Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

A kereskedelmi minister a vármegyei utbiz- tosok és utkaparók felesketését elrendelvén, egy­úttal az utibiztosok által az utrendörségi esemé­nyekről és az utrendőri kihágásokról ezután ve­zetendő napló mintáját megküldötte. Hírek a nagyvilágból. ( Moór mezővárosa (Fejér vármegyében) f. hó ! 5-én nagy tűzvésznek volt színhelye. A borzasztó szárazságban és erős szélben oltásról szó sem lehe­tett. Leégett 109 ház a melléképületekkel s a 1 behordott életnemüekkel. S/.áz harmincnégy család hajléktalanná lett. öt asszony és egy gyermek a lángoknak esett martalékul, többen súlyos égési sebeket szenvedtek. Az oroszországi zsidók helyzete igen súlyosra változott. Sándor cár e napokban rendeletet irt alá s megparancsolta, hogy zsidó alattvalói min­den ingatlan javaikat, záros határnapig, önként adják el, mert ellenkező esetben birtokaiktól ható­ságilag fognak megfosztatni s a községekből, ahol állandóan letelepedve laknak, kiüzetni A drákói szigorral hozott ukáz felsorolja és megszorítja a városok számát is, melyekben a zsidóság jöven­dőre s kizárólag lakhat. Ez intézkedések követ­keztében négy és fél millió zsidó Oroszországban hontalanná vált. Vimos császár találkozása Angliába Viktória királynővel igen szives volt. Az ángol lapok rokon­szenves hangon üdvözölték cikkeikben az ifjú és hatalmas német császárt, aki, mint a béke őre, azért járt Angliában, hogy az angol-német baráti köteléket megszilárdítsa. A román király, Károly, f. hó 15-én két napra Ischlbe utazik királyunk meglátogatása vé gett. E látogatásnak politikai jelentőséget tulaj­donítanak. Hírek az országból. A király köszöneté. Ó császári és apostoli kir. Felsége a következő legf. kéziratot méltóztatott kibocsájtani : ^Kedves gróf Szapáry /* »Szeretett leányunk, Mária Valéria fő­hercegné menyegzőjének örvendetes alkal­mából kedvelt Magyarországom minden részeiből vett szerencsekivánatok és hódoló üdvözletek által ismét valóban megható jeleit fogadtuk azon szeretetteljes részvét­nek, melylyel hű népeim Házam és Csalá­dom sorsát mindenkor kisérik. Midőn a rendületlen hűség és ragasz­kodás eme sokféle nyilvánulásaiért az illető testületeknek és személyeknek, saját, vala­mint a császárné és királyné s gyermekeink nevében is legbensőbb köszönetünket ki­fejezem, különös megelégedésemre szolgál, hogy ez alkalommal is számos jótékony- sági tények, alapítványok és felajánlások Házam ez örömünnepéhez fűződnek, s leá­nyunk házassági egybekelésének napja a jótékonyság és felebaráti szeretet müvei által, melyek ezentúl nevét viselendik, min­denkorra áldásteljes emlékezetben fog ma­radni­Utasítom önt, hogy e köszönetünket országszerte hirdesse.* Ferdinánd bolgár fejedelem, testvérének Kó- burg Fülöp hercegnek meglátogatása céljából f. hó 5-én Szent-Antalra érkezett s ottan három napig időzött. Báró Eötvös József ugyanahhoz. 20/4. (1848., ápr. 20.) Kedves barátom 1 Minden súrlódások elkerülésére szükségesnek láttam tárcámnak kezelését úgy rendezni el, hogy minden vallásfelekezetnek vallásos ügyei egészen elkülönözve egymástól igazgattassanak. Erre három sectiót fogok felállítani, egy katholikust, egy pro­testánst, ’s egyet a’ görög nem egyesültek szá­mára. Ha a’ baráti viszonyra emlékezel, mely kö­zöttünk évek óta létezik, természetesnek fogod találni, ha a’ protestáns sectió főnökének helyét számodra tartottam fel, úgy nem bámulhatod azt sem: hogy miután e helynek általad elfogadása az összes protestáns státus között véghetelen megnyugvást szülne, most téged erre mint bará­tod s a' haza nevében kérlek. Senki nem tudja nálamnál jobban, mily ál­dozatot hoz, ki jelenleg hivatalt vállal el, de is­merlek ’s bizton számolok nazafiságodra; ne tagadd meg kérésemet, ’s jöjj vagy irj mentül elébb — hiv barátodnak : Eötvös Józsefnek. ■* E két utóbbi levél, kivált a Szemeréé, igen híven jellemzi a forradalmi évek izgatott hangu­latát. Még azt jegyezzük meg, hogy Lónvay Gábor elébb az Eötvös ajánlatát fogadta el, utóbb pedig ungmegyei főispán lett. Petrovics Elek. Levelezés. N.-Mihály, 1890. aug. 6. A mi örömnapunk. Folyó hó 6-án ülte meg N.-Mihály város népszerű r. k. plébánosának, Szent-Léleky Géza c. kanonoknak áldozópapi 50-ik évfordulóját, s az agg papot aranymiséje alkalmából népszerű óvációkban részesítette. Az ünneplés impozáns méretekben folyt le s már megelőző este, 5-én, kezdődött a város fé­nyes kivilágításával és fáklyásmenettel. A menet a plébánia elé vonult, hol Raisz Gedeon dr. vár megyei t. főorvos, szeretettől és barátságtól ihle­tett, remek beszédben üdvözölte a város lelkipász­torát, ki meghatottan köszönte meg a kitüntetést, a város és hivei ragaszkodásának ily szép nyil- vánulását. Az ünnep fénypontja az aranymise volt. Másnap d. e 10 órakor harangzúgás és mozsár­durrogás közben vonult be az ünnepelt főpap a szentegyházba, melyet barátai, rokonai s híveinek nagy serege szinültig megtöltött. Az örömanyai tisztet özv. Kossuth Mihályné, szül. Horváth bá­rónő, töltötte he; koszoruleányokúl pedig az Amb- rözy-, Fábián-, Füzesséry- és Korányi nővérek sze­repeltek. Rövid ima utáp fényes segédlettel kezdődött az aranymise, melynek manuduktora a szintén aranymisés Schieder János butkai plébános volt, a ceremóniát pedig Sikorssky plébános vezette. Az evangélium olvasása után szószékre lépett Mi- ladinovics plébános s egy szép elmélkedés után, melyben a lelkipásztor hivatását fejtegette, — el­mondotta az ünnepelt életrajzi adatait, melyet rö videsen következőkben adunk : Szent-Léleky Géza 1817 ben Komjátiban, Tor­navármegyében, született ősnemes foldbirtokos szü­lőktől. Hittani tanulmányait Kassán 1839-ben el­végezvén, 1840 aug. 6 án, 23 éves korában, pappá szentelteltetvén az akkori kassai püspök udvari káplánjává, majd tarczali káplánná nevezte ki. 1848—49-ben az újhelyi nemzetőrök tábori papja volt. 1859-ben Nagy-Kázmérba, később Parnóra plébánossá hivatott meg, honnét 1872 ben Sztáray Antal gróf nagy-mihályi plébánossá prezentálta, s itt érte meg nemeslelkü patronusának becsü­lésében, barátai szeretetében s hivei ragaszkodá­sában áldozó papságának lélszázados évfordulóját. A szent beszéd végeztével az agg lelkipász­tor folytatta aranymiséjét s bemutatá áldozatát az egek Urának, minek végeztével megáldotta temploma és parochiája kegyurát és családját A mikor kiterjedt rokonságának minden tagját köny- nyes szemmel, reszkető kezekkel megáldotta : nem volt a templomban ember, ki ne könnyezett volna, s mindenki mélyen meghatva távozott a lélek­emelő istentiszteletről. Délben Nagy-Mihály város küldöttsége vo­nult a plébániára s a város érdemes fóbiráj a, Su- lyovszky István, lelkes beszéd mellett egy gyö­nyörű mívű albumot nyújtott át barátai és tisz­telői nagy tömegének aláírásával. Az album fehér szattyán bőrbe van kötne, közepén a Szcnt-Léleky- család címerével, melyet művészi stílben — kék­piros zománc-munka övez. A jubilált megható válaszában kiemelte, hogy ez album élete leg­szebb emléke lesz, melyet mindenkor szemei előtt fog tartani s holta után családja őrzi meg legdrá­gább ereklyéjét. Dé’után 1 órakor az ünnepéit fényes ebédre hívta meg barátait és tisztelőit, kik mintegy 180 an jelentek meg. Az asztal közepén a házigazda, job- ján kegyura Sztáray Antal gróf, balján pedig az örömanya foglalt helyet. A diszebéd menüje kö­vetkező volt : Leves : Rák. Kockatészta. Asiette : Kecsege. Kassai sódar aspikkal. Marhahús para­dicsom és ecetes tormával. Töltött káposzta ser­tés karajjal. Sültek : Malacpecsenye veröskáposz- tával. Liba sült kovászos ugorka és saláta. Va­dász sült makaróni Tészta: Irós és diós tészta. Juh túrós haluska. Dessert: Sajt. Gyümölcs. Fe­kete kávé. A kiszolgálat és konyha a Barnafi féle vendéglőnek becsületére válik. A negyedik fogásnál felemelkedett a jubilált főpap s lelkes szavakban éltette Ő felségét a magyar királyt és királynét, nemes patronusát: sztárai és nagymihályi Sztáray Antal grófot, egyházmegyéjének jeles püspökét Bubics Zsigmond Öméltóságát, vármegyénk szere­tett főispánját, parnói Molnár István Öméltóságát, az örömanyát és koszoruleányokat, végre hiveit. A következő szónok Sztáray Antal gróf volt, mély eszmékkel telt" beszédben üdvözölve a legszebb jubileumot ülő lelkipásztort. Ezután megindult a tósztok árja: Füzesséry Tamás, Reviczky Pál a család nevében, Sidelszky, Fábián Ferenc és Já­nos, Schieder János, Sulyóvszky István, Tutkovics domásai plébános, ki 14 évig volt káplánja és még igen számosán köszöntötték fel, lelkes sza­vakban a szeretett rokont, barátot, kartársat, hiv lelkipásztort. Szent-Léleky Géza immár a kassai egy­házmegyének egyik nesztora. Jól végzett munkája áldásaként köztisztelet, szeretet és tekintély veszi körül. A nyugodt szemlélődés magaslatáról, hol az ész az érzékiség és szenvedélyek homályától és 4 szív az átélt viszontagságok és küzdelmek keserveitől megtisztult, elégüllen tekinthet vissza a nemesen megfutott életpályára. Adjon a Teremtő erőt, hogy még sokáig hirdesse az isten igéjét, oktassa az emberiséget a vallás szép elveiben s költse fe! az emberek szivé­ben a vallásos érzületet, az erkölcsöt, a szeretetet. Szinna, 1890. aug. 1. Húsz éves papi jubileom. Ritka szép papi ünnepségnek volt szem­tanúja Z-Szinna városnak nagyszámú templomi közönsége folyó évi julius 31-én. A kassai egyh. megyének öt jeles és érdemes áldozópapja ünne­pelte meg a művészileg restaurált római kath. templomban áldozópapságának 20 éves jubi- leomát. Húsz év a közélet mezején, különösen pedig a lelkészi pályán, oly szép kor, hogy aki megérte hálát adhat Istennek az ő kegyelméért. Lehoczky Endre szinnai plébános is visszaemlékezvén, hogy 1860-ik év julius hó 31-én a kassai egyházmegye 6 végzett papnövendéke a jó Isten kegyelméből mind teljes jólétnek örvend : arra a kitűnő eszmére jött, hogy felhívta volt papnövendéktársait s kedves barátait, miszerint 20 éves áldozópapsá­guk megünneplése végett Z.-Szinnán jöjjenek össze s adjanak hálát a jó Istennek magas kegyeiért. A körlevelet minden egyes iskolatárs lelkes örömmel olvasta s szebbnél szebb, szellemesebb­nél szellemesebb reflexiókban Ígérték meg, hogy a »Te Deum« ünnepét a szinnai plébános művészi fényű templomában fogják megülni. Julius 30-án az iskolatársak közül 5-en: u. m Harcsár Péter hermányi esperes plébános Katinszky Géza kassai főgim. tanár, Lahocsinszky Adolf nagy-tárkányi plébános, Szkárosy István fri- esi, Lehoczky Endre szinnai plébánosok Szinnán találkoztak. A hatodik iskolatárs, Ruzicska Kálmán dr , aki gyengélkedése miatt nem szenteltethette fel magát s jelenleg Zalavármegye jeles kir. tan- felügyelője, meleghangú levélben üdvözölte ifjú­kori kedves barátait és iskolatársait. Julius 31-én Z-Szinna ünnepi díszbe öltözött. Szinna város és vidéke értelmisége és a hivek nagyszámban hullámoztak a templom mellett fek­vő sétatéren, várva a templomba hivó harang meg­szólalását. D. e. 10 órakor megszólalt a széphangu harang s a jubilánsok a sekrestyébe a közönség pedig a templomba vonult. Ünnepi csend honolt a Roskovics Ignác jeles festőművész által restau­rált templomban. Egyszerre csak megszólal a jelző csengő, fényes aszisztencia mellett bevonultak a jubilánsok az úr o'tára elé. Arcukon íinnepies meghatottság honolt. A fő pon'ifikáns, Harcsár Péter hermányi esperes-plébános, érces szép han­gon intonálta a le Deum laudamus t s a kóruson megszólalt az uj díszes szép orgona és az ez al kalomra összeállt férfikar lelkesülten énekelte végig a Te Deum-ot. Ezután következett a nagymise, melyet az előbb említett esperes plébános végzett. Á'dozó paptársai már előbb csendes misét mon­dottak. Mindenkin meglátszott az ünnepies ma gasztosság, úgy a jubilánsokon mint a közönségen. A gyönyörű és messze földön párját ritkító temp­lomnak előkelő közönsége élén ott láttuk a szinnai uradalom hitbuzgó kegyes urát: Lippe Eberhard grófot kedves nejével, a szeretetreméltó és nyá­jas Marietta grófnénak kedves nővérét s fivéreit, a Benyovszky testvéreket; ott láttuk Szinna város összes értelmiségének hölgy és férfi közönségét s számosokat a vidékről. Hálaadó mise után a férfi közönség Lehóczky Endre vendégszerető plébános házában gyűlt össze, aki 35 teritékü diszebédet adott. Az ebéd kitűnő magyaros ételekből állott s szives vendégszeretet, jó bor, ünnepi hangulat me’lett csak hamar megeredt a magyar embert oly s épen, nemesen jellemző felköszöntők árja. Igen sok szép, szellemes tószfot hallottunk. Az ebéd n jelen volt Lippe Eberhard gróf Öméltósága a jubiláns papok egészségéért emelte s ürítette polvirát. Harcsár Péter, esperes-plébános, a nemes gróf s kedves családjáért, nemkülönben a összes jelenlevő értelmiség egészészségeért ivott. Lehocz­ky Endre 20 év előtti visszaemlékezésekkel fűsze­rezett beszédben iskolatársait s jó barátait éltette. Bihary Emánuel, g. k, lelkész, a jubilánsokat mint nem egyenlő szertartásu, de egyhitvallásu, szerető testvéreket, kollégákat a g. k. testvérek nevében üdvözölte, kívánván szive mélyéből a jubilánsok­nak, hogy aranymiséjüket is ép oly viruló fris egészségben, minőnek jelenleg örvendenek, ünne­pelhessék meg Katinszky Géza tanár a szép pél­dával elöljáró s jelenlevő közigazgatási tisztvise­lőkért ürítette poharát. Szkárosy István plébános Folytatás a mellékleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom