Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
I Sátoralj a-Ujhely, 1891. szeptember 13 37- £2. Huszonkettedik évfolyam. I ELÖriZSISä Ás. Égés* évre- 6 frt. Félévre S „ Negyedévre 1 Crt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől ÍO' gadtatnak el. Kéziratom nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mond8or dijja 20 kr. PL ÉN Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azoft/elttl bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter at&n 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtalik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Egy baj a sok közül. — Ajánlva a gazdasági egyesület ügyeimébe. — Az aratásnak vége. Csépelnivaló is csak itt-ott van; sőt az eladásra szánt gi- bonanemüek jó része is a kereskedők hatalmába került már. Ha most, midőn a gazda számotvet- het magával, összehasonlítást teszünk a múlt és ez évi aratásunk között, a végeredményt illetőleg nem nagy differenciát találunk. Tavaly, úgy mennyiségre, mint minőségre nézve, tagadhatatlan, jobb aratás volt, mi it ebben az évben. Tavaly 6 — 8 magot adott átlag a föld : mostan csak 4, 1 vagy legkedvezőbb esetben 6-szorosát hozta meg az elvetett magnak. De tavaly 6 ftos búzáról s 4 — 4.50 ftos gabonáról szólhattunk csupán, most azonban 10 ftos búzát és 9— I 9 50 ftos gabonát vihet a gazda piacra, annak dacára is, hogy a kvalitás bizony sokkal gyöngébb. így amit, a múlt évihez képest, veszítettünk a mennyiség és minőségnél: megnyertük ez évben nagyrészt a2 értéknél. Van e tehát okunk oly sötét esztendőnek nevezni ez esztendőt is, mint a minőnek a »Zemplén« 34. számában rajzoltatott ? A pesszimisztikus világnézet nem bizonyult . be üdvösnek az emberiségre. Annyival kevésbé az ez évi aratásra vonatkozólag (nem véve figyelembe a filoxerás vidékeket) amennyiben ez évben takarmány tekinte tében is nagyobb a bőség, mint a múlt évben volt. Már pedig a mezei gazdaságra nézve a takarmányféle termény irányadó, vagy legalább kell, hogy az legyen. S én nem is abban találom a veszedelmet, hogy a föld nem fizette vissza busáson a ráfordított munkát: hanem igen is abban a bajban, amely a társadalom mulasztásából ered, amely, ha tovább is fenmarad, valamint eddig is, úgy ezután is veszedelemmel fenyeget. Ritka gazda, akinek aratás előtt pénzre ne volna szüksége, előtte állván az aratással járó kiadásoknak. Honnan vesz tehát pénzt? A kereskedőtől. Kénytelen a megszorult gazda terméskéjét előre lekötni. Ez azonban még nem volna olyan nagy baj, ha azok a kereskedők a pénzt csak előlegül adnák ! De az a baj, hogy a szegény gazda rendszerint szerződést is köt, a kereskedő érdekeinek megfelelöleg, hogy a felvett pénzért mennyi métermázsa búzát, vagy gabonát tartozik átadni. Sőt az élelmes, vagy jobban mondva kapzsi kereskedő még ennél tovább is megy. A megkötött szerződésben a kikötött árért nem csupán annyi mennyiségű gabonanemüt köt le, amennyi az előlegül adott pénznek megfelel, hanem rendszerint még egyszer annyit. Sigy az ily eladásoknál még nagyon lelkiismeretes a kereskedő, ha 2 5°/0 re dolgozik. De ez a °/B csak azon esetben áll, amikor csak annyi mennyiség köttetik le, amennyi a felvett pénz értékének megfelel; ellenben ott, hol a mennyiség a felvett pénz értékét meghaladja, jóval szaporodik, Ez tehát a baj! Ily kevés mennyiségnél, mint ma termett, 25°/0, ami máskor is, de mindenkor is uzsora, nagy veszteség a gazdára nézve! 100 ft helyett ily szerződéses eladások mellett legjobb esetben kap 75 ftot. Az igy elvesztett 25 ftból, illetve forintokból (vagy számítsuk le a más utón szerzett kölcsön percentjét: 19—20 ftból) vájjon nem telnék-e ki adója, vagy más szükségleteinek fedezése s nem nyugodtab- ban nézne e a másik évnek eléje, több pénze maradván, mint igy, mikor a megvámolt pénzéből még adót s egyéb szükségleteket is fizetnie kell ?! Ezen tehát segíteni kell! Segíteni hitel-szövetkezetek felállítása által. A fenálló bankok s egyéb pénzintézetek nem is arravalók, hogy a gazdaközönségnek ebbeli érdekeit is szolgálják, — meg annak szervezetével, ha nem is ösme- retlenek, de idegenkednek tőle. (Váltó-lázas világ!) Egyedül a hitel-szövetkezetek lehetnek azok, a melyekből a gazda a maga szükségleteit könnyű utón, kevés °/0-el beszerezheti. Van Zemplén-vármegyében »gazdasági egyesület*. Vegye kezébe ez az ügyet. Legilletékesebb erre ez az egyesület s leginkább is hatalmában áll ennek keresztül vitele. Uj elnököt választott. A régi állapotokat újak váltják föl Új emberek új állapotokat teremtenek. Új célt is tűzhet hát ki s teremthet uj életet a régi Zemplén földje jeleltl Magyarország földmivelő állam, a földművelők érdekeit minden tekintetben előmozdítani: a leghasznosabb munkálkodás. E szövetkezethez, legalább járásonkint alakitva ilyeneket, meg vagyok győződve, akadnának részvényesek. S lenne pénz könnyen hozzáférhető a gazdának, kis % re> kevés utánajárással, s nem kellene búzáját 10 ft helyett 8 ftért elvesztegetnie még akkor is, midőn minden szem, mert kevés van, becses. íme ez a baj, mely veszedelmes, s az eszközre (mely régi eszme már s nem csak itt, de másutt is pengették) rámutatni óhajtottam. A keresztülvitel dicsősége a nagyok és bölcsek dicsősége lesz. Hogy igy legyen: óhajtva-óhajtjuk, vár- va-várjuk! ßuprum. T A * 0 A, Asszony-hűség-. ) — A .»Zemplén* eredeti tárcája. — — És még mer mentegetőzni ? . . Rettenetes ! Nem rettenetes, de iszonyú 1 — Ily. . . ily. . . ily... már csak kimondom : vakmerőség csak férfitól kerülhet ki. Magok mind ilyenek ! — De, édesem ! . . — Nem vagyok magának — édese. . . — De, angyalom ! — Nem vagyok magának angyala ! Tudja meg. Igen, igen 1 Nem vagyok magának se édese, se angyala, se semmije. . . — De édes, kedves, szép aranyos kis tubi- cám 1 . . — Ha, ha, ha ! Nem rósz Édes, kedves. . . szép, aranyos. . . kis tubica . . Tudna-e még több hízelgő szót kitalálni ? Miért nem mondja még, hogy »brillántosom. rubintosom“ ? . . könnyen megy ez magának. Min'ha csak könyvből olvasná. Azt hiszi, hogy ezzel mindent helyreüt. Csalódik. Nem üt helyre semmit. Tudja meg: semmit se üt helyre. , . A szép Leóna szemei szikrákat szórtak, keble halmai lázasan emelkedtek; pici szája elhalványodott, szélei reszkettek az izgatottságtól. Kálmán újra megkisérlett egy pár engesztelő szót Olajat öntött a tűzre. Ugyan hagyja el — torolta vissza a haragos, ! szép kis menyecske. ^Hiszen jól láttam. Oh, bár ne láttam volna 1 . . Oh, én szerencsétlen ! . . ki egy fiatal sziv lángoló hevével csüggtem rajtad — te rósz ember. Keblemnek, szivemnek minden dobbanása érted vo't ; agyamnak, elmémnek min- I den gondolata te voltál. . . Szerettelek, bálvá- J nyoztalak, imádtalak ! . . És te — és te rutul — megcsaltál. . . Azokba a nagy kék szemekbe keserű könyek lopóztak. A szép kis menyecske zokogásban tört ki. A haragos mennydörgést hirtelen zápor követte. Kálmán kezdett kijönni a sodrából. Mit csináljon már ezzel a nekiszilajodott gyönyörű, kedves kis feleséggel ? 1 A kit úgy szeret, mint a virág a hajnali napsugárt, amely oda rakodik harmatos üde kelyhébe. . . Mittevő legyen ? — Mikor ki sem akarja az hallgatni 1 . , Elítéli kihallgatás nélkül. — Ezt még egy férfinak is nehéz elviselni. Pedig tűrnie kellett A záport sehogy sem akarta felvál'ani verőfényes nap, Leóna még egyre zokogott. Kálmán egyet gondolt. Felesége bársonykezét hevesen megcsókolta. Ez talán használni fog. Az asszony íelsikoltott, mintha kigyó csípte volna meg. — Ez a csók — fuldokolta — ott égett pár óra előtt a Ma . . . ma ... ma . , . tild nyakán. . . Ott ... ott a kert lombos fái között, az isten szabad ege alatt. . . Nem félt, hogy látja isten 1 . . hogy megveri — érte. . . Oh, bár csak én ne láttam volna meg! . . . Most már aztán Kálmán teljesen tisztában volt magával. Tehát a felesége olyat látott, ami éppenséggel meg nem történt. És most azzal a gondolattal tépelödik, az gyötri, kínozza a szivét. . . — No te, bohó gyermek. . . hát te azt hiszed, hogy... Nem végezhette be. — Hagyja el barátom 1 Ne terhelje a lelkiismeretét. Nem akarom, hogy miattam hazudni tanuljon. . . Inkább kitérek én. . . A gúnyos szavak már Kálmánnak is fájtak. Érezte, hogy a jelenet mindinkább homoly fordulatot kezd venni. A kis feleség egy csöppet sem tréfál. Súlyos a vád és nem lehet ellene védekezni ; mert az a durcás teremtés ki sem akarja hallgatni. De mégis rászánta magát, hogy még egyszer szót emel. A haragos nő karcsú derekát forró hévvel karolta át, azután szerelmes kegyetlenséggel szorította azt magához. Hosszasan, igazi őszinteséggel, mélyen tekintett belé abba a kö • nyéktől csillogó szempárba, mintha azt kérdezné: hát hiheted, hogy megcsaltalak?! Elmondota azután szegény Kálmán, hogy a mint Matilddal sétált arra kérte, hogy szakítson le neki a fáról egy rózsát. Megtette azt, s hogy leszakíthassa, a Matild vállán hajlott keresztül. . . Ennyi a bűne. . . és — Ez sem használt, Leóna engesztelhetetlen volt. Nem hitt a férjének. Talán először, mióta együtt vannak. Ó látta a csókot. Az a csók őt lealázta a — porig. Kibontakozott a férj ö'elő karjai közzül; könyeit felszáritgatta, még mosolyt is erőltetett ajkára, azután büszkén vetette oda : — Legyen nyugodt. Kitérek az útból. Holnap hazamegyek anyámhoz. . . * * *) Megírására a »Budapesti-Hírlap‘’■-baa megjelent ^Férfihiiség* c. tárca szolgáltatott alkalmat. Szerk. _________________________________________________________________________________ sjgHp Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva,. Ifggg
