Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

A magyar románok és a magyar nemzet címmel jelent meg a magyar főiskolák ifjúságának válasza Románia egyetemi ifjúságának emlékiratára. A válasz-irat anyaga a bukeresti ifjúság memorendurnában a magyar nemzet ellen világgá bocsátott alaptalan és meggondolatlan vádaknak cáfolatát képezi. E válasz-irat, mely eléggé terjedelmes, nagy fontosságú is egyúttal. A melegség, mely belőle szétsugárzik ; a higgadtság, mely minden sorát jellemzi ; a békítő szellem, mely lépten nyomon kiérezhető ; a meggyőző érvelések halmozása szépen és műgonddal összeállítva párosulnak a meg- hamisitatlan történeti tények igazságának elésorolásával s világosan, érthetően győznek meg bennünket a magyar nemzet álláspontjának igazvoltáról. A csinosan kiállított füzetet melynek ára 30 kr, melegen ajánljuk mindenki figyelmébe. Megrendelhető Budapesten, a Tud. és Műegy. Olvasókörnél Lipót-utca 25. szám.

Magyar irénők jellemzését tartalmazza a »Képes Családi Lapok« legutóbb megjelent 30-ik száma Tolnai Lajos tollából, ki „A Vidék és költői* cim alatt megindított nagy- érdekű cikksorozatát folytatva, ezen közleményében tüzetesebben foglalkozik az erdélyi Írónőkkel. Mondhatni, ez az első pártatlan ismertetés, mely eddig magyar lapban megjelent. Ne is legyen senki, ki ezen cikket olvasatlanulhagyja ! E cikksorozat is mutatja, mennyire igyekszik a szerkesztő. Az emlitett kitűnő cikken kívül egyébb mulattató és érdekes közlemények is fordulnak elő a »Képes Családi Lapok« 30-ik számában, ilyen péld. »Akkor és most,« Palotai Ákos rajza, melyben megkapó közvetlenséggel ir le egy kis epizódot Natália szerb királyné életéből. Részünkről a legmelegebben ajánljuk e kitűnő folyóiratot, melynek előfizetési ára: Egész évre 6 ft., fél évre 3 ft., negyedévre 2 ft 50 kr. Kiadóhivafal: Budapest, V. Nagy-Korona utca 10. szám.

A legélénkebb és legváltozatossabb szépirodalmi képes hetilap a »Képes Családi Lapok,« melynek legutóbbi 29. száma a szokott értékes és változatos tartalommal jelent meg. Van benne Prém József jeles Írónktól egy igen szép elbeszélés, van továbbá Müller Kálmán tanár tollából egy érdekes cikk a szeszről és dohányról, mely kérdés a legutóbbi időben élénk vita tárgyát képezte különösen a francia sajtóban. Töl- gyesy Mihály egy humoreszkkel, K. Beniczky Irma egy közérdekű társadalmi kérdés fejtegetésével (Váljunk-e ?), Darab Lajos egy életképpel járul hozzá a lap szellemi részének emeléséhez. Már ezen rövid vázlat is — a többi apróságokat nem említve, — igazolja a fenebbi állítást. Részünkről a legmelegebben ajánljuk olvasóinknak a »Képes Családi Lapok« cimü szépirodalmi lapot, melynek előfizetési ára fél évre 3 ft, negyed évre x ft 50 kr. Kiadóhivatal: Nagy-korona u. 20.

Á faragó iskolába oly tanulók vehetők lel, a kik a közép vagy polgári iskola II. osztályát sikerrel elvégezték. A tanfolyam 4 évre terjed; a tanév szeptember i-én kezdődik; tandíj nincs, sőt az intézet látja el növendékeit díjmentesen a szükséges tan- és munkaeszközökkel A tanulók a megfelelő elméleti oktatásban is részesülnek heti 12 órában, még pedig a következő tárgyakból: magyar nyelv, üzleti irálytan, földrajz, történet, mértan, számtan, könyvviteltan és faipar-elmélet. A többi idő, azaz heti 36 óra a szabadkézi, ékítmény- és bútorrajzolásra, továbbá a gyakorlati munkákra esik : a faragás, asztalosság, esztergályo- zás és mintázásra. A faragás alá kerülő tárgyak rajzait maguk a tanulók készítik, még pedig az eléjók adott mintáknál nagyobb méretben, úgy hogy meglepő, különösen némelyik tanulónál az a jeles eredmény, a melyet a rajzolás, továbbá a faragási kivitel terén elértek ; különös gond for- dittatott az utolsó évfolyamú tanulóknál a bútorrajzolásra és a részek összeépítésére. A tanfolyam eddig csak 3 év volt, de ezután 4 lesz, hogy a tanulók az asztalosságot is tanulják, hogy ők ma guk legyenek képesek egész bútordarabokat elő állítani, tehát nemcsak a díszítésül szolgáló faragásban lesznek ezután szakavatottak, hanem magát a bútortárgyat is ők készítik.

Az intézet résztvesz a temesvári kiállításon, még pedig 150 zakrajzzal, továbbá 138 tárgy- gyal, utóbbiak értéke 722 ft 10 kr. — Ügy halljuk, hogy eme tárgyak legnagyobb része már elkelt, pedig még alig, hogy megnyitottak a kiállítást.

A felügyelő-bizottság tagjai gyakran meglátogatták az intézetet és mind az elméleti, mind a gyakorlati dolgok menetéről személyes meggyő ződést szereztek ; a vizsgálaton is jelen voltak, a mely néhány, gyengébb előképzettségű tanuló kivételével, mindnyájánál jó volt.

Fölhívjuk az érdeklődők figyelmét a hasznos intézetre, hogy terjesszék működését, hogy igy a tanuló ifjúság ama része, a melynek az iparhoz kedve van, hajlamának megfele'ő életpályát nyerjen. E szegény intézet senkit sem csábit szép szavakkal, hanem csak azt vonzza ide, a kinek a faragáshoz kedve van ; itt kenyeret kap az ifjú kezébe egész életére. A szülök tájékoztatásául annyi említendő, hogy Homonnán egy tanuló havi teljes ellátása az igényekhez képest 10 —14 ftba kerül.

CSAkNOK

Fürdői levél-féle.

— ízelítő a .Szobránczi Tilinkő*-ból. —

(Kifütyülje : Mihály bácsi de Kemeche.)

. . .Rozzant füstös kürtő*) ... Jó égi mit beszélek Még jól lehurrogat az inspektor, félek.

Vagy azt mondja rólam, hogy hagymázba estem,

S kell, hogy három bába masszírozza testem.

Hisz amit mondtam a fürdőről, nagy sértés,

Tán nem tudom, hogy mit irt az »Egyetértés* ?

Hogy a fürdőben nagy »reformok« történtek,

Olyan igaz az, mint az, hogy ma van péntek /

Tehát ne tessék a fürdőnket gyalázni,

S ha igen : üstökét megtalálom rázni ;

Kisértetem a két csendőrrel Hornyára,

S ott elitélik egy heti kalodára!

Megszeppentem nagyon, e fenyegetésre;

S legott fordítottam a dolgot kérésre :

—Ne haragudj uram 1 . . . rövidlátó vagyok,

Nekem homályos az, a mi másnak ragyog.

A hajókötelet látom csak istrángnak,

Az óriás bálnát kiskorú pisztrángnak.

A cifrán öltözött urhölgyet szöcskének,

A frakkban pompázó gavallért kecskének. . .

Tehát néhány percre egy górcsövet kérek,

Talán ekképen majd igaz útra térek,

S látom, konstatálom, hogy a hires Szobráncz Arcáról végképen elenyészett sok ránc.

Uram, uram ! a kit hívnak inspektornak,

S jobb dóiga van, mint a baskóczi kántornak ; Szétnéztem mindenütt, mindent megvizsgáltam ;

S a nagy reformokat seholsem találtam.

A Lohndiener most is rest mint tavaly vala ;

Csak úgy biceg ma is a szoba asztala.

Gyufagyujtás nyorrra a falakon maradt.

A béka kuruttyol ma is lábunk alatt.

Az egerek folyvást futkosnak, cincognak,

Az ebek éjente vonítnak, morognak.

Keservesen nyílik az ajtók závárja ;

Szekrény, ruha-fogas, az asztalost várja.

Nincs semmi mulatság, semmi szórakozás,

Csak az una/ommal örökös birkózás.

— Eh uram ! —mérgesen mordul az inspektor,

Úgy beszél ön, mint egy romlott nevű rektor.

Mint a vak a színről, a siket a hangról,

A csecsemő leány bálról és farsangról.

Keressen, válasszon magasabb szempontot,

S bölcsebben kezeli az ítélet fontot !

. . Nincs itt semmi reform ?! Hát a sok beton kád Nem látott még olyat sem Uisok, sem Bikáid.

. . Rest-e a Lohndiener : a »bon-ton« kivánja ;

A kinek nem tetszik, legyen szobalánya ;

Vagy ha nem szolgálja jól ki az a cseléd, Mennydörögjön reá: száz fánk essék.tbeléd !

. . . A szoba asztala biceg, — ezt is hallom,

De ezt csakis az ön hibájának vallom ;

Ha hozott volna egy jő fűrészt magával,

Nem lenne most baja az asztal lábával.

. . Gyufagyujtás nyoma látszik a falakon ?!

Oh hogy nem csíphetem e szóért önt nyakon ! így profanálni az ősi rnn-jegyeket,

Melyek szülemleni látták a hegyeket:

Látták Vihorlátot tüzlánggal szikrázni,

*) T. i. a szobránczi fürdő. Sierk

Laborcz ősapánkat a bitóra mászni.

Uram ! e rnn-irás mesés értékű kincs,

Sajnos, hogy mindenik vendég-szobában nincs.

. . . Béka kuruttyolis, egerek nyüzsgése Pókok kardala és szuhok ketyegése ;

Mind fontos tényező a fürdökurában,

Intve a vendéget: ne ülj a szobában!

Hanem menj a parkra jő levegőt szívni,

Vagy erdőbe, rétre, szúnyogokkal vívni.

. . . Hogy éjjel az ebek szüntelen vonitnak,

S nem egy édes álmot tönkre silányitnak ;

Ez is alaptalan panasz a fürdőre.

Hát a ki ezt mondja, nem tudja a ddre,

Hogy mennyi kutya van Konstantinápolyban ?

Bizony több mint hangya, egy nagy hangyábolybin Azok is vonitnak, morognak, zörögnek,

S nincs rájuk panasza a jámbor törőknek.

Nincs, sőt ott az ebek jólétet élveznek,

Habár voltaképen mi hasznot sem tesznek ;

Mig itt közhasznú és nagy a hivatásuk :

A mély álomtól óv hangos ugatásuk.

Pedig a mély álom nagyon veszedelmes,

Testnek és léleknek egyaránt sérelmes ;

Tiltják is erősen : úgy doktor fíússay,

Mint a fürdő-kódex paragrafusai.

Ha tehát ebeink ily nagy hasznot tesznek,

Helyes, hogy korlátlan uralmat élveznek.

. . . Ajtózávár, szekrény, fogas nincs jó rendben ? Ugyan van-é még több malicia kendben ?

Hiszen megfordult itt több Ízben gróf, báró ;

De egy sem volt köztük ilyen »mindent váró !*

. . . Nincs semmi mulatság, semmi szórakozás ? !

Hát ez ismét milyen bűnös rugódozás!

Nincs-e gyermek-torna, hölgy- és téifi-kugli?

Nem jön e Ungvárról gyakran ki egy Húgll)

Nem huz-e talp alá való nótát Lányi?

Nem pedergeti-e a bajuszát Arány/ i Nem íehet-e szedni mogyorót, vadalmát ?

S kérni a templomban az urnák irgalmát ?

Kirándulni néha a Vlhorlátó-ra.

S Hornyi-n, — hallgatni: Hányat üt a: ára ?.

Búcsúra szent-illés napján Jeszenö-re ?

Vagy, ha messzebb tetszik, a szinnai kőre ?

A patakban halat fogni és rákászni,

A topolya fáknak tetejébe mászni ?

Huzni minden délben, s este a harangot,

Felkutatni itt és amott a visszhangot?

Hallgatni a harkály fürge kopogását,

S a vadgalamb édes-keserű bugását ?

Madarakat fogni, ürgéket önteni,

A tüzér manővert meg-megtekinteni ?

Játszani naphosszat ostáblát, vagy sakkot,

Vagy vegyelemezni szájával a makkot ?

S elmélkedni, a zöld pázsiton elnyúlva :

Hogy a fürdő mi szép lesz egy-két év múlva ?

Közli: — y.

HUMOR.

A jó feleséé tűnődése.

Jaj istenem, jaj istenem, be részeges is az én uram. Mindennap félliter pálinkát kell neki hozatnom a korcsmából. . . Ha nem volnék olyan elővigyázó, a minő vagyok, hogy f. i. a felét magam iszom meg s a hijját vízzel pótolom. — holtra inná magát minden áldott nap. . .

Rendelet ellenére.

Orvos: Ön rendeletem ellenére tegnap megint bort ivott, éizem a gyors érverésről. Hány literrel ivott ?

Páciens: (nyögve) Hja, ha én azt tudnám!. . .

A férj Öröme.

K. Gy. legújabb apai örömét a következő vélben tudatta szüleivel; »Sebtibe tudósitlak benneteket, hogy feleségem ikreket szült. Legközelebb többet.« Fiatok. K. Gy.

A »Mátyás Diákiból.

GONDOLATOK.

Csak egy nőkérdés létezik s ez: — szeretsz engem í

Born.

A szerelem e'ü/.i az időt, az idő a — szerelmet.

K.

A házasság olyan, mint egy ügyes-bajos per: az egyik fél mindig elégedetlen.

Balzac.

a

Házasság következik a szerelemre, mint füst lángra.

C ham fort.

IKVITILON ItÉN/«.

13439. sz. Zemplénvármegye alispánjától.

10 főszolgabírónak.

A tarczali vincellér képezde igazgatóságának a poronospora viticola (szőlölevél penész) fellépte tárgyában kelt s /. a másolatban csatolt értesítését azon felhívással adom ki t. főszolgabíró urnák, hogy azt szőlőbirtokosainkkal a legtágabb körben közölvén, őket a leirt gyógymód használatával ezen újabb elemi csapás megelőzésére figyelmeztesse.

S.-a.-Ujhely, 1891 julius 28.

Matol a! Etele, alispán.

Másolat.

M. kir. vincellér iskola Tarczalon 407 sz. A tekintetes alispáni hivatalnak S.-a.-Ujhely, Sajnálattal kell tekintetességedet értesítenem, hogy a peronospora viticola (szőlőlevél penész) élősdi gombának a szőlőkben való felléptét a Hegyaljának

T A N Ü Gr Y.

A homonnai műfaragó szakiskola.

Hazai iparunk fejlesztése még a legújabb időig oly kérdés volt, a melyet sokszor hangoztattak hivatalos és magán körök anélkül, hogy tovább jutottak volna annál, hogy itt tenni kell, mert különben a nyers terményekben gazdag ország sem képes a mai államszervezet óriási kiadásait fedezni. A vidéki kiállítások, azután a budapesti is, arról győzték meg az állam intéző kö reit, hogy a kezdet megvan az ipar terén is, csak haladni kell, hogy iparunk fejlesztésével anyagi erőnk növekedjék, adózó képességünk nagyobb legyen és igy a nemzet és az állam gyarapodása biztos alapon álljon.

Hazánknak csendes, de folyton tevékeny iparfejlesztő telepe épen vármegyénkben van, ugyanis felső részének legjelentékenyebb helyén: Homonnán. A »műfaragó szakiskola« ez, amelynek cé'ja, hogy a műfaragás, az asztalosság és az esz- tergályozás terén oly iparosokat képezzen, akik a finom és szép Ízlésnek megfelelő iparcikkeket tudjanak előállítani. E faragó iskola nem nagy, de derék intézet, amely szerény anyagi ereje mellett is szép dolgokat művel. Vájjon miért ismerik oly keveseu a homonnai műfaragó szakiskolát ? Még vármegyénkben sem igen méltányoljál., pedig oly iparosokat nevel, akik megállják he- lyöket mindenütt, ha dolgozni akarnak ; ily szép és gyakorlati pályára kell azt az ifjúságot tereim a melynek sem kedve, sem képessége nincs arra, hogy tudományos pályára menjen. De mint ipar cikkeket készítő műhely is méltánylásunkat érdemli a faragó iskola, mert cikkei szépek, jók és eléggé olcsók. Talán azért nem méltányoljuk, mert itt helyben van ? A magyar ember sokszor többre veszi azt, a mi messziről jött, ellenben földije készítményét kevésre becsüli. Jó ideje, hogy ezt a szokásunkat kiszorítsa az, hogy méltányoljuk a magunkét és főképpen előnyt nyújtsunk ennek ekkor, ha olcsóbb is. Hazafiságból nem vehetjük a drágább hazai portékát, de ugyanabból már megtehetjük, hogy megvesszük, ha olcsóbb a hazai. Újabban tnár nyi'atkozik a megérdemlett is- tápolás, a mennyiben az intézet távoli vidékről is nyer tanulókat, továbbá iparcikkeire való megrendelést. Megérdemli, hogy a magas miniszte rium is fölemelje eddigi segít-égét, amire nézve már alapos kilátás is van.

Az 1890/9i-iki tanévben a homonnai műfa- ragó szakiskola folyamának 14. évét fejezte be. Az intézetnek 14 növendéke vo t, a kik közül a tanfolyam elvégezte után négyen nyertek képesítést a műfaragó és esztergályozó ipar űzésére. A végzett tanulók közül egy belép a budapesti »iparművészeti iskolába«, három pedig képesítésének megfelelő alkalmazást nyert. A műfaragó szakiskola által kiállított végbizonyítvány birtoko sát az 1949/1888. IX. számú keresk. ministeriumi rendelet az illetőnek nagykorúsága esetén az ipar törvény 4. §-ában emlitett képesítéshez kötött műfaragó és esztergályozó ipar űzésére és addig se- gédi munkakönyv elnyerésére jogosítja.

Az intézet a keresk. ministerium felügyelete alatt áll; ennek, továbbá a kassai ipar és keres* kedelmi kamarának és Homonna városának segítségéből áll fenn.