Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-08-10 / 32. szám
Sltoralja-Ujhely, 1390. augusztus 10 32- sz. Huszonegyedik évfolyam. ELÖriZBTÉS i&. Égése évre 6 frt. Félévre S „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levetek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. EMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIEDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes seó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A köztisztaság városunkban. A békesség barátai voltunk s leszünk mindenkor és nem keresünk izgága-módon a kákán is csomót ; de mint a közvélemény szószólói, városunk 12000 főnyi lakosságának közegészségügye érdekében kell, hogy szót emeljünk, mert az a nehány rövid hirecske, melyet egyszer-máskor panaszként közlünk a ^fekete táblán*, meg- hallgatatlan, röpke szó marad. Már pedig, mióta a könyvnyomtatást feltalálták, a sajtó, közigazgatás, rendészet egymást, támogatják. Elismeréssel viseltethetik a rendőrség is e lapok irányában, mert' működésében mindig szives-örömest segítette, számtalanszor útbaigazította. Legdrágább kincsünknek tartjuk az egészséget, legértékesebb közvagyonunk a közegészség-.Ennek egyikföltétele a tisztaság. Köztisztaságunk pedig olyan, hogy bizony nem irigyelhetik tőlünk — még a zulu- kefferek sem. Mi elösmerjük, hogy városiakban a rendőrség, szám tekintetében, nagyon gyenge lábon áll. Azt is tudjuk, hogy sok minden irányban temérdek dolga akad. Azt sem tévesztjük szem elől, ‘hogy van sok dolog, ami erejét túlhaladja. De hát mindez nem elegendő a mi mindnyájunk üdvösségére. Városunk szép fekvésű, mondhatni regényesen, poetikusan szép fekvésű. De az ékes költészet mellett ott van a rút próza : a stagnáló Rongyva=kérdés. Distingváljuk a fogalmakat. Jól tudjuk, hogy a Rongyva- patak szabályozásának kérdése nem kis kérdés. Száz meg száz aprólékos dologból konglomerált igenis nagy kérdés. Nagyban és elvben a vármegyéhez tartozik annak eldöntése. Ott emberére akadt s bizonyára úgy fog eldőlni, mint azt a közérdeklődés várja. De addig is segíteni kell egészségrendőri utón a szenvedhetetlen állapotokon. Tessék intézkedni, még pedig rögtönösen, hogy a ténta-feketévé rothadt, álló viz, mely életünk és egészségünknek láthatatlan ellenségeit miriád-számra rejtegeti undok fészkében, — községi közmunka erővel le- csapoltassék s a város leglátogatottabb pontjától elvezettessék. A várost keresztben végig szeli két büzölgő csatorna, szerteszét árasztván mérges, gyilkoló miazmáit. Amerre sétahelyeink, üdülésre szánt mulató kertjeink feküsznek, azok mellett, s az udvarokon, undok szemét dombok ápolják a beteg ségek baktériumait, terjesztik a halál lehét. Az még nem elég, hogy halandó emberek kénytelenek járni arrafelé, hanem két- és négylábú állatok is isznak a bűzös, poshadt Rongyva-vizböl, minek folytán nem csoda, ha az árok szélen a mérges viz gyilkoló hatásától kimúlt állatok tetemei diszlenek a járókelők épülésére és közegészségi viszonyaink nagyobb gyönyörűségére. Vagy ott van a közpiac. Mióta áthelyezték, külső képét elég csinosan rendbe hozták. Hanem közegészségi tekintetből nem sokat gondolnak vele. Ahol mindennap százával nyüzsög a közönség, az élelmi szerek kirakó helye körül, egy undok, nyitott csatorna-torok leheli ki büzhödt légkörét De nem folytatjuk tovább, hiszen mindenki, aki városunkban egy szemle-utat tesz, láthatja s meggyőződhet róla, hogy mind ez nálunk nem csak igy, de igyebbül van. Dicsérjük aztán a város fejét, a képviselő-testületet a közegészségi bizottságot (mert ilyen is van) és városunknak közegészségügyi adminisztrációját? Hiszen akárhány vidéki, vagy messze-földről jövő ide gén, aki csak városunkban megfordul, látván ez égbekiáltó rend- és közegészségellenes állapotokat, fejcsóválva mondja: MaT A B 0 A, Elváltunk . . . Elváltunk, szakitánk ! Oda van hát minden. Kialudt egy csillag mesés, csodás fénye. Mint soha még senkit úgy megvert az Isten, Fényes álmaimnak im’ hát vége, végei Vergődhetem árván — Áldatlan éltemnek kietlen magányán. Olyan vagy hát te is éppen mint a többi, Mint a többieknek nincs, neked sincs lelked . . Hagytál esdekelni, hagytál könyörögni, Addig mig a szivem egészen megtörted. . . . Ejh legyen feledve 1 Soha senki, senki ne vesse szemedre. Három régi levél/) Lónyay Gábor nyilvános szereplése (1828- tól 1885-ig) szerény és zajtalan volt, mint egész lénye. Ismerte önmagát, tudta hogy nem lángész, s épp ezért nem csillogni kívánt, hanem használni; szünetlen fáradt, dolgozott a közügy érdekében, s nagy alkotásokat ugyan nem hagyott maga után, de sok jót és hasznost előmozditott. Buzgó tevékenysége, tiszta jelleme és szelíd, jóságos modora ki is vívták számára legjobbjaink becsülését, a miről eléggé tanúskodnak közéletünk jeleseinek hozzá intézett levelei. Ezekből közlünk néhányat a család deregnyei levéltárából, a tulajdonos Lónyay Gábor szives engedelmével. Gróf Széchenyi István Lónyay Gáborhoz. gyarok istene, — hogy tűrhetnek meg ilyen ázsiai piszkot ebben a gyönyörű fekvésű magyar városban!? Legyen hát elég, fent is lent is, az eddigi ,nem látom«, >ejj ráérünk arra még* — »már megint minek a? — »ha eddig jó volt igy — ezután is jó lesz úgy* — stb. efféle gondolkodásból és okoskodásból. Intézkedjék a közegészségügyi bizottság és a város főbírája rendelkezzék erélyesen, gyorsan, hogy a nagy községi adó alatt görnyedő lakosság botránkozásának és a mi mindnyájunk jogos panaszának vé- geszakadjon. Ne legyünk szűkmarkúak az egészség megóvása dolgában. És ha kell (bizony kell) hozzunk áldozatokat is inkább, minthogy betegség, s drága ember-élet árán tanuljunk, okuljunk! Vármegyei ügyek. A törvényhatósági útadó rendszerének kidolgozásával annyira előhaladt a számvevőség, hogy a költségvetés expozéját vármegyénk főszámvevője a f. hó 14-én tartandó közigazgatási bizottságnak előterjesztheti. A nagyszabású elaborátumnak ma már csak annyi híja van, hogy még az adatok beküldésével késedelmes S.-a.-Ujhely-vidéki körjegyzőség, továbbá az átdolgozás végett visszaküldött Zavarna és Benköcz községek számadatait kell a munkálat keretébe befoglalni. Jövő számunkban az útépítésre vonatkozó költségvetést részletesen fogjuk ismertetni, most csak annyit jegyzünk meg, hogy az évi szükséglet harmadfélszáz ezer forintra van preliminálva. A belügyminister a nagy és kis községek közigazgatási állapotának, belső ügyvitelének és pénzkezelésének a főszolgabirák által teljesítendő szigorú megvizsgálását elrendelvén, a vizsgálatok alkalmával felveendő jegyzőkönyvek mintáját is megküldötte. E vizsgálati jegyzőkönyvek f. évi dec. hó i-ig a belügyminiszterhez felterjesztendők. elő, melynek sikere végett sem időt, sem fáradságot, sem erőmegfeszitést részemről kímélni nem fogok. Jelentse be hódoló tiszteletemet szeretetreméltó nejének és ajándékozza meg további barátságával őszinte barátját és legkészebb szolgáját: Széchenyi Istvánt. Pest, Sept. 6. 1845. * Szemere Bertalan ugyanahhoz. Pest, 16/IV. 1848. Kedves Gáborom ! Szivem szerint, lelkem és eszem szerint, és a miniszteri tanács véleménye szerint kérlek és felhívlak, hogy a zempléni és ungi főispcoság közül egyiket elvállalni szíveskednél. Neked szükséged reánk nincs, nekünk s a hazának van reád szüksége. Engedd nem indokolnom e kérést, vess számot hazafiságoddal és nem vonatkozhatok Majd fejlenek a körülmények, azt várjuk el; de most, ha nem vállalnál semmit, a közügy érdekében ez igen leverne. Kérlek, kérünk, válaszsz, és sietve örvendeztess meg és ne hagyj támaszod hatalma nélkül. »A haza minden előtt.« Ha áldozat is, ’űzd ez áldozatot. igaz tisztelőd : Szemere Bertalan. Elhagytál örökre! Ezzel fejtve minden. Jobb volna meghalnom, minthogy tovább éljek, Porba omlott minden, a miben csak hittem, Régi büszkeségem már soha sem tér meg . . . S én mégis szeretlek! Nevezz hát bolondnak, kacagj ki és vess meg. Te oly büszke voltál, én o'y megalázott, Te, a nő — oly erős, én, a férfi, gyengéi Dicsekedhetsz vele, jó ha kikiáltod, Hogy láttál zokogva, hogy láttál remegve . . . De azt ne feledd el: Hogy lehetsz te is igy, sőt leszel is egyszer, Dávid Béla. Különösen tisztelt Barátom! O Felsége, legkegyelmesebb Urunk, személyemmel vizszabályozás dolgában parancsolván, Í mindenekelőtt a Tisza völgyét szándékozom be- ! utazni. Ide mellékelem legközelebbi utazásom ter- • vét. Ez egyszer — mert az idén még a magyar I tengerpartot is be kívánnám járni — nem lehetek j oly szerencsés Önt Deregnyőn, saját lakában, fel- j kereshetni; de midőn ezt jövő évre hagynám, kérem : szíveskedjék Ön engem mostani utamban kisérni és segítse szokott lelkesedésével azon ügyet •) Megjelent a ^Fővárosi Lapok« ez évi 198-ik számá- 1 ban is. Szerk. fgggT Mai számimkltoz egy ív melléklet van csatolva.
