, kellő intézkedések megtétele végett a föszolgabiráknak kiadták. — A pénztári jövedelmek állásáról szóló íöpénztárosi kimutatás és jelentés alapján felhívást kaptak a főszbirák.hogy a központi alapokat megillető hátrálékos községi járandóságok szigorú behajtása iránt intézkedjenek. — Az árvaszéki elnök jelentéséből kellemesen győződött meg a közig, bizottság, hogy az előadok szeptember hó folyamán is igen szép tevékenységet fejtettek ki; dacára annak, hogy az igtató-könyv szept. 30-án a múlt év ugyanazon időpontjához mérten 3336 db. szaporulatot mutat az ügyforgalomban : a hátrálék száma csekély 593 ügydsrab. Elintéztek az előadók szeptemberben 2496 ügydarabot, éspedig: Karsa Ferenc 492, — Spilenberg Barna 406, — Pékáry Gyula 398, — Farkas Dezső 400, — Folányi Gyula 464* ~ Klimó Menyhért 336 beadványt. — Az újhelyi j. föszolgabírája jelentette, hogy a difteritisz terjedése miatt Ujhdyben a kisdedóvó- és elemi iskolákat két hétre bezáratta. — A főorvos jelentése szerint általában kielégítő a közegészség állapota —Faludy Lipót dr., t.-lúczi körorvost, ki azért folyamodott, hogy Szerencsen lakhassék, kérelmével elutasították. A kir. belügy- minister leirata alapján véleményezte a közig, bizottság, hogy a nagy-mihályd kozkórház igazgató főorvosának évi 300 ftos fizetése 200 ittál meg- javittissék. — A kir. kerületi fogház rablétszáma szeptemberben 214 volt, ebben elítélt 166, apadás száma: 8. — A királyi tanfelügyelő előterjesztése alapján a Klein Abrahám giglóczi zugiskola-taní ■ tóra elsőfokúlag kirótt 20 ftuyi bírságot, felebbezés következtében, 100 fira emelték föl. — A kir. főmérnök indítványára elhatározták hogy a közmunkának természetben való ledolgozásától idegenkedő minimálisták fokozott költségére, Bodrogközbe és a n.-mihályi alsó járásba a szalánczi, illetve koskóci bányákból fognak az útépítéshez követ szállíttatni s ebben az irányban tovább menő intézkedésekkel a vármegye alispánját megbízták. — A kir. kereskedelemügyi minister, az 1890 évii törvénycikk 21. $-ában biztosított jogánál fogva, kívánta, hogy a varmegyei útügyeket is intéző kir. államépiré- szeti hivatalnak évi dotációjához (5661 fthoz) 36 4°/„-al, vagyis 2060 ft 60 krral járuljon a vármegye s e hozzájárulás összegét az 1892. évi úti költségvetés szükségletei közé vegye föl. A rendelet visszavonása, illetve módosítása iránt, mely elviselhetetlen újabb terhet róna a vármegye közúti pénztárára, részletesen megokolt folterjesztést intéztek a ministerhez. — Sztropkó község az ottani postahivatalnak állami kezelésbe történő átvételéért folyamodott. Pártolással terjesztetett föl, — A göröginyei postahivatal kézbesítő kerületét ideiglenesen a homonnai és n.-dobrai posták kézbesitőjkörébe osztották be ; a sztakcsini és n.-polenai postamesterségeket pedig ideiglenesen egyesítették. — A közadók befizetésében megdöbbentő hátramaradás van. Folytatás a mellékleten. otthonos kézi munka; — korsó, kancsó, edény ritka agyagból, és anyagból elég — valamint hójagos csupor, bögre, pohár, fazék, dézsa, sajtár és minden egyéb konyha eszköz. R:ggel a’ minden oldalon lecsergő patakokra járnak a’ leányok vízért, mosdani és lábaikat, mellyek igen szépek, mosni. A’ Muszka és más Nemzetek főképen a’ Menyecskékre leskelődnék, hogy azokat elragadhassák. Nem mulathatván tovább eggy hétnél a’ Camasusi magyaroknál, csak hallomásból tudhatták, hogy a’ Camasus’ hegye környékén, 300 mért- fö'dnyi kiterjedésre, több mint hét millió*) ember, Mahomedánusokkal, Persákkal, Mógolokkal és más Nemzetekkel keverve Magyarul b tszél. Elvárjuk ezen tudósítások hitelességét Körösi Sándortól Nekem Jaksics csudálatosokat beszélt; — maga is sokat leirt, Pétervárában való visszajöttével, a’ hol az oda örökségért ment Csernovics Ársza, és Porubszky János, ezen T. Ns, vmegye Tisztviselőivel találkozván, ezekkel haza útnak indult.-----Haza jővén, oláh ország felé való utaz fsában mindenétől megfosztatott, ’s igy elbúsulván, a - 1824-ik Észtben ismét útnak indult. — Nem »udorn merre 1**) *) Itt Jaksics elvette a sulykot, mert i8ío-ban, u. m. loldy, az összes ICaukázia népessége négyszázezer fóré tétetett. Szerk. *') A kéziratban következik a Második utazás, melynek leírásából azonban csak nyolc sor van papírra téve s nem is Jaksics-r6\ de egy erdélyi származású, ferencrendü missioriárius - ról, névszerint Szabó Nazáriusről szól. Egész terjedelmében. feltalálható az Athenaeum c. folyóirat 1841-ik évfolyamányak I. kötetében a 350 és köv. lapokon. Szerk.
