Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

ben sorakozva helyezkedtek el. A sorok előtt Dó­kus József és főispán Öméltóságáik állottak meg. Főispán Öméltósága a részvétnyilatkozatot tartalmazó iratot az egyesület titkárától átvévén, következő beszéddel nyújtotta át: Méltóságos Gróf Ur! Zemplénvármegye gazdasági egyesületé­nek szept. 7-én Nagy-Mihályt tartott közgyűlé­sében megemlékeztünk azon súlyos csapásról, amely édes atyja, Andrássy Manó gróf őnagy- méltóságának szeretett elnökünk elhunyta által egyesületünket érte. — Hazánk, vármegyénk és gazdasági egyesületünk körében szerzett érde­meinek elösmeréseül megemlékezésünket jegyző­könyvünkben megörökíteni és ezen jegyzőkönyv másolatának vezetésem alatt leendő átadását elhatároztuk. Amidőn ezen megbízást teljesítjük, fo- gaddja Méltóságod, úgy saját, valamint társaim őszinte részvétünk kifejezését és kérem, hogy azt a legjobb nőnek és anyának, az özvegy grófné őkegyelmességének és a grófi család többi tagjainak általadni méltóztassék. Engedje meg méltóságos gróf, hogy ezen alkalommal felkérjem arra, miszerint szerzett bő tapasztalatait, kiváló szellemi képességét, magas állásának befolyását, szeretett vármegyénk közönségének érdekében gazdasági egyesületünk felvirágzására, érvényesíteni legyen kegyes. Halk éljenzés, minő a gyász hangulatához illik, követte az üdvözlő beszédet, Az átadott részvétnyilatkozat igy szól : Méltóságos Gróf Úr 1 Midőn a Zemplén-vármegyei gazdasági egyesület ez évi szept hó 7-én N.-Mihályban tar­tott közgyűlésének egyhangú határozatából a Méltóságodat felejthetetlen emlékű édes atyjának, néhai gr. Andrássy Manó őnagyméltóságának váratlan elhunyta folytán ért mérhetetlen csa pás fölött érzett igaz részvétünknek ezen igény­telen sorokban kifejezést adunk, nem pusztán a köteles udvariasságnak hódolunk nem egy­szerű ism> tlése ez az országszerte hangoztatott részvétnyilvánitásoknak: hanem őszinte tolmá­csolása azon pótolhatatlan vesztesség miatt ér­zett bánatunknak, amely egyesületünket egyik alapítójának, évek hosszú során át elnökének s mindig áldozatkész támogatójának elhunytával sújtotta. Azon férfiú emléke, aki a korszellem inté­sét megértve oly szerencsés öszhangzásba tudta hozni s élte folytán megőrizni a gyakorlatias eredményekre irányult fáradhatatlan munkássá­got egy valódi főúr emelkedett gondolkozásával ; aki tett, alkotott önzetlenül és híven a nehéz időkben is, midőn a nemzeti életműködés ébren­tartásának egyedüli módja a hazafiaknak kizáró lag a társadalmi téren kifejthetett tevékenysége volt: annál felejthetetlenebb egyesületünk min­den tagja előtt, mert hiszen ezen egyesület is Tek: Úr házához mentünk; de már akkora’ Kis Aszszony Pesti Szobaleánya is elment. — Egyedül egynéhány Bácskái szekerek készültek útnak, kik közül eggyet a’ Vmegye házánál letartóztattunk. Junius II. d. Fr : Gén ; Lauriston mind inkább elébb elébb nyomultt Pápa felé. — Ellenzették ezt, a’ mi Felkölt Nemes Seregeink, nevezetesen a Posonyiak, Pestiek, Nógrádiak és Sopronyiak, kikkel magát János herczeg össze akarta csatolni. — Az egyesülést Eugen 01a«z Országi Vicze Ki­rály minden úton módon gátlani igyekezett, ’s ez utóllyára is egy Ütközetnek szerző oka lett. Nagy részt vették az Ütközetben a’ mi felkölt Seregeink. ’A Pestiek minteggy 500 közlegényt és 11 tisztet veszítettek el; — a’ Nógrádiak közzül is sokan megölettettek, sokan sebbe estek, — a’ több Vár­megyéknek vesztesége mérsékletebb volt. Azonban az ellenség csak ugyan visszaverettetett. Napoleon, a’ Fr: Császár Bécsbe a’ Schön- brunnban egy hársfa alatt adott a’ Bécs Városa kiküldöttyeinek Audientiát, kik a’ Termesztmények- nek és Eleiemnek Magyar Országból lehető bevi­teléért könyörögtek. Meghallgatta Napóleon az ő kérésüket, ’s kinevezte nekik a’ passust mellyen az élelmet béhozhassák, adván egyszersmind nekik eggy tulajdon kezeirásával irt Levelet, melly a' mi Királyunkhoz volt igazítva. Ennek mi lehetett a' Foglalattya nem tudatik. Károly Herczeggel közöltetvén, a’ Felelet terhét ő válalta magára. A Királyné Junius 14 d. indult ki Budáról estvéli 4 Órakor — Hatvanig egy rendbéli Lova­kon mentt Eger, ’s onnan talám Tokaj felé. Ki- magyarázhatatlan érzést okozhatott ez a’ Budaiak­nak szívekben. A kiindulás napján reggel 10 Órákkor érkezett egy Courir, hogy az udvar pa- kollyon, a’ másik estvéli 8 Órakor avval a’ hírrel, hogy az ellenség^visszaverettetett. Bécsbe 3 Útzza van elzárva a’ dögleletes levegő miatt, mellyet a’ megsebesedett Katonák okoznak. — Legjobb most a’ Komáromi Hajósoknak egyike ama alkotásoknak, mely á megboldogult akaraterejének s nagylelkű áldozatkészségének köszöni létezését. Midőn őszinte részvétünket ismételnők, egyszersmind nem mulaszthatjuk el kifejezést adni azon szilárd és nagyrészt már is indokolt meggyőződésünknek, hogy Méltóságodban nagy­nevű édes atyja hivatott és méltó utódját tisz­telhetjük. Fogadója méltóságod mély tiszteletünk ki­fejezését. S.-A. Ujhely, 1891. október 1. Dr. Kossuth János, Gr, Andrássy Sándor, e. ügyész. gazd. egyesületi elnök. Andrássy Géza gf, az ő maga és családja nevében, a nemes megilletödés rövid szavaival köszönte meg az őtet kitüntető és megvigasztaló- lag érintő eme szép figyelmet sÉn csak azt teszem, u. m., amit atyám tenne, ha itt állana most, ahol én állok, önök előtt: megköszönöm hozzám való jóságukat.« S azután köny csordult ki szeméből. A halottak emléke, kiket szerettünk, egy egy fájdalmas köny, melyet az utánuk való fájdalom sajtol ki szivünkből. Köszönetmondás után hozzánk jött s kezet szorított sorra mindnyájunkkal. Eközben főispán Öméltósága bemutatta a küldöttség minden egyes tagját Andrássy-Kaunitz grófnőnek. Bemutatás után megjelent körünkben a család vendége Ester­házy Miklós gf. is. Tizenkettő múlt pár perccel, midőn a kül­döttség kisebb nagyobb társaságokra oszolva Hoyos gf. urad. igazgató ás Spilenberg József urad. ügyész szives és előzékeny kalauzolása mellett tüzetesen megszemlélte a dúsgazdagon berendezett kastély szobáit, nagyértékü látnivalóit, a grófi istálókat, a róka- és nyulkopó falkákat, a vadas kertet, a sajtászatot, az angol- és fráncia rend­szerben kultivált parkot, a dísznövényeket, a pompás üvegházat stb. stb., melyek egyenkint és összességben egy-egy nagy vagyon értékével bírnak. D. u. I-kor a társaság dejeuné-hez telepedett, nagyobb része a kék-teremben, kisebb része pedig (Andrássy Géza grófné, a főispán, Dókus József, az alispán, Andrássy Tivadar gf. és Eszterházy Miklós gf.) az ebből nyíló biliárd-teremben foglalt helyet. A menü következő volt : bouillon, — libamáj pástétom szarvasgombával, — kappan mellhús salátával, — nyulderék mártással, — pulyka kompóttal, — dámvad mártással, — fiié spékelve, — torták, — cukorsütemények, — kü­lönféle gyümölcsök. — Seri, — asztali bor, — hegyaljai szamorodni, — rajnai vörös, — Pomeri- pezsgő. Fekete kávé, konyák. A pezsgő felszolgálásakor Mailáth József gf. »ősi magyar szokást követve« a biliárd-terem ajta­jához lépett s lelkes pohárköszöntőt mondott a házi gazdáért és a bájos grófnőért, »ki hazánk édes nyelvét már is úgy beszéli, mintha született magyar volna« s szívből jövő éljenzés közt kivánta, hogy őket a haza, a vármegye és a vidék díszére s örömére »a magyarok istene« sokáig éltesse 1 — Utána rögtön Matolai Etele emelt poharat. —iwm Imi rima—a—rrm— Tassa—g—m—> és Kereskedőknek, a’ kik holt Testeket fogván ki a’ Vízből nagy Kincsekre találnak Károly Fő Herczeg egész erővel igyekszik magát Nádor Ispány Urunkkal eggyesiteni, s a mint a’ Környülállásokból gyanítani lehet, a’ jövő Kedden 20 dikban lész az az Ütközet, melly Sor­sunkat elválasztja. Ezeket az Újságokat az Idő rövidsége miatt, én csak mint eggy Dióhajban kívántam bé szorí­tani — Báró Bémer környülállásosan ír minde­neket Bottyánba, ügy gondolom^ hogy holnap nem lesz a’ Húsvéti esső, ’s a Tek : Úrak bémennek Miséről a’ Bárónéhoz. — Még most egy keveset ’A Lengyelek Támadásiról. Az első A1 Ispány Urunkhoz most érkezett a’ Level Grófi Hallertől Hertelendy Generálistól, és Szirmay Tamás Fő Szolga Bírótól. — A mi Courirunk Fekete Úr is most érkezett. Ez az utolsó szemmel látott Tanúja lévén mindeneknek legtöbbet beszél. Junius ii. d. volt a’Lengyelekkel a’Szánoki Ütközet. A mi Seregünk be ment Szánokba a’ nevezett napon, ’s a’ Pártütők az Ab’akokból ’s egyébb helyekről lövöldöztek a’ Miéinkre. Ezek is tehát Csatában keveredtek. A Lengye­lek közzül többen elhúPak ’s megsebesedtek ; a’ mié- inkek közzül csak két Vitéz és 4 Ló estek Sebbe. Széllyel kergettetvén a’ L“ngyelek, nagy rab'ást tettek a’ mi Vitézeink. Nem volt egy ház Szánok Városában mellyet fel nem dúltak, ’s ki nem rablottak volna. Sok pénzt tettek tulajdonokká mind a’ Köz Legények mind a’ Tisztek. Egy, — ezer, két ezer, három ezerre is tett szert. Jelen volt ebbe az Ütközetbe a’ mi fél Svadronyunk is, Katona Kapitány vezetése alatt, ő maga egy 18 ezerből álló Kasszát fogott el, ’s a’ mint Fekete Úr által néki a’ zsóldok kifizetésére 400 ftokat küldöttünk, vissza küldte tőle a’ pénzt avval az Izenettel: hogy a Lengyelek adtak nekik elég pénzt a zsoldok kifizetésére. Molnár, Kolosy Korom gyéngésége, úgymond, hogy a múltak jut­nak eszembe. Kiemelte a 60 as évekből a »Jóté­kony hölgyek egyesületének« szerepét, mely egye­sületnek az özvegy grófné volt elnöke, ő pedig a titkára s igy a legko.npetensebbnek érzi magát, hogy a régi időkről megemlékezzék. Rendkívül érdekesen előadta a vármegye disz zászlajának tör­ténetét, mely majdnem ostromot hozott erre a házra. Az a zászló drága kincse vármegyénknek s a jótékony hö'gyek egyesülete elnökének az ajándéka. Zugó éljenzéstől kisérve a távollevő özv. grófné őnagyméltóságáért ürített áldomáspohárt. — Molnár István Öméltósága Andrássy Gézáért mondott nagyhatást keltő pohárköszöntőt, mely- lyel a nemes grófot szép tehetségeivel, jó szivével és áldozatra készségével a közügyek önzetlen mun­kásai sorába meginvitálta. — Andrássy Géza gf, a főispán Öméltóságától hallottakra reflektálva, szé­pen kifejtette, hogy a földi boldogsághoz anyagi jólét, szellemi képesség, akarat önmagában és önmagára hagyatva nem elegendő biztosíték. Meggyőződése szerint főkelléke az anyagi javak­kal megáldott egyén boldogságának, hogy az egyes ember tehetségeivel sé kép sségcivel a köztársadalomnak is hasznára válni igyekezzék; e törekvés si erének pedig az a föltétele, hogy az egyént az ő ténykedésében a többek társa­sága támogassa. Evégből kéri a jelen voltakat, hogy őtet barátilag fogadják föl szövetségükbe s ajándékozzák meg rokonszenvükkel. {Nagy éljenzés) Kedves vendégeiért ürítette poharát. Ezután az inas-nép finom havanna-szivarokat s cigarettákat szolgált föl, miközben Andrássy Géza grófné főispán Öméltósága karján távozott. Nyomu­kat követve a legvidámabb hangulatban felszedő- dött az egész asztaltársa ág s a parkban kisebb csoportokra szétszóródva, élvezte a legpompásabb őszi napsugárt. Én, harmadmagammal, a terrászra mentem nézegetni, cirógatni az öreg Bebek ágyút, melynek szája mellett ez a szám van bevésve 11010 font. Éppen arról beszélgettünk, milyen mélységes mély, bömbölő hangon szólott bele ez az »öreg« a harcok zivatarába, mikor ezüstcsengésü, lágy fuvolahangon, kedvesen, barátságosan fülembe szólott a bácsi szó. Akt évesforma Andrássy Károjyka és ked­ves ici-pici nénje állottak me'lettem. Édes anyjuk hamisittatlan, tiszta, gömóries magyarsággal be­szélgetett velük. A grófnő élénken társalogva majd egy negyed óráig időzött velünk. Keveset látszott törődni a mi ágyúinkkal, de annál nagyobb gyönyörűséggel és gondossággal szemlélte őzikék módjára ugrándozó kicsinyeinek minden mozdulatát. Mikor távoztak, azt gondoltam magamban róluk: ilyen jó anya volt a római Kornélia s ilye­nek, mint Károlyka és Zsipszike, az ő legdrágább ékszerei. D. u. 4-et mutatott zsebóránk (mert a kas­tély kápolna-tornyán az órát d. u. i-kor megál­lították) mikor fogataink előállottak s mindnyáján avval a meggyőződéssel távoztunk, hogy a parnói kastélynak örömet szerzett a mi tisztelgésünk. Legyen e kastély az igaz örömnek állandó otthona 1 Folytatás a mellékleten. és Ormos Hadnagyaink is vitézül viselték magu­kat, ’s nincs nálok szüki a’ pénznek. — Katona Kapitány 200 ftot, egy füles aranyat, és két puskát küldött a’ feleségének. Hát még a Sárosi Kapitány Báró Splényi, minő Vitézséget követett el ? Grófi Párist, — azt a’ hires Támadót, ’s pártütőt 100 ezerrel együtt elfogta. — Szép ragadmány eggy szegény Le­génynek 1 Ez a Gróff Páris Kassára küldetett. Ez a Szánoki ütközet volt 13-dik Júniusban Liszkánál ütköztek meg. Itt egy két ágyúnak ki - sütésére azonnal elszaladtak a’ Lovas Lengyelek. A Gyalogoknak szerencsétlenségekre ott kellett maradni. Könnyű volt a’ mi Lovasainknak belőlök annyit öldök’eni, a’ mennyit akartak. El nem halgathatom : hogy erre az Ütközetre Fekete Ür is megérkezvén, mind a’ mePett is, hogy két álmatlan éjszakát húzott ki, addig k rte Katona Kapitányt, mig neki is Lovat, F'c-gyvert és egy pár pistolyt nem adott ’s maga mellé nem vette. O dala mellett volt tehát mindenütt a Ka­pitánynak ’s egész bátorságát mutatva. Egy kaszát mellyel valameily Lengyel meg akarta szúrni, el is hozva magával, minekutána a’ Lengyelt agyon lőtte — Azt irta volt róla a Kapitány a Vlspány- nak: hogy néki Fekete Úrban nem Courirt, de Vitézt küldött. — Ezen az egész Dolgon a VIs- pány igen nagyon csudálkozva, én is alig foghat­tam meg ; — s édesen jutottak eszembe a’ Mimiké szavai. Ajánlom magamat a’ T. Úr kegyességébe, — csókolom a’ Tekinletes Asszonynak, ’s Kis Asszonynak kezeit, — tisztelem különösen a’ Ka- pitánynét is, ’s mindezek melleit álhatatosan ma­radok — a Tekintetes Úrnak Ujhely Junius 7 d. 1809. alázatos szolgája Dókus László s. k. Közli: x. y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom