Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-15 / 11. szám

A kacér asszony olyan, mint a remény: sokat ígér keveset ád. Mátyás Diák-ból. GONDOLATOK. Szépen szól a hegedű, de üres belül. * Ahol szivünk, ott az eszünk. * Orajárásból is megítélhetni a várost. * Nyúl agárral, macska egérrel álmodoz. * Csak szőrit veti el a farkas, nem természetét. * Amit lovon fogad, gyalog meg nem állja. * Asszonyt, vásznat ne végy gyertyavilágnál. * Nem Bátorban lakik, hanem Futakon. * Pálca, ha megaranyozzák is, súlyosat üt. * Szép valamit szoktak oda hinteni, hová a tőrt rakják. (Régi magyor közmondások.) Mások boldogitására élni, mások ügyét ka­rolni fel, hogy azt a cél felé segítsük — szent ügy, azon az isten áldása leng. Igaz. De nem-e boldog az, ki hagyja a vilá got, ki nem törődik a világ zajával, ki nem bíbe­lődik a közös célokkal, csak ön körének él, mely kör tart csak háza küszöbéig. Óh nézz körül a világban, láttál e már oly embert boldognak, ki a világ nagy ügyéért küzdött? . . . Láttál e már oly embert elégedettnek, ki oly ügyekbe fogott, mely milliók boldogitására volt véghez viendő ?. , . Meggondoltad-e azt, hogyha másoknak élsz, hogyha mások szent ügyét karolod fel, magadé a sárba vesz ? Ha reggeltől napestig kint a földet ásod, hogy termő magod vessed el, vagy ha éveken keresztül a honatyák között ülsz a nép szent jogait vitatva — nem e egyet fogsz elérni ? Óh hidd el, ha kuzdesz másokért, kínlódva, éhen- szomjan, vagy kényelmes szobákban pipa szó mellett gondolkodói, mi utakon, módokon csal­hatod, munkád egy célhoz vezet, egy fog lenni jutalmad — a sir. Szép, nemes, magasztos szent cél másokért élni, de nem-e bolond ki kényelmesen élhetne bár, de mert másokért akar élni, küzd és nyo­morog. Szép eszméid vannak, ha nemcsak maga­dért, de másokért is akarsz élni, óh, ha mindenki szivén hordaná nem csak ön, de mások ügyét is, ellehetne mondani, a világ közeledik a tökélyhez; de még nagyon messze vagyunk ettől, mert min­denki önös szerfölött s a világ azt mondja — bolond ki nem az. Igaz, ki nem törődik a világ zajávál, ki nem törődik a közös bajokkal s hagyja a jajkiáltásokat, mik ezrek, milliók ajkiról jönnek a fájdalom miatt, mer terhök óriás, mert már a sirig nyomá a te­her őket. Igaz, csak az boldog, ki önmagának él, ki csak saját javát hordja szivén. Igaz, nem lehet boldog, legalább a világ szerint nem, ki másokért küzdött, mert a világ azt mondja, bolond, ki nem magának él. De nézd, ha az árva gyermek oda tér, ha az árvát oda vonza szive, hol édes anyja nyug­szik a sírban, ugy-e sir? — forró könyeket sir — s ha megnézed ismét odébb a temetőben egy másik sírnál az örököst, kinek a sírban nem tu­dom kije nyugszik, de ki már régóta várta, hogy annak sírjára nézhessen, mert örökségit várta, az is könyezik, mert kell neki. mit is szólna a világ reá, ha azt nem siratná, ki annyi értékest ha­gyott reá. Lásd, valamint ez árva kis fiú s ez örökös könyei közt van különbség, úgy van az örökölt között is, úgy van a boldogság között is s hidd el, ki ön magának élve kincshalmazt gyűjtött, ki hagyva ön ügyét, mások szent ügyét karolta fel, mely ügy ezrek, milliók szent ügye vala, mond meg, ki volt a kettő között elégedettebb, ki halt meg nyugodtabban, az-e ki végperceiben is ön ügyeivel törődve azon gondolkodék, vájjon ki érdemli meg jobban hátra hagyott kincseit, vagy az, ki múltjára tekintve vissza, így gondolkodha- tik : éltem, a közös, szent ügyért küzködtem, s a küzdés összetört, tovább már nem küzdhetek, meghalhatok. Szent jó a szabadság, ki érte küzdve halt — örökre él, s azért halt vala, hogy örökre éljen. Ki boldogabb, Ítélj, ki kényelmes szobáiból nézi, miként kínlódik a nép, ki pompás termeiből nézi düllesztett mellel, hogy miként huznak-vonnak munkásai, csak a mindennapiért, — vagy az, ki tűrve mindent, még a megvetést is — a nép szabadságáért küzd ? . .. Óh a szív, a lélek boldogsága nem kincs­halmaztól függ, hanem a tettektől, miket létében alkotott; az önző boldog nem lehet s az önös csak ideig; boldog, ki létének végperceiben múlt­jára gondolva vissza elmondhatja : tanultam, hogy önmagam gazdagítsam, de é tudással másokat is boldogiték. Boldog, ki ily szót érdemelhet, mert az — isten választottja. Milliókat teremte isten, kik a nyomort tud­ják csak, s csak némelyeket, kiknek a küzdés nyomorán segitni hivatásuk: s az ilyek apostolok, kiknek megfeszítés a jutalmuk. Krisztust is megfes/.iték, ki a világnak üdvet ada s kikért meghala, kiket magválta: azok feszi- ték keresztre. Mészáros S­KÖZGAZDASÁG. Hol és Milyen magot vegyünk? Ez a kérdés, mely a vetés idejének közeledtével minden tavaszszal újra meg újra felmerül, nem kis gondot okoz azoknak a gazdáknak és ker­tészeknek, akik ocsut vetni és gazt aratni nem akarnak. Tudjuk, hogy szívesen veszik ilyenkor a jó tanácsot, ha megbízható oldalról kapják. Hát mi nagyon is szívesen és meggyőződésből felhívjuk a gazda és kersészközönség figyelmét egy ilyen meg­bízható tanácsadóra, minden irányban való tájékeztatóra, midőn tudatjuk, sogy Mauthner Ödön budapesti magkereskedő leg­újabb nagy árjegyzéke megjelent. Ebben megtalálja azt, a mire szüksége van, de nem egyszerűen a neveket felsorolva, — hanem épen azért nevezhetjük tanácsadónak és tájékoztatónak — mert minden növényfajnak megtalálja benne rövid ismertetését, te­nyésztési módját s azt, hogy milyen talajban, milyen viszonyok közt és milyen mivelési mód mellett tenyészik legbiztosabban ? E legújabb árjegyzék is, mely 160 nagy negyedrét oldallal gazdagon illusztrálva jelent meg, és kívánatra ingyen és bér­mentve küldetik meg, azt mutatja, hogy a rendkívül lelkiisme­retes magyar cég tulajdonosa valóban sem fáradságot, sem áldozatot nem kiméi, midőn a gazdaközönség érdekeit szolgál­hatja s azért njolag melegen ajánljuk szives figyelembe. E hó 6-án délután Kiss Gyula szomotori nyájából egy darab egy éves szőke szőrű nagy fülü sovány koca malac eltévedt. A megtaláló szíveskedjék fenti tulajdonásnál jelentkezni, hol is illő jutalomban részesül. HIVATALOS KÉSZ. 13,246. szám. VI — 11. M. kir. belügyminister. Mult évi április 2-án 20.784 szám alatt kelt itteni átirat kapcsán a stoószi hidegvíz gyógy­fürdő kezelősége által felajánlott az idei idényre is érvényes és fenti átiratban közelebb megjelölt kedvezményt, az annak igénybe vételét netán óhajtóknak figyelmeztetése céljából a törvényható­ság emlékezetébe juttatom ; megjegyezvén, hogy a vonatkozó kérvények legkésőbb f, évi március végéig annál is inkább mutatandók be, mivel az ezen határidőn túl érkező folyamodványok, csak annyiban lesznek figyelembe vehetők, a mennyiben akkor még üres hely állana rendelkezésre. Budapesten, 1891. évi február hó 22-én. minister h. Lukár,s György államtitkár. 35 eln./sz Zemplénvármegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. A Zemplén-vármegye törvényhatóságánál újból rendszeresített, s 700 frt fizetés és 150 frt lakbér illetménnyel javadalmazott második alszám- vevői állásra pályázat nyittatik. Felhivatnak a pályázni kívánók, hogy az 1883. évi I. t. ez. 1 sö és 17-ik §-aihoz képest kellően felszerelt folyamodványaikat parnói Mól nár István főispán ur Öméltóságához f. március hó 25-éig annál biztosabban nyújtsák be, mert a később 'érkezett folyamodványok figyelembe vé­tetni nem fognak. S a.-Ujhely, 1891. március hó 8-án. Matolal Etele alispán. 60. sz ein. 91. Zemplénvarmegye árvaszéki elnökétől. 10. Főszolgabírónak és valamennyi községI és körjegyzőnek. Zemplénvármegye törvényhatóságának 1885- évi junius hó 22-én tartott közgyűlésében 171/1029. szám alatt kelt elhatározása tolytán a vármegye területén létező árva-vagyonok tüzelleni tömeges biztosítása iránt az első magyar általános biztositó társ Sággal 6 évre kötött szerződés hatálya folyó 1891. évi augusztus hó i-sejével lejár, tehát azokra az árva-vagyonokra nézve, melyek az 1885. évi összeíráskor vétettek biztosítás alá, a folyó 1891. év az ingyenes biztosítás éve ; azok a biztosítási ügyletek azonban, a melyek a hagyaték időközü- leg történt bejelentésekkor a vármegye által a tömeges biztosításra nézve kötött szerződés köte­lezettsége mellett később léptek életbe, a biztosí­tási kötvényben megszabott idő lejártájig érvény­ben megmaradnak. — A vármegye illetve az árvaszék felügyelete mellett folytatott tömeges biztosítás tehát folyó évi augusztus hó i-jével megszűnik; de nem szűnik meg a gyámoknak és gondnokoknak az 1877. évi. XX. t. c. 110. §-ában előirt s anyagi felelősséggel, kártérítési kötelezettséggel egybekötött köteles­ségük, hogy az épületeket tűzellen (a 110. §. 2. pontja kivételével) biztosítani tartoznak. És habár az árvaszék a gyámok és gondno- \ kok jogait és kötelességeit szabályozó 1877, évi. XX. t. c. kivonatát minden gyámnak és gondnok­nak kiadta, mégis az irni és olvasni nem tudó gyá­mok és gondnokok legnagyobb része nem tudja, nem érzi azt a nagyhorderejű felelősséget, amely az épületeknek tűz elleni biztosítás elmulasztásával reájuk hárul, éppen ezt a sajnos körülményt ismerve, határozta el az árvaszék, hogy az árva vagyonokra a tömeges biztosítás életbe léptetésére a vármegye közgyűléséhez annak idején előterjesztést tegyen. Tette pedig az árvaszék ezt az előterjesztést elsősorban azért, hogy az árva-vagyon az eshető szerencsétlenségtől megovassék, — de másodsor­ban azért, hogy a 6 évi tömeges biztosítással a gyámok és gondnokok hozzászokjanak’ törvény- szerű kötelességeik, a tűzkár elleni biztosítás teljesítéséhez, 1891. évi augusztus hó i-jétől kezdve nem fogják az első magyar általános biztositó társaság ügynökei a gondnokság alattiak és árvák épületeit hivatalból biztosítani, hanem a gyámok és gond­nokok kötelessége leend tetszésük szerint bármely biztositó társulatnál a tűz elleni biztosítás bejelen­tése ; visszahárul reájuk mind az a kötelesség és felelősség, melyet az 1877. évi. XX. t. c. nojj-a előir. E fontos kérdésben szükségesnek látom, hogy a gyámok és gondnokok a helyzetről felvilágosit- tassanak s a felvilágosítást épen a körjegyző urak tehetik leginkább, sőt kötelességük is megtenni. Felhívom tehát at. cimet, hogy minden község­ben a gyámokat, gondnokokat összehiván, tudassák velők a tüzkárelleni tömeges biztosítás idejének lejáratát, figyelmeztessék őket úgy az ö saját, mint a gyámoltak érdekét mé'-yen érintő tűz kár elleni biztosítás pontos és lelkiismeretes teljesítésére. Kelt S-a.-Ujhelyben 1891. évi márc. hÓ4 én. Karsa Ferenc, árvaszéki h. elnök. 3866. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Tiz főszolgabírónak I A legutóbbi években a hernyók oly nagy mértékben szaporodtak, hogy sok helyen a gyü­mölcsfákat teljesen elpusztították ; miután pedig a gyümölcs termesztés mindinkább nemzet gaz­dasági fontosságot kezd nyerni sőt vannak kisebb birtokosok, a kiknek egy kis gyümölcsösük nagy jövedelmi forrásul szolgál, ennélfogva a nm. földmi - velés ministérium indíttatva érezte magát, hogy legfőképen a legveszélyebb hernyók fészkeinek pusztítására hívja fel a közönséget. Ezen ministeri intézvényhez képest, sürgő­sen utasítom t. főszolgabíró urat, hogy tegye azonnal kötelességébe a közönségnek és különö­sen a községi elöljáróságnak, hogy különösen a gyapjas pille petéit, a melyeket a fáktörzseire vagy vastagabb galyaira barna, sárga, bársony szerű szöszbe szokta letojni, és a gyürős pille petéit, a melyeket ez a fák egy éves hajtásaira gyűrűbe rak le, azonnal s legkésőbb f évi március 30 áig szedjék le és pusztisák el, oly formán, hogy az előbbiek, alkalmas eszközzel a fáról lavakar- tatván, elégettetnek, az utóbbiak az egyéves haj­tásokkal együtt ollóval lemetszetvén szintén el­égettetnek. A hiányos hernyó-irtásért t. főszolgabíró urat, illetve a t. főszolgabíró ur utján a községi elöljárókat feletőssé teszem, és köztndomásra hozni rendelem, hogy mindazok a kik (erkölcsi testületek is) a hernyó-irtás körül mulasztást kö­vetnek el, a ministeri rendelet alapján ; a mely egész terjedelmében a »Zemplén«-ben közöltetik, kihágást követnek el és 2 frtól 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel lesznek büntetendők. A büntetés­pénzek a közgazdasági alapra ide lesznek bekül­dendők. S. a.-Ujhely, 1891 március 8-án. alispán h. Vlozmándy Ödön, főjegyző. 40613. II. 1890. szám, Körrendelet­Valamennyi községi- és körjegyzőnek Zemplénvár­megye területén. A soproni m. kir. p ü. igazgatóság 6134/90. sz. a. kelt átirata szerint Hackl József 1888. évben a sopronvármegyei volt m. kir. adófelügyelőnél ideigl. adóvégrehajtói minőségben alkalmazottnak utiszámlái elszámoltatván mivel nevezett onnét ismeretlen helyre költözött — nem eszközölhető, meghagyatik ennélfogva, miszerint nevezett volt végrehajtónak tartózkodási helyét kerületében nyo­mozza s feltalálás esetén ezen igazgatósághoz f. év ápril hó 15-ig jelentést tegyen. S.-a.-Ujhely, 1891. március hó 13. Becsko, kir. pénzügyigazgató. T. Zempfén-vármegye bizottságának S.-a -Ujhely- ben 1890. évi dec. hó 11 én tartott üléséből. 518., 341., 13921. 22057. kgy- sz. Az építkezésről és a kéményseprési iparról szóló az á'andó választmány által modositott s a vármegye által elfogadott szabályrendeletek, a »Zemplén« utján közzététetni rendeltettek a fó- szolgabirák utasittattak, hogy azokat községeikben

Next

/
Oldalképek
Tartalom