Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-10-04 / 40. szám

bizonyságot, hogy az aratás előtti s az aratás alatti árat feliü-haladta egy későbbi ár. A kisebb tőkével rendelkezőkről pedig állíthatom határozottan, hogy az előre eladást anyagi szorult he'y- zetük kényszere alatt eszközük.

S továbbá, ezeknek alapján, ha azt vizsgáljuk, hogy a gazda részéről van-e az ilyen szerződéses eladás mellett 25°/0-os veszteség és a kereskedő részéről ugyanannyi nyereség: — én ismét úgy találom, hogy igen. A gazda, folyton ismétlem, ki nem spekulációból köt üzleti szerződést, rendszerint aratás előtt adja e! életnemüjét, vagy legalább annak egy részét, amikor még az árak nem biztos alapúak, hanem csak az előző évihez képest változottak ; amikor még a kvalitás is — amely pedig sok évben határozó az eladásnál — bizonytalan; s az ily eladásnál csak e’őleget vesz fel. A kereskedő tehát csak egy bizonyos mennyiségű pénzt visz a forgalomba, akkor, mikor már ő a kereskedésbe pénzének mennyiségét jóval felülhaladó értékű gabonanemüt vihet és pedig akkor, amikor ő akarja, vagy jónak látja. Mig a gazdának keze ugyanekkor már meg van kötve.

A kereskedőre nézve tehát az ilyen szerződéses elöre-eladás határozottan előny, a gazdára nézve pedig hátrány!

A kereskedőre nézve pedig az az előny s a gazdát illetőleg az a hátrány, mely az előleg-adás ból származik, a napnál is világosabb. Ezt ha a nyilatkozat az ellenkezőjét nem kísérletté volna meg bizonyítgatni, nem is jutott volna eszembe okokkal támogatni.

Az igazság, elösmerem, hogy előleg adás által üzleti tőkéjét vonja el a kereskedő. De hát fordítsuk csak meg a dolgot s vizsgáljuk meg az általam választott — s ez talán helyes is — alapon, a tisztán gazdaközönség szempontjából, vájjon milyen eredményt nyerünk ? 1

Mint fennebb emlitém előlegül rendszerint kevesebbet kap a gazda, mint amennyit lekötött learatandó életnemüjéből De ugyanekkor már a ke reskedö, kezében lévén a szerződés, mint a gyakorlat mutatja, piacra viheti az egész mennyiséget. S nem, hogy veszítene, de bizonyára — ha meggaz dagodni egyszerre nem akarván, nem vár folyton magasabb árat, amit a gyakorlati kereskedő, ki pénzét folyton forgatni törekszik, nem is tesz — nyer! Hogy 25°/0-°t'e vagy nem, azt itt újból nem vitatom \ fentartom előbbi cikkem bizonyitékait, amennyiben megcáfolva a gazdaközönség érdekeinek szempontjából, nem látom.

Ha még azon utolsó ellenvetését a nyilatko- zat-nak, mely szerint a kereskedő annyit kénytelen átvenni, amennyit vett, s ö pedig annyit átadni, amennyit eladott — megcáfolom, azzal, hogy a gazda, ha kevesebbet képes átadni mint a mennyit lekötött, ha az árfolyam az átadás napján magasabb, mint az eladás napján volt, tartozik megfizetni a kereskedőnek az árkülömbséget: akkoraén azt hiszem, egyszersmind világosan bebizonyítottam azt is, hogy a kereskedő az ily eladásoknál, illetve üzleti összeköttetéseknél, semmit sem, vagy csak nagyon keveset kockáztat, sőt határozottan előnyben van a gazda felett. Ha pedig az az eshetőség fordul elő, mikor talán lejebb száll az átadás napjáig az ár, a kereskedői ügyesség segít magán — és pedig megengedem, jogosan, mert nézi akkor a kvalitást.

így tekintve s vizsgálva az ügyet, nem csak joga, sőt kötelessége is a gazda közönségnek minden lehetőt elkövetni arra nézve, hogy a gazdasági élet esélyei ellen, amennyire lehet, biztosítsa magát; sőt ezt tennie annyivá' inkább kötelessége ma, midőn a gazdasági ipar annyira kifejlődvén a mezei munkát is egészen megváltoztatta. (Vájjon • egy hitel-szövetkezetet létesíteni, vagy, mondjuk, a gazdasági iparcikkeket megszerezhetővé, könnyeben hozzáférhetővé tenni a szerényebb sorsú gazdáknak is nem feladata-é a gazdasági egyesületnek ?)

Ezen észrevételek után, áttérek még röviden az általam felvetett eszmére — nyomon kisérve a nyilatkozatot.

Hogy a gazda és kereskedő egyformán alá van vetve a gazdasági élet esélyeinek: elösmerem ; s hogy ez esélyek ellen csak közös erővel lehet védekezni, az már határozott meggyőződésem. Sőt, mikor multi cikkemben fe’szólaltam, nem más volt célom, mint ez S hogy a keresk. és term, tőzsde részéről a gazda közönség szép és nemes céljaiban segítséget várhat — a? csak becsülni való s a legnagyobb köszönetre érdemes. De azért én azt hiszem, nem minden esetben köthető meg e közösség 1 Mert a cél, az érdek látszólag egy ugyan mindkettőnél, t. i. a vagyonosodás : de, mivel a kereskedő a gazdától, s viszont várja a vagyonosodás forrását — az érdek nem egészen azonos.

És midőn a közvélemény vezetésére hivatott sajtó abbeli feladatát teljesíti, hogy a gazda közönséget vállvetett munkásságra hívja fel — egészen helyesen cselekszik, annak dacára is, hogy nem törekszik a gazda és kereskedő érdekét minden áron összhangzónak és ugyanazonosnak feltüntetni. »Mert az emberi élet minden terén — és külö nősen a gazdasági élet terén,« melynek az emberi önkény és befolyástól teljesen független törvények szerint kellene működni, »csakis együttes összetartás által érhető el hasznos eredmény* s igy azon cél

is, melyet én jelzett cikkemmel szolgálni kívántam 1

Az én célom és je’szóm : A terményt szabaddá tenni, s módot teremteni hogy a gazda munkájában fenakadást még S3 érezzen !1 Különben béke velünk és egyetértés I

(nprnin.

CSARNOK,

A hárfás-leány.

, ^ 'ár, mint űzött, kergetett vad stjfk. Vihar-szélén, vihar-dultán,

QF S be befújta az utcákat Az a szegény hárfás leány.

Kis kacsói végigfutnak Elnyűtt szere elnyűtt húrján, S haló hangja a tett útnak Fáradalmit hordja magán.

Fölzeng a dal, amit nem irt Költő, se más ember fia,

Mi nem szerzett fényt, nevet, hirt, Mit nem kellett tanulnia.

Mit a bánat, mit a kin szül,

S minden szívvel olyan rokon :

A csalódott szerelemtül Zeng oly édes-bus hangokon.

I

Nincs e dalnak, nincsen rímje ;

Nincsei benne semmi árja. . .

Nem cseng vissza, hogy kisérje Ábránd-akkord 1 csak, — mi bántja.

fizetők névjegyzékét, az 1891. évi állami egyenes adók alapján, az 1886. évi XXII. t. c. 33 §-a értelmében kiigazítván, a névjegyzék mai naptól számított 5 napon át a városháza tanácstermében közszemlére kitétetett.

Midőn ezen körülményt az érdekeltek és a közönség tudomására hozom, egyidejűleg felhivom mindazokat, kik a névjegyzék tartalma ellen feleb bezéssel élni óhajtanak, hogy fe ebbezéseiket mai naptól számítandó 15 napon belől hivatalomhoz adjak be, mert a később beadott felebbezések figyelembe vétetni nem fognak.

S.-a.-Ujhely, 1891. évi október 3 án.

Dókus Gyula főszolgabíró.

33576, 35 188/ 91.sz. A in. k. pénzügyigazgatóságtól.

IKTorrexicielstValamennyi községi, elöljáróságának Zemplénrár- megye területén.

1862. évben S.-a.-Ujhelyben született, a katona szolgálati kötelékből 1890. év folyamán elbocsátott Oláh Zoltán, — továbbá Prandl Károly, n.-mártoni illetőségű haddijkötelc-s ismeretlen helyre költözött.

Utasitta'ik a cim, hogy nevezett egyéneknek jelenlegi tartózkodási helyét a községbe és területén nyomozza és feltalálásuk esetén ide azonnal tegyen jelentést.

S.-A.-Ujhelyben, 1891. szeptember 16.

Bccskc, kir, pénzügyigazgató.

Nyilt-tér*)

Múlt hó 30-án Vidéki aláírással egy levelet kaptam ; válaszul tudtára adom e »vidékinek«, hogy tendenciája aljas, nemesi karaktere pedig a közönséges tolvajénál alantabb áll.

S. a.-Ujhely, 1891. október 1.

Klein Tivadar.

S szivhalottját mig siratja Lenn ablakom előtt s alatt,

Belekezdek egy kis dalba :

A férfi s nő is — ingatag 1

Kapás.

HUMOR.

Korai kivánság.

Károlyka: (nagyot sóhajtva) Hej I csak már elmúlt volna a karácsony !

Apa: És ugyan miért ?

Károlyka: Hogy ne kelljen már magunkat jól viselni.

Főhercegi ebéd a 17-ik században

A ,B B. C.« a következőket írja ; 1624 ben történt, hogy egy osztrák főherceg nagy ebédet adott, mely alkalommal a meghívókra »szíves miheztartás végett« a következő érdekes pontok voltak feljegyezve: »A vendégek felkéretnek. 1. Hogy tiszta ruhában és cipőben, józanon jelen jenek meg. 2. Hogy az asztalnál szék- iket ne ló gázzák és lábaikat ne nyújtsák ki nagyon mesz- szire. 3. Hogy ne igyanak minden fa'at után, mert akkor nagyon hamar tele lesznek, a kupit azonban minden étel után egyszer kiürítsék, de bajuszukat és szájukat előbb gondosan megtörüljék.

4. Ne nyu'janak kézzel a tálba s a lerágott csontokat se a tálba vissza, se az asztal alá ne dobják. 5. Ne nyalják az ujjaikat és orraikat ne töröljék az asztalkendőbe. 6 Végre ne igyanak any- nyit, hogy a székről lehulljanak s ne tudjanak a maguk labán járni.«

GONDOLATOK.

Ki szeret és szerettetik : boldog, — ki szerettetik és nem szeret: szívtelen, — ki szeret és nem szerettetik : bo'dogtalan, — ki sem nem szeret, sem nem szerettetik: szerencsétlen.

Jobb a magyar konyha a diák konyhánál (Patika).

*) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a

szerk.-A. szerkesztő póstá-ja.

Óh az a tánc — Dern és ború — be vanpak sorozva a közlendők közé.

Két meglepetés. Átolvassuk.

Felelős szerkesztő :

IDOIMGrÓ O-1T. GÉZA.

Főmunkatárs : KAPÁS AURÉL. Kiadótulajdonos : ÖZV. BOHUTH ELEMÉENÉ,

Tk. 2102. szám./1891.

Árverési liirdctiuéuyi kivonat.

A tokaji kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. államkincstár végrehajtatónak Yeiszbnrg Markus és tsai végrehajtást szenvedő elleni 202 ft 27‘/2 kr. tőkekövetelés és járulékai iránti végreh jtási ügyében a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék (a tokaji kir. járásbíróság) területén lévő O.-Liszka községében fekvő az o.-liszkai 448. sz. tjkvben Veiszburg Mózes, Markusz, Adolf, József, Amália, Háni tulajdonául Írott A. -f- 1771■ hr. sz. alatt foglalt erdődi nevű dűlőben levő szőlőre az árverést 896 forintban ezennel megállapított kiáltást árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1891. évi október hó I9-ik napján délelőtt 9 órakor O.-Liszka városházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának to°/0-át vagyis 89 forint 60 krajezárt készpénzben vagy az .881. LX-ik törvényezikk 42-ik §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi nov. hó í-én 3333. sz. a. kelt igaz- ságügymin. rendelet 8. Ij-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban akiküldött kezéhez letenni, avagy az 188'. LX. t. c. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni.

Kelt a kir. jbirőság, mint tkkvi hatóságnál Tokajban, 1891. évi augusztus hó 5-én.

I,;i<-/.;iy, kir. járásbiró.

P. 189I.

Hirdetmény.

Nincs az a nagy hegy, melyet idővel el ne lehetne hordani.-*

Sok szeme, sok füle van a királynak.

*

A köntös pappá nem tesz senkit.

{Régi magyar közmondások.)

!IIV1T4LÍ)S KÉSZ.

134]ein. sz. Zemp!én-vármegye alispánjától.

Körösy György n. géresi lelkész 4-ed fü, barnapej, kissé kanfaru, bélyegtelen kanca-csikója a legelőről elveszvén: körözendő.

S.-a.-U hely, 1891. október hó 2-án.

Matolai Etele alispán.

4822/91. k. i. sz. A s.-a.-ujheli j. főszolgabirájától. Hirdetmény.

S.-a-Ujhely városa 1892. évi legtöbb adótAz orosz -Tokaj községben gyakorolt italinérési jogáért megállapított kártalanítási összegre vonatkozólag az 1889. 45896. számú igazságügyminiszteri rendelet 9. és i°. §§-aihoz képest az egyezség megkísérlésére s az igények tárgyalására határidőül 1891. évi november hó 12-ének d. e. 9 órája a kir. törvényszék elé Raisz Béla kir. törvényszéki biró hivatal szobájába ki- tüzetett. mely határidőre a közbirtokosság tagjai, még pedig azok is, akiknek az idéző végzés külön nem kézbesittetik, figyelmeztetéssel az elmaradásnak az idézett rendeletben megállapított következményeire, ezennel idéztetnek.

A s.-a.-újhelyi kir. törvényszéknél 1891. évi szeptember hó 22-én.

Hammersberg, elnök Kovács, jegyző

w