Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-09-07 / 36. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. szeptember 7 36. sz. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS iS Egész őrre 6 frt. Félévre S „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bénnentetlen levetek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Xézlratox nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondeor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes ssó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Bodrogközi állapotok. Sok a zsák — kevés a búza! A tavaszi hónapok nagy reményekre jogosították a Bodrogköz lakosságát, mely nagy reményeket azonban a nyíri időjárás tönkre tette, elannyira, hogy a legközelebb múlt 1873 évi aszályos időt a mostan uralkodó rendkívüli szárazság itt a Bodrogközön felülmúlta. Nincs tán széles e magyar hazában egyetlen vidék sem, a hol a nyáron legalább egy jó eső nem lett volna ; — de itt a Bodrogközön, különösen pedig ennek székhelyén, Királyhelmeczen és a körülette elterülő szomszédos községekben és azok határaiban, a folyó évi május hó 3-ika óta, tehát négy egész hónap lefolyása alatt, egyetlen egy oly esőnk sem volt, a mely csak egy hüvelyknyire is megáztatta volna szomjas földeinket és a fullasztó levegőt felfrisitette volna. Az őszi vetések, búza, gabona és anya széna megtermett valami közepes eredménynyel, de a tavasziak és a legelő teljesen tönkre mentek és a rendkívüli szárazságban elpusztultak. Ámde tudni kell azt is, hogy a Bodrogköz földmives népe és szegény gazdaközönsége nem épen búza s gabonából, a melyekből különben is keveset szokott vetni, de csakis a tavaszi terményekből szokott megélni s ezekből szokta minden kincstári terheit és szükségleteit fedezni, de a mely tavaszi vetemények, s termények a rendkívüli nagy szárazság miatt annyira tönkre mentek, hogy a vetőmagot sem fizették vissza a gazdának. Ily nagy szárazságra, a melyben még a legmélyebb kutakból is kiapadtak a viT A ft 0 A, A karthauziakról. — A ,Zemplén* eredeti tárcája. (A kolostor, mint a megtört szivek menedéke. — Érdeklődésünk a karthauziak iránt. — Ennek oka : Eötvös regénye. — A karthauziak uj magyar monografusa.) A kolostor mindig a megtört és sokat csalódott szivek menedéke volt. Igaz ugyan, hogy ma már többen választják helyette a golyót, mérget, vagy a nagyon is köznapi kötelet, másrészt azonban kétségtelen, hogy korunkban is sokan menekülnek oda a világ sértő zaja elől, s kétségkívül fognak menekülni ezentúl is mindaddig, a mig csak kolostor lesz. (Mert hogy a másik föltétel, a csalódott szív, soha sem fog hiányozni, az bizonyos.) Ha szemügyre vennők a külföldi karthauzi, kamalduli stb. kolostorokat, bizonyosan megerősödnénk e nézetünkben. Akárhány ilyen menedékhely mutat föl egy-egy államférfit, nagynevű arisztokratát, vagy egykor hatalmas urat, kiknek érzékeny és könnyen sebezhető lelkűk nem bírta kiállani nyugtalan századunk örökös izgalmait. Fájó szivüknek a vallás, legkivált a költői katholikus vallás nyújt legtöbb vigaszt, mert ez felel meg leginkább az ember ideális szükségleteinek. A katholicizmus kolostoraiban keresnek tehát békét és enyhületet. Azon szerzetesrendek közt, melyeknek kolostorai ma is megnyitják a szenvedőknek kapuikat, nálunk legismerősebben hangzik a karthauziak neve. Valami sajátságos, megfejthetetlen érzet, valami különös érdeklődés vesz rajtunk erőt mindig, valahányszor a karthauziakról van szó. zek — a még életben lévő legöregebb emberek sem emlékeznek vissza, — gon • dolkodóba esik itt minden ember és méltán, mert a tavalyi mostoha évre ráadásul , hasonló, vagy tán még mostohább évet kapni — bizony-bizony nagyon elszomorító egy dolog. Az igavonó marhákat és állatokat a j szegény gazdák május havától a télire szánt takarmánynyal tartják fel, mert különben már eddig éhen vesztek volna el. A rétek, legelők oly annyira kiszáradtak, hogy azokon kisült földnél egyebet ; nem látni, s nem találni, — niég a marhák is szinte irtóznak a legelő földre rálépni, : mert az elszáradt fű úgy ropog az ember s állat lábai alatt, mint nagy télben a csikorgó hó.A gazdák még az őszi vetés alá sem készítették elő a nagy szárazság miatt szántóföljeiket — a mi még szomorúbb ; dolog, mert tartani lehet attól, hogy a kellőleg elő nem készített földben vetett , mag után jövőre még silányabb aratást és ráadásul egy fekete esztendőt kapnak. Mindezeken kívül még az a másik csapás is érte a Bodrogközt, hogy az idén semmiféle gyümölcstermése sincs ; mert a szőlőhegyeken és Tisza-kertekben a gyümölcsfákat és az azokon gazdagon mutatkozó gyümölcs terméseket tavaszszal a sáskamódra felszaporodott cserebogár semmivé tette; a gyümölcstermés pedig szegény népünknek mig egy oldalról fele kenyérül i és élelmi forrásul szolgál, addig más oldalról szép jövedelmet is szokott hozni, — ettől is megfosztva lettünk. Eme csapások tetejében még a filoxera ; is megjelent szőlőhegyeinken és szépreményekkel kecsegtető szőlőtermésünket — «■»■II 11 — 11 ma .............■mim 1111 ■■ .................................................................................. i Alighanem Eötvös br. csodás hatású regénye : A karthauzi okozza ezt. Félszázad múlt el azóta, hogy e mű a pesti »Árvizkönyv'-ben megjelent, de e félszázad nem csökkentette hatását; ma is | azon könyvek közé tartozik, melyekről oly igazán ! mondja Channing, hogy »adjunk hálát érettök istennek, mert ezek a legjobb nevelők.* Több kiadást ért, mint akármelyik magyar regény ; alig van művelt magyar, a ki ne olvasta volna, s nincs magyar nő, ki meg ne illetődött volna megragadó gondolatain s meg ne könnyezte volna Gusztáv, Julia és Betty megindító sorsát. Sokan olvasták bánatos szívvel, de sokan merítettek be lőle vigaszt és enyhületet is, mert A karthauzi hangulata sötét és szomorú ugyan, de nem sivár és vigasztalan ; olyan, mint az őszi táj : borongós és ködös, de a ködön átszűrődnek s a méla képet bevilágítják a nap enyhe sugarai. Ha e kitűnő költői műből megismertük a a karthauzit a költészet világánál, akkor fokozott érdeklődéssel nyúlhatunk Dedek Crescens Lajos derék könyvéhez,*) mely a karthauzi-rendet a történet megvilágításában mutatja be. Nem rajzol e könyv oly regényes képet a karthauziakról, milyent talán a laikus olvasó vár; nem, sőt épp azért becses, mert történeti hűségű adatokat nyújt azon legendaszerü vonások helyett, melyek a karthauziakról széltében el vannak terjedve. Ezúttal mellőzzük a mű szorosan vett történeti részét, s csak a karthauziak, különösen a magyarországi karthauziak általánosabb jellemvonásaira szorítkozunk. (*A karthauziak Magyarországban. A magyar tudományos akadémia által Oltványi-dijjal jutalmazott pályamű. Irta ríedelc Crescens Lajos. Előszóval ellátta Fraknói Vilmos. Ttlegdy László és Nagy Lázár eredeti rajzaival. Szerző saját kiadása. Budapest, 1889. Ára 2 ft. Nagy 8. r. m. 4. 254. lap. karöltve a rendkívüli aszálylyal, lelo- hasztotta, mely által ebbeli reményünk is füstbe ment. E nyomorult helyzetet súlyosbították a Perbenyik, Kis-Géres, Luka s több községekben és tanyákon legközelebb előfordult, óriási károkat okozott tüzesetek. Hogy miből lesz képes a maga élelmére és állatai kitelelésére szükségese két nélkülöző vidék népe az óriási vizsza- bályozási és adóbeli terheit kiteremteni: azt csak a jó isten tudja. Igazán nem csoda, ha jó, engedelmes, szorgalmas magyar népünk e mostoha viszonyok között a jövő felett elcsüggedve — Amerika felé vágyakozik. Azonban bízván a legnagyobb tisztelet és közszeretetben álló, vármegyénket bölcsen kormányozó főispán Öméltóságának jó indulatában és a közigazgatási bizottságnak atyáskodó gondoskodásában : hisszük, hogy fognak módot találni arra nézve, hogy az ily mostoha viszonyok közzé jutott néptől a közterheket csak oly mértékben követeljék, a mely mellett és miatt végkép el nem pusztul, — mert régi igazság, hogy : a nyomor rósz tanácsadó. Dobé Bertalan. Vármegyei ügyek. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én, d. e. 9 órakor, főispán Öméltóságának eluöklete mellett ülést tart. Hivatalok vizsgálata. Főispán Öméltósága, befejezvén a szerencsi, bodrogközi és tokaji szolga- birói hivatalok vizsgálatát tegnap, Gálszécsre utazott az ottani szolgabirói hivatal ügymenetének megvizsgálása végett. I I (A karthauzi-rend alapítása és terjedése. — A karhau- ziak főfoglalkozásai: a szellemi munka és az imádság. — A ÄDe profuridis* Eötvös regényében. — A karthauzi lakása, ruházata, étkezése, némasági fogadalma. — A »Memento móri*. A karjhauzi és a nők. — A karthauziak önsanyargatása. — A karthauzi betegsége, halála és temetése. — Mesés legendák a karthauziakról. — Befejezés. — A karthauziak szerzetét Brúnó, e tudós és megcsontosodott professzor, alapította 1104 körül. A chartreauxi zordon hegyek közé vonult, innen a karthauzi elnevezés s a Chartreaux idilli magányában találta föl azt, amit meghasonlott lelke a világban hasztalan keresett. Brúnó ekkor még álmodni sem merte, hogy ezen elhatározása egy uj szerzetesrend alapitásával fog járni. A jövő azonban megmutatta, hogy hálás földbe jó magot vetett, s a karthauzi-rend Európaszerte terjedni kezd Brittaniától Spanyolországig, Hollandiától hazánkig. A meghasonlott kedélyüek közül mind többen menekültek a karthauzi kolostorokba, hogy ott temessenek el bajt, bánatot és szenvedést. A rend lassan, de biztosan mindinkább megszilár- dúl, megizmosodik, s a XII. század elején fölveszi azon alakot, melyben nyolezáz éven át változatlanul megmaradt. Láttuk, milyen volt a szervezet, mely annyi századon át dacolni birt az idő viharával. A karthauziak egyik főfoglalkozása a szellemi munka volt. A szerzet mindig szem előtt tartotta a tagok szellemi szükségleteit. »A könyveket, — mondja Guigo — mint lelkünk örökös táplálékát, legnagyobb gonddal őrizzük. Sőt újakat is írunk, mert ha már szóval nem hirdetjük az isten igéjét, tegyük azt legalább kézzel, az irás által.« Minden szerzetes két könyvet vehetett ki a ház könyvtárából, s ezen kívül kapott a könyveMT Mai számunkhoz egy ív melléklet van esntolvn.
