Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1891. augusztus 30 35. sz. Huszonkettedik évfolyam. XLÖriZlTÍS Ás. Égő» őrre 6 frt. Félőrre 8 „ Negyedévre 1 firt 50 kr Bérmentetíen levelek osak ismert keséktől fo- gadt&tnak el. lóilrfttoi nein adatna viaua. Egyet szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondeor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) SISSETÉai DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyet tzó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt dieabetOk i kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték »érint minden □ centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A magyar társadalom érdekében. A Zemplén f. hó 15-én kiadott számá­ból két cikk olvasásának a hatása késztet szólásra ; egyik : A magyar szovénizmus-ró\ szóló cikk, a másik; A magyar egyesület fel­hívása. Mindkettő a magyar társadalomra oly fontos, hogy már e helyen sem mulasztha­tom el, úgyis mint néptanító, úgyis mint honpolgár a nevelés, illetve az oktatás szempontjából nézeteimet elősorolni. Hazánk soknyelvű lakosságát egy ér­zelemre, a haza iránt való szeretetre ne­velni a néptanítóság feladata. Az országnak ehhez a második, szel­lemi meghódításához kellő eszközökkel ren­delkező hadsereg szükséges. Egyedüli esz­köze e hadseregnek az iskola, még pedig az olyan iskola, mely abszorbeálná a kü­lönböző felekezeteknek gyakran közönyös elemeit és munkálkodnék csupán csak és egyedül a haza boldogitásáért, száműzve kebeléből az áldástalan renitenskedést, jo­got adna arra nézve, hogy széles e hazá­ban csakis egyféle iskola legyen : a nem­zeti iskola. Erősnek mutatkozott eddig is a tanítói hadsereg, de hatalmassággá nőhetné ki ma­gát, ha ebben az ő becsületes munkájában külső segítség is gyámolitaná, ha állandó szövetségese a miveit nép osztályából ke­rülne ki. Hogy hazánk intelligenciája felfogja a népnevelés fontosságát, jóakarattal van a népet magyarnak nevelő tanítói kar iránt: az kétségtelen. Bebizonyította ezt az ob- strukció közepette is a parliament, midőn a tanítói nyugdíjtörvényt újólag megalkotá ; igazolják a mindennap előforduló tapasz­talatok. Azonban a diadal teljes sikerét nem­csak az egyéni érzelemben elrejtett jó in­dulat biztosítja, hanem közös tevékenységre is van szükség. Szükség van arra a nemes ambícióra, melynél fogva a hazában minden, a mi van, hadd legyen magyar és mind­azt ami magyar, hassa át a nemzeti gé­niusz ! Ilyen értelemben szeretném én támo­gatva látni azt a hadsereget, melynek én is egyik közembere vagyok. Elhiszem, hogy Kárpátoktól Ad riáig minden egyes miveit ember (különö­sen, ha valamely társadalmi csoport veze­tője) velünk együtt érez, s a közös ma­gyar haza szeretetében velünk hü szövet­séges; hogy vagyont, életet áldozni, vallási tradíciókat egy közös és legmagasabb célra való tekintettel felfüggeszteni kész; azon­ban kérdés, hogy szó, tett és hazafi egyet jelentenek-e a nemzeties munkában ? Kérdés, ha egyet értenek-e mivelünk ? Hát a hazafiság terén, már t. i. az is­koláztatás mezején, a szó és tett csak annyiban nyilatkozik, amennyiben idegen ajkú gyermekek magyar nyelvre taníttatnak és a polgári jogok és kötelességek meg­tartására szoktattatnak ? Nyelvre tanítani, polgári jogok és kö­telességek megtartására szoktatni minden­kit lehet; de a nemzeti pátróna csak azt az embert óvja meg a hazaíiatlanság kísértő démonától, ki a legelső pillanattól kezdve a nemzeti iskolától nyeri szellemi irányát. Igaz ugyan, hogy a felekezeti hatósá­gok felsőségei a hazafiuságnak példányké­pei és minden eszközzel, minden időben, mindenféle körülmények között a haza bol dogitására törekednek; hogy az általuk ftn tartott iskolák is hazafias szellemben mű­ködnek, de kétségbe kell vonnom azon Berohan a házba.. . Megretten a felesége, S a rezervistája. — Hűtlen asszony csalfaságod Mered e tagadni ?! Halvány arcod, halál ajka Fogja nyalogatni. — Rárohan a csalfa nőre Nyakába tűnt ujja. . . Egy sikoltás és az asszony Halva földre hála. Futna a rémült csábitó, De a férj nyomába S baltájával fejen vágja — Nohát menj utána! S amint a vért ráfrecscsenve A kezén meglátja : Dühödt lelke összeborzad — Te tetted ezt Márta ! — Te tetted, hogy gyilkos lettem, Most már minek élek ? Bűneimért az Istennel Majd magam beszélek ! — S meggyujtotta háza sarkát Szivét által döfte . . . Égett a ház, ő pediglen Halva rogyott össze. * Csinos kis ház összeomlott Egy halomra hamvadt, Hamvaival egy megrázó Mély titkot takargat. Hozma Alajos. összeredményt, melynél fogva annyi sok­féle vallásu és nyelvű ország lakossága ér­zelmében a meg nem csonkított nemzeti ha­talmat reprezentálná ; mert a különböző jel­legű iskolák önérdekből is féltékenyen őr zik az önkormányzatot; a főcél: az egyhá­zaknak híveket toborzani. Már pedig a szét­húzó elemek összehozása a népiskolába való és pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert a népiskola az a templom, melynek 25 ezer néptanító a papja; az iskola a nem­zet szenthelye ; az iskola az oltár, melyen ezek a papok áldoznak; az iskola a haza féltett kincse — és az a talaj, melyre ezen nemzeti szenthely építtetett: a nemzet isko­lája. Ebből az egységes nemzeti iskolából, mint a minden meleget magában foglaló napból kell a jótékonyságot terjesztő suga­rak mirriádjainak kilövelniök. Amidőn tehát népnevelésröl van szó, nem az a fő, hogy a nemzeti erő felekezeti csoportok szerirrt szétforgácsoltassék, ha­nem éppen ellenkezőleg, mint a folyók a tengerbe, a fentartó erők, vagyis a fele­kezetek, a nemzeti iskolába ömöljenek. Tény, hogy a magyarországi népokta­tás történelmi alapra van fektetve; de maga a történelem bizonyítja, hogy minden kor szelleme kizárólag magának hódított és minden idő a célszerütlenségeket az ócs­kaságok lomtárába dobta. A felekezetek fejlődése idejében volt értelme a felekezeti iskolák felállításának ; de ma, midőn minden felekezet az ő jogai­nak biztositását a hazai törvényekben le­fektetve látja ; midőn az állam, mint a nem­zeti hatalom alterégója, mindenféle feleke zeti egyénből csakis jó hazafit kíván for­málni ; midőn az epohális viszonyok oda fejlődtek, hogy a haza különféle nemzeti­ségei magyarrá konszolidálódjanak; midőn a Ember tervez . . . — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Különös egy tudomány az az irás mester­sége. Akiknek birtokában van, azok akárhányszor megátkozzák még a pillanatot is, melyben annak elsajátításába belefogtak. Hány kellemetlen órát szereztek már maguknak vele ! Unalmas foglalko­zás, mondják, ez az örökös irá9. De másképen beszélnek bezzeg azok, akik ahhoz nem is konyi- tanak, s életük akárhány viszonyában tapasztalják ebbeli fogyatékosságuk káros oldalát. Gomba Máté urambátyám sem azért ette már meg kenyerének javát, hogy meg ne győ­ződött volna az irás tudományának szükséges voltáról. Milyen boldogok is azok az írástudók 1 Hiszen azok valóságos bölcsek 1 Ha eladnak vagy vesznek valamit, nem kell mindjárt a falu penná­jához szaladniok s mesterségének meghálálásáért kis lajbijuk zsebébe nyulniok, vagy pedig az ud var szárnyas lakói közt hajszát rendezniük. Neki, még ha valamit mondani akar is, a harmadik köz­ségben lakó Laci öcscsének, magának kell oda elkutyagolnia, hacsak nem akarja dolgukat más orrára kötni. Hanem hát, ha már a gondviselés mostohasága őt e malasztban nem részesitette, már csak a legkisebb fiát, aki épen az ő nevét örökli, kitanittatja, ha a vagyon fele rámegy is. Már a falu tanítójának minden fokú oktatásán ke­resztül ment a Máté gyerek a Kovács Gergely komának Pali fiával együtt, s hogy egy fokot már kétszer is jártak, annak nem a két gyerek volt az oka. hanem az az átkozott rossz időjárás, mely az előbbi esztendő aratásához fűzött szép várakozásokat meghiúsította. No de a két koma T Á flC A, JL két rezervista. — Meghozták a behívómat Édes feleségem ! Két hónapig leszek oda Gondolj reám éd’em. — — Két hónapig ? szól az asszony Két egész esztendő ! — Könytől ázott lett az arca S a kis csipke kendő. — Soh’se busulj édes kincsem, Ne ontsd drága könyed, Majd csak elmúlik lassacskán S nem lész szalmaözvegy. — * Berukkolt a rezervista, Bornyu van a hátán ; Gondolata haza viszi, — Mit csinál jó Mártám ! — Múlt az idő, valahogy csak Letelt a két hónap; örül is a rezervista — Otthon leszek holnap. — Holdvilágos éjjel ért meg Kedves falujaba, Látja mécs ég házába, tán Felesége várja. S a mint benéz az ablakon Eláll szeme-szája, Feleségéhez berukkolt Ámor katonája. Haragra gyűlt megcsalt szive : ’ Mai számunkuoz egy ív melléklet van csatolva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom