Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
r_7..............■......................................;.......................• Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) Sät' 'ia-Ujhely, 1391 november 8 45. ss. Huszonkettedik évfolyam. HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó ntán 1 kr. Aaon/eltil bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbettlk s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden Ü centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ELŐFIZETÉS Ás Egész évre C frt. Félévre 8 ,, Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek osak ismert kezektől fo- gadtatnak el. léxlratox nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. A fényűzés hóbortjai. A napot, ha felületesen nézzük, egész fényesnek látjuk ; ha azonban felfegyverzett szemmel veszszük vizsgálat alá, foltokat fogunk rajta felfedezni. Éhez hasonlólag, ha külsőleg nézzük az embereket, bent a szobában, a dagadó zsölyén, az utcán vagy a kapufélfa előtt, gyalog avagy lóháton: azt gondolnék, hogy Magyarországon nem ismerik sem az adós ságot, sem a nyomort, sem a filokszerát, sem a honvéd-bogárt, sem a drótférget, sem a pórok szimbólumát, a stömpölyt; hanem az emberek földigérő kalászokat aratnak, repülő sült galambokat kapkodnak, lovaik duplán ellenek, borjúik, mihelyt világra jönnek, menten aranynyá változnak, az asszonyok keze alatt a pozdorjás kenderkóc sárga selyemmé lesz. Egyszóval megesküdnénk rá, hogy Árpád ivadékainak a pénz az égből hull, a szittyavér ingyen tejben fürdik, mindennap grátisz-tyukot metsz és nem hitelbe vett méz-sejtekkel súrolja fogait. Ezt a halvány introdukciót a túlságosan lábrakapott fényűzés és hivalkodás szoritá ki toliunkból. Menjünk ide, menjünk oda, tekintsünk fel és pillantsunk lefelé, mindenütt találkozunk ezzel a hóborttal. Ma pl. már csaknem minden kaputos ember kipárnázott kocsiban hentereg; a bakon livrés kocsis suhogtatja a bogokra kötött ostort; az asztalnál inas szolgálja fel az ennivalót; a feleség selyemben jár és szobalánynyal fésülteti magát; a konyhában szakácsné főz, vegyit, kotyvaszt, ki in llett, a dekórum kedvéért, egykét szolgáló asszisztál. Ha a szemlélő, ezekből a szemre-före való jelenségekből, magának azt a hitet merítené, hogy itten egy bőséggel megáldott országgal van dolga, nagyon csalatkoznék. Ezeket a csekélységeket véghez viszi nálunk minden olyan ember, kinek 1500 ft évi jövedelme van; sőt olyan is, kinek fizettsége, avagy jövedelme, aligség-alig üti meg a 600 szürkét. De elvégre is 2 X 2 csak négy. Honnan van tehát mégis, hogy ezek a mutatós urak ezeket az eksztravagan- ciákat megengedhetik maguknak? E végett fordítsuk meg az érmet a másik oldalára. Ez az oldal mutatója a túloldali fénynek. | Amott pluszok, itt a szimétria kedvéért mind mínuszok vannak. Itt hevernek békés egyet- | értésben saját és idegen váltók, melyek részint még csak óvatolva vannak, részint már pör alatt nyögnek; hosszú kötelezvények és rövid, de annál nyomósabb betáb- lázások és másféle sötét és rémséges írások, melyek között legszelidebbek az ammortizá- ciók és prolongálások. Nem tagadjuk, hogy a fényűzésnek is megvan a maga haszna. Általa az ízlés nemesedik, az ember már önkénytelenül is finomabbá lesz általa, az iparnak és kereskedésnek magas lendületet ad; egyszóval úgy kulturális, mint nemzetgazdászati szempontból ha nem is első tényező, de mégis tényező. Azonban hozzáteszszük, hogy csak akkor, ha az a nemzet gó:tagságából, mint egyedüli természetes forrásból, meríti erejét. De ha az emberek eme hiúsága és kényelme nem reális alapokra, hanem szédelgésre és hozom-viszemre van alapítva: már nagy hiba, sőt nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy vastag bűn Gyermekek és unokák, ' sőt egész nemzedék lesznek általa megmételyezve és tönkretéve. Az ilyen népnél az erkölcsök meglazulnak, antik jellemek helyett nyomorult rüpőkök teremnek. A vagyon elvész és romjain a piszkos körmű proletárság és a keményített gallérú kol- ! dusság üti fel kócos fejét; ami bizony (köztünk legyen mondva — falu teljék vele) restelni való, cudar dolog. Őrizkedjünk azért ettől az állapottól, mert ha Komenius Ámósz János híres ,Orbis pictus‘-ában azt merészlé állítani, hogy a sárkány leheletével, a baziliszkus pedig szemeivel gyilkol: mi kétszeresen mondhatjuk azt, hogy a koldusságnak ez a neme szégyenével és nevetségességével halálra öl. Szabó Kálmán. Vármegyei ügyek. Hivatalvizsgálat. Főispán Öméltósága, titkárától kisérve, folyó hó 5 én járt Kir.-Helmeczen s megvizsgálta a bodrogközi járás szolgabirói hivatalának ügymenetét s pénzkezelését. — Tegnap délután Öméltósága a s.-a.-ujhelyi járás szölgabirói hivatalának megvizsgálását foganatosította, s mint értesülünk, a tapasztalt rend és pontosság fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. Jegyzői szigorlat F. hó 5. 6 és 7-én hét községi jegyzőjelölt tett sikeresen vizsgálatot a jegyzői szolgálatra képesítő vármegyei küldöttség előtt; éspedig; Batta István gesztelyi, Fodór Árpád heves-bátorii, Gerzánics Jenő papinai, Haraszthy Vince udvai, Kovács (Krausz) Ödön s.-a.-ujhely-vidíki, Nyontárkay Gáza varannai és Szántay István agárdi segédjegyzők. Mindegyikük, Harzszíhy V. dicsérettel, képesittetett. A gazdasági egyesület közgyűlése S.-A.* Ujhelyben ma d. e'. 10 órakor kezdődik. Közérdeklődéssel várt lefolyásáról jövő számunkban referálunk. TÁRCA. A zempléni agarásztársulat versenyéről. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Nem vagyok sportsman, de a szerencsés véletlen okozta körülmények folytán azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a sportnak, kevés kivétellel, majdnem mindegyik faját, ha nem is professzióból, mitmaholtam. A legközelebbi napi lapok hasábjain szellőztetett »turf-botrány‘ dacára is bevallom, hogy budapesti jogászkodásom alatt az ügető és lóversenyek minden mettingjét lázas izgatottsággal lestem s azokon, ha csak valami rendkívüli körülmény közbe nem jött, jelen is voltam. A gyalog vadászatoknak, lett légyen az hivatalos avagy nem hivatalos, kör , hajtóvadászat, szarvasbőgés, kacsázás, szalonkázás, cser- készés stb. egyszer, kétszer minden nemében résztvettem, ámbár az azokbrn való részvételre nem is annyira a sportszenvedély, mint a vadászatok fűszerezésére szolgáló kedélyes vadászlakomák serkentettek. A mi az atlétikát, vivást, úszást, korcsolyázást, tornászást, csolnakázást s a többi egyéb kisebb sportnemeket illeti, — a mely spirt- nemek azonban nálunk még ma sincsenek any- nyira elterjedve, amily mértékben a lovas vadászat sporthoz kellene lenniök, — kisebb nagyobb mértékben kivétel nélkül kultiváltam. A lovas vadászatok, a sportnak e két kiváló neme az agarászat és falka vadászat azok, melyeket legkevésbbé ismerek. Pedig van-e megkapóbb, szebb kép, mint midőn egy egész lovas társaság vágtat árkon bokron keresztül s űzi maga előtt a halálra rémitett, menekvő vadat. A kinek gyönyörűséget okoz ez a látvány és a lovaglás mesterségét is előszeretettel űzi, annak kétségtelenül a legkiválóbb sport mulatsága a lovas vadászat. Néhány év előtt egypár kisebbszerü aga- rászaton magam is résztvettem ugyan s igy az agarászatnak e!emeivel nagyjából megösmerked- tem, mindamellett távol á'lottam attól, hogy egy agarász-társulat által prográmszerüleg rendezett s agárversenynyel egybekötött agarászat lefolyásáról magamnak csak homályos képet is gondoljak. A faika vadászatokkal még ma is úgy vagyok, mert hiszen a sport ezen nemének üzése az anyagi eszközök beszerzésének és fentartásá- nak drágasága következtében az arisztokrácia privilégiuma lévén, — még eddig alkalmam nem nyílt azokban résztvehetni. Az agarászat hazánkban egyike volt a legkedveltebb sport-mulatságoknak még a 30-as években is, később a róka hajszolás jött inkább divatba. — A 30-as évek eltelte után az agarászat stagnáló korszaka következett be s tartott vármegyénkben is, lehet mondani mindaddig, a mig a zempléni agarásztársulat meg nem alakult, mely társuVnak keletkezése s működése ezen sport mulatság újból való felvirágzásának nagy ledületet adott. A Zemplén-vármegyei agarásztársulat által évenkint rendezett agárversenyek különösen jótékony hatással vannak a lovas vadászatok emez ágának fejlődésére, — mert hiszen igen jól tudjuk, hogy verseny nélkül nincsen sport élet, verseny nélkül sportot alig képzelhetünk 1 Abban a szerencsében részesültem, hogy az agarász társulat által legutóbb f. évi október hó 26 és 27-én a vécsei gyepen rendezett agárversenyére meghívót kaptam, az ott látottakon fellelkesülve tettem fel magamban és Ígértem meg, hogy ezt a versenyt egy cikkecskében lerajzolom, — hogy mennyiben sikerült ez nékem, t. olvasóim vannak hivatva megbírálni. Mentségemül szolgáljon az, hogy ezt nem, mint sportsman, de mint egy sportkedvelő laikus teszem. Nagy örömömre szolgált, midőn a zempléni agarász-társulatnak a gálszécsi agarászversenyre szóló meghívóját megkaptam. Amennyiben az ilyen látványosság ritkán jut osztályrészül, a sportnak különben is kedvelője lévén, feltettem magamban, hogy abban minden eserte résztve- szek. Könnyű azt mondani, hogy résztveszek, de hogy és miként. Az első nehézség mindjárt ott merült fel, hogy bizony nekem se lovam se kutyám, s ezen kellékek nélkül nagyon bajos dolog agarászni. Később ezen a nehézségen túl tettem magamat. Most már azon gondolkoztam, hogy kivel és mimódon jutok el majd Gálszécsbe s már-már egy versenyre menő sportsmanhoz nem egészen kom- patiblis zónázáshoz akartam folyamodni, amidőn Laci barátom igen barátságosan meginvitált ko csijára utitársul. A verseny prográmjának első öt pontja az agarász társulat közgyűlése volt, melyet a szép számmal egybegyült társulati tagok és vendégek $SgT Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
