Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-08 / 10. szám
Sátoralja-Ujhely, 1891. március 8. 10. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS. Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmontotlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Zézlratox nein adatna viasza. Egyes szám ára 20 kr. A njrilttérten minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt öiszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. NfiHHZZHHZI Vidéki központok. Ezen végelgyengülésben szenvedő szá- 1 zad második évtizedében hazánkban is óriási szellemi föllendülés mutatkozott. A haladás utáni való vágy, a múltak hiányainak és , mulasztásainak kipótolására irányzott törekvés lázas tevékenységre ösztönzöte a nemzet jobbjait. E felpezsdülés úgy szellemi, mint anyagi téren maradandó nyomokat hagyott hátra. A nagyszabású tervek között volt: egy országos központnak létesítése, azaz egy magyar főváros megteremtése. És azóta nem volt és ma sincsen a köztéren szereplő számbaveheto egyének közül egy sem, a ki szóval és tettel ne törekedett volna arra, hogy a magyar nemzetnek fővárosa, a nemzeti közéletnek szive létesüljön. Ez az eszme uralta az egész nemzetet is és az egész ország nem riadt vissza semmi áldozattól, hogy létrejöjjön egy főváros, a honnan kifut, a hová befut minden ér, a mely hivatva van a magyar nemzet közös szellemi és anyagi érdekeit táplálni és elő- mozditani. így született meg Budapest, a mely amerikai gyorsasággal épülve és haladva, ma már büszkeségünk és a mely ugyan ma még nem mondható teljesen a magyar nemzeti társadalom szivének, de a melyről a nélkül, hogy rózsaszínű szemüvegen vizsgálnék a helyzetet, megjósolhatjuk, hogy nemsokára azzá lesz. Azonban ki ne látná be, hogy a magyar nemzetnek egy erős, nemzeties jellegű főváros mellett szüksége van vidéki központokra is. A melegséget és fényt árasztó nap mellett mily bölcsen alkotá meg a természet a halvány holdat és a tündöklő csillagok mirádjait. A fa törzséből sem közvetlenül nő a virág és a gyümölcs, még a levelek sem, közbül ágak és gályák képezik a természetes átmenetet, a melyen át a gyökerek és a törzs éltető nedve táplálja és kifejleszti a virágott és megérleli a gyümölcsöt. Ha Budapest igazán a magyarság szive lesz, melynek minden dobbanása megfelel az egész nemzet közérzületének ; ha Budapest olyan lesz, mint a minőnek egy nemzetét dicsőnek, nagynak és gazdagnak lenni óhajtó egyén legszebb álmában képzeli: akkor is nélkülözhetetlenül szükséges, hogy a vidéki központok a nagy központból kirámló sugarakat összegyüjtvén, azoknak jótékony hatását megújult erőben terjesszék a maguk kisebb körére. Örömmel jelezhetjük, hogy ezen felfogás mindinkább terjedni kezd, sőt ma már dicsekedhetünk olyan városokkal, a hol a legtöbb tényező meg van arra nézve, hogy egy vidéki központ nehéz, de rendkívül hasznos hivatását betölthessék. A királyi táblák decentralizálása igen előnyösen fog hatni egyes városoknak fejlődésére, amennyiben azokat a vidék igazságszolgáltatásának központjául teszik. Kívánatosnak tartjuk azt is, hogy a vdéki pözpontokul alkalmas városok azon vidék körülményeinek megfelelő szakiskolákkal láttassanak el. Mindezeket csak példaképen hoztam fel, mert a kormánynak igen sok ut és mód áll rendelkezésére, hogy a vidéki városok szellemi és anyagi jelentőségét és súlyát emelje. Ezúttal azonban nem erre akarom fektetni a fősulyt. A kormány hatalma egy város érdekében igen sokat tehet, de mindent megtenni nem képes. Nélkülözhetetlenül szükséges, hogy a vidéki központokul alkalmas városok polgársága igyekezzék minden eszközt megragadni arra, hogy a város szellemi és anyagi ereje öregbedjék. A polgárság ilyen törekvése nélkül lehet cifra várost épiteni, a melyek messziről és fölületesen kémlelve tetszetősek, de valóságban nem^létez- nek. Nagyon rósz utón járnak tehát azok a városok, a melyek üdvöket egyedül a kormány vagy annak egyes tagjaitól lesik és áhitozzák. Egy városnak, a mely hivatva van vidéki központul szolgálni, kell, hogy legyen olyan elöljárósága, a mely nemcsak a mindennapi lisztet örli le napról-napra egyhangúan, hanem a mely ismeri a múltak tapasztalatait, számol a jelennel és körültekintő szemekkel olyan polgársága legyen, a mely minden mellék tekintetet félretesz akkor, a midőn városának jólétéről, anyagi és szellemi előrehaladásáról van szó. És e célból szükséges minden más egyében kivül első sorban az, hogy minden városban közművelődési egyesületek alakuljanak, a melyeket a polgárság zöme mentül inkább igyekezzék szellemi és anyagi á lozatkészségével felvirágoztatni. Erős meggyőződésem az, hogy ha Magyarországnak minden vidéki kisebb vagy nagyobb központul alkalmas városban közművelődési egyesületek virágoznak és miként a kis patakoknak és folyóknak vize a nagy folyamba és tengerbe ömlik, azon- képen ezen egyesületek működése azon egyetlén nagy és magasztos eszmében egyesül, hogy a magyar nemzeti állam tökéletesen és teljesen kiépüljön: akkor e nemzetet, Kossuth szavaival élve, a poklok kapui sem jogják megdönteni! Horváth Ádám dr. Vármegyei ügyek. A vármegyei közgazdasági bizottság, főispán Öméltósága elnöklete mellett ma d. e. 9-kor tartja alakuló ülését a vármegyeháza kistermében. A közgazdasági bizottság tagjai \Schnierer Gyula dr, T A * C A, Nem feledhetlek ! . . . Megszállta lelkem egy sötét borúlat S elősoroltam minden kis hibád, — Találtam újat és majd ismét újat Hogy tudjak miért haragudni rád ! . . . Arcodra néztem ; te nem is vagy oly szép, Mint sok azok közt, kiket ösmerek. Mily sok van köztük csábítóbb, kecsesbb kép. Azt hittem igy majd elfelejtelek. Mert elfeledni oly jó volna téged ! Ez a gyötrö kin elmúlnék vele. . . Vagy tán jobb volna ott aludni mélyen, A hol nem költ fel uj nap reggele ? ! . . . ... Eh 1 ... félre sirok szomorú hazája, Ily korán még hozzád nem megyek. . . . Legerősebb bort nekem a pohárba 1 Azt hittem, igy majd elfelejtelek 1 És járta táncát fejemben a mámor . . . Ide te kis lány, hadd csókoljalak, Nem tud olyan jól részegitni a bor, Mint az a forró, kéjt adó ajak ! . . . Te meg cigány húzd a legvigabbat ! Hadd táncoljam ki búsult lelkemet. Úgy se sok öröm vár rám e világon 1 . . . Azt hittem igy majd elfelejtelek. . . . Kijózanodtam !... Vétkeztem tudom jól ! .. De óh bocsáss meg, a kin vett reá, Mit úgy szeretnék mélyen földbe tenni, Csak a jó ég már megsokalíaná, És adna végre nékem tégedet, Kihez van forrva lelkem, életem 1 Mert bármint akarlak, nem feledhetlek! Szabadhegyi Aladár. A ma egy heti „jour“-ról. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Amily örömmel és mondhatom büszkeséggel olvastam a Zemplén f. évi első számának előfizetési felhivásában a munkatársak között nevemet : éppen oly mértékben okozott szemrehányást és lelkiismereti furdalásokat nekem ez a kitüntetés ; mert igazán szerénytelennek kellene lennem, ha az egy párszori tőlem eredő reporteri szolgálat, különösen pedig az elmúlt évben legtöbb anyagot szolgáltató »lakadalmi, báli és temetési tudósítás« révén a Zemplén munkatársainak diszes névlajstromában magamnak helyet követelnék. Az ambíciótól sarkallva, a t. szerkesztőség által előlegezett bizalomtól felbátorítva, feltettem tpa- gamban, hogy felcsapok valóságos zsurnalisztának s hírlapírói pályafutásom (reporteri működésemet ide nem számitva) első mezejéül a tárcacikk-Írást választottam. Izgatottsággal vártam — lestem a kedvező alkalmat, hogy mikor történik már társadalmi éle 1 tünkban valami olyan, aminek rajzolásába tárcaMai Hv.íiinniikhoz egy ív melléklet van cikkírói működésem teljes blamirozása nélkül belefoghatok s ime a kedvező alkalom nem sokáig váratott magára. A múlt hét valamelyik napján számos aktáim között ültem. Lévén a munka beosztásnak (poetica licentia) kedvelője és feltétlen híve, éppen azon gondolkoztam, hogy az unalmas vasárnapi délután agyonütésére egy komlikált, de eléggé érdekes vadászati kihágás előtanulmányo- zása-e — vagy pedig a felesketett erdőkerülők és a mezei csőszök névjegyzékének összeállítása alkalmasabb-e : midőn a nem annyira fáradságot, mint fejtörést igénylő ezen működésemnek a hivatalba betoppant egyik vármegyei huszár ama kijelentése vetett véget, hogy tessék csak felmennem a főis- páni titkár úrhoz »egypár szóra < Megvallom kellemetesen lepett meg, midőn a főispáni titkár úr minden hivataloskodás mellőzésével egyenesen tudtomra adta, hogy a vasárnapra kitűzött „jour-fix« megbeszélésére és néminemű megbízások átvétele végett Molnár Leóna úrnő őnagysága, szeretett főispánunk kedves leánya, kéretett magához. Kellemes megbízatásomat átvévén, a vasárnapi munkaszünet oppoziciójáról átcsaptam annak leghívebb pártolói közzé s örültem, hogy a szerencsés véletlen vasárnapra tervezett munka-programomat megváltoztatván, unalmas agendáimat a »jour-fix« kedves tervelésével cserélte föl. A mulatság sikere olyan biztos volt, mint a kétszer kettő négy; mert Molnár Leona őnagysága eleve kijelentette, hogy a tervbe vett „jour-fix* rendezésével egyedüli intenciója az újhelyi elite ofsatolva.
