Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

Melléklet a „Zemplén“ 33-ik számához* őrnagy, a S.-a.-Ujhelyben fekvő honvéd-zászlóalj­nak uj parancsnoka, állomásának elfoglalása vé­gett városunkba megérkezett. (Búcsú). A Nagy-Boldogasszony napján tar­tatni szokott búcsú az idén is az ájtatoskodóknak nagy sokaságát gyütötte a kegyesrendiek temp lomába, a cinterembe meg a klastrom köré. A különben csöndes és igénytelen külsejű város­rész ünneplőbe öltözött, s a városi és falusi népség rajától lepetten pezsgett. Nagy kelete volt a mézesbábnak, dinnyének, kiflinek, perecnek, gyü­mölcsnek. Valóságos gyümölcsvásár az ilyen bú­csú. D. u. 1 óra felé azonban már oszlott a nép, szed­ték a sátorfát, beállottá megszokott csend a követ­kező Nagy-Boldogasszony napjáig. (Városi ügyek.) A folyó évi julius 28-án tar­tott képviselőtestületi közgyűlés tárgyai követke­zők voltak: városi mérnök a honvédségi laktanya kibővítésére vonatkozó tervet és kölcségvetést be­mutatta, mely szerint az építkezés 22094 ft 30 krba kerülne; a terv és kölcségvetés felülvizsgá latára a helybeli államépitészeti hivatal felkéretvén, az építkezésnek árlejtés utján való biztosítására ha­táridőül f. évi augusztus 18 ik napjának délutáni 3 órája tűzetett ki. — A helybeli m. kir. állam­épitészeti hivatalnak a kőfejtés és kőfaragás mun­kálataira vonatkozó átirata alapján, Roóz Adolf a gyalogjáró és szegőkövek árainak felemelése iránt beadott kérelmével elutasittatott. — Főző István és érdektársai folyamodása következtében a kővágó-utcaban egy uj kút ásatása elrendeltetett. — Kölcsey Ferencnek Nagy-Károlyban felállítandó emlék szobrára 10 ft szavasztatott meg s a gyűjtő iv a város főbirájának a gyűjtés folytatása tekin­tetéből kiadatott. — A harmadosztályú kereseti adó javaslatok tárgyalásához bizalmi férfiakul az 1883. évi 44. t. c. értelmében Csákó Imre és Pataky Miklós választattak meg. — A város főbirájának előterjesztése következtében a barátszeri kisdedóvó 1891. január i-én megnyittatni hatá- roztatott. s az óvónő évi fizetése 400 ftban a dada fizetése 200 ftban állapitatott meg. — Végül a város ál al kezelt alapokhoz tartozó szántó­földek egy évi idő folyására bérbe adatni rendel­tetvén, az árverés megtartására a gazdasági bizot- ság küldetett ki. (Sörgyár ügye.) A S.-a.-Ujhelyben felállítani tervezett nagyszabású sörgyár ügyének előkészí­tése céljából főispán Öméltósága f. hó 24-ére ér­tekezletet hivott egybe a helyi s vidéki tőkepén­zesek s az ügy iránt melegen érdeklődök köréből. E nagyfontosságu dologgal annak idejében tüze­tesen megismertetjük t. olvasóközönségünket. (Adó-ügy.) Ujhelyben f. hó 11-én vette kezde­tét a III. oszt. kereseti adó tárgyalása, mely körülbelől két hétig fog eltartani. A tárgyalás színhelyét, a színház előlsarnokát sűrűn lepi el az adózók raja. Fölhangzik itt is, ott is az elégületlenség panaszos szava, hogy bizony erősen srófolják az adókat fölfelé, de majd rekurálnak, apellálnak protestálnak; elvégre is, a terhektől görnyedve bár, beletörőd­nek. Hja, az adott viszonyok igy kívánják! (Honvédeink) számszerint mintegy 500 an, a mai napon rukkolnak be a kezdődő nagygyakorla­tokra ; és minthogy a laktanya és más alkalmas hely hiányában tömeges elhelyezésük, nem lehetséges, az egyénenkénti beszállásolás kellemetlenségeivel kell megbarátkozni úgy a szállásadónak, mint a hon­védeknek tiz napon át, a mikor lemasiroznak Tiszántúlra. Ebben a hónapban egyébként várme­gyénknek több részében lesznek nagyobb szabású katonai összpontosítások, beszállásolások és átvo­nulások; igy nevezetesen, kijut belőle az újhelyi járás mintegy 15 községének ; magában Ujhelyben a f. hó 28 és 29 én, az 53 és 54-ik gyalolog dan­dárhoz tartozó 104. tiszt 1807. legény és 205 ló lesz elszállásolva. A csapatok szabad menetelben fognak vezényeltetni. Élelem kiszolgáltatása iránt csak abban az esetben keilend gondoskodni, ha azt a szállást készítők kívánni fogják. (Kitüntetett kiállító ) Hornyay Béla dr.-t az amatőr-fényképezők budapesti-kiállításán szép és ügyes művű képeiért első osztályú bronz éremmel tüntették ki (Az aratás) eredménye nem valami kecseg­tető. A tavaszi szép kilátások keserű csalódásra fordultak. Ismét egy rósz gazdasági év vonul el vármegyénk felett. Az őszi vetések, bár átlag kö­zépszerű termést adtak s a tavasziak közül is a zab általában sikerültnek nevezhető, de nagyban csökkenti a jó eredményt az, hogy a már több, mint egy hónapja tartó rekkenö meleg és szá­razság a tengerit és burgonyát, mely cikkek pe­dig vármegyénknek főterményei, teljesen kiégette s alig van egy pár gazda, aki e mezőgazdasági véteményekböl közepes termést várhat. A rét- ségek kiégtek, az olasz sáska pusztítása és eső­hiány miatt sarjura nincs kilátás. Ami tavaly oly jól sikerült, a cukorrépa termés, az időjárás mostohasága miatt az idén csak félsikerü. Min­denütt panaszkodnak a gazdák, hogy cukorrépa­ültetvényeik, a nagy szárazság következtében sokat szenvedtek. A várt mennyiségnek 50— 6o°/0-a elveszett. Annál kedvezőbb híreket lehet hal­lani a minőségre nézve. Általános az a nézet, hogy a cukor polarizációja kitűnő, 14—15 szá­zalékra tehető. — Sztropkó vidékéről írják: Az aratás immár a befejezéshez közeledik. Az ered­mény ha nem is oly fényes, mint a vetések állá­sától remélnünk kellett, mégis kielégítő. Egyszer- kétszer jó esőnk is volt az ültetvényekre és ku­koricásokra, e szerint vármegyénknek Irkuts-óban nem fogunk éhezni. (Tűz.) Tegnap délelőtt 9 óra tájban a kis- ujutcai 102 sz. ház fedelének keleti sarkán, eddig ki nem derített okból, tűz támadt, mely az épület tetőzetét csakhamar lángba borította, s róla tüzet fogott a 103. sz. szomszédos házfedél is. A korán érkezett tűzoltók a harmadik szomszédház fedelét, sikeres védelem után, megmentették. Az egyik kárvallott Gyuriszta József rendőr-tizedes, a másik Szabó János. Egyébként mind a két ház biztosit va volt. (Nyilvános számadás.) A s.-a.-újhelyi gyár­telepi munkások által ma egy hete rendezett népünnep tiszta haszna, mely is a létesítendő munkás őnképzö-kör első alaptőkéjét fogja képezni, 189 ft 50 kr. A felülfizetésekhez járultak : Fehér­vári István 3 ft, Kiss Ödön 1 ft, N. N. 1 ft. N. N. 1 ft, Viczmándy Ödön 1 ft, Schön Vilmos dr. 1 ft, Frisch Hermann I ft, Frankel Lipót I ft, Weszely Mór 1 ft, Oláh Béla I ft, Weisz Zzigmond i ft, Nemeskay Viktor 50 krt, Molnár Kálmán 30 kr, Krisztek Rezső 50 kr, Kiss János 50 kr, Miklóssy Mátyás 50 kr, Mőzer János 1 ft, Szaitz Sándor 2 ft 50 kr, Hoffer Ferenc 20 krral. Fogadják érte nevezettek hálás köszönetünket. S.-a-Ujhely, 1890. aug. 15. A rendezőség nevében : Szaitz Sándor, mérnök. (Halálozások) Biró Ignácné, született Münszermann Laura és gyermekei: Laura, Liána és Zoltán, valamint rokonaik nevében szomorodott szívvel jelentik Biró Ignác nyugalmazott kir. hon­véd ezredesnek, Tarczalon f. hó 3-án déli 12 órakor, élte 64. évében, tüdösorvadásban történt gyászos ki- multát. — Az elhunytnak életrajzi adatait tarczali tudósitónk a következőkben sorolja föl: Bíró Ignác ezredes, Ignác nyugalmazott őrnagy fia, Tokajban 1826. május 3-án született. 18 éves ko­rában Kassán a filozófiát elvégezvén, a Leitungen gf. nevét viselő 31 -ik gyalogezredben hadapród lett. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik az osztrák földön s környezetben is büszkén val­lották magukat magyarnak. Mikor 1848-ban a Talpra magyar riadója Galíciába is, hol ezrede feküdt, áthangzott, egyike volt az elsőknek, ki a megtámadott hon védelmére hazasietett. Sza- lay László, honvéd alezredes az 501k honvéd zászlóaljhoz (a Hunyady szabad csapathoz) aug. 13-án hadnagygyá nevezte ki. 1848. dec. i-én Perczel Mór altábornagy századossá léptette elő. Résztvett a letenye-friedaui és moóri csa­tákban. A szerencsétlen végű moóri csatában fog­lyul esvén, fogoltársaival: Ivánka Imre, Vajka Károly, Gajzágó Salamon és még többekkel Kö- nigrátzben kilenc hónapig tartó várfogságra vet­tetett. A komáromi kapitulácó után ő is bujdosó lett, Törökország katonai szolgálatába állott s öt tengeren és három világrészben megfordulván: 1852/3 ik évben, mint Omer pasa vezérkari tisztje, hősies részt vett a montenegrói hadjárat minden ütközetében. 1853— 56-ig az orosz török hadjárat­ban, szintén Omer pasa oldalán, küzdött az Oláh- ország, Krimia és Georgia földjén vívott véres csaták­ban. A hadjárat befejezése ntán mint a török csá­szár megbízottja több nagy fontosságú katonai küldetést teljeáitett Afrikában, 1862-ben, mint Abdul Kerim pasa segédtisztje, harcolt a monte­negrói hadjáratban: s példás vitézségéért több arany és ezüst érdemjellel tüntették ki. 1869-ben rajta is erőt vett a honvágy s 20 évig tartó ka­tonai szolgálat után oda hagyva Törökországot, visszatért hazájába, s a magy. kir. honvédség tett­leges szolgálatába lépett. Itten 1870-ben I-ső oszt. századossá, 1877-ben őrnagygyá, 1882-ben alez­redessé, 1886 ban ezredessé nevezték ki. 1886 ban nyugalomba vonult. Nagy érdeme van a magy. kir. honvédség szervezésében s katonai kiképzésé­nek előmozdításában. Mindenki szerette és tisztelte. ^Porladjon bár tested’ s legyen föld belőle: — Emié ked élni fog s éljen is örökre.* Öív. sisári Sisáry Gyuláné szül. kőrősladányi Nadányi Terézia maga, s a rokonság nevében fáj­dalomtelt szivvel jelenti a felejthetetlen szeretett férj, testvér, sógor és nagybátya : sisári Sisáry Gyulának folyó hó 11-én d. e. 12 órakor élete 58-ik évében történt gyászos elhunytát. — Temetése H.-Kakban lévő lakásán nagy és fényes úri közönség részvétével f. hó I3án történt. Amily ne­mes, amily tiszta jellemű volt az elhunytnak élete, oly méltóságteljes és megható volt temetésének szer­tartása is. Az úri laknak sűrű akácos udvarán a kegyelet koszorúival elhalmozott koporsó fölött Nagy Ignác, miskolezi ev. ref. lelkész, mondott eszmedús és szívhezszóló gyászbeszédet; a csa­ládi sírbolt előtt ifj. Olajos Pál, kaki lelkész, bú­csúztatta el kedveseitől. Áldott legyen a becsüle­tes és jó ember emléke közöttünk. (A kir. törvényszékről). Tolvaj cipészsegéd. Cziránki János, Weisz Farkas tállyai cipésznél volt mint segéd alkalmazva s múlt évi nkf-Ak— haváhan —'— ellopott. A széket aztán Majoros András csizma­diának eladta. Mig azonban Majoros kiment a szobából, hogy bort hozzon, Cziráki felhasználta az alkalmat s magához véve két aranygyűrűt Majoros Andrást a faképnél hagyta. Ezért a két lopásért a kir, törvényszk Cziráki Jánost folyó hó 11-én egy évi börtönre Ítélte. — Ember hálái egy pipa miatt. Tajkó Mihály folyó évi ápril 7-én el­vette Riczu István csillag-harangod pusztai lakos­nak pipáját és azt dacára, hogy Riczu többször kérte, visszaadni nem akarta. E miatt dulakodás keletkezett közöttük s Riczu István kést rántva oly súlyosan megszurta Tajkó Mihályt, hogy ez rövid idő alatt meghalt. Ezért állott Riczu István folyó hó 13-án a törvényszék előtt, a ki őtet szándékos emberölésben mondta ki bűnösnek és öt évi fegyházra Ítélte. (A ,Zemplén* fekete táblája.) A Rákóczi utcán lévő 748 számú háznak az utcára néző kő­kerítése kidőléssel fenyeget. Az eshető veszede­lem megelőzése végett kérjük a hatóság bea­vatkozását. Egy szomszéd. (A n -ruszkai égettek számára) főispán Ömél­tósága közbenjárásával 250 frtnyi segedelmet kül­dött a belügyminiszter. (Jegyváltás.) Füzesséry Ödön, a tokaji járás­nak ifjú és derék főszolgabirája, f. hó 10-én vál­tott jegyet Tokajban Zákó Soma kereskedőnek kedves és bájos leányával, Emmával. A szép frigyhez gratulálunk 1 (Nyári mulatságot) rendezetek, mint tudó­sítónk írja, folyó hó 10-én a bodrogköziek a per- benyiki állomás mellett fekvő Nyesés vendéglőben. Regényes szép mulatóhely ez. A tágas táncter­met óriás tölgyek árnyékolják be s a szép erdöcs- kében bármerre forduljon az ember, kellemesen szórakozhatik. Hát még a hol annyi sok szép fiatal- asszony és leány van, a mennyi itt volt. Bodrog­köz hires a Rigó járói, de szép menyecskéiről, szép lányairól még híresebb. Nem is sorolva el az asszonyokat, a ki kétkedik állításunkba, csak a következő névsort olvassa s igazat ad nekünk ; Bencsik Irén, Leóna és Izabella ; Demeczky An­na, Elek Vilma, Elek Janka, Frieder Sarolta és Klára, Hatvány Gizella, Kemecsey Anna, Kottán nővérek, Lacsny Anna, Lavotha Anna, Lojda Mariska, Marosy Irénke, Nagy Erzsiké, Irma és Anna, Plávenszky Margit és Gizella, Tárczy Em­ma, Tóth Róza kisasszonyok. A négyeseket 30 —34 pár táncolta. A tiszta jövedelem volt 50 ft, mely a perrbenyiki tüzkárosultak javára adatott. A rendezés ügyes volt s ellehet mondani, hogy ily derék mulatságot rég látott a Bodrogköz. Fe­lülfizettek: Nagy Ferenc 1, Eirelt Vince 2, Wil- csek József 2, Álter Sándor 2, Soltész József 1, Pauliczky Gusztáv 1, Laczny Lajos 1, Kottán György 4, Gonda Béla i, Grün Emma 1, Cson­tos Gábor 1, Kemecsey János 1, Dr. Frieder Zsigmond 2, Dr. Marossy Antal 1, Lojda János 3, N. N. 1, Bencsik István 2, ifj. Spilenberg Bar­na 1, Szkicsák István 1, Somogyi Ferenc 1, Di- ószeghy Pál 1, Somogyi Sándor 1, Szabó Zsig­mond 3, Szűk Ödön 2, Tárczy Ferenc 1, Szabó Elek 1, Szikszay György 3 fttal. (Meghívó féle.) Sztropkó írja Uj helynek: Kö­zeledik a vadászati évad- A vadászat kedvelőinek itten szép kilátása van a kellemes sportüzéshez. Az erdőségek tele bükkmakkal, a vadsertés-állo- mány nem megvetendő falatot fog szolgáltatni, csak vadász ne hiányozzék. Igen szívesen látnok, a »központi Nimródok«-at. Fáradságukért cserébe Ígérünk kellemes szórakoztatást ; de ne felejtsék, ha jönnek, hogy nekünk csak műborunk van. (Megrendítő szerencsétlenség). Folyó hó 10-én délután a Csap mellett légnyomatu alapo­zással épülő vasúti uj Tiszahidnál megrendítő szerencsétlenség történt. A vállalatnak Misinszky nevezetű kovácsa a gépház mellett levő hét mé­teres kút fedelét felemelte, hogy ivóvizet merít­sen magának. A veder kötele merítés közben elszakadt, s mivel a kút vízállása csekély volt, Misinszky lebocsátkozott a kútba, hogy a vedért felhozza; mielőtt azonban leért volna, a hágcsóról a kútba zuhant. A közelben dolgozó gépész szem­tanúja lévén a jelenetnek rögtön segítség után nézett, de mialatt köteleket és egyébb mentő szereket hoztak Tkács és Kőtár nevezetű ácsok, annélkül, hogy valaki észrevette volna, a szeren­csétlenül járt kovács kihúzása végett a kútba le­bocsátkoztak és a mélységbe ők is eszméletlenül alázuhantak. Ekkor világosodott meg a jelenlévők előtt, hogy a kutban mérges gázak fejlődtek, s okozták Misinszky kovács és az ácsok lezuhaná­sát. A feltevés helyesnek is bizonyult, mert a kútba leeresztett égő-gyertya már nehány méter­nyi mélységben elaludt. Dacára ennek az észle­letnek csak nehezen sikerült az építést ellenőrző Stuppacher szakmérnöknek meggátolnia, hogy a társaikért minden áron leszáilani akaró munkáso­kat visszatartsa s újabb szerencsétlenségnek elejét { vegye. Minthogy az égő-gyertyával tett próba ! még akkor is kedvezőtlen eredményt mutatott, midőn már három kézi szivattyúval fris levegőt szorítottak a kútba, a lépmvoma«-" — ' ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom