Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-12-20 / 51. szám

Melléklet a „Zemplén“ 51-ik számához vagy eszközölhetik bizonyos szükségletek1 nek közös bevásárlását, hogy igy olcsób­ban jobb cikkekhez jussanak. De, hogy a nép ne legyen kiszolgál­tatva tudatlan, vagy Önző emberek vezeté­sének, kik vagy nem érhetnek el semmit, vagy pedig csak saját hasznukat tekintik: e mozgalom élére a papoknak kell állani, kik a tudással a feddhetetlen jellemet s a beléjük helyezett általános bizalmat egye sitik Igyekezzenek ők kivívni érdemeik által a vezérlő szerepet, s ha mindenik megteszi kötelességét: egy oly hatalmas községi hitelszövetkezet-hálózat fog létesülni, mely a mi népünket is oda emeli, hol álla­nak a szerencsésebb nyugat kisbirtokosai; papjaink pedig, kik erre kivívták, kivívják vele nemcsak a jelen, de a jövő nemze dékek háláját is. Gidófalvy István dr. Vármegyei ügyek. A vármegyei közgazdasági állandó bizott­ság Mailáth József gf. elnöklete alatt e hó 12-én S.-a.-Ujhelyen ülést tartott. A tanácskozás lefo­lyásáról szóló tudósításunk ez: Elnök ő méltósága a bizottsági tagokat üd­vözölvén, előadta, hogy a kendertermelés, mint a hegyaljai szőllöknek a homok területeken le­endő ujra-telepitése ügyében, megbízatásához képest a szakminisztereket személyesen felke­reste és örömmel jelentheti; úgy a kereskedelemi,- mint a földmivelésiügyi minister őnagyméltóságaik- nál, a legnagyobb előzékenységet tapasztalta s mind a két miniszter, a legmesszebb menő állami támogatást helyezte kilátásba és az ily értelem­ben szóló leiratok rövid idő alatt megfognak ér­kezni. Immunus homok területek vásárlása iránt a kellő lépések már megtétettek s mihelyest a szükségletnek megfelelő mennyiség rendelkezésre áll, a kiosztásra vonatkozó szabályok és feltételek kifognak dolgoztatni, hogy a telepítés már el­jövő tavaszon megkezdhető legyen. Ezekután tárgyalás alá került a kosárfonás és kefegyártás ügyében beadott szakjelentés, mely­ből örömmel értesült a bizottság, hogy a házi­ipar ezen két ágazatához az előföltélek nem hi­ányoznak, — minek következtében szakelőadó a részletes tervezet elkészítésére, azzal, hogy külö­nösen a kosár fonás létesithetése végett, a neme­sebb fűzfesszök termelésére, illetőleg ennek mint mezőgazdasági terménynek produkálására is ter­jessze ki vizsgálódásait, utasittatott. — A gyü­mölcstermelés, sé\yemtenyésztés, az eper és szederfák ültetése iránt, a szakelőadó által beadott javaslat alapján, a földmivelési miniszter őnagyméltósága szakértő leküldésére, ki tüzetes tanulmány tár­gyává tévén a Hegyalján elpusztult szőllők tala­ját, útbaigazítást adjon a teendők iránt — fel kéretett. A keramikai gyár létesítése iránt, mely­hez 100,000 ft. tőke szükségeltetik, a bizottság véleménye az, hogy mielőtt ezen kérdés érdem­leges elbírálás alá vétetnék, tekintettel a gyártás­hoz megkivántató riolit és kaulin hollétére: szük­séges meghatározni, hogy az a Hegyalja mely vidékén lenne legcélszerűbben felállítható. En- ; nek konstatálása végett, az országos földtani 1 intézetet szakvélemény adásra kérték föl. Ezek után elnök Öméltósága előterjesztette í hogy a S.-a. Ujhelyen felállítani szándékolt sör- j és malátagyár ügyében, egy budapesti megbízót- i tói kapott levelet, melyben jelezve van, hogy az esetre, ha a vármegyében olcsó és 115 ezer fo rintra becsülhető befektetés realizáltatni fog az öt­hat százezer ft befektetést igénylő gyár létesíté­sére, kellő szak- és pénzerővel rendelkező vál­lalkozók hajlandók a gyárat felépíteni és üzem­bevenni. Az ügv előkészítése és sikeresitése vé­gett mir előbb kiküldött szikbizottság, Ferenczi Elek dr. ral kiegészíttetvén — a gyár eszméjé­nek propagálása és az elért eredménymek mi­előbb megtörténő bejelentésére felkéretett. — A Kendertermelés létesítésére kikü'dött szakelőadó megbizatott, hogy a kereskedelmi minisztérium által leküldendő szakértővel, a kenderásztatók felálllitásának helyeit vizsgálják meg s a szövet kezetet első helyen Sárospatakon, ha pedig itt létesíthető nem lenne, a Bodrogköz mis al kalmas helyén alakitsák meg. — Felolvastatott a szőlőtelepítés előkészítése ügyében kiküldött szakbizottságának Perbenyiken, ez év november havában tartott üléséről felvett jegyzőkönyve mely­ben a földmivelési miniszter őnagyméltóságát a következő intézkedésekre kéri: 1. Minden oly községében a Hegyaljának, hol eddig szőllők vol­tak, egy államilag feltartandó minta szőllőtelep felállítását létesítse. 2. A hegyaljai minta-telepe­ken az újra telepítési kísérletezést legnagyobb részt hegyaljai szőllő fajokkal rendelje el. 3, A telepítésekhez a hegyaljai szőllőbirtokosoknak a szőllővesszők a kormány által kölcsön adassanak 4. A kormány által megszerzett homokterületek első helyen csak hegyaljai szőlőbirtokosoknak adas­sanak, még pedig vagyontalanoknak, betelepítve, termőképes állapotban apró részletfizetésre; vagyo­nosoknak hosszú visszafizetési kötelezettséggel, ezeknek azonban a vesszők kölcsön adassanak. 5 A homoki szőllők nem szövetkezet, hanem magán- tulajdonként kezeltessenek az illető tulajdonos által, csak a íelügyelés, körülkerítés legyen közös 6. A J homoktelepeken felerészben a hegyaljai fajokkal j való telepítés legyen kötelezőleg kimondva. 7. A kormány által létesített homoktelepeken a hegy­aljai fajok íenntartandók. 8. A Hegyalján sikeres uj telepítésekért a szőlőtulajdonosoknak díjak adas­sanak. 9. A szőllőkhöz vezető utak fenntartása sza- bályoztassék, akként, hogy azok a közdűlő utak sorába felvétessenek. — Ezen jegyzőkönyvi meg állapodások elnök Öméltósága által a keresk. és földmivelési mmisteriumhoz felterjesztettek. — Indítvány tétetett, hogy amennyiben a bizottságnak márcsak azért is, hogy címbeli feladatát megvaló­síthassa: kötelessége minden, a közgazdaságra vo­natkozó jelenségeket megfigyelni, a talált bajokat bejelenteni, üdvösnek vélt javaslatokat tenni, min­den tag saját hatáskörében az érdekelt tényezők­kel tegye magát érintkezésbe, s tapasztalatairól az állandó bizottságnak tegyen előterjesztést. Az in­dítvány közhelyesléssel találkozott, .; annyival is inkább elfogadtatott, mert a bizottság nem zárkó­zik el bárhonnan jövő, a közgazdaság emelésére üdvös javaslatok elől, s nagyon szívesen fogja venni e vármegye minden tényezőjétől, ha tapasz ■ talatait, a javítani való helyzetet, vagy javaslatot a bizottsági elnök Öméltóságával, vagy a bizottság bármely tagjával írásban vagy szóval közölni szí­ves lesz. Ezekután azt hisszük, nem túlozunk, ha a vármegye közgazdasági felvirágzásának bizalom­mal nézünk eléje. —8. Az 1892. évre összeirt orsz. gy. képviseiő- választók száma: 1. A megyasszói választókerület­ben ijóó, éspedig Megyasszó 238, T.-Lucz 132, Kesznyéten 93, K-Csécs 13, Girincs 30, Köröm 17, Hidvég 73, Berzék 17, H. Németi 121. H.-Kak 41, Gesztely 77, Sóstófalva 22, K.-Dobsza 39, Monok 205, Harkány 75. Szada 76, Csanálos 97. 2 A A mádi vál. kerületben 1212, éspedig Mád 171, Tokaj 299, Tarczal 158, Tallya 130, Békés 68, L-Bénye 71, Szerencs 138, A.-Golop 19, Ond 39, Rátka 52, Zombor 67. 3. A liszkai vál. kerületben 14.78, éspedig O. Liszka 156, Sárospatak 316, Tolcsva 216, B-Keresztur 90, E.-Bénye 157, Regéczi 3 huta 2, Komlóska 26, E. Horváti 91, Károlyfalva 51, Trauczoníalva 86, M-Hotyka 13, Ardó 50, B -Kisfalud 52, Józsefifalva 20, Petrahó 27, Sára 6. Zsadány 35, Olaszi 44, B.-Szegi, Long (együtt van) 12, Vámosujfalu 28. 4. A terebesi vál. kerületben yjrj, éspedig I küldöttség: Terebes 319, Gálszécs 167, Mihályi 36, Sz.-Pólyánka 95, Kereplye 39, Visnyó 60, Bacskó 29, Sztankócz 45, Dargó 25, Tarnóka 8, Kohány 45, Parnó 88, Techna 43, Tusa 39, Tusa-Ujfalu 34, Hoór 54, Gerenda 36, Zebegnyő 29, Kis Azar 44, Nagy-Azar 97, Sz.-Keresztúr 200. Cselej 71, Egres 50, Kis- Ruszka 33, N-Ruszka 78, Kelecseny 31. II. kül­döttség: Fekete-Patak 44, A. Patak 13, Agyagos 61, Rudlyó 35, Soókut 74, Zamutó 58, Csáklyó 55, J.-Volya 13, Vehécz 65, V.-Csemernye 44, Bánszka 40, Dávidvágás 72, K.-Poruba 30, Szacsur 71, N.-Toronya 48, N. Kázmér 41, Lasztócz 45, Biste 22, Kis-Kázmér 26, Kolbása 37, Kozma 84, Sz,-Újfalu 52, Isztáncs 45, Upor 39, M.-Izsép 80, Pelejte 41, Kazsu 18, Haidicsa 104, Vécse 73, Miglész 36, Czábócz 35, Bosnyicza 17. (Vége köv.) Meghívás. A magyar nyelvet s népnevelési Zemplén-vármegyében terjesztő egyesület éri ren­des közgyűlését f hó 27-én fogja megtartani, mely nap d. u. 2 órájára az egyesület t tagjait, a vármegyeház kistermébe, tisztelettel összehívja — az elnökség. A kir. kereskedelemügyi minister a mezöla- borc-liszkói hadászati ut palotai határszéli szaka­szának tervbe vett kiépítése tárgyában hozzá fel­familia közé, lobog is már a láng hatalmasan, most már ki oltja el ?? . . . A fala legénysége is két pártra szakadt, a Sallai korcsmájában táncoltak vasárnaponként a Bóta pártiak, a Gégás korcsmájában pedig a Ki- z-tf/y-pártiak, gyakran összeakadt, összetűzött a két párt legénysége egymással, de a döntő csa­tát a két vezér még csak ezután vívja meg, ilyen varázsa volt a legénybolondja két bűvös sze­mének ! . . . Végre elérkezett a leszámolás napja is. Egy vasárnap délután karakán kedve volt Bóta Pali­nak, folyt a bor, szólotta muzsika a Sallai korcs­májában. Későre járt már az idő, a lányok legé­nyek rég haza takarodtak már a táncból, csak a Pali járta a bolondját. Öreg édes anyja utána ment a duhaj legénynek, mert féltette a Király gyerekektől Mézes szókkal kérte, rimánkodott az öreg Bótáné — Pali fiam 1 Jöjj haza 1 Hej!-------Nem megyek én haza. Vérben fürdők én még ma ! dalolta a duhajkodó legény s rá se hallgatott az édes anyjára. — Gyere haza édes szógám ! — Édes szülém ne kérjen Ki van fenve a késem ! dalolta a legény, s öreg szüleje sirdogálva távo­zott a korcsmából. — Papale 1 húzzad a nótámat 1 Korcsmaros száz itce bort 1 száz szál gyertyát mellé Kurjongatott a legény veszett jó kedvében Még vasárnap délután Vigan járt a lány után! Ihaja ! kimulatom magamat 1 Csütörtökön estére Réz fokos a fejébe Hegyes kés a szivébe! danolta Pali, s verte fokosával a hosszú asztalt, hogy az üvegek is táncra kerekedtek. Király János nagyon komor, nagyon s zóta- lan volt egész nap, még a templomba sem ment el, Király András uram nagy bámulatára, amiért meg is dorgálta a fiát. János a nagy eperfa alatt üldögélt lehajtva bánatos fejét, hej ! mert azt a leányt csak nem felejtheti 1 Ott suttogott az öcs- csével, a Jóska gyerekkel, valami fontos dolguk lehet, mert ugyancsak meg hányják -vetik a sorját. János elő elővette fényes réz fokosát, végig simogatta, tórülgette a nyelét. Szorongatta, simo­gatta patyolat-ingének ujjával, susogott, gyügyö- gött a gyilkos szerszámhoz, mint jó cimborá­jához. A Jóska gyerek is olyan harapós kedvé­ben volt, a bátyja szomorúsága reá is elragadt, nem vigasztalta ő egy szóval se a bátyját, csak nézte nézte soká, amint az lecsüggeszté fejét, s patyolat ingével törülgette szemét. A Jóska gyereknek villogott a szeme, na­gyot csapott öklével a levegőbe, mintha valakit agyon akarna ütni. Majd felkerekedett s elbal­lagott a Sallai korcsmája felé, kémszemlére. Leskelödött a korcsma ablaka alatt, csikor­gatta fogait, mikor meghallotta a Bóta Pali nótá- zását, a ki egyre kurjongatta a nótáját : Nem megyek én még haza Vérben fürdők én még ma. Vérben! vérben 1 kutya 1 sziszegte a Jóska gyerek s dühösen léptetett hazafelé. Leült a bátyja mellé s megint ott suttogtak együtt a nagy fa alatt, majd elővette hosszú árva tölgyfa botját, s végig simogatta ő is a kedves szógát. — Nézze kelmed, apjuk, azt a két gyereket, szólt Király Andrásné a férje urához, aki a tor­nácon pipálgatott; valami nem jóban sántikálnak, egész délután ott suttognak, összedugják a feje­iket, ma még templomba se mentek, se a táncba, még valami bajba keverednek 1 . . . . öreg Király András csak vállat vont az anyjuk beszédére, de a mint bealkonyodott résén állott, hogy a két gyerek ki ne tegye lábát a portáról. Az est leszállt. Esti imára szólt a kis falu harangja. Király András uram levette süvegét, a Jóska gyerek is leemelte kalapját. János, mintha nem is e földön volna, nem hall, nem lát, csak bámul maga elé, némán csen­desen. — Hát te 1 mordult rá az öreg, nem hallod az ur szolgájának szavát, meg se billented az esti harangszóra tökfödődet ? — Nem hallok én most semmit, nem hallok én most mást, csak a szivem panaszát 1 mormogta János a fogai között, aztán nyakába vette tuli­pános szűrét — tekintete találkozott a Jóska gyerekével s kifelé indult a kapun, a Jóska gye­rek kullogott utána. — Megálljunk csak! kiálltott rájuk az öreg, egy tapodtat se ha mondom 1 Ide a szűr alól avval a bottal, fokossal! Tudom miben sántikál tok. Aló-mars, befelé a hajlékba 1 — Édes apám 1 ne állja utamat 1 szólt Já­nos komoran, de nem gorombán; nagyon tisz­telte ősz apját, habár lett volna is oka reá ne­heztelni, hogy megölte a boldogságát. — Egy lépést se, ha mondom 1 szólt pa­rancsoló hangon az öreg; innen ki nem léptek ma, csak az én testemen keresztül 1 . . . . A Jóska gyerek megrántotta a bátyja szű­rét s bekullogott a hajlékba. János megállt az udvar közepén, feltekin­tett arra a fényes csillagra, mely tüz-sugárral futott alá az ég alján, nagyot sóhajtott s bebal­lagott ő is az öcscse után. Király András uram bezárta a kis ajtót, a pitarajtó kulcsát is lehúzta s átadta az annyuknak. Most már nyugodtan alhatunk — gondolta magában. (Vége köv.),

Next

/
Oldalképek
Tartalom