Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1891. szeptember 20 38. sz. Huszonkettedik évfolyam. Z r y n T r \t I ' I yj I I I I * J Amon/elül Mly.g Jofa. A 1 f fl M ÍV X A Kiemelt disabetük i kör­^ w zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték sserint ? 1"!*^ * 1 I • i minden □ centiméter 1 arsadalmi es irodalmi lap. kedvezmény nyujtalik. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE nyomdába ktüdend6kfU | (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉCI DÍJ ; hir.Ulo. hirdetőieknél; Minden egye» »zó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük a kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték »»érint minden □ centiméter után 8 kr »zámittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ELŐFIZETÉS íi­Egész évre 6 írt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől tO' gadtatnak el. Xéllratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 20 kr. S.-A.-Ujhely, 1891. szept. 20. A s.-a.-ujhelyi kereskedelmi és termény­tőzsde t. választmányától az alább következő nyi­latkozatot kaptuk, melyet az »audiatur et altera pars* elvénél fogva avval a kijelentéssel közlünk, hogy Cuprum munkatársunknak jogában áll az ügyre vonatkozólag még további észrevételeket tenni. A nyilatkozat ez: Ezen becses lapok f. évi szeptember 13-án megjelent 37. számában Egy baj a sok közül fel­írásé cikkben Cuprum a zemplénvármegyei gaz­dasági egyesületet, a gazdaközönségnek olcsó elő­legekkel való ellátása céljából hitelszövetkezetek felállítására buzdítja s ezen szükség legfőbb indo­kául a kereskedőknek a gazdaközönségen elkö­vetni szokott uzsoráskodását tünteti föl. Jóllehet, hogy a gazdasági élet nehézségé­nek elhárítására irányuló minden törekvés, a s.-a - újhelyi kereskedelmi- és terménytőzsdének, mint szintén a gazdasági érdekek ápolására alakult egyesületnek támogatására mindenkor számíthat s igy a gazdaközönségnek olcsó tökével való ellá­tását is óhajtandó célnak és Cuprum erre irányuló törekvését dicséretesnek ismeri el,—a jelzett cikk azon részével szemben, mely a gazgasági elvek tárgyilagos fejtegetése helyett, a kereskedők ellen és pedig egész általánosságban az uzsoráskodás vádját involváló állításokat vagy legalább feltevé­seket tartalmaz, úgyszintén az ezen állítások iga­zolásául felhozott téves okoskodások ellen felszó­lalni köteles. Igen tévesnek és alaptalannak kell kijelen­teni azon okoskodást, hogy a kereskedő azáltal, hogy a gazdának előleget ad és a gazdával meg­kötött szerződésben a kikötött árért nem csupán annyi mennyiségű gabnanemüt köt le, amennyi az előlegül adott pénznek megfelel, hanem rend­szerint még egyszer annyit, 25°/0-ra dolgoznék ; mert ily eladás által semmiféle előnyben sincs a keres­kedő a gazda felett, miután az kizárólag a szeren­csétől függ, hogy melyik kötött jobb ügyletet kö­zülök, a szerint amint az eladás idejétől a szálli tásig a gabnanemüek ára feljebb megy vagy le­száll és igen könyen s igen gyakran megtörténik, hogy e vétel idején magas árak mellett vesz a kereskedő s aratás után a szállítás idejében sok­T Á * 0 A, Pjátrá Drákului. (Ördög-köve.) (Havasi emlékeimből.) — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Fel a havasba, fel 1 A természet ide rakta le kincseit; csodás I alkotásait itt vitte véghez, itt van összehalmozva | minden bámulatra méltó. A havasok csúcsain a halandó közelebb érzi 1 magát istenéhez, s ezen közelség tudatában a lélek leveti magáról a salakot, a sziv nemesebb' n dobog, a szeretet érzésével magához : zeretné ölelni az egész világot. Ha igaz lelki gyönyörben akarsz része­sülni, keresd fel a havast, s a természet cso­dás remekei megadják részedre a legnagyobbat. Ott valék én is a havasban 1 Az én lelkem nem tudott megválni a gyönyörű képektől, melyek szemeim elé tárultak. Rá-rátapad tekinteted a kősziklára, vízesésre, s f;l-felébreszt ezer vágy- gyal agyadban ezer gondolatot. Gurá-Albákului három órányira fekszik To- pánfalvától. Jó ut vezet odáig. Kép után kép, ezer meg ezer változatban; szédítő magasságból tekintsz alá a gyorsan elrohanó Aranyosra, — majd közvetlen közelébe jutsz. Itt ott házcsopor­tok. szikla-alakzatok, fenyvesek. . . mindannyian gyönyörködtetik foglalkoztatják a szemet. Jő Szekátura, s onnan már gyorsan érsz Gurá-Albákului községbe. A mi e községben mindjárt szembe ötlik — kai alacsonyabb ára van az életnemünek, mint amilyen áron vett és ez esetben mennél többet adott el a gazda, annal jobb üzletet csinált a gazda s annál roszabbat a kereskedő s nem hogy 2 5°/0-ra dolgozott volna, hanem ellenkezőleg nagy vesztességgel végződik a kereskedőre nézve az előre való vevés és nagy nyereréggel a gazdára nézve. Az elére való eladás tehát a kereskedőre nem előny s a gazdára nézve nem hátrány, de ezen előre eladás nem is az előleg miatt történik, hanem azért, hogy a gazda az előre való eladás­sal jó árakat akar terményei részére biztositrni; mit kétségtelenül igazol az, hogy a leggazdagabb birtokosok, kik előlegre nincsenek reá szorulva, szintén előre eladásokat kötnek, épen úgy, mint azok, kik nagykereskedők és birtokosok egyide­jűleg, kik valamennyien termésükre előre eladá­sokat ezért kötnek, hogy jó árakat biztosítsanak maguknak ; ismételjük tehát, hogy azután tisztán a szerencsétől függ az, hogy a szállítás idejében magasabbak lesznek-e az árak vagy alacsonyab bak, mint az eladáskor voltak, vagyis az, hogy kire nézve üt ki jobban a vétel ; de a kereskedő semmi esetben nincs semmi előnyben a gazda fe­lett, arról nem is szólva, hogy a kereskedő, miu­tán eladás céljából vesz s igy rendszerint nem csak vevő, de egyszersmind eladó is, a gazdával egyérdekü állása is van. Az előlegadásból sincs a kereskedőnek előnye, mert hosszabb időre előre köteles venni, szükség­kép kockázatot vállal a hosszabb idő alatt előálló I árhullámzás áltál és üzleti tőkéje lekötve lévén, azt a kész árú több ízbeni és rövidebb időközök- I ben való vételére és eladására nem fordíthatja; ami j pedig a kereskedő munkásságának és jövedelmé­nek tulajdonképeni alapját képezi. Az igazság tehát az, hogy az előre való vétel a kereskedőre nagy kockázatot hárít, az előleg­adás pedig űz'eti tőkéjét vonja el rendeltetésétől s a kereskedelmi tőkének a termelés céljaira való átengedését képezi; egyszóval úgy az előre való vevés, mint az előleg adása a kereskedőnek semmi biztos nyereményt nem nyújt s annál kevésbbé biztosit előnyt a gazda lelett; semmi alappal sem bír tehát azon állítás, hogy ily eladásoknál 25%ra dolgozik a kereskedő, mert semmi °/0 nyereség az a templom; — roskatag fa-alkotmánya a 17. század elejéről. Akkortájt megfelelt a célnak, ma már nem képes befogadni a híveket, s azért na­gyobb szabású templom építéséhez fogtak, Mennyit beszélhetne az a kis fatemplom. Mondják, hogy e község hívei eleinte, mi­kor ide telepedének, protestánsok voltak ; a tem­plomtorony tetején kakas díszelgett, melyet most is ott őriznek a templom hajójában. A nép később a görög-keleti vallást vette fel, a kakas helyébe kettős keresztet tett fel, — s azóta ott áll az, kiáltván az idők zivatarait. A nagy torony kö­zül négy kisebb torony áll, úgy néz ki, mintha fiastyuk volna. Két oldalon két toka, egyik fá­ból másik ércből, — a híveket harangozások után toka-szóval is hívják az isten házába. A templom két fala aztán nem látszik a sok fa- és kőtáblácskától, melyek mind kereszt­csúcsban végződnek. A lapocskákon név és év­szám hirdeti, ki, mikor halt meg, mert ott a temető is a templom körül van. Az emléktáblá­kat nem a sirfejhez tették, hanem odaakasztották a templom falára, hol azokat a kegyelet és isten- félelem inkább megőrzi. Nem is tudják aztán ki hol nyugszik 1 Felesleges is volna, — mert itt nem szokás felkeresni soha a sirt, imádkozni a fej­fánál. Menjünk be a templomba. A szűk és törpe előpitvar deszkafalai és a tetőzet ki van pingálva fényesen; élő nagyságban szentek sokasága sor­ban áll, apróbb testű angyalok pedig röpkedni I látszanak. A pitvarban szoktak a nők állani, — I bennebb a templom hajójában a férfiak, mely 1 hajó az oltártól egészen el van választva egy deszkafallal Az egész belső egy kép. sincs neki biztosítva, hanem épen 'annyiszor nagy veszteséggel végződik reá nézve a vétel. Ha még kiemeljük, hogy míg a gazda, ha többet ad el, mint amennyi azután terem, csak annyit köteles szállítani, amennyi termett, addig a kereskedő, bármily drága árban legyen kényte­len beszerezni az árut, szállítani köteles a legutolsó szemig : ezzel beigazoltuk, hogy a kereskedő az, ki rosszabb helyzetben van és súlyosabb felelős­séggel kénytelen szerződni, mint a gazda; mint­hogy az élet is igazolja, hogy magasabb árhullám­zások idejében, míg a kereskedő egész vagyonával fizeti meg a szerencsétlen kötéseket, addig a gazda csak azon egy évi termése mellett szenvedett veszteségen okul. Ez idén is az árak aratás előtt jóval maga­sabbak voltak, mint tavaly aratáskor,; ezen ked­vező ár bírt sok gazdát előre való eladásra azon célból, hogy kedvező árakat biztosítsanak ma­guknak ? Vájjon a kereskedő hibája-e az, hogy az árak erősen felmentek s utólag azon gazdák jobb el­adásokat köthettek volna? Hát a kereskedő, ki szintén előre eladott, nem igy járt e ? Gazda és kereskedő és mindenki egyenlően alá van vetve a gazdasági élet esélyeinek s ezen esélyek ellen csak közös erővel lehet védekezni 1 A gazda és kereskedő érdeke nem ellentétes, hanem egyiknek jóléte a másikétól függ s viszont, amint hogy a gazdasági egyesüket céljai a kereskedők részéről is támogatásban részesülnek 1 Nem tartjuk tehát helyesnek, hogy ott fedez­zünk fel ellentéteket, hol olyanok nincsenek — hanem ellenkezőleg, azt tartjuk, hogy az érdekek összhangjáról és ugyanazonosságáról meggyőzni az érdekelteket — ez képezi a közvélemény veze - tésére hivott sajtónak feladatát; hogy ezáltal együttes, vállvetett működésre bírja reá a társa­dalmat; mert az emberi élet minden terén — és különösen az emberi önkény és befolyástól teljesen független törvények szerint működő gazdasági élet terén, csakis együttes összetartás s kölcsönös támogatás által érthető el hasznos eredmény s igy azon cél is, melyet Cuprum jelzett cikkével szol­gálni kívánt 1 Ott foly a templom alatt az Aranyos; mely felett gyönyörű fenyves terül el. Azonban térjünk át tárgyunkra. A templom körül fekvő temetőben több sir felett kimagaslik a fenyőfa-jelvény, mely azt jelenti, hogy a sírban hajadon leány vagy fiatal legény nyugszik. Több öl magas fenyőkaró, héjjá lehántva s ciráda-faragással egész a tetőig. Aki­nek igen cifra fenyőfája van, azt nagyon szeret­ték ; lehet következtetni, — röbb gondot fordí­tottak fejfájára. — Ki nyugszik itt e sírban ? kérdezőm a tanitótól, ki már rég e községben lakik, — Uram, annak története van. Aztán oda­vezetett a templom falához, az emléktáblácskához melyen e név állott: « Soldos Anna 1865.« Soldos Anna I mit kereshet itt e magyar leány ? Nem magyar lány volt az I Román leány volt az e gész valóságában, csak a neve magyar. Vannak itt még Rákócziak is; lehet, hogy hajdan e havasban magyarul beszéltek, ma azon­ban nincs úgy. A protenstáns vallás után a nyel­vet is feladták, s ma már egy akol és egy pász­tor van az egész havasban. Meglátszik a havas minden férfián az erő, izmosság; az öltözet maga is magyaros. Derék egy nép ez; nyilt és őszinte; munkás. Soldos Anna ott született a havasban, Sze- káturán túl. A mostani megyei ut mellett fek­szik a Deálul Frumosz havas. Gyönyörű hely ez ; leggyönyörűbb részlete a Pozserita. Ez a Pozse- rita már Albákhoz tartozik, áll nehány házból, melyekhez fenyőtörzsekhez függesztett gerendán JY1 ni számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom