Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
Csak egy hiánya van, s ez az, hogy sokan távol tartják magukat, zempléni létükre és iróvoltuk dacára, a közremunkálás- tól, vagy pedig, velem együtt, csak a lusta munkatársak számát szaporítják. Ez a hiánya. A hibája pedig, mert lehet-e ami embertől ered hiba nélkül : az, hogy hetenkint csak egyszer jelenik meg. E hibáért feleljen ön, szerkesztö-uram- öcsém, a hiányért majd iparkodunk megfelelni mi!*) KátÓ. Vármegyei ügyek. A kir. belügyminister jóváhagyó záradékkal ellátva leküldötte a vármegy íbeli községi- és körjegyzők nyugdijegyesületéről szóló módosított szabályrendeletet. Közegészség. A bodrogközi főszolgabíró jelentette, hogy N- Rozvágy községében a vörheny járványszerüleg lépett fel. Száj- és körömfájás. A varantiai főszolgabíró jelentette, hogy Mogyoróska község marhaállományában a száj- és körömfájás járványszerüleg jelentkezett. Hírek a nagyvilágból. Ferdinánd, bolgár fejedelem, trónralépésének ötödik év fordulóját közlelkesedéssel f. hó 15-én ünnepelte meg nemzete. Este kilenckor a palotában diszebéd volt, melyen Ferdinánd fejedelem hosszabb póhárköszöntőt mondott, s egyebek közt felemKátó urambátyám ! beszédére felelnem nagyon könnyű dolog. Mindazt, amit mond a vidéki hirlapirás feladatairól, nehézségeiről, kényelmetlenségeiről stb. tapasztalásból tudom, hogy úgy van, amint mondja. Felfogás formájában s a kérdés lényegében is egyetértek urambátyámmal. Az elismerést mert hizelgés nincs benne, köszönettel fogadom s átadom azoknak, kiket megillet : kedves és hű munkatársaimnak ; mert nem az enyém, az övék az érdem, hogy azőreg ,Zemplén*-t fiatalos erőben nemcsak a kor színvonalán tartják, de számottevő tényezőjévé is avatták a vidéki zsurnalisztikának. — Ami a hiány és ami a hiba kérdéseit illeti, az már az én szakálamra megy. Jól tudom, hogy az ujságcsinálás nem gyerekjáték, hanem ezermesterség. Annak az ezer embernek, aki hétröl-hétre egyszer a jjZemplén’-t kezébe veszi, ezerféle gusztusa van; mert »quot capita tot sensus« — ,a hány ház annyi szokás.® Ezt az ezerféle felfogást kiszolgálni és, ami fő, összeegyeztetni: csak sokak vállvetett munkájával és egyesült akarattal lehet. Én azt tartom, hogy a szerkesztő nemcsak kulturális hivatás, de szervezkedés tekintetében is hasonló ahhoz a színigazgatóhoz, aki, ha nem számol közönsége Ízlésével és ahhoz mérten nem szervezi társulatát: xa bukás szélére jut.® A ^Zemplén® munkásainak társulata, örömmel jelenthetem, ma'már egy jól szervezett társulat. Nincsen vidék, melynek érdekeit serény levelezők ne képviselnék. A község-jegyzői kar jobb részt szerződött tagia a szerkesztőségnek — csak hogy fizetése a ^köszönöm szépen.® Társulatom, melyhez izmos és újabb erők mindig csatlakoznak, remélnem engedi, hogy az urambátyám által említett hiba is mielőbb jóvá lesz téve, s talán nem sokára hetenkint kétszer tartunk előadást. Az apaszerepeket továbbra is kedves urambá- tyámnál hagyom, abban a jó hiszemben, hogy jövőre nem fog lustálkodni ! — Szerkdokolva s egy székre dőlt, megtörve, megsemmi — Oh gyermekem, gyermekem 1 dadogd fül gondolta már akkor, hanem nagyravágyásból s becsvágyból. Nem öt szerette, hanem a nevét, meg a vagyonát. S hogy meg ne csalja önmagát, hideg s tartózkodó volt a nővel szemben, ki tárt karok kai várta. Pár hónap múlva neveltetése bevégzödött s vissztért az apai házhoz, hol az uj Morrain asszony zsarnoki hatalommal uralkodott. Rövid idő múlva megtudta, hogy apja már keservesen megbánta másodszori házasságát. Ez a tudat természetesen feszült viszony t hozott létre e két nő között. A gyakori házi jelenetek, az apának titkos könyhullatásai, a finom érzésű lány előtt gyűlöletessé tették az anyát. Egy nap azonban mintha megszűnt volna a fe szükség. Morrain asszony Vilmát egy testvérkével lepte meg. Bár a kis fiú olyan házasságból származott, melyet Vilma meghalt anyjával szemben elkövetett gyalázatnak tartott, érezte, hogy lehetetlen nem szeretnie a gyermeket. S mikor Morrain asszony alighogy felépült s elhagyta fia bölcső ét, hogy egészen a világnak éljen, a kicsike Vilma gyermeke lett s nem lön a dajkák kénye-kedvének kiszolgáltatva. Majd beteg lett a gyermek s ke Vés remény volt az életéhez, de a nővér gondviselése megmentette. Az anya utána sem nézett gyermekének, talán ezt tartá: ,adtam örököst, ezzel teljesítettem kötelességemet«, s aztán élt a világnak testestől lelkestől így történt, hogy Vilma egyedül ült ez estve az alig megmentett gyermek bölcsője mellett. * * « Hirtelen atyja lépett be. Látta, hogy szemeiben s halvány arcán rendkivüli fájdalom vonásai nyilvánulnak. Hozzá sietett. — Mi bajod, atyám ? Mi történt ? lité, hogy Ferenc József császárral és királylyal találkozván, személyesen győződhetett meg jóakaratáról és őszinte rokonszenvéről. A pápa Rémában f. hó 17-én ünnepelte neve- napját. Ez alkalommal sok szerencsekivánó küldöttséget és egyházi méltóságot fogadott. Hírek az országból. A király születésnapján Szapáry Gyula gf. ministerelnök ebédet adóit, mely alkalommal a következő felköszöntőt mondta, »őfelsége, a dicsőségesen uralkodó magyar király, születésnapja évfordulóját ünnepeljük ma, s ünnepli e napot velünk együtt az egesz orszíg. A jövő évben lesz huszonöt éve annak, hogy őfelsége szent István koronájával megkoronáztatott s mi mindnyájan tanúságot tehetünk arról, hogy ezen korszak alatt Magyarország mily haladást tett -- s hogy ez lehetséges volt, azt köszönhetjük első sorban an nak, aki a magyar alkotmány leghívebb őre, ki az ország ügyei iránt a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik s kihez a magyar nemzet minden hü fia nemcsak hálával és tisztelettel, de őszinte lelkesedéssel ragaszkodik. Ezen érzelmeknek akarok kifejezést adni, midőn azt kívánom, hogy őfelségét, Magyarország királyát, a mindenható hü alattvalói örömére, teljes erőben sokáig éltesse. Éljen ő császári és apostoli királyi felsége I, Ferenc József.« Sterneck báró, az osztrák-magyar haditengerészet fővezére, mint hírlik, nyugalomba vonul. Helyébe admirálissá Károly István főherceget fogják kinevezni. A magyar egyesület taggyüjtő iveit a fővárosban nyolc nap alatt közel három ezeren Írták alá. Az aláírók között a társadalomnak majd minden osztálya képviselve van. Az egyesület alakuló közgyűlése, előre láthatólag 4—5000 taggal, szeptember hó elején lesz. Az előkészítő bizottság tudatja a közönséggel, hogy az egyesületbe pártoló tagok gyanánt hölgyek és vidékiek is beléphetnek. Mohammed tisztelői a fővárosban. Tudvalévőig most egy bosnyák zászlóalj is van Budapesten elhelyezve. A főváros lépéseket tett aziránt, hogy a mohammedán-vallásu katonák számára Gül-Baba próféta sírjánál mohamedán istentisztelet tartassék. Az országgyűlés ülésezéseit október 3-ig elnapolta. Különfélék. (Személyi hírek) Szlavicsek Rajmond pénzügyi íőszámtanácsos és Czóbel kir. főmérnök Budapestről f. hó 2l-én városunkban időztek avégböl, hogy az itt építendő dohány- és szivargyár számára felajánlott telkek közül a legalkalmasabbat kiválasztván annak megvétele végett a pénzügyminister ur őexcellenciájának előterjesztést tegyenek. — Karsa László, budapesti kir. táblai, Olsavszky Jenő szabadkai kir törvényszéki birák S.-a -Ujhelyben vakációznak. — Hönsch Dezső kir. sülve. Csak most látta meg Vilma, hogy jobbjában egy összegyűrt levelet szorongat. — Miféle levél ez, atyám ? kérdé tőle. — Ez a levél ? . . Tőle jött a nyomorulttól, aki elhagyott. Bocsáss meg leányom, 20 éves vagy, ártatlanságodat nem menthettem meg e fájdalmas hírtől. — Fájdalmad az én fájdalmam, mindent tndnom kell. hogy vigasztalhassalak édes apám ! Szégyenkezve s fájdalommal beszélte aztán el leányának, hogy neje elhagyta, hogy az anya milyen elvetemült lelt, ki saját gyermekét el- hagyá. — Mit fogsz most tenni, atyám ? — kérdé leiima aggódva. — Megkísértem feledni. Először meg akartam őt ölni s kihívni, aki e'rabolta tőlem. De minek ? A tőr halálosan talált, most már csak meghalni kívánok nyugodtan leányom mellett. Még be sem végezte s Vilma felugrott, nyaka köré fonta karjait s gyöngéden megölelte. — Élni fogsz édes apám 1 Fölkelt s távozni akart, de Vilma megfogta s az alvó gyermek bölcsőjéhez vezette. — Öleld meg 1 mondá neki. —- Annak az asszonynak a fiát? — Fiadat 1 Lányára tekintett tétovázva, álmélkodva, rémitő pillantással Azután anélkü’, hogy ránézett volna, eltávozott. Vilma ismét egyedül hajolt a baba fölé. — Az egész világ elhagy kicsikém 1 susogta. Elhagy anyád is, atyád is, de én nem hagylak el, pótolom majd őket! A fogadást, melyet ajkai oly csöndesen, de határozottan rebegtek. lekötött egy ifjú életet ; a hang, melyen elmondta, kétségtelenné tette, hogy Vilma teljesiti fogadását. Fordította : Zempléni I. főmérnök, mint a bányai ágost. hitv. esperesség részéről megválasztott képviselő az egyházkerületi közgyűlésre Poprádra utazott. — Csiszár Gábor, vármegyei főpénztáros, pár napi szabadsággal ellátogatott Eperjesre. (A király születésnapja.) ófelség, dicsőségesen országló urunk királyunk, születésnapját igaz lelkesedéssel ünnepelte meg városunk közönsége is. F. hó 18 án már a kora hajnali órákban mozsár durrogások hirdették, hogy örönünnepre ébred tünk. A középületeken nemzetiszinu zászlók pompáztak. D. e. 10-kor seregestül tódult a közönség templomba, hogy Te Deum-ot zengedezzen a királyok királyának, aki megengedte, hogy a népei boldogságáért élő felség megérhette születésének 61 ik évfordulóját. A tágas, szép templom színül tig megtelt ünneplő sokasággal Főispán őméltó sága kir. honvéd-egyenruhában, az alispán dis - magyarban jelent meg. A vármegye tisztikar), követve a kir. á'lamépitészet, kir. pénzügyigazg.i- tóság, kir. adóhivatal, posta- és táviró-hivatalok, a kir. kulturmérnökség, kir. pénzügyőri biztosság stb. állami hivatalok párosán haladó személyzetétől, főispán Öméltósága vezetése alatt kevéssel 10 óra előtt érkeztek az isten házába, melynek főbejáratánál a kir. honvédség diszszázada tisztelgett. A kir. tői vényszék bírái, a kir. járásbíróság és ügyészség s ezek segédhivatali személyzete, külön menetet formálva, a helyettes elnök vezetése mellett vonultak a templomba Ott voltak már a kir. honvédség tényleges állományú tiszti kara, szépen felszaporodva a szabadságolt állományú honvéd- és közös hadseregbeli rezerv-tisz- tekkel, továbbá a városi magisztrátus, a főgim náziumi és elemi tanító intézeti elöljáróságok, az egyes vallásfelekezetek küldöttségei nagy számban. Kint a templom környékén nagy sokaság sereglett egybe. D. e. pontbanio-kor Te Deum mai kezdődött azünntpi istentisztelet, melyet Prámer Alajos, prépost plébános, infulában végzett teljes egyházi segédlettel Glória-, Offertórium-, Pater noster- és Ite missa est-Vor a honvédség diszszázada eregetett hatalmas szalve lövéseket az ég felé. Krafcsik Ferenc, r. k. kántor, pompás orgonaj ítékával fokozta az ünnepi áhítatot. Mise után, d e. 1 i-kor a katonai és polgári hatóságok f őispán őméltósá gától vezetve a vármegye székházának főb .-járata előtt állták sorba s megvárták, mig a honvéd- század diszmenetben tisztelegve elléptetett. — Kárpátoktól Ádriaig hangozzék az örömkiáltás : Éljen a király ! (Diszebéd.) A király születésnapja alkalmából főispán Öméltósága a székház kistermében disz- ebédet adott. Az ételeket Korinko vendéglős konyhája, az italokat a főispáni pince szolgáltatta. D. u. 1 órakor dúsan felteritett asztal körül díszes ven dégsereg foglalt helyet. Mikor a pezsgőtől habzó serlegeket megtöltötték, főispán Öméltósága poharat emelt a legelső magyar emberért: őfelségeért a királyért, ki népei boldogságban keresi és találja föl a saját boldogságát; azután lelkes szavakkal rezegtette meg azokat a hazafiui húrokat, melyek mindnyájunk szivében a legalkotmanyosabb uralkodó iránt táplált lojális érzelmeket hódoló tiszteletté fokozták. A felköszöntést, melyet a jelenvolta állva és meg- hatottan hallgattak végig, kitörő éljenzés követte. Élénk társalgás, vidám pohárcsengés közt »sólyom szárnyakon repült az idő,« mikor, úgy három óra tájban, főispán Öméltósága még egy rövid pohárköszöntőt mondott »kedves vendégeiért« s azutan velük együttesen visszavonult a fóispáni termekbe, hol konyákot, feketét és szivart szolgáltak föl. A négyen is túlhaladt már az óramutató, midőn a »legszeretetreméltóbb házigazdától,« neki István- napra a legöszintébb szívből minden jót kívánva, elbúcsúztunk. (Szent-István napja,) a vasárnapi munkaszünetet megalkotó törvény erejénél fogva, most birt először a nemzeti ünnep jellegével. Ez a nagy nap, mint kegyeletes emlék az első magyar király iránt, ki a magasztosabb eszméknek magvetője, a keresztény civilizációnak első apostola volt hazánk földjén s nemzetünk életében : méltó is arra, hogy minden jó magyar pietással megünnepelje — S.- A -Ujhelyben ez a nap bucsunap is, mert a róm. kát temp'omnak az első apostoli magyar király védőszentje. Egész délelőtt hullámzott a búcsus nép, mely zászlók alatt, szent énekeket zengedezve, százával özönlött ide a szomszéd falvakból, a templomot szorongásig megtöltötte, a templom környékét elözönlötte. A nagy misén, melyet prédikáció előzött meg, az alispán vezetése alatt testületileg vettek részt a vármegye tisztikara, úgyszintén a po'gári és katonai hatóságok. A templom főbejárata előtt ez alkalommal is egy honvédszázad volt felállítva, diszlövésekkel emelte a templomi ünnepséget és a kirmenetnél, melynek jó idő kedvezett, diszkiséretül szolgált Délután a mézeska'ács-, savanyított uborka , dinnye-, körte , alma- árulók jó vásárt reméltek, de bizony megcsalatkoztak, mert a hirtelen jött zápor az ünnepi sokadalmat szét- szalasztotta. (Névünnep.) Varmegyénk közszeretetü főispánjának, parnói Molnár István Öméltóságának, f. hó 20 án volt néviinnepe. Az ő névünnepe a mi örömünnepünk. A jövő évben telik be tiz esztendeje, hogy Öméltósága a vármegye közéletének Folytatás a mellékleten,
