Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-31 / 22. szám

Melléklet a „Zemplén“ 22-ik számához. A polgárság szónokának lelkesen elmondott be­szédére adott válaszában kiemelte Öméltósága, hogy e váratlan, de neki annál kedvesebb és va­lóban szives tüntetésnek szép értelme is van. Uj hely város hazafias polgársága, úgymond, meg­mutatta, hogy mindig határozott állást foglal el a becsületes munkásság mellett és felemeli tilta­kozó szavát minden oly esetben, midőn azt bár­mily irányból indokolatlanul megtámadva látja. Eddig is szivén viselte e város polgársága jóié tének előmozditását, ezután is arra fog törekedni, hogy a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem érdékeinek felkarolásával közmegelégedés legyen mindnyájunk osztályrésze. Végül hitének adott kifejezést Öméltósága, hogy nincs messze az az idő, midőn a közös törekvést, az együttes munkát siker és eredmény fogja koronázni. — Hatalmas éljenzés követte a szívből jövő és szívhez szóló szavakat; miközben Öméltósága a körülállókkal kezet fogván, lakosztályába telvonult. Azután is­mét rázendítette a zene s az ünneplő sokaság, folytonosan éljenezve Molnár István főispán Ömél­tóságát, ugyanolyan rendben, mint érkezett, a Diána kertbe visszavonult. (A tiszti kar) Matolay Etele alispán vezetése alatt f. hó 25-én reggel, a vármegyei közgyűlés kezdete előtt, testületileg tisztelgett főispán Ömél­tóságánál. Az alispán beszédében biztosította Ömél­tóságát a vármegyei tisztikarnak törhetetlen bi­zalmáról, ragaszkodásáról; egyszersmind kinyilat­koztatta, hogy vármegyénk tisztikara a tisztelgésre alkalmat szolgáltató ügyben tartott értekezletén a Felhívás-ra adott Válasz hangját és modorát elitélte. Öméltósága köszönte a tiszti kar szép magatartását s a tisztelgők mindegyikével barát­ságosan kezet szorítván, — a rövid togadtatás lel­kes éljenzés közt véget ért. — A vármegyei tiszti­kar hódolatnyilvánitását megelőzőleg az állami hivatalok tiszti szemészetét fogadta Öméltósága, mely alkalommal a kir. pénzügyigazgatóság, a kir. adóhivatal, a kir. államépitészeti hivatal és a kir. posta s táviró hivatalhoz tartozó tisztség élén Siunyoghy Dezső, kir. felügyelő, tolmácsolta a tes­tület érzelmeit s hódoló tiszteletét a főispán előtt. Öméltósága nagyrabecsüléssel fogadta a tisztelgők meleg rokonszenvét, s biztosította őket továbbra is legjobb indulatáról. (Az újhelyi iparos ifjak) önképző- és beteg- segélyző egyesületének hat tagú küldötsége ma egy hete tisztelgett főispán Öméltóságánál s fölkérte, hogy az egyesület pártfogóságát elvállalni kegyes­kedjék. Óméltósága kegyesen fogadta és üdvös tanácsokkal látta el a küldöttséget, egyszersmind megígérte, hogy az egyesület működését érdek­lődéssel kiséri és mindig szívesen fogja támogatni. (Az időjárásról.) Űrnapja délutánján, i és 2 óra között, jéggel vegyes zápor sepert végig ut­cáinkon. Kárt nem igen okozott, hacsak a rozs­táblákon nem, melyek teljes virágzásban diszlenek. Azóta a hőmérséklet tetemesen alább szállott, sőt a pénteki erős északi szél még csípősséget is ve­gyített a légkörbe. Tegnap szélcsend következett, ami biztatásul szolgált a Torzsás ra készülődőknek. (Dohány gyár Ujhelyben.) Amily örömmel hallottuk a 25-iki vm. közgyűlésen főispán Ömél­tósága ajkáról a kijelentést, hogy a dohány­miután könnyen ki sem húzható, — még egy rövid markolatu félkonyhakéssel hatalmasan lehet támadni és a mellett mi minden áron kiakartuk kerülni a vérengezést, már csak azért is, hogy a követválasztást meg ne semmisítsék. A választás eredménye lett, hogy az öreg Bemáth Zsigmond és Tabódy Pál oppozicionálisták választattak meg Horváth Simon otthonában és ezrei ellenében, az 1847/8-iki pozsonyi utolsó rendi országgyűlésre Ung-megyei követekül, — arra az országgyűlésre, ahol az alsó házban, a legfontosabb országos kér­désekben, egy-két szavazat döntött csupán az ellenzék javára. Tabódy Pált, kit e percig a kormánypárt magáénak lenni hitt, választották meg első követül; de ezen derék hazafi — úgy tett, mint nálunk Karsa Feri barátom, átadta első helyét a már akkor országos hírben állott Bemáth Zsigmondnak, kit aztán az 1847/8-iki pozsonyi országgyűlésen sem elidált. Oly nagy volt e váratlan győzelem felett érzett öröme az ungváriaknak, hogy többeket közülünk táblabirákká választottak meg és maga az admist- rátör, Pribék Miklós, az összes ott jelen volt Zem- plén-megyei szegény legényeket meghivatta vendégül asztalához, hol aztán remeknél remekebb pohár- köszöntők mondattak a testvériesülésre és hazánk szebb jövendőjére 1.. . * 1848/9 véget vetett a Zemplénmegyei Sze­gény legény társulat-nak 1... Nemsokára az egész ország szegény lett, mert, Schvechát előtt néhány nappal visszatartotta a nemzetet az inváziótól a »táblabiró politika.« Bajusz József. gyár Ujhelyben fog a kormány által felépittetni, épp olyan örvendezéssel olvastuk ezt közelebb a fővárosi napilapokban is, mint elhatározott dolgot, hogy t. i. az 1200 munkást foglalkoztató gyár építését Ujhelyben már a közel jövőben elkezdik. (Eljegyzés). Székely Albert dr. ügyvédő,lapunk munkatársa, mint örömmel értesültünk, S.-a.-Uj­helyben tegnap eljegyezte özv. Decsényi Józsefné főtözsde-tulajdonos szép és kedves leányát — Fanni kisasszonyt. (A Reményi hangversenyéről.) Világhírű hazánkfia, a magyar Paganini, Reményi Ede, S.-a,- Ujhelyben ma egy hete este tartotta meg hang­versenyét Bodó Alajos zongoraművész közremükö désével. Ünnepies togadtatás a vasúti pályaháznál nem volt. Bevonulása egész csendben történi, mert a közönség érdeklődését, úgyszólván teljes mértékben, lekötötte saját belügye, a fáklyás me­nethez-való előkészület, melyet a város polgársága főispán Öméltósága tiszteletére ugyanaznap rende­zett. A hangverseny kezdete 8'/, órára volt kitűzve, de a hallgatóság, dacára annak, hogy a helyek legnagyobb része elkelt, lassacskán gyülekezett és csak félig töltötte meg a házat. Egy kis malőr is történt. A hegedű király málhája eltévedt és igy a művész frakkja nem szerencséltette Ujhelyt. Ennek a kis bajnak, mikor a függönyt felhúzták és a tapsvihar lecsendesedett, Reményi tréfásan adott kifejezést. Bocsánatot kért, hogy szalon- rokban lép a pódiumra, - »hanem azért a műsor változást nem fog szenvedni « Nem is szenvedett. Csak egy kis boszantó intermezzo támadt. A varázshangu szerszámnak, mikor rajta a Hősi ma­gyar cimü átiratot játszta (ez a játék bámulatot keltő jelenete annak, hogy szúrja, vágja, üti-veri a vonó a húrokat, mintha mindenik száz ellensége volna a magyarnak, melyen a magyar karja diadal- maskodik) két húrja elpattant! A művész boszan- kodva vonult a kulisszák mögé s időbe telt, mig siró-rivó, velőtrázó hegedűjét újra felszerelte. (Ebből azt is megtudtuk, hogy nemcsak a frakk, de a tar­talék-hegedűk is görbe utat csináltak.) A műsor 3. száma Bodó Alajos é volt. Az ifjú zongoraművész izmosodott, előkelőén müveit zenei tehetség. Uj- hely hallgatósága, kit egy Thomán, egy Polonyi a zongora-műélvezet dolgában már nagyon is elké- nyesztettek, bizonyos nemével a tartózkodásnak nézett játéka elé, mikor a Nocturne első akkordjai megszólaltak. Hanem mikor fölérezte nemes játéká­ból a bübáj varázsát, minden darabját lelkesen tap­solta. Kár, hogy művészi osztályrésze az est fel adatából éppen arra az időpontra esett, mig a fáklyásmenet lezajlott, igy az onnan jövők már csak a Rákóczi induló jában gyönyörködhettek, melyet ráadásul adott. Szívesen említjük föl e helyen, hogy Bodó Alajos nemcsak Reményi-nek kedvelt kísérője, hanem kedveltje lett Ujhely s vidéke műpártoló közönségének is, mit avval bizonyítottunk be leginkább, hogy tenyerünkre vettük. — Reményi Ede Bodó után még három számot szentelt hallgatóságának. Ha falrengetö tapsokat nem aratott, ezt csak a művészi hatás abszolút sikerének tudja be. Ámulatba ejtette, egy magasabb, egy földöntúli világba ragadta hallgatóságát, hol, gondolom, az ő művészetével zeng a kerubok kórusa, melynek andalító zenéjét a lelkek seregei csak hallgatni tudják, de tapsolni nincs módjukban. Talán felesleges említenem, hogy Reményi nálunk is a Repülj fecském előadá­sával tetőzte be hatalmas produkcióját, avval a csodálatosan ható bűvös erővel, mely még a leg­betegebb lelket is meggyógyítja, még a fájdalmat is mosolygóssá varázsolja. Ezt a szépek szépét a Repülj fecském-et, már zsúfolásig telt ház élvezte, mert a vármegyei közgyűlésre beérkezett vidékiek a legmesszebb földről ide siettek, hogy abból a dalból, melynek jussán Reményi világhírűvé tette a magyar zenét s mely világhírűvé tette Reményi-1, egy emberéletre szóló gyönyörűséget meríthesse­nek. Mikor a Repülj fecském sóhajszerü trillái is elhangzottak, s csak a művészet ihlete bizsergett lelkünk húrjain : a csendesség csendjében ébred­tünk földi eszméletre, zúdítottuk reá azt a taps- és éljen-vihart, aminöt a Múzsa, ebben az ő tem­plomának csúfolt színházban, még nem hallott. — Hangverseny után Reményi és kísérője, Bodó Alajos tiszteletére a Csernyiczky vendéglőjében díszvacsora volt. Reményi az asztalnál, két szép asszony szomszédságában foglalván helyet, vi­dám zeneszó mellett egész éjfélig a legélén­kebben társalgott. Akkor fölkelt, s mint akinek a kötelesség parancsol, fetünés nélkül csendben tá­vozott. — — A költővel sóhajtunk utána: »Hírhedt zenésze a világnak Bár hová juss, mindig htí rokon Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban Őseink is megmozduljanak, És az unokákba halhatatlan Leikeikkel visszaszáljanak" .. . (Nyári mulatság.) Az újhelyi izt. ifjúság a felépítendő főgimnázium alapja javáia ma délután ; tartja a Torzsás-on táncmulatságát. Nem kétke- I dünk, hogy intelligens közönségünk tömegesen siet a mulatságon részt venni. (Husvágás). E napokban érkezett le a kir. belügyminister intézvénye, melylyel a marhahus kilogramonkénti árának 35 krban történt megálla' pitását tárgyazó alispáni határozatot feloldotta és pedig azért.mert a húsárát a múlt év november havá­ban tartott próbavágás eredményéhez képest álla­pította meg. A minister elren lelte, hogy a hatóság haladéktalanul uj próbavágást tartson, jövőben pedig a húsárak hatósági szabályozása végett negyedévenként próbavágások lesznek teljesitten- dők. Megnyugvással vesszük tudomásul a minister intézkedését, mely arra szolgál, hogy a mészá­rosok boszantó önkényességét törvényes korlátok közé szorítsa a hatóság; bár azt sem hallgathatjuk el, hogy a próbavágásokon kívül még folytonos rendőri felügyeletre is lesz szükség ; mert hiszen ki nem kénytelen hallgatni napról-napra a kony­hából hangzó panaszokat, hogy a rósz, a csontos hús nine megmérve, a kellő súlynál rendszerint nehány dekával, sokszor többel is, kevesebb. Ezek­nek a szabadosságoknak a megszüntetését kérjük s elvárjuk a rendőrhatóságtól, hogy ez irányban a kellő és legerélyesebb intézkedéseket fogja meg­tenni. Értesültünk egyébként, hogy Schmidt Lajos, rendőrtanácsos, egy-két mészárost máris rajta ka,- pott a hamis mérésen, sőt a bizonyító, »corpus delicti« is kezeügyében van. Midőn az ekként lépre került jó madarak megfenyitését reméljük, egyszers­mind értesítjük a nagy közönséget, hogy ide vonatkozó panaszának mindenkor teljes készséggel helyt adunk lapunkban, sőt nem fogjuk sajnálni a nyomdai festéket a nevek kinyomatásától sem 1 (Meghívó.) A s.-a.-újhelyi iparos ifjak ön­képző és betegsegélyző egylete«, f. évi június hó 7-én a »Torzsás«-on saját pénztára javára jótékony- célú, tombolával összekötött, zártkörű nyári tánc- mulatságot rendez Kivonulás d. e. 9 órakor zene mellett. Kedvezőtlen idő esetén a mulatságot a következő vasárnap tartják meg. — Belépő díj : személyenkint 80 kr, családjegy 3 személyre 1 ft 50 kreár. Olcsó és jó ételekről gondoskodott : a rendezőség. (Céllővőtér építése.) A mu't év folymán a téli idő beállta miatt félbehagyott honvédségi céllövőtér építését e napokban újra megkezdték. Schell főhadnagy vezetése alatt 52 utász-honvéd téljesiti a munkálatokat. (Hernyó.) Évek óta nem emlékezünk, hogy a hernyók miriádjai oly nagy pusztítást vittek volna végbe, mint az idén. Kertjeinket, gyümöl­csöseinket, mondhatni teljesen letarolták és igy a szép gyümölcstermésbe vetett kilátásunk fucscsba ment. És bár elismerjük, hogy a hernyóirtással szemben részben szinte tehetetlenek vagyunk ; mégis, ha a közönség annak idejében, saját érde­kében, nagyobb akarattal látott volna az irtás munkájához, a pusztítás nem öltött volna ilyen nagy arányokat. Különben jövőre nézve ajánljuk az elöljáróság figyelmébe, hogy a hernyóirtást, arra a célra felfogadott napszámosokkal, s a nó- lensz-vólensz közönség költségére hivatalosan foga­natosítsa. (Lopás). Lapunk múlt számában közöltük, hogy egy cse'éd GutmannLipótnékárára nagyobb- szerü lopást követett el. Ma ismét ilyen fajta lo­pásról kell hirt adnunk, melyet Palkó Istvánná és leánya Mária követtek el K. J kárára. Két Íz­ben 150 ft készpénzt loptak el alvó urok tárcá­jából, a mely pénznek egy részét már elköltöget- ték más részét Perbenyiken kontraktusra kihelyez­ték. N -gy munkájába kerü't a rendőrségnek, mig az előnyomozást úgy fejezhette be, hogy a tet­tesek á törvényszéknek átadhatók voltak. (A Zemplén fekete táblája). Ma egy hete a körmenet alkalmával nagy riadalom támadt. A Rákóczi-utcán végig húzódó vízcsatorna pallóza- tának a Behyna-Testvérek boltja előtt álló szakasza az apácák növendékei alatt beszakadt. Több növen­dék és két apáca beesett. Istennek hála, nagyobb baj nem esett. De egyszer megeshetik, hogy em­berhalál lesz a vége az istenkisértésének. Szám­talanszor rámutattunk már erre az »ördög árok*-ra, mely lépten-nyomon nyaktöréssel fenyegeti az arrajarókat. Mind hiába. Beszédünk, figyelmez­tetésünk, kérésünk falra hányt borsó volt. Legalább annyit cselekednénk meg evvel a pallózattal, hogy a kereszt gerendákat a középen alátámasztanák. Én istenem! Hát még ennyit is a más eszével kell kigondolni? Eddig úgy volt, hogy hetivásáros nap nem múlt el anélkül, hogy ezen az útvonalon egy-egy pallószakasz le ne rogyott volna. Arra soha senki sem gondolt, hogy a kórhadásnak in­dult gerendákat h be-korba gondosan megvizsgál­ják s a kórhadtakat újakkal kiváltsák. Esetről-esetre bevárták, hol, mikor s hogyan történik a recscs s a tatarozást akkor is csak bamba ácsokra bízták. Szakértelem, előrelátás: alszik, mélységes-mélyen alszik, úgy, hogy álmából bottal se lehetne felverni. Uraim 1 ott a 677. számú házban, ébredjenek I (Emberölés.) Kondrás András és Mizsák Imre, vitányi lakosok, a napokban a mikóházi korcsmában pálinkázás közben szóvitába eresz­kedtek, később összeverekedtek, ami oly szeren­csétlen fordulatot vett, hogy Mizsák Imre Kon­drás Andrást a kezében volt baltával úgy vágta

Next

/
Oldalképek
Tartalom