Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-27 / 30. szám
igazak álmát aludta, s mig én a plédemet is magamra vettem ő levetette a kabátját is. Kérdeztem tőle, hogy nem hűl-e meg ? Mosolyogva mondta, hogy kilencvenedszer van a csúcson és még soha sem volt baja. Egyszerre csak jön Sáros felől roppant sebességgel egy fekete felhő ; majd Gömör felől egy másik s pár perc múlva nem láttam semmit, mert a telhők körülvettek bennünket, esőnk azonban nem volt. Félóra múlva lefelé indultunk — jobban mondva háton csúsztunk — mert a lejövet sokkal veszedelmesebb és fáradtságos abb volt, de minden baj nélkül leértünk és fél kettőkor délután már a tarpataki szállóban hütöttük szomjunkat, hol nagyon csodálkoztak, hogy ilyen hamar megtettük az utat. Egy kis pihenés után folytattuk utunkat és fél háromkor Ó-Tátra-Füredre értünk. Itten a többi vezetők mindnyájan gratuláltak nekünk, hogy ily rövid idő alatt szerencsésen visszaérkeztünk. — A vezetőmtől búcsút vettem, avval az Ígérettel, hogy a jövő esztendőn, ha eljövök, a gerlach- falvi csúcsot mászszuk meg együtt. Délután szekeren érkeztem Virágvölgybe, mely amig mi a csúcson jártunk, hatalmas eső- fürdöt kapott. Édesanyám haragot mutatott, hogy hire-tudta nélkül a veszedelmes útra vállalkoztam. Később, mikor élményeimet kezdtem neki elbeszélni, az öröm sugárzó melegét éreztem szeméből. (§orath Andor. A délkeleti Kárpátok mellől. Petrozsény. 1890. julius hóban. Egy negyedszázaddal ezelőtt Petrozsény község, melynek ma 5—6 ezer lakosa van, úgyszólván nem létezett. A Zsil szép völgyében e helyen egy két román viskó volt, csak a civilizációt pedig híréből sem ösmerték. Hanem mikor a föld elárulta belsejét s megmutatta hogy kincsesei van teli: leszállt az ember a mélységbe, s a hegy alja megnépeswlt, százával jöttek a munkások és lerakták a virágzó községnek nagyra nőtt alapját. Eddig négy bányát nyitottak. Némelyikben ezrével dolgozik ma a munkás rémületes mélységekben, fojtó, sötét levegőben, pislogó mécsek világa mellett. Órák hosszán át egy szó sem repül el a bá nyász ajkáról, csupán a kalapácsok egyhangú ütése hallszik meg-megriasztva egy-egy robajtól, amint a hatalmas rétegek elválnak a kőszéntömegektőlA kőszenet, mely minőségre nézve egész hazánkban a legjobb, felhozzák, óriási rostákba te szik, kiválasztják nagyság szerint. Érdekes látni, a mint egy-egy kosárban a fajták elkülönülnek 3—4 részre : a nagy és kisebb darabok, a törmelék s a szénpor, minden emberi kéz érintése nélkü', gép segítségével. A megtelt kosarak egy lökésre tova sodródnak, felborulnak, s a szénféléket kü- lön-külön rakásokba garmadázzák. A bányász nép, mint mindenütt, itt is igyekszik mívelődni. Sokat ad gyermekei iskoláztatására s ha munkája közben szótalan és mogorva is, családja körében rendkívül jó kedélyű Van itt mindenféle nemzetiség : szász, cseh, kevés olasz, s oláh, s a minek nagyon örvendtem, a magyarság is szép számmal van képviselve. A magyar nyelv szeretete is szépen hódit, nem az Emke közbenjárása, hanem a lakosság, különösen pedig a magyar elem buzgólkodása következtében. Az öreg bányászok, vagyis a szászok és csehek, még mindig irigykedve nézik a magyart, de az ifjabb generáció már közülök is magyarosodik. Van két iskola, magyar és német, de az utóbbiban is tanulnak a fiuk magyarul. Sajnos, hogy a mint erről a vizsgálatokon is meggyőződtem, a tanítók kevés súlyt fektetnek a magyarosodás ügyére, A bányaigazgató születésére nézve cseh, hogy magyar hivatalnok létére megfeleljen a tisztességnek : alapitó tagja az Emké-nek s lelkes vezetője a német iskolának ! A vidék őslakói, az oláhok, hazánknak ta'án a legmüveletlenebb emberei. Öltözetük, viseletűk s minden tettük becsületére válnék bármely ázsiai népnek. Télen nyáron nehéz, báránybőr-sapkában s mellényben járnak. Házuk deszkából van összetákolva, ablak s kémény nélkül s ha tüzelnek a füst a falnyilásokon ömlik keresztül. Élelmük tengerilisztből készült kenyér. Gyáván meghunyászkodó, azonban roszlelkü, ravasz és babonás nép. Ezek igy maradnak még sokáig és faji különösségeikért nem is kár, ha a magyarság nem is olvasztja magába őket. Falvaik nagy terjedelemre szétszórtan a hegyek aljában, néha csúcsán épült, gunyhókból állanak. Foglalkozásuk állattenyésztés, mely elég bő keresetet nyújtana számukra, ha tehetetlenségük és restségük kisebb volna. Az őslakók igazán nem érdemelik ezt a gyönyörű vidéket. A Kárpátok legmagasabb csúcsain kívül számos apróbb hegyek veszik körül a Zsil völgyet, melynek egy részén a magyar, másikon az oláh Zsil foly, miglen egyesülve a Szurduk-szorosnál Oláhországba folyik. Az utóbbi szoros, mely két órányira van innen, a legszebb vidékek egyike. A Zsil partján menve mindkét oldalon szakadatlanul sürü fenyvesek á’tal borított hegyek mere- deznek az ég felé. Néha az ember mindenfelől bekerítve látja magát, mig lassan kijut a labirintusból s a vadregényesnek ismét egy megkapóan szép panorámája tárul a szemlélő elé. Én nem mondom soha, hogy turistáink ne menjenek külföldre. Régi s oktalan frázis ez ! Hadd utazzék bárki, ahova akar, s bizonyára szebbet láthat az Alpokon, mtnt bárhol is nálunk; de ha valaki hazánk szépségeit látni akarja, ne mulaszsza el a Szurduk-szorosat, mely a szépnek valódi orgiáját nyújtja a szemnek. Jellemző anekdotát hallottam itt el beszélni Degré Alajosról, a kedélyes íróról, ki midőn itt járt elragadtatva kiáltott fel: »Elhiszem, hogy isten hat nap alatt teremtette a világot, mert a biblia igy mondja; de hogy e vidéket ily rövid idő alatt volt képes létrehozni, azt már semmiféle biblia el nem hiteti velem !< A helység másik szépsége a »Cetate BolP nevű barlang. A nyári hónapokon a vasút is megáll mellette, mert számos idegen jön ezt a cseppköves barlangot megnézni. Keresztül szeli a hegyet, kristály tiszta viz folyik át rajta kanyargós utón, óriási kőszilánkok Damokles-kardként fityegnek alá s hídnak csúfolt deszkák teszik lehetővé a rajta való átmenést. A bemenet nyílása hasonló egy templom bejárathoz ; a kimenet szűk s alacsony, de mindvégig érdekes és szép látnivalót nyújt. Oláh vezétőnk^beszélte, hogy minden este egy ördög jön ide. O már bömbölni is hallotta sőt látta, hogy veres háta sárga hasa van, szarva olyan mint a bikáé, a lába meg kecske-láb, szóval egy jól táplált, igazi, pokolból kiszabadult ördög. Soha se felejtem el az öreg Avramot, amint düiledt szemekkel lihegve beszélte el az ördöghistóriát, hozzátevén, hogy ő még beszélni se szeret felőle. Röviden megemlitem még a Baring-hegyet, Érdemes megmászni. A hegy legmagasabb csúcsa, a Mudia, 2520 m. Lóháton indultunk el korán reggel a Kárpát-egyesület nehány tagja kíséretében. Az oláh hegymászó lovak bámulatos biztossággal járnak a legveszedelmesebb helyeken, de mint gazdáik, úgy ők is lassúak s restek, válósá- gos kin rajtuk ülni. Én legalább azt hiszem, hogy Don Kihotte Rosinantéja valóságos táltos ló volt az enyémhez képest. Mindnyájan el voltunk látva fegyverrel, azonban megvallom, hogy én, ki inkább a könyvek forgatásához értek, bölcs óvatosságból meg sem töltöttem pisztolyomat, nehogy valami szerencsétlenség ^rje" Három órai lovaglás után a Kárpátegyesület által felállított menedékházhoz értünk. Ez a menedékház (1686. méternyire a tenger szine fölött) férfi és nő osztályra oszlik. Elég nagy kemencével bir, asztal s padok vannak benne s ha ágynak neyezhetők a falhoz erősített deszkák, úgy kényelmes ágyak sem hiányzanak belőle. Én bizony nem kérek belőlük többet. Még az nap másztuk meg az első (Baring) csúcsot, honnan gyönyörű kilátás nyílik a Zsil és Zsijetcz völgyére. Délután visszatértünk a menedékházba, honnan még egyszer hosszasan gyönyörködtünk a reánk méla tekintetet vető távoli Retyezat csúcsában, bámultuk a Vulkan hegyet, a román Tirgu Juliu-t s a hegytetőn lévő hosszúkos dombot a groppa-1. Ez egy sir, melyet a természet épített, a leginpozánsabb sirdomb, melyet életemben láttam- Ki fekszik ottan? Mit rejt magában? Csak az tudja, a ki építette — isten. A nép azt beszéli róla, hogy Décebal kim se s halottjai fekszenek alatta. Másnap reggel oláh vezetőnk felkeltett és felfelé tartottunk a Karsia s a Mundra csúcs felé. Az út göröngyös, köves s fáradtságos, de ha már az ember olyan bolond, hogy magas hegyeket akar megmászni, a helyett, hogy kényelmesen füs tölgetne otthon a díványon, mert a divat amazt parancsolja: hát nem sajnálja a fáradságot s megy felfelé mindig magasabbra. Már a második csúcsnál hideg volt, csípős szél fújt s a hasadékokban havat találtunk, mely nagy mennyiségben látszik a Mundra csúcson. Erős, szép téli napon képzeltük magunkat, felül a nap sütött, lábunk alatt hó, melyet talán sohasem taposott ember, köröttünk hideg szél fütyörész s korbácsolja az alpesi tavakat, melynek láthatása egyedül is kárpótolná a fáradtságot. Északfelől a Balkán hegység látszik, nyugaton Románia egy-két városa, s a mint beszélik, tartós szép időjárásban a Duna is látható füstölgő gőzhajóival. (Si non e verő bene trovato.) Délután újból a menedékháznál voltunk. Kedélyes adomázás mellett elköltöttük a (marenya) utravalónk maradékát s visszafelé indultunk. Estve 9-kor itthon voltunk. Azt mondják, hogy a turistáskodás egészséges. Én sem tagadom, de köszönöm az ilyen egészséget. Két nap múlva is alig birtam mozdítani tagjaimat, kivéve fogaimat, melyek alig akartak szünetelni, oly jó étvágyat kapott gazdájuk. Mikor megtörtén s fáradtan leszálltam a lóról, elém jött oláh gazdámnak szép barna leánya, örvendve kiáltván Ajtse dominu ? (Itt van már uram ?) — Ajste 1 szép Josefa, csak hozz valami ennivalót! Tolmácsom segítségével azután a többire is megfeleltem »Akarsz-e puliszkát uram? Hát ott voltál a legmagasabb csúcson ?« Igen, Josefam, akarok puliszkát s egyebet is, ha van. »Hála istennek, hogy megjöttél, úgy aggódtam érettetek. Kell-e tokana is, ha éhes vagy hozok.« — Hát hozzál szép Josefa puliszkát és tokanát. — Hozott a szép oláh leány, és faltam a nemzeti eledelt. Isten áldja meg szivességeért a szép Josefát. Klikrosz. HUMOR. A doktornál. — Hát édes doktor ur, ezt a gyereket hoztam volna ide. Nem tudok már vele mit csinálni. Két hete, hogy a kis melle mindig röhög, nekem meg magamnak iszonyú nagy lázadásom keletkezett. * Katedra! bölcseségek. Az eső nem egyéb, mint nedves viz. * A múlt órán hallották már a látást, most a szaglást fogják hallani. * Cromvell kétszer halt meg; egyszer az ágyban, azután pedig az akasztófán. Egy szellemdús udvar ló : — Nem merek nagysád mellé ülni, mert valóságos vulkán füstölög benne! (Megtörtént.) GOITDOLATOH. Azok, akiket szerettünk és elvesztettünk, nincsenek ott többé, ahol voltak ; de mindig és mindenütt jelen vannak, ahol mi vagyunk. Dumas fils. * Többre becsülni a szellemet, mint a józanságot, annyi, mint többre becsülni a fölöslegest a szükségesnél. A szellem attól gazdagodik, amit elfogad. A szív attól, amit ad. La Roohefauoould. * A szerelem, melyhez mindnyájan annyira ragaszkodunk, magas hegység. Dalolva megyünk föl az egyik oldalon és sírva szállunk le a lejtőn. André Teurlet. * A bölcs is hétszer botlik egy nap. * Megemészti az embert a bú, mint fát a szú. * Szomorúnak sírása, szive könnyebülése. * Kanál mézzel több legyet foghatni, mint hordó ecettel. (Régi magyar közmondások.) HIVATALOS RÉSZ. T. Zemplénvármegye közig, bizottságától. 666/1198. kb. A kereskedelemügyi m. kir. nmságu ministerium folyó évi 31621. szám alatt kelt intézvényével Zemplénvármegye területén fekvő Harkány vasúti és távirda állomás nevének »Takta Harkány*-ra való átváltoztatása tárgyában a m. kir. államvasutak igazgatóságához egyidejűleg intézett rendelete másolatát közli. Kihirdetés végett a járási főzsolgabiráknak kiadatni s a „Zempléni-ben közöltetni rendeltetik. Kelt Zemplénvármegye közig, bizottságának S.-a.-Ujhelyben, 1890. julius 14. tartott ülésében. Molnár István, főispán mint a közig. biz. elnöke. (Másolat.) Kereskedelemügyi m. kir. minis- tértől 31621. sz. Zemplénvármegye közigazgatási bizottságának. Zemplénvármegye területén fekvő Harkány vasúti és távirda állomás nevének sTakta- Harkány«-ra való átváltoztatása tárgyában a m, kir. államvasutak igazgatóságához egyidejűleg intézett rendeletem másolatát a közigazgatási bizottságnak hivatkozással folyó évi május hó 6-án 612/943. szám alatt kelt felterjesztésére tudomásul kiadom. Budapesten, 1890. junius 18. Baross. Másolat másolata. A kereskedelemügyi m. kir. ministar 1890. évi junius hó 18-án 31621. sz. a. kelt s a m. kir. államvasutak igazgatóságához intézett rendelet másolata, a m. kir. államvasutak debreczen-mis- kolczi vonalán Zemplénvármegyében fekvő Harkány vasúti és távirda állomás nevét a vasúti és távirda forgalomban netán előfordulható tévedések kikerülése czéljából Takta-Harkányra kívánván változtatni és ezen átváltoztatást részemről ezennel engedélyezvén felhívom címet, hogy az e részben szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg s erről hozzám jelentést tegyen. Budapest, Baross s. k. a hiv. más. hit. Uferbad, irodatiszt.
