Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
ben sorakozva helyezkedtek el. A sorok előtt Dókus József és főispán Öméltóságáik állottak meg. Főispán Öméltósága a részvétnyilatkozatot tartalmazó iratot az egyesület titkárától átvévén, következő beszéddel nyújtotta át: Méltóságos Gróf Ur! Zemplénvármegye gazdasági egyesületének szept. 7-én Nagy-Mihályt tartott közgyűlésében megemlékeztünk azon súlyos csapásról, amely édes atyja, Andrássy Manó gróf őnagy- méltóságának szeretett elnökünk elhunyta által egyesületünket érte. — Hazánk, vármegyénk és gazdasági egyesületünk körében szerzett érdemeinek elösmeréseül megemlékezésünket jegyzőkönyvünkben megörökíteni és ezen jegyzőkönyv másolatának vezetésem alatt leendő átadását elhatároztuk. Amidőn ezen megbízást teljesítjük, fo- gaddja Méltóságod, úgy saját, valamint társaim őszinte részvétünk kifejezését és kérem, hogy azt a legjobb nőnek és anyának, az özvegy grófné őkegyelmességének és a grófi család többi tagjainak általadni méltóztassék. Engedje meg méltóságos gróf, hogy ezen alkalommal felkérjem arra, miszerint szerzett bő tapasztalatait, kiváló szellemi képességét, magas állásának befolyását, szeretett vármegyénk közönségének érdekében gazdasági egyesületünk felvirágzására, érvényesíteni legyen kegyes. Halk éljenzés, minő a gyász hangulatához illik, követte az üdvözlő beszédet, Az átadott részvétnyilatkozat igy szól : Méltóságos Gróf Úr 1 Midőn a Zemplén-vármegyei gazdasági egyesület ez évi szept hó 7-én N.-Mihályban tartott közgyűlésének egyhangú határozatából a Méltóságodat felejthetetlen emlékű édes atyjának, néhai gr. Andrássy Manó őnagyméltóságának váratlan elhunyta folytán ért mérhetetlen csa pás fölött érzett igaz részvétünknek ezen igénytelen sorokban kifejezést adunk, nem pusztán a köteles udvariasságnak hódolunk nem egyszerű ism> tlése ez az országszerte hangoztatott részvétnyilvánitásoknak: hanem őszinte tolmácsolása azon pótolhatatlan vesztesség miatt érzett bánatunknak, amely egyesületünket egyik alapítójának, évek hosszú során át elnökének s mindig áldozatkész támogatójának elhunytával sújtotta. Azon férfiú emléke, aki a korszellem intését megértve oly szerencsés öszhangzásba tudta hozni s élte folytán megőrizni a gyakorlatias eredményekre irányult fáradhatatlan munkásságot egy valódi főúr emelkedett gondolkozásával ; aki tett, alkotott önzetlenül és híven a nehéz időkben is, midőn a nemzeti életműködés ébrentartásának egyedüli módja a hazafiaknak kizáró lag a társadalmi téren kifejthetett tevékenysége volt: annál felejthetetlenebb egyesületünk minden tagja előtt, mert hiszen ezen egyesület is Tek: Úr házához mentünk; de már akkora’ Kis Aszszony Pesti Szobaleánya is elment. — Egyedül egynéhány Bácskái szekerek készültek útnak, kik közül eggyet a’ Vmegye házánál letartóztattunk. Junius II. d. Fr : Gén ; Lauriston mind inkább elébb elébb nyomultt Pápa felé. — Ellenzették ezt, a’ mi Felkölt Nemes Seregeink, nevezetesen a Posonyiak, Pestiek, Nógrádiak és Sopronyiak, kikkel magát János herczeg össze akarta csatolni. — Az egyesülést Eugen 01a«z Országi Vicze Király minden úton módon gátlani igyekezett, ’s ez utóllyára is egy Ütközetnek szerző oka lett. Nagy részt vették az Ütközetben a’ mi felkölt Seregeink. ’A Pestiek minteggy 500 közlegényt és 11 tisztet veszítettek el; — a’ Nógrádiak közzül is sokan megölettettek, sokan sebbe estek, — a’ több Vármegyéknek vesztesége mérsékletebb volt. Azonban az ellenség csak ugyan visszaverettetett. Napoleon, a’ Fr: Császár Bécsbe a’ Schön- brunnban egy hársfa alatt adott a’ Bécs Városa kiküldöttyeinek Audientiát, kik a’ Termesztmények- nek és Eleiemnek Magyar Országból lehető beviteléért könyörögtek. Meghallgatta Napóleon az ő kérésüket, ’s kinevezte nekik a’ passust mellyen az élelmet béhozhassák, adván egyszersmind nekik eggy tulajdon kezeirásával irt Levelet, melly a' mi Királyunkhoz volt igazítva. Ennek mi lehetett a' Foglalattya nem tudatik. Károly Herczeggel közöltetvén, a’ Felelet terhét ő válalta magára. A Királyné Junius 14 d. indult ki Budáról estvéli 4 Órakor — Hatvanig egy rendbéli Lovakon mentt Eger, ’s onnan talám Tokaj felé. Ki- magyarázhatatlan érzést okozhatott ez a’ Budaiaknak szívekben. A kiindulás napján reggel 10 Órákkor érkezett egy Courir, hogy az udvar pa- kollyon, a’ másik estvéli 8 Órakor avval a’ hírrel, hogy az ellenség^visszaverettetett. Bécsbe 3 Útzza van elzárva a’ dögleletes levegő miatt, mellyet a’ megsebesedett Katonák okoznak. — Legjobb most a’ Komáromi Hajósoknak egyike ama alkotásoknak, mely á megboldogult akaraterejének s nagylelkű áldozatkészségének köszöni létezését. Midőn őszinte részvétünket ismételnők, egyszersmind nem mulaszthatjuk el kifejezést adni azon szilárd és nagyrészt már is indokolt meggyőződésünknek, hogy Méltóságodban nagynevű édes atyja hivatott és méltó utódját tisztelhetjük. Fogadója méltóságod mély tiszteletünk kifejezését. S.-A. Ujhely, 1891. október 1. Dr. Kossuth János, Gr, Andrássy Sándor, e. ügyész. gazd. egyesületi elnök. Andrássy Géza gf, az ő maga és családja nevében, a nemes megilletödés rövid szavaival köszönte meg az őtet kitüntető és megvigasztaló- lag érintő eme szép figyelmet sÉn csak azt teszem, u. m., amit atyám tenne, ha itt állana most, ahol én állok, önök előtt: megköszönöm hozzám való jóságukat.« S azután köny csordult ki szeméből. A halottak emléke, kiket szerettünk, egy egy fájdalmas köny, melyet az utánuk való fájdalom sajtol ki szivünkből. Köszönetmondás után hozzánk jött s kezet szorított sorra mindnyájunkkal. Eközben főispán Öméltósága bemutatta a küldöttség minden egyes tagját Andrássy-Kaunitz grófnőnek. Bemutatás után megjelent körünkben a család vendége Esterházy Miklós gf. is. Tizenkettő múlt pár perccel, midőn a küldöttség kisebb nagyobb társaságokra oszolva Hoyos gf. urad. igazgató ás Spilenberg József urad. ügyész szives és előzékeny kalauzolása mellett tüzetesen megszemlélte a dúsgazdagon berendezett kastély szobáit, nagyértékü látnivalóit, a grófi istálókat, a róka- és nyulkopó falkákat, a vadas kertet, a sajtászatot, az angol- és fráncia rendszerben kultivált parkot, a dísznövényeket, a pompás üvegházat stb. stb., melyek egyenkint és összességben egy-egy nagy vagyon értékével bírnak. D. u. I-kor a társaság dejeuné-hez telepedett, nagyobb része a kék-teremben, kisebb része pedig (Andrássy Géza grófné, a főispán, Dókus József, az alispán, Andrássy Tivadar gf. és Eszterházy Miklós gf.) az ebből nyíló biliárd-teremben foglalt helyet. A menü következő volt : bouillon, — libamáj pástétom szarvasgombával, — kappan mellhús salátával, — nyulderék mártással, — pulyka kompóttal, — dámvad mártással, — fiié spékelve, — torták, — cukorsütemények, — különféle gyümölcsök. — Seri, — asztali bor, — hegyaljai szamorodni, — rajnai vörös, — Pomeri- pezsgő. Fekete kávé, konyák. A pezsgő felszolgálásakor Mailáth József gf. »ősi magyar szokást követve« a biliárd-terem ajtajához lépett s lelkes pohárköszöntőt mondott a házi gazdáért és a bájos grófnőért, »ki hazánk édes nyelvét már is úgy beszéli, mintha született magyar volna« s szívből jövő éljenzés közt kivánta, hogy őket a haza, a vármegye és a vidék díszére s örömére »a magyarok istene« sokáig éltesse 1 — Utána rögtön Matolai Etele emelt poharat. —iwm Imi rima—a—rrm— Tassa—g—m—> és Kereskedőknek, a’ kik holt Testeket fogván ki a’ Vízből nagy Kincsekre találnak Károly Fő Herczeg egész erővel igyekszik magát Nádor Ispány Urunkkal eggyesiteni, s a mint a’ Környülállásokból gyanítani lehet, a’ jövő Kedden 20 dikban lész az az Ütközet, melly Sorsunkat elválasztja. Ezeket az Újságokat az Idő rövidsége miatt, én csak mint eggy Dióhajban kívántam bé szorítani — Báró Bémer környülállásosan ír mindeneket Bottyánba, ügy gondolom^ hogy holnap nem lesz a’ Húsvéti esső, ’s a Tek : Úrak bémennek Miséről a’ Bárónéhoz. — Még most egy keveset ’A Lengyelek Támadásiról. Az első A1 Ispány Urunkhoz most érkezett a’ Level Grófi Hallertől Hertelendy Generálistól, és Szirmay Tamás Fő Szolga Bírótól. — A mi Courirunk Fekete Úr is most érkezett. Ez az utolsó szemmel látott Tanúja lévén mindeneknek legtöbbet beszél. Junius ii. d. volt a’Lengyelekkel a’Szánoki Ütközet. A mi Seregünk be ment Szánokba a’ nevezett napon, ’s a’ Pártütők az Ab’akokból ’s egyébb helyekről lövöldöztek a’ Miéinkre. Ezek is tehát Csatában keveredtek. A Lengyelek közzül többen elhúPak ’s megsebesedtek ; a’ mié- inkek közzül csak két Vitéz és 4 Ló estek Sebbe. Széllyel kergettetvén a’ L“ngyelek, nagy rab'ást tettek a’ mi Vitézeink. Nem volt egy ház Szánok Városában mellyet fel nem dúltak, ’s ki nem rablottak volna. Sok pénzt tettek tulajdonokká mind a’ Köz Legények mind a’ Tisztek. Egy, — ezer, két ezer, három ezerre is tett szert. Jelen volt ebbe az Ütközetbe a’ mi fél Svadronyunk is, Katona Kapitány vezetése alatt, ő maga egy 18 ezerből álló Kasszát fogott el, ’s a’ mint Fekete Úr által néki a’ zsóldok kifizetésére 400 ftokat küldöttünk, vissza küldte tőle a’ pénzt avval az Izenettel: hogy a Lengyelek adtak nekik elég pénzt a zsoldok kifizetésére. Molnár, Kolosy Korom gyéngésége, úgymond, hogy a múltak jutnak eszembe. Kiemelte a 60 as évekből a »Jótékony hölgyek egyesületének« szerepét, mely egyesületnek az özvegy grófné volt elnöke, ő pedig a titkára s igy a legko.npetensebbnek érzi magát, hogy a régi időkről megemlékezzék. Rendkívül érdekesen előadta a vármegye disz zászlajának történetét, mely majdnem ostromot hozott erre a házra. Az a zászló drága kincse vármegyénknek s a jótékony hö'gyek egyesülete elnökének az ajándéka. Zugó éljenzéstől kisérve a távollevő özv. grófné őnagyméltóságáért ürített áldomáspohárt. — Molnár István Öméltósága Andrássy Gézáért mondott nagyhatást keltő pohárköszöntőt, mely- lyel a nemes grófot szép tehetségeivel, jó szivével és áldozatra készségével a közügyek önzetlen munkásai sorába meginvitálta. — Andrássy Géza gf, a főispán Öméltóságától hallottakra reflektálva, szépen kifejtette, hogy a földi boldogsághoz anyagi jólét, szellemi képesség, akarat önmagában és önmagára hagyatva nem elegendő biztosíték. Meggyőződése szerint főkelléke az anyagi javakkal megáldott egyén boldogságának, hogy az egyes ember tehetségeivel sé kép sségcivel a köztársadalomnak is hasznára válni igyekezzék; e törekvés si erének pedig az a föltétele, hogy az egyént az ő ténykedésében a többek társasága támogassa. Evégből kéri a jelen voltakat, hogy őtet barátilag fogadják föl szövetségükbe s ajándékozzák meg rokonszenvükkel. {Nagy éljenzés) Kedves vendégeiért ürítette poharát. Ezután az inas-nép finom havanna-szivarokat s cigarettákat szolgált föl, miközben Andrássy Géza grófné főispán Öméltósága karján távozott. Nyomukat követve a legvidámabb hangulatban felszedő- dött az egész asztaltársa ág s a parkban kisebb csoportokra szétszóródva, élvezte a legpompásabb őszi napsugárt. Én, harmadmagammal, a terrászra mentem nézegetni, cirógatni az öreg Bebek ágyút, melynek szája mellett ez a szám van bevésve 11010 font. Éppen arról beszélgettünk, milyen mélységes mély, bömbölő hangon szólott bele ez az »öreg« a harcok zivatarába, mikor ezüstcsengésü, lágy fuvolahangon, kedvesen, barátságosan fülembe szólott a bácsi szó. Akt évesforma Andrássy Károjyka és kedves ici-pici nénje állottak me'lettem. Édes anyjuk hamisittatlan, tiszta, gömóries magyarsággal beszélgetett velük. A grófnő élénken társalogva majd egy negyed óráig időzött velünk. Keveset látszott törődni a mi ágyúinkkal, de annál nagyobb gyönyörűséggel és gondossággal szemlélte őzikék módjára ugrándozó kicsinyeinek minden mozdulatát. Mikor távoztak, azt gondoltam magamban róluk: ilyen jó anya volt a római Kornélia s ilyenek, mint Károlyka és Zsipszike, az ő legdrágább ékszerei. D. u. 4-et mutatott zsebóránk (mert a kastély kápolna-tornyán az órát d. u. i-kor megállították) mikor fogataink előállottak s mindnyáján avval a meggyőződéssel távoztunk, hogy a parnói kastélynak örömet szerzett a mi tisztelgésünk. Legyen e kastély az igaz örömnek állandó otthona 1 Folytatás a mellékleten. és Ormos Hadnagyaink is vitézül viselték magukat, ’s nincs nálok szüki a’ pénznek. — Katona Kapitány 200 ftot, egy füles aranyat, és két puskát küldött a’ feleségének. Hát még a Sárosi Kapitány Báró Splényi, minő Vitézséget követett el ? Grófi Párist, — azt a’ hires Támadót, ’s pártütőt 100 ezerrel együtt elfogta. — Szép ragadmány eggy szegény Legénynek 1 Ez a Gróff Páris Kassára küldetett. Ez a Szánoki ütközet volt 13-dik Júniusban Liszkánál ütköztek meg. Itt egy két ágyúnak ki - sütésére azonnal elszaladtak a’ Lovas Lengyelek. A Gyalogoknak szerencsétlenségekre ott kellett maradni. Könnyű volt a’ mi Lovasainknak belőlök annyit öldök’eni, a’ mennyit akartak. El nem halgathatom : hogy erre az Ütközetre Fekete Ür is megérkezvén, mind a’ mePett is, hogy két álmatlan éjszakát húzott ki, addig k rte Katona Kapitányt, mig neki is Lovat, F'c-gyvert és egy pár pistolyt nem adott ’s maga mellé nem vette. O dala mellett volt tehát mindenütt a Kapitánynak ’s egész bátorságát mutatva. Egy kaszát mellyel valameily Lengyel meg akarta szúrni, el is hozva magával, minekutána a’ Lengyelt agyon lőtte — Azt irta volt róla a Kapitány a Vlspány- nak: hogy néki Fekete Úrban nem Courirt, de Vitézt küldött. — Ezen az egész Dolgon a VIs- pány igen nagyon csudálkozva, én is alig foghattam meg ; — s édesen jutottak eszembe a’ Mimiké szavai. Ajánlom magamat a’ T. Úr kegyességébe, — csókolom a’ Tekinletes Asszonynak, ’s Kis Asszonynak kezeit, — tisztelem különösen a’ Ka- pitánynét is, ’s mindezek melleit álhatatosan maradok — a Tekintetes Úrnak Ujhely Junius 7 d. 1809. alázatos szolgája Dókus László s. k. Közli: x. y.
