Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-27 / 30. szám
Sátoralja-üjhely, 1890. julius 27. 30- S2, Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS. Égése évre 6 frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek osak ismert kezektől fogadtatnak el. Xéílrator nem adatnak vissza. Egyes szám éra 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Meljelenik miiuleii vasárnap.) HIKETÉSI sí; : hivatalos hirdetéseknél ; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter ntán 8 kr ssámittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Idő kérdése. Csodálatos a magyar nemzet, ha reformokra nógatják. A ki nem ösmeri a magyart, annak kétségbe kellene esni azon, vájjon lesz-e valaha haladás ebben a szép hazában. Hála isten, nagy példák mutatják, hogy kétségbeesésre nincs ok. Emlékezzünk csak a nyelvreform korszakára, Berzsenyire és társaira, aztán a széphalmi ^szent öreg*- re, mennyit küzdöttek, mig éles tollúk sercegését a nemzet meghallotta. Dalolni akkor még nem volt szabad s az édes magyar dal nem hatott még sziveinkhez, s a toll hatalmas hangja csak szűk falak közé volt szorítva. Most a toll meghódította az egész társadalmat s annak hangját gőz és villám hordja széjjel az országban. Hajdan, mikor veszedelem fenyegette az országot, véres kardot hordottak körül; most e véres kard helyett ott van a publicista tolla. Annak kötelessége felrázni a társadalmat tespedé- déséből, annak kötelessége figyelni és megfigyelni a jelenségeket és azt kifejezésre juttatni. Mielőtt az 1847 és 1848-as évek nagy reformjai megszülettek a nemzet szintén nyugodt flegmával várta, hogy jöjjön már az a Mózes, aki őt az Ígéret földjére vezeti. S ime eljött a monoki Messiás, aki nemcsak hogy az ígéret földjére bevezette, de meg is váltotta nemzetét. . . . A tapasztalat mutatja tehát, hogy a magyar közvélemény csak nagy nehezen barátkozik meg minden újítással. De a tapasztalat azt is mutatja, hogy ha már egyszer megbarátkozott vele, akkor gyors lépésekkel halad előre. így van a közigazgatás reformjával is. Érzi minden ember külön-külön, hogy a közigazgatás reformjára feltétlen szükség van s az összesség, a nemzet, ahelyett, hogy követelné ezt a reformot, megalkuszik a MryswíwiAi T A í 0 A, Pompás. — A .Zemplén* eredeti tárcája. - — Elbeszélés. — Irta: Mészáros Sándor. (Folytatás és vége.) Nehány nap múlva így szól a férj: — Hallod-e Mariskám, este a 9 órai vonattal Károlyhoz rándulok át, a reggeli vonattal itthon leszek, irodalmi dolgok vannak szóba, azokat akarom elintézni. Darabom előadását akarom szivére kötni s te tudod, hogy ő az igazgatóval egy test, egy lélek. — Ugyan ne menj, halaszd máskorra, oly csúf idő van, esik. Jól tudta a feleség, hiába a szó, de mégis csak marasztalta, hogy megadja a módját. — Megyek Mariskám, tudod, kinek mi a mestersége, az után kell néznie. De lásd, hogy magad ne légy, elküldök anyámért. 5 szivesen eljön, legalább nem leszesz magad. — Nem kell, mondá a nő tettetett szomorúsággal ; te mindig bolyongsz, kószálsz; talán nem is oda mész?l És úgy tett, mintha sirna, kötőjébe rejté arcát s szobájába ment, maga után csapva az ajtót. — Furcsa istenteremtése az az asszonyi népség; mikor azt gondoljuk, hogy kiismertük, létező rendszerrel, sőt sok hang követeli: »légyen úgy, mint régen volt.< Régen pedig nem volt ösmeretes a gőzerő a villamosság, az emberek nem éltek olyan gyorsan, mint manapság, az igények nem voltak olyan nagyok, a terhek alatt nem görnyedt meg vállunk s meg lehettünk elé gedve a mostan is fennálló vármegyei rendszerrel ; de a kor halad óriási léptekkel; az igények megtízszereződtek, a terhek meg- százszorozódtak s az idő intő szózata kényszerít minket a vármegyei rendszer roskadozó falai közül menekülni, mert különben ránk szakad mindenestül. A ministerelnöknek az alispánokhoz küldött utolsó rendelete, melynek elején az van mondva, hogy ,a jó közigazgatásnak alapfeltétele a gyorsaság* szintén azokat a falakat döngeti. Kinek ne lett volna dolga a közigazgatási hatóságokkal ? Ki ne tapasztalta volna azt az óriási lassúságot, amely- lyel a polgárok ügyei elintéztetnek ?*) Menynyi magán- és mennyi közérdekű ügy szenved hátrányt a mai rendszer mellett ? Ha van is kötelességérzet, tudás és akarat a hivatalnokokban, az ősi rendszer mellett nem mehetnek gyorsabban. Ha összehasonlítjuk a múltat a jelenne] azt tapasztaljuk, hogy a közigazgatás munkálatai óriásilag felszaporodtak. A körjegyzőségek, szolga- birák, árvaszékek, a hivatalok egytől-egyig el vannak halmozva munkával s ezt mind a régi rendszer keretében kell elintézni. Most elképzelhetjük, hogy ott a hol a hivatalnokot nem képesség, hanem protekció viszi a hivatalba, hogy intézteinek el az ügyek !**) De erről most nem akarok *) Es aki tapasztalta azt az óriási lassúságot (?) bizonyosan tapasztalta az óriási munka-szaporulatot is, de nem ta- 1 asztalta a munkaerőnek aránylagos szaporítását. E tekintetben a vármegyének mostohája volt a kormány, ki édes magzatait örökösen cifárlta, a szegény vármegyét pedig engedte rongyokban, koldulni járni. Szerk. **) T. cikkíró e pontnál egy pillanatra megfeledkezett a minősítési törvényről. De erről most nem akarunk mi sem bővebben szólani. Szerk. szólani. Csak a közvélémény figyelmét akarom felhívni arra, hogy osmerje el a közigazgatás reformjának feltétlen szükségességét. A jó közigazgatás az állami lét feltételének alapja; mert a közigazgatás általában mélyen belenyúl a szociális viszonyokba s ha ezt rosszul teszi, meging a társadalmi jóllét, mely az állami jólléttel szorosan összefügg. Innen van az, hogy ha valamely közigazgatási hivatalnok mulasztást követ el, vagy a közpénztárak az ország egyik vagy másik vidékén lelketlen emberek által megkárosittatnak: feljajdul az egész társadalom, a napilapok hosszú hasábokban közük a történteket. De sajnos a felháborodás csak pár napig tart s aztán megint minden elcsendesül. Ez pedig azért van, mert a magyar ember, ha megszokott valamit, nem szereti, ha háborgatják benne, inkább megmarad a régi rosznál, mintsem fáradság árán megszerezze a jobb újat. Most azonban megindult a harc minden vonalon. Parlamentben és vármegyegyülé- seken beszélnek a közelgő reformról ; röp- iratok és újságok napról-napra hirdetni, úgy, hogy társadalmunk minden rétegébe elhatott a szó : közigazgatási reform. A ministeriumokban erősen folynak az előmunkálatok. A társadalomnak tehát meg kell szoknia ezt az uj eszmét s meg kell barátkoznia azzal. Hogy a reformra égető szükség van az többé kérdés tárgyát nem képezheti; kérdés legfeljebb csak az lehet, hogy milyen legyen ez a reform ? Annyi bizonyos, hogy annak gyökeresnek, de egyszersmind nemzeti szelleműnek és a történeti fejlődéshez illeszkedőnek kell lenni. A közigazgatási szervezet teljes megváltoztatása lesz az a nagy munka, melynek a törvényhozás utján való keresztülvitele már csak idő kérdése. Székely Albert dr. pacs, akkor vagyunk az ismerettől legmeszebb, mondá Morvay neje után bámulva, de utána ment. — No, ne pityeregj. De az éjjel csak magad nem leszesz. — Tán elment a hajam, hogy ily hosszú éjjelt magam töltsék át ? Este felé megyek a né- némhez. Jó, vig asszony, legalább tereferél, úgy is rég voltam nála. Ott is hálok. A belső kulcsokat elviszem. A cseléd marad. — Helyes. Az idő telt, a férj készülődött. — Hol a cseléd ? . . . —• A boltba küldtem. (Dehogy ment boltba ; levélkét vitt, ki tudja merre?!) — Csak nem cipelem azt a sok gúnyát magam ? — Mintha eltörne alatta a derekad. Felvette hát Morvay uram súlyos málháját és ment az állomáshoz. A feleség meg otthon tapsolt, dalolt, hogy elment a medve, szabad a vásár. Úgy kilenc óra felé Mariska türelmetlen kezdett lenni. Ki ki ment a konyhába, majd meg kinyitotta az ablak tábláit, kémlelt, vizsgálódott; valakit várt. Asszony, szolgáló egyetértettek. — Nem szólok semmit, téns asszony. — Ne is ! Most elmehetsz. Ne egy forint, a tied. De 12 órára visszajöjj. A szolgáló vigyorgó arccal elment. Féltiz órakor már Mariska nagysám nem volt egyedül. Ott volt szobájában udvarlója, egy halovány képű, jól megtermett barna ember. Övék az élet, az egész világ. Nincs a macska, cinconghat, játszhat az egér. Nézzük a férjem uramat. — Ejnye, ejnye, az ördög adtát I Dörmög az állomástól haza felé ballagva. Ilyen az ember, késik, késik, mig végre le nem késik a vonatról. Mit csináljak most? Nincs otthon a feleségem. Be van az ajtó zárva. Ördög adtát. Ha nálam lenne most a főajtó kulcsa, de jó lenne. És nála volt, megtalálta. Megy, megy, gondolkodik. Addig gondolkodik, hogy kigondolta, hogy elmegy, először arra a Zrinyi-utca felé. El is ment, nem is hiába, mert amint egy kapuban megállt, nézve az átelleni ház kapuját, lát egy serdülő leánykát kilépni. Utána siet, eléri, kérdi, — ez meg megörült, hogy találkozhatott vele. — Nos mi újság? kérdi Morvay. — A téns ur elmegy, elutazik ino^t mindjárt. Éppen a téns asszonyom a ténsurhoz küldött, hogy valahogy értésére adjam a dolgot. — Jól van, mondd meg a ténsasszonynak, hogy jöjjön bátran hozzám, várom. Nesze lányom, ez a tied, vedd el. A leányka elvette az adományt. — De csitt ám, lakat legyen a szádon. — Ne féljen a téns ur, van már. Persze a pénzt értette. — Pompás ! Mondogatá magában Morvay s Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
