Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
Sátorai]ä-Ujhely, 1890. augusztus 3 31. sz. Huszonegyedik évfolyam. itSrusiís isEgész évre $ frt. Félévre S „ Negyedévre 1 Crt 50 kr Bérmontotlp.n leveiofe oiftk Ibit ért kezektől fogadtatnak el. té IÍrató £ nem adatnak VÍBHKa. Egyes aráin ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. EM LEN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) XOT71ETÉ3I DÍJ : hivatalos hirdetéseknél • Minden egye■ ssó után’ Azonfelül bélyeg 80 tar. Kiemelt dissbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték sserint minden □ centiméter után 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ám Adjatok, adjatok! , A »nemzet napszámosai/ a néptanítók f. j hó 20-án összegyűlnek tanácskozni Magyar- ország metropolisába: Budapestre. Az esz- i mék fontos didaktikai és főleg anyagi kér- 1 dések körül fognak forogni. A konteren- . ciának főcélja: megvitatni a kérdést, hogyan ; kellene és lehetne a tanítók munkabérét ; összhang zásba hozni az egyén fáradságával, ami nélkül erős, kulturális állami életet | képzelni sem tudunk. Mert hát hozhatnak a bölcs honatyák mázsaszámra törvényeket, az állam végre- ! hajtó műszerve igazgathatja a legpéldá- ! sabban az országot, vezérei nyerhetik egyre- 1 másra a csatákat, egyszóval az állatni élet nyilatkozása lehet mindenben a legkifogás- talanabb: de mindaddig mig ezt a kérdést 1 meg nem oldják, mig a tanítóság munkája j méltó jutalomra nem fog találni, Magyar- j otszágon a népoktatás szekere előbbre nem megy; a hon, a szó modern értelmében véve, nagy sohasem lehet. Már odáig eljutottunk ugyan, de csakis : odáig, hogy ékes szavak hirdetik a tanítók nyomatékát az állami életben. A többi közt . álljon itt ezekből egy pár hazafiui disz- j szemelvény: ,Magyarországot még egyszer j meg kell hóditani, és ez a hérószi mester- | ség á tanítókra vár. (Jókai.) ,A tanítóság ; olyan, mint a harmat, nem látja senki, azért mindenki tapossa, de utána áldás fakad.« ■ (Többen.) Van internacionális, kövér diplo- ! mata ajkáról zengett ünnepi aforizma is, j minő: , A franciákat A tanítók verték meg.* j (Bismarck.) Ezek kétségkívül egytöl-egyig igen szép mondások, csak azt az egyet sajnáljuk bennük, hogy igen poétikus izüek; velősek is, csak az az egy a bajuk, hogy a tanítóság szájába sohasem jutódnak. Olyanok ezek 1 a nagyhangú, históriai nevezetességre tö rekvő, mindazonáltal felette olcsó és bojtos mondások, mint a pengő cimbalom : halljuk i T A B 0 A, Petői i.*) (l^^egesvári csatatéren. Ott esett el szent hevébe.!. ^ Egy kezében mint a villám ' Kardját villogatta, A másikban szabadságról Zengedezett lantja. Segesvári csatatéren, Mi sir ott a völgy ölében ? Sirva zokog a Küküllő I Minden kicsi habja, | Sirva zokog a Küküllö : Petőfit siratja. Segesvári csatatéren, Rózsabokor halmon, réten. Ha arra jársz, magyar honfi, Szakíts egyet róla : Hős Petőfi vércsöppjétől Piros ott a rózsa. Petőfi halálának évfordulója (jut. 31) alkalmára »Az én Újságom« cimii lap július 27-iki számából vettük át. Szerk. a hangját, de gyomrunk tőlle krudéliter — éhül. Nos, a tanítóság épen azt akarja, hogy az ige végre-valahára testet öltsön; hogy a IV. Henrik féle jérce necsak az udvaron ögyelegjen, hanem bele is kerüljön már egyszer a fazékba Akarja, hogyha az iskolába azt tanitja, hogy a munkát jutalmazzák, neki is adjanak már érette valamit. És erre a túlságos követelésre nemcsak szubjektív, hanem az állam érdekei is ragadtatják, lévén élénk tudatában annak, hogy csak ott lehet jó az iskola, a hol a tanitót becsületesen fizetik. Óhajtja továbbá, hogy nyugdij-törvénye a méltányosság szerint, reális alapon legyen szerveze. Necsak papir legyen az, mit megeszen a szu, hanem valóságos hús és vér, melyet necsak minden századik tanító, hanem normális körülmények között a pedagógusok összessége is élvezhessen; még pedig ne holmi himli- humli 70 forintot kapjon, mint a jóakaratáról hires, megboldogult Tréfort alatt, (mert ennyit, Csatár bátyám szerint, jó úri világunkban már egy kezelésben megőszült csősz is kap;) hanem annyit, hogy gond nélkül élhessen. A ki egész életén keresztül szárnyast csak a fiastyuk csiilagképletében élvezett: megérdemel annyit, hogy élete, vagy jobban mondva teagődése alkonyán legalább falatkenyere legyen. M ndezek, azt hisszük, a közönség szemében sem nagy kívánságok. A tanácskozások tehát, mint fentebb említők, leginkább ezen témák felett fognak folyni. Ámde a tanácskozás asztalát nem lehet minden faluba külön-külön elvinni és felállítani, azért a tanítóknak a fővárosba kell felzónázniok, ha bőrükről akarnak okosat hallani és talán beszélni is; mivel pedig Baross minister a zónarendszerből a negyedik osztályú kupét kifelejté, ehez az utazáshoz első sorban is, másod Ízben is, harmadszor is pénz kell, mint Montekukkoli szerint a háborúhoz. Ehez járul még az az ölelni Segesvári csatatéren, Vándor, állj meg csöndes éjen ! Fülemile ha megszólal, Kalapodat vedd le: Siratja a szabadságot A nagy költő lelke ____ Pósa Lajos. Tompa Mihálynak egy levele. Közzéteszi: Petrovics Elek. 'Tompa Mihály gyakran fölkereste Kazinczy Gábort Bánfalván, hová ez a csodás szellemű ember deljes erővel vonzotta az Írókat és művészeket, sőt mindazokat, a kik társaságában valaha megfordultak. Kifogyhatatlan volt ő a különböző ismeretekben, melyeket mézédes ajka a szivárvány tarka színeiben játszva, szikrázva, bájolva szórt maga körül. Tompa bámulta és szerette is Kazinczyt, mint kápráztató, fényes tüneményt, noha egész szivével tán nem is ajándékozta meg.*) Barátságuk megvilágításához járúl némi adattal az itt közölt levél is, melyet Tompa Kazinczy- hoz intézett. Deregnyőn találtam a Gráven Lajos iratai közt, egy Régi levelek címmel jelzett csomóban. Kétségkívül a Kazinczy Gábor halála után jutott sok más irattal együtt a Gráven birtokába, kit Kazinczyhoz szoros, régi barátság fűzött. Most *) Lévay József: Tompa Mih.üyról. Budapesti Szemle 1890. január. 17—18. 1 való kedves körülmény is, hogy Budapest a Kanaán földjén, a tejjel-mézzel folyó szép Magyarországon feküdvén — feltette húzós város. Az élelmi és élvezeti cikkek bennfe hihetetlen drágák. Honnan vegye ezekre k költséget a tanítóság, mikor neki egy árvá petákja sincsen? Felelet: attól, a kinek érdekét szolgálja. Te hozzád fordulunk azért tisztelt közönség. Ne vond meg támogatásodat épen attól az elemtől, melyet legjobban sújt á sors. Tedd lehetővé rá nézve azt, hogy érdekei felett mentői többen tanácskozhassanak A mit nem adhatott meg neki A hivatalos Magyarország, pótolja azt ki á te nagylelkűséged s annyiszor tapasztalt jóindulatod. Nem nagy öszszegekről van itten szó, hanem csak fillérekről. Járuljon tehát hozzá tehetsége szerint mindenki e magasztos célhoz. Higyje meg, istennek tetsző munkát fog vele végezni, s e mellé áldani fogja érette a — hon.*) Szabó Kálmán. Vármegyei ügyek. A belügyminister a kereskedelemügyi minis* terrel egyetértve méltányolta a vármegyei köz1 gyűlésnek ez évi máj. hó 6-án 132/7943. sz. a. hozott abbeli határozatát, hogy a közutak- és vámokról szóló 1890 évi I. t. c. rendelkezései folytán felszaporodott teendők indokából a számvevői személyzet még egy alszámvevővel és egy napidijassal szaporitassék, s azt f. évijul. hó 26-án 51,447/11—4 számú leiratával elvben jóváhagyta és a föszámvevői jelentésben foglalt javaslathoz képest az ellen sem tett észrevételt, hogy az uj *) A néptanítók IV. egyetemes gyűlésének végrehajtó bizottsága, a költségek fedezése céljából, 2000 ftnyi segítséget kért a kultusz-ministertől, mit őnagyméltósága ,fedezet hiányából* nem teljesíthetett. A konferencia költségei a múlt tapasztalatai szerint 5558 ftra rúgtak. Ezt az óriási nagy ösz- szeget a nagyon szegény néptanítók a maguk erejéből nem fedezhetik. Biztosan számítunk rá, hogy amit a minister meg nem adhatott, megadja a müveit s tehetős magyar társadalom. Az adományok Kurcz Sámuel pénztároshoz (Budapest. IV. Deák-tér 4. sz.) küldendők. Egész bizalommal kérjük lapunk t. olvasó közönséget, hogy e hazafias célra, tehetségükhöz mérten és az ügy sikere érdekében, áldozni szíveskedjenek. 8zerk. végre, íratása után harminc évvel, napvilágot lát. A levél igy szól : lÉdes Barátom! Válaszolok rögtön. Putnokra elmentem volna, de soraidat azon nap késő este kaptam. Ha nem adhatod a Kazinczy-albumot, majd leirom belőle ott, a mire szükségem van. Abaujba nem megyek. Február 13 án a canonica visitátiót kell elkezdenem Harmaczou ; nem csak, hogy ebben Borbély László társammal már egyetértettünk, de az értesítő körlevelet is elbocsájtottam az egyházakhoz. így a dolog meg■ változtathatlan. Ösmerlek, hogy te még ebben se fogsz megnyugodni igy nem merek a Soltész laka- dalmára se menni. Te nem akarsz lehetetlenséget ösmerni. Senecával tartasz: Volentem ducunt pata, nolentem trahunt. De rám nézve ez valóban lehetetlenség mostanság .. Azért nincs kedvem a Soltész lakadalmára se menni, hogy ne lássam, különben szeretett bús-bika-képedet. Mégis, ha addig tökéletes, kedélyes, szivély^r, türelme és hivő mivoltodról *udósitasz a putnoki posta által: feb ráur ioén reggel Bánfalván leszek. Tetszik a feltétel ? Széna, Hanván van elég. Az egyház szénája 52 ft 50 krra van a consistorium által becsülve, a pénz uj pénzban. Lesz benne három közönséges szekérrel. De nálunk jelenleg egy szál széna sincs olyan mint máskor. A mostanit inkább rosznak. mint jónak lehet mondani. Az egyházi még a jobbak közül való, mivel eső nem érté. i>Iai sy.fimunkhoz fél ív melléklet vau csatolva..
