Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-05 / 14. szám

Egyesületi és társas élet. Az idegen hangzású zempléni község-nevek átmagyarositása. XIV. 21. Kolbócz. Hegy tövébe épült néhány ház­ból álló község. Hajdanában németajkú szénége­tők lakták s elnevezték Kohlen-nek, miből később a szlávok Kolbócz-ot képeztek. Magyarosítva le­hetne : Szenes. 22. Kosarócz. Az első itt letelepedett család a népmonda szerint kosár-fonással és kas-kötéssel foglalkozott, mely foglalkozásához szükségelt fűz­vessző e határban nagy mennyiségben található. Lehetne : Kosár. (Füzes.) 23. Krizslócz. Tót elnevezése után magyar neve lehetne: Keresztes. (Tói-Keresztes.) 24. Krucsó. Ezen község az orosz krucsa, kettese szótól nyerte elnevezését, ami annyit je­lent, mint meredekség. Magyarosítva lehetne: Meredek. 25. Lomna. Ezen község az orosz lománye, magyarul törés, — lománi, lománá magyarul tört szó­tól nyerte elnevezését. Ugyanis ezen községben az első lakosok kőtöréssel foglalkoztak. Magya­rul: Törés. 26. Makócz. Ezen község egykori földes­urától, Makó de Zenthes, nyerte elnevezését.*) Lehetne: Makófalva. 27. Mikova. Ezen község elnevezését a Mikó nemesi család nevétől nyerte,**) azért lehetne: Mikófalva. 28. Minyócz. E község helyén egykor har­mincad volt és a vámőrök váltakozása miatt Mi- nyócz-nak neveztetett el Minyáti orosz szó, any- nyit jelent, mint váltani, felváltani. Magyarra for- ditva : Örváltó. 29. Mrázócz. Sem eredetéről, sem elnevezé­séről szóhagyomány nincsen. Szláv elnevezése után lehetne: Deres. 30. Alsó-Olsva. 31. Felső-Olsva. Ez a két kis köszég elnevezését az Olsina orosz szótól, ami magyarul égerfa, nyerte. Ma­gyarul elnevezhető igy: Also-Egres.— Felsö-Egres. (Olcsva.) 32. Homonna- Olyka. 33. Sztropkó- Olyka. 34. Kriva- Olyka. Ez a három kis község elnevezését az Olyka folyótól nyerte, megkülönböztetésül elő- neveket kaptak. Olyka, folyónév, orosz szó. Olenka, vagy rövidítve Olka, annyit jelent, mint Ilonka, rövidítve Ilka**.*) Elnevezhetők len­nének igy: Szórü-llka. — Sztropkó-llka, vagy Pethövár-llka. — Sánta Ilka. (Olyka.) 35. Pakasztó. Ezen község Orosz-Petrócz köz­séggel egy falut képezett; azonban Pakaszto köz­ség lakosai közül többen marháikkal nagy káro kát okoztak a határban, miért is a garázdákat kiűzték a községből. A kiűzött gazdák a határban más helyen kerestek maguknak szállást, a község­nek mai helyén, s az uj telepet a petróczi orosz lakosok Pakaszty-nak nevezték el Pakoszty orosz szó, azt jelenti, hogy baj, sértés, kártékony, pajkos stb. Szónyomozatilag lehetne: Kártokozó, v. Paj­kos. (Pakasztó, v. Kis-Péterfalva.) 36. Orosz-Petrócz. Elnevezését az itt először letelepült Péter nevű családfőtől nyerhette. Le­hetne : Péterfalva. (Nagy-Peterfalvai) 37. Petőfalva. Elnevezését földesurától, ki a községet alapította, a Pethő-grófoktól nyerte. ****) Nevét megtarthatja : Petőfalva. 38. Piszkorócz. Ezen község határában haj­danában urasági halastó lehetett, melyben a kövi- ponty jól érezte magát. Piskor, orosz szó, magya­rul köviponty. Lehetne : KÖviponty, v. Halas. (Ha­lászaiul) 39. Potocska. Ezen kis község a falun keresz­tül folyó kis pataktól nyerte elnevezését. Lehetne : Kis-Patak. (Palakcsa.) 40. Praurócz. Sem elnevezéséről, sem ere­detéről adatom nincsen. Magyarra fordítva : Jobb­kéz. (fobbházal) 41. Orosz-Poruba. Hajdanában ezen a helyen nagy erdőség volt, s miután az erdőt kiirtották, helyén község alakult. Pontba annyit jelent ma­gyarul, mint vágás, s innét nyerte a község el­nevezését. Jól hangzanék: Orosz-Vágás. (Irtási) 42. Sztropkó-Polcna. Magyarosítva: Sztropkó- Mezö, v. Petővár-Mező. (Fetővára.) 43. Prilulyán. Ezen község elnevezését hely­rajzi fekvésétől nyerte. Ugyanis a község egy roppant meredek hegy aljában épült s a házak úgy mutatnak, mintha fecskefészek módjára a hegy oldalhoz oda lennének ragasztva. Pritulya orosz szó, annyit jelent, mint oda ragasztott, hozzá tá­masztott. Magyarosítható igy: Támasztó. (Hegyvég.) 44. Puczák. (Népnyelven: Sztároje-Szelői) Ez a község orosz elnevezése szerint régi eredetű lehet; mert a nép Sztaroje-Szelo-nak nevezi. Pu­*) L. Szirmay A. id. m. pag. 88. 286. **) L. Szirmay A. id. m. pag. 114. •••) L. Szirmay Antal id. m. 348- ***•) L. Szirmay A. id. m. pag. 346. cák elnevezését mikor s kitől nyerte, nem tu­dom. Magyarul jól hangzanék : Ófalu. 45. Rafajócz. A község határát kender- és lentermelésre igen alkalmasnak találták a község első lakosai. A lenből és kenderből fonalat csak úgy lehet készíteni, ha előbb megtifolják és meg- ecselik. Ecselni oroszul annyit tesz, mint ráfáti, tótul rafac s innét nyerte a község szláv nevét. Magyar neve lehetne: Ecselö, v. TilolÓ. (Rafács.) Zemplén-vármegye gazdasági egyesülete S.-A.-Ujhelyben í. évi márc. 25 én tartott választ­mányi ülésében Viczmándy Ödön h. elnök be jelenté, hogy az egyesületnek titkár-pénztárosa, Löcherer Andor, szakképességeit jövendőben s ki­zárólagosan a közgazdasági szakirodalom térén óhajtja érvényesíteni; amiért is az egyesületben viselt titkár-pénztárosi tisztéről lemondott. — , A választmány sajnálattal vette tudomásul a titkár­pénztáros leköszönését, s amennyiben az egy évti­zedet meghaladó idő alatt úgy a mezőgazdasági érdekek előmozdítását, valamint a megyei közgaz­dasági vi. zonyok javulását eredményező alkotások, úgymint: a gazdasági kiállítások s katonai lóvá­sárok rendezése s rendszeresítése, a fedeztetési állomások szervezése, a gazdasági apa-állatok be­szerzése, a tokaj-hegyaljai szőlőművelés fejlesztései metszési versenyek rendezése, a filokszera ellen való védekezés, főleg a szénkénegező-szövetkezetek lé­tesítése, az állategészségügy érdekében teljesített számos s alig részletezhető hasznos intézkedések, a tejszövetkezetek megalakítása, a kataszteri mun­kálatok keresztülvitele kórul tett s annak idejében fel­sőbb helyről is méltatott közreműködés, a magyar gazdák jégkár biztosítási szövetkezetének szerve zése, a szerencsi cukorgyár alapvető munkálataiban kifejtett s elösmeréssel fogadott működés, a ken­der-ipar meghonosítása, a b.-szerdahelyi homoki szőlőtelep létesítése, a külónbféle iparágak kifejlő­dését gátló akadályok elhárítására irányzott tevé­kenység, a méhészet s gyümölüstermelés előmoz­dítása érdekében kifejtett munkálkodás, a mester ségesen lenyomott terményárak javítására irányuló s a S.-A.-Ujhelyben fölállitandójsör- és maláta gyár előkészítő munkálatai s hasznosnak bizonyult gaz­dái érdekképviselet szervezése körül, szóval a gaz­dasági egyesület összes eredménydús működésében tanúsított közremunkálás által magának maradandó érdemeket szerzett: ezeknek méltatásául Nyomár- kay József indítványára a választmány elösmerését jegyzőkönyvbe vétetni és a volt titkár pénztárossal jegyzőkönyvi kivonatban közöltetni rendelte.4 — Ezekután elhatározták, hogy a pénztárosi teendők a titkár ügyköréből kivétessenek s valamelyik helybeli pénzintézetre ruháztassanak, a titkári teen dök ideiglenes ellátásával pedig az egyesület ügyé­szét, Kosuth János dr.-t, bízták meg. Nyilvános számadás és köszönet. Az április hó 1 én rendezett műkedvelői előadás számadása ez : Összes bevétel: . . . . 318 ft 02 kr. Összes kiadás: . . . . 138 ft 02 kr. Tiszta jövedelem .... 180 ft 00 kr, melyből 130 forint egy fölépítendő korcsolya csar­nokra, 50 forint pedig a női ipariskolának lesz adva, oly megjegyzéssel, hogyha 2 éven belől a csarnok föl nem épülne, a 130 íorint s kamatja is az árva­ház részére adatik át. Az előadás alkalmával felülfuettek : Molnár Leóna őnsága 5 ft, Szkrovina 1 ft. A közreműködőknek e helyen fejezi ki leg nagyobb köszönetét a: rendezőség. EŐZGAZDASÁG. A szénkénegezés hatása a Hegyalján. A Gazdasági Lapok f évi 13-iki számában olvastuk: A zemplánmegyei gazd. egyesület tagjai a múlt évben kísérletet tettek a szénkénegezéssel és arra az eredményre jutottak, hogy ott, a hol a talaj nedves volt s a szénkénegezés közel a tőkékhez eszközöltetett, a szénkénegezésnek rósz hatása volt, sőt a tőkék is elpusztultak. Azonban a hol a talaj szikkadt volt, és a szénkénegezés a tőkéktől tá­volabb 25—30 cm nyi távolságra eszközöltetett és 1 Q-ölre 24 gr.-nál több nem adatott, ott az eredmény kielégítőnek mondható. A nyári szén­kénegezés, a talaj porhanyóságánál fogva, jó ered­ményeket adott oly helyeken is, a hol a pusztí­tás nagyobb volt, a mennyiben ily helyeken nem­hogy hátraesés tapasztaltatott volna, hanem a szőlő felüdült és előrement. Ennél fogva a zemptén vármegyei gazdasági egyesület a tokaj hegyaljai ssó’lókirtokosoknak melegen ajánlja a szénkénegezést. Minthogy pedig a szénkénegezéssel a trágyázást is okvetetlenül egybe kell kapcsolni, azt indítvá­nyozta, hogy a szőlők trágyázására a műtrágya szövetkezet utján szereztessék be a kellő trágya és erre a gazd. egyesület közreműködése igénybe vétessék A gazd. egyesület javaslata szerint egy magy. holdra kell 120 q istállótrágya, 2 .q Tho­mas salak. 113 kg. kénsavas kálium és 112 kg. chilisalétrom, vagy istállótrágya hiányában 150 kg. szaruliszt és 200 kg. csontlisz. OGABKOK, Három madár. Van Petőfinek két költeménye (azaz: van bizony annak több is), de a sok között nekem a: Minek nevezzelek és Három madár kezdetüek tet­szenek legjobban, l'alán azért, mert a három ma­dár eszméje olyan nagyon reá illik arra, akit én legjobban szeretek és akit a másik költemény olyan szép formákban foglalva megnevez. Szeretem is a hármos számot, nemcsak azért, mert: három az igazság, három a tánc, hanem azért is, mert: háromszor iszik a magyar. És ha már meg van írva a három madár felől az én szivem szerint a vers, mielőtt meg előznének, egy jó barátom három madaráról mon- pok el itt egy éneket. Irodalmi madárról van szó (nehogy valaki kacsára gondoljon), elárulom, hogy ez három könyv, melyekről meg akarok emlékezni és meg kell itt emlékeznem; mert a mű a mienk, miközöttünk élő iró munkája, mit nekünk kell első sorban legjob­ban ismernünk. És hogy hasonlatomnál megmaradjak, lássuk azt a három jó madarat. Az első röpke-szárnyú, gyors madar, mely’ mint könnyű szellő suhan át hegyen, völgyön, mezőn és virányokon. Ezredéveket repül át, meg­járja a régmúlt idők szellem-országait; s mint a méh megrakodva kincsesei, illatos mézzel tér be hajlékába, lerakva szép rendben a tudomány és bölcseség kincseit. Nem nehézkesen, hanem könnyedén járja be ezen végtelen határokat, a távol múltakból nem hoz semmit, ami penész, csak ami fényt és illatot lehel. Örömmel kiséri őt a szem. Lapok a tudomá­nyok könyveiből e madár neve. Előszavában mondja a szerző, hogy': az ember boldogságának főfelté­tele »értelmi fejlettség a kedély-élet derűjében.« Ilyen derült hangulatban mutat be: »érdekes kér­déseket« a lehető legjobb világításban. Habár sok fontos kérdést felölel e munka, olvasmánynak kel­lemes, tanulmánynak nem nehézkes ; serdülő ifjú­ságnál pedig sok jó gondolat szülő-anyja lehet. A másik könyvbeli téma is nagyon hasonlít a madárhoz, ha nem is csalogány, de repülni szokott a nap alkonyán. Mégpedig seprűn, és cso­dálatos módon nálunk mindig a Szent-Gedért he­gyére húz. Oly'an madár ez, melyről törvényben kimondatott hétszáz esztendő előtt, hogy nincs, és még más hétszáz év múlva is lesz. Énekelni nem énekel, mert közhit szerint nem mandi, hanem mindig weibi. Érdekes alak az ornitológiában és nemcsak a nyári alkonyéjben, a lombok sötétjében, hanem üvöltő vihar, a menydörgés zenéje és omló zápor zuhogása között is hallani vélik sokan röpülése hangját. A kétségbeesett nép úgy les reá a ke- resztuton vagy karác ony éjjelén a Luca-széken, mint a szerencsés és szerencsétlen szerelmes a fülemüle bűvös-bájos énekére. Rósz asszonynak, ha ugyan ilyen létezik, nem való ez a könyv; mert Írónk majdnem kisüti, hogy azokból származhatna a boszorkány; pedig ebben nagyon téved; mert abból nem lesz más, mint a hétfejü sárkány. Aki különben ezen fontos kérdés­sel tisztába akar jönni: ajánlom neki A boszorká­nyokról szóló, de azért mégis érdekes, vonzó mo­dorban Írott könyvecskét. Aharmadik madár szárnyának röpte magas. Ott jár, ahol a turul: madár. Az ős magyarok hazájában, hol Atilla és Árpád kardja mérte a határt. A hadak utján, Csaba csillagvitézi között. Majd le­száll az enyészet határihoz, fölkeresi az ős-húnok gyászoló-népeit, ahol: »saját nemzeti szokásaik szerint tártának tort, énekelve szomorú dalokat, lakmározának és megégeték az ő halottjukat.« Talán innen származik az a mondás, hogy: sírva vígad a magyar. Azt ugyan nem épen okosan cselekedték nagy vitéz elődeink, hogy . »a holtak leikeinek áldozni akarván, kakasokat fojtottak a Dunába,« mert azokat mi, praktikusabb utódok, inkább kap- pansígra ítéljük. Egy víg szokás nyomára azonban találtam^; azt mondja egy ős régi nóta: »Meggyászolom fekete rnhába Délig feketébe, délután fehéibe, Tarka keszkenőbe, piros cipellőbe.« Aki a múltak emlékein szívesen elmereng, aki a hadverő hősöket otthoni szokásaikban is­merni akarja: az Qskeletü temetési hagyományok könyvéből unalom nélkül megtanulhatja. Az én barátom ugyan nem árulta el köny­vein, hogy azokat hol tartogatja; de én mégis megszereztem és olyan élvezettel olvastam, hogy meg nem állhattam szó nélkül. En sem árulom el a szerző nevét, de ha meg­kérdezed a Zemplén főmunkatársától: ökigyelme kénytelen lesz azzal a rövidke szóval bevallani szerzői voltát, melyet firkáim alá szoktam bigy- gyeszteni, t. i. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom