Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

Melléklet a „Zemplén“ 39-ik számához. grófnéról, aki iooo itta', a hitbuzgó és áldozatra kész közönségről, mely kevés híján iooo fttal járult az orgona építéséhez. Nem múló érdemet szereztek az áldozati fillérek gyűjtésében Ambrózy Nándorné úrnő és Krajcsik Ferenc, a r, k. egy­háznak jeles kántora; noo ftot az egyház pénz­tára fizetett ki. Legyen isten áldása a szép művön és mindazokon, kik megalkotásában közremun­káltak ! (Emléktábla leleplezése.) Ma egy hete tűz­oltó ünnepet ültünk. A helyi és vidéki tűzoltóság, úgyszintén a nagy közönség szép számban vett részt az újhelyi tűzoltó crtanya homlok falába illesz­tett emléktábla lelepzésének, egyszersmind az őrta- nyaegyházi megáldásának ünnepén. Reggel 8 órakor a r. k, templomban nagy mise volt, melyen a tűzoltóság testületileg volt jelen. Mise után Prdmer Alajos prépost infulásan s nagy papi kísérettel a tűzoltóktól és a közönségtől környezve a lak­tanya elé vonult, hol Pataky Miklós, városi jegyző, mondott alkalmi beszédet; mikor oda ért, hogy hulljon le a lepel I lehulott a lepel s éljenzés közt előtűnt a négyszögméteres gránitlap, melynek aranyozott felirata következő: I. Ferenc József Ö Császári és apostoli királyi felsége József főherceg Őfensége Wallis Gyuláné szül. Somogyi Ilona Grófné Védasszonyunk S.-a.-Ujhely város közönsége Kegyes adományaiból Bydeskuthy Sándor elnök Dókus Gyula főparancsnok buzgólkodása mellett épitettetett 1888 Évben. Wallis grófné pártfogó képviseletében Bydeskuthy Sándor uradalmi igazgató válaszolt Pataky jegyző beszédére s úgy az emléktáblát, mint az őrtornyos laktányát pártfogása alá vevén, felkérte az egyház szolgáit, hogy a humanitás hivatásában álló köz­épületet benedikálják. Erre a papság kivül-belül megszentelvén a laktanyát, isteni áldást kért rá s mindazokra, kik benne a felebaráti szeretet pa­rancsszavát szolgálják. A szertartás befejeztével Prámer prépost buzdító szókat intézett a tűzol­tósághoz s evvel az ünnepies aktus végéhez ért. D. u. a Diána-kert tánctermében gyengén sikerült őszi mulatságot rendeztek. (Magyarositó gyűlés.) A magyar nyelvet és népnevelést Zemplénvármegyében terjesztő egye­sületnek szinnai köre f. hó 22-én tartotta rendes évi közgyűlését Szinnán Szép számmal vettek részt a tagok, de még nagyobb számmal lehettünk vol­na, ha némelyeket az elfoglaltság, másokat, saj­nos, a közöny nem tartott volna vissza, de még sajnosabb.hogy némelyek talán épen szánt szándék­kal nem jelentek meg. Feltűnő volt s lehetett is, hogy a járási közigazgatási tisztviselőkből, mintha csak összebeszéltek volna, sem a főszolgabíró, sem a járásorvos s az öt körjegyző közül egyik sem jelent meg. Szomorú tény, de való. Annál örven- detesebb az, hogy a kör tagjai közé ismét többen azt a kis bugyellárist, hátha lesz benne több is nehány garasnál ? Kibontja, látja hogy bankó-csomó van benne. Elszorult szívvel, fojtott lélekzettel bontogatja és elsápadt, mikor látja, van ott százas meg ezres is. Felugrik helyéből, huzza a feje, hátra tan­torod ik, megimbolyog s visszarogyott a fűre. — Pénz, temérdek pénz! Ezer, kétezer, háromezer, négyezer, ötezer, hatezer !. . Szent Isten, megőrülök !. . Juliska, Juliska, enyém leszesz, úrrá teszem ezzel még az unokámát is. Négy sarka van a szűrnek, kettő a gallérjának, az hat sarok. Minden sarkon egy rúzsa van varrva. Egy sarka, egy rúzsával ezer pengő. Egy gomb a nyakán, ennek egy gomb lyuka — ime, érte öt százas. Mikor Mátyás ott járt urabátyjánál, az épp akkor vette át a tiszttartójától a gyapjú árát s csak bele gyűrte abba a kis erszénybe, talán el is felejtette, tudja Isten, hol járt az esze. Felállt Matyi, keblébe rejté a tengei pénzt s dideregve, fázva, reszketve ballagott hazafelé. Mikor haza ért, a városba, ép akkor tülkölt esti kilenc órát az éjjeli őr. Megrezzent Matyi, megállt s mintha orron csapták volna, visszafelé fordult és elkezdett futni. — Tolvaj, betyár, zsivány vagy I Hajrá, vissza azt a pénzt, mi közöd van hozza ? Nem a liéd, nehány garas helyett tévedésből jött hozzád s ha megtudják, elcsuknak, nem látod többé a napvilágot. Oda lesz Juliska s oda lesz a be­cs'leted. Mintha ezt hallotta volna folytonosan fülébe zengeni. Futott, futott eV jA éjfél után volt, mikor a majorba ért vissza. — Ki az 1 Hangzott az't’ben. — Kegyelem ! Mondá rémülten Matyi. — Ki vagy ? kérdi az őr. pzólj, mert leütlek. léptek be, igy: a szinnai uradalom birtokosa Lippe Eberhard gf. s számtartója Brand Gyula. — Nem csekély örömet okozott az elnöklő Lehoczky Endre plébánosnak az az örvendetes jelentése, hogy Puchmann Erzsiké k. a. is a kör ren­des tagjai közé beiratkozott, Éljenek!! A tagok száma ez időszerint; egy alapitó (Szentkirályi Al­bert) 28 rendes és 20 pártoló tag, A ’gyűlésen legbehatóbban s legnagyobb érdeklődéssel az óvó­iskoláról foly az eszmecsere. Gyűlés után a já­rás ^Társaskör« helyiségében közebédre jöttünk össze s a homonnai cigányzene mellett késő es­tig kedélyesen elmulattunk, r. I. (Hangverseny.) Polonyi Elemér, zongoramű­vész, Margitai József dr. és Dobokay Kálmán urak szives közreműködésével a zemplénvármegyei tüz- károsultak javára f. évi október hó 4-én a vármegye- háza nagytermében hangversenyt rendez, melyre városunk és vidéke n. é. müpártoló közönségét tisztelettel meghívja. Helyárak: I. rendű zártszék 1 ít 50 kr., II. rendű és emelvény 1 ft, állóhely 60 kr. A jótékonycél iránti tekintetből felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáz­tatnak. Jegyek előre válthatók: Szentgyörgyi Vil­mos kereskedésében, hol a müsorozat is kap­ható. A hangverseny kezdete pontban este 7 és fél órakor. (Lófuttatás.) Ma, vasárnap délután, a gaz­dasági egyesület rendesése mellett, S.-a.-Ujhelyben, a Borsi-háton a Kán Frigyes-féle tanya mellett lévő fellobogózott térségen, érdekesnek Ígérkező lófuttatások lesznek, melyeken a fiatal lovak, a a gazdák idősebb lovai és úri lovasaink fognak a pálmáért s egy igen csinos bilikom elnyeréséért síkra szállani. Délelőtt jutalomdijakat osztanak ki a lótenyésztők között s a répamívelés eszközei­nek bemutatása történik, a midőn Löcherer Andor­nak egyedül álló, nagyhírű Poland-China-faj ke resztezésü sertései is be fognak a gazdaközönség­nek mutattatni. A faj pompás példányaiból a fe­leslegesek ez alkalommal tenyésztési célokra el- árusitattnak. (Kézrekerült zsiványbanda.) Egy idő óta Ujhelyben rövid időközökben merész lopási esetek fordullak elő. Közelebb, e hó 23 áról 24-ére menő éjjel is Németh Nándor Kazinczi-utcai lakásának előszobájából és az istálóból loptak el nagyobb értékű ruhaneműt. A rendőrség talpra állott, foly­ton nyomozta a tetteseket, azonban eredményre nem birt jutni. Tegnap virradóra végtére megke­rültek a tettesek. Ugyanis a zsiványok V. Fekete János dörzsiki házába hatoltak be éjnek idején, abba a szobába, ahol Gálos Elemér aludt. Egyikük, asszony, már kiosont az összeszedett ezüst- és ruhaneművel, mikor Gálos a neszre fölébredt, ab­ban a pillanatban akart kereket oldani a másik gazember, kit azonban Gálos töltött revolverrel űzőbe vett és az elősiető rendőr segítségével le­fülelt. Az asszony a holmijával eltűnt. Reggel a letartóztatott, névszérint Hornyik András kalsai illetőségű csavargó, bevallotta, hogy Takács Mari lukai asszonynyal egyetértőleg követte el a lopást, aki a lopott holmikat Lukára vitte. Ezután a Németh Nándor-féle lopás iránt fogták vallatóra Hornyikot. Kezdetben persze mindent tagadott, hanem mikor — Hát én Fekete Mátyás szürszabó vagyok. — Mit akar ?. . — Bácsimhoz jöttem. Hoztam valamit. Az már más. Menjen oda ahhoz az épülethez, ott beszélhet vele. Ilyenkor már fel szokott kelni. Matyi a mutatott irányba ment és csak- ugyan, közel érve az épülethez, az ablakokat világosnak látta Nagy nehezen rátalált egy ajtóra. Bement rajta. Egy ajtón a kulcslyukon világosság szűrődött át. Megtalálva a kilincset, benyitott. Ott ült pőrére vetkőzve bácsija, az asztalra borulva, melyen az épület tervrajza volt kitárva. — Bocsánat, kegyelem, nem tettem volna, ha tudom, de nem tudtam ! mondá Matyi fuldo­kolva a mint bácsija háta mögött a padlóra vetette magát. János gazda annyira elvolt mélyedve, hogy az ajtónyitást sem hallotta s képzelhetni, mint rémült meg, mikor háta mögött egyszerre meg­hallja azt az érthetetlen beszédet s midőn az a valaki a földre vágja magát. A mint megrezzent, a gyertyát feltaszitotta s az elaludt, ekkor kifelé rohant volna, de útjában fellökte Matyit s terjedelmes talpával éppen a hasára lépett, mire Matyi akkorát talált nyikkanni, hogy ijedten ugrott fel ágyából a szomszéd szobá­ban a tiszttartó s rohant égő gyertyával urához. — Bocsánat, nem akartam! mondá Matyi rémülten. — Mit keresel te itt ? kérdé János. — A tárcát hoztam vissza. — Hazudsz gazember, mást akartál te, Talán lopni. Mi ?.. — Nem én, kérem szépen, de csak pár garast tetszett mondani, hogy ad, és én a város­ban láttam, mennyi pénz van az erszényben ; hát visszahoztam, tessék. Jaj, jaj nekem, a hasam ! Fekete uram átvette a félig nyitott erszényt s kiszámlált belőle ötezer ötszáz forintot. a Németh kocsisa megismerte lábán saját cipőit és az ellopott vasvillát, tovább nem tagadhatott. Beismerte, hogy azt a lopást is Takács Marival egyetértőleg követték el, és hogy az ellopott hol­mik Lukán vannak. A rendőrtanácsos Rechniczer detektívet a 12-es és 17-es sz. rendőrrel a letartóz­tatottat bérkocsin nyomban Lukára küldte. Dél- tájban érkeztek vissza. Behozták Takács Marit és szeretőjét, Sütő Mihályt, a Fekete Jánostól és Németh Nándortól lopott tárgyaknak egész nya­lábjával, melyek között ott találták a Schvarcz Ignáctól nem régiben ellopott nadrágot is, mely­ben 9 ft 60 kr. volt. Mostanában folyik tetteik dolgában az elővizsgálat, a melynek megtörténte után átadatnak a fenyitö bíróságnak. (Visszajöttek a huszárok.) A 14. huszár-ez­rednek i-ső százada Lázár kapitány parancsnok­sága alatt a nagy hadgyakorlatról folyó hó 23-án Ujhelybe visszaérkezett. (Halálozás.) Tiszavölgyi Hegedűs Viktor, huszár-őrnagy, ki kevés idővel ezelőtt mint osztály- parancsnok Ujhelyben állomásozott, Karlsbadban, hol súlyos betegsége ellen keresett könnyebbü­lést, elhunyt. (Eltévedt Manlicher-golyó). E hó 22-én a fegyvergyakorlatra behívott honvéd század legénysége az Ujhely, Széphalom és Ruda-Bánydcs- ka között fekvő céllővő térségen az uj ismétlő fegyverrel harcszerü lővő gyakorlatokat tartott. A gyakorlatoknak már a vége felé jártak, mikor hírül vették, hogy egy egészen Ruda-Bányácska alá tévedt golyó Ujházy János 14 éves csordás fiút mellben találta. A meglőtt fiú sebét Sebeöh dr. ezredorvos kötözte be s azután korházba szál­lították. A jobb váll irányában lőtt seb nem élet- veszélyes. Mulasztással senki sem terhelhető, mert azt, hogy a területen éles töltéssel fognak lövöl­dözni, a lakosságnak tudomására adták, a köz­lekedés szünetelésétől pedig a kirendelt katonai őrség gondoskodott. (A »Zemplén* fekete táblája) A Zemlén f. 1890. évi szeptember 14-iki 37-ik számában fel­említettük, hogy van egy elemi iskola, mely egy korcsmával együtt bir közös bejáratot, holott a kerítést meghúzni igen kevésbe kerülne ; kifejezést adtunk megbotránkozásunknak a fölött, hogy ez a kö­zös udvar|be van nőve térdig érő gazzal és telve öcs- mány piszokkal. Elmondtuk, hogy a tanulók be­járata oldalára helyezték el a korcsmához tar­tozófatartókat, sertésólat és megnevezhetetlen épü­leteket. Kértük, hogy ezen abszúrd állapotokon segitessenek ; de egyébb eredmény eddig nem mu- tatkosott. minthogy a gaz egy részét, jól-rosz- szül félrekotorták. Nehogy a viszonyokkal nem ismerős egyének e felett a hihetetlen helyiség hol­léte felett kétségben legyenek : kijelentjük, hogy az a s.-a.-újhelyi rám. hat. első elemi osztályú iskolája. (Tüzek Ujhelyben) Folyó hó 23-án reggeli 6 óra tájban a Kazinczy-utcai De Rivó-ié\e lakó­ház padlásának éjszaknyugati részén tűz támadt, mely dacára a jókor érkezett tűzoltói segítség­nek, mely a tetőzet utcára szolgáló részét i gye- kezett megmenteni, csakhamar az egész zsindely­tetőt, a padláson volt pár szekérnyi szénával együtt, elhamvasztotta. A leégett épületrészek biz­— Nincs hijja? kérdi. — Keblemben hordám idáig, ott van mind. — Sándor gazda, fordult a tiszttartóhoz, ennek az embernek válaszszon ki egy jó tinót, meg öt úrüt lakodalmára, aztán hajtsa haza ó maga. Ez meg öcsém, mondá tovább Matyihoz, ez a két darab ezres a tiéd, a becsületed meg­érdemli. Te maradsz, Sándor gazda meg menjen a tinóért, ez a fiatal majd mindjárt megy. Fekete uram kihajolt az ablakon és kettőt füttyentett. Egy perc múlva két markos gyerek jött be. — Tessék parancsolni. — Mérjétek meg ezt a fiatalt, azt hiszem egy ölnél öt hüvelykkel kisebb ! — Igenis. — Gyere hát öcsém ! mondá az egyik Matyi- nak s kivezették a szobából. Az a furfangos Fekete öt pálcát méretett Matyira. Mikor visszajött Matyi, még akkor is tapo­gatta a helyét. — Azt megérdemelted ! máskor tudd legalább ha ur ád valamit, tudja mit ád, de nem illik vissza­hozni. Ha tévedett — tanuljon rajta, mint te is most. Isten áldjon meg. Az esküvődrevalód a markodba van, a harapnivaló meg kint vár. — Matyi még köszönni is elfelejtett, csak ment, gyorsan, nehogy megint megmérjék, hogy hány hüvelykkel kisebb egy ölnél. Kint már egy béres várta a tinóval, meg az öt ürüvel. Átvette, aztán hajtotta haza. Otthon elmondta örvendezve atyjának az esetet, ki majd kibújt örömében a bőréből. Mikor levetkezett Matyi, hát csak kipottyant még egyezer az ingé­ből. Persze mert a nyitott tárcából valahogyan kibújt. Bölcsen elhallgatott vele, nehogy vissza vive megint me ghüvelykezzék. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom