Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1890. december 21 5L sz. Huszonegyedik évfolyam. I SLÖriZITÉS Ás Égési évre 6 frt. Félévre 8 ,, Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmentetlen levelek osak ismert kezektől ÍO' gadtatnak el. lésiratoi nem adatna vissia. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HISTETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél ; Minden egyes ssd ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Felhívás előfizetésre. Lapunk az uj év küszöbén pályafutá- tásának huszonkettedik életévébe lép A huszonegyéves Zemplén nem szorult arra, hogy újabb prográmot adjon. Szelleme, irányelve, törekvése marad a régi: lelkiis­meretesen szolgálja a t. olvasó közönséget. Vezércikkeinkben ezentúl is iparkodni fogunk a közérdekű társadalmi kérdések tárgyalásával tisztázni az eszméket és esetről esetre irányt adni a közszelemnek, ha az ne­talán habozva állana bármely társadalmi, nemzeti, vagy kulturális kérdéssel szemben. Pártoljuk mindenben a haladást. Igyekszünk hasznára lenni a közdolgoknak. Pártatlan- sággal törekszünk a közönség pártfogását továbbra is megőrizni es viszonozni. , Hivatalos* jellegünk nem abból áll csu­pán, hogy a vármegyei törvényhatóság rendelkezéseit a járásoknak, községeknek gyorsan és pontosan tudomására juttatjuk ; — hanem éber figyelemmel kisérjük a vár­megyei, közgyűlési, közigazgatási bizott­sági, kormányzati fontosabb intézkedéseket s úgy ezekről, mint a bizottságok, szak­küldöttségek, testületek és egyesületek mű­ködéséről pontosan beszámolunk ; szóval a vármegye, közéletnyilvánulásának jövőben is hű tolmácsolói kívánunk lenni. Lapunk hasábjait szives készséggel ajánljuk föl bárkinek, bármely helyi vagy közérdekű kérdés fejtegetésére, ha e fejte­getéseknek nem lesz személyes éle. A sze­mélyeskedés nem kenyerünk. Célunk a köz­ügyek megbeszélésében : a jobbbitás, nem a ledorongálás. Ellenségei lehetünk bizonyos ügynek, ha azt a közállományra károsnak tartjuk, de jóakarói maradunk az ügyben érdekelt egyénnek. E tekintetben irányéi-, vünk : , szigorú tárgyilagosság és irodalmi tisztesség !* Tisztelt munkatársainknak díszes név­sorát van szerencsénk bemutattni : Antalóczy Imre, Átányi József dr., Ballagi Géza, dr., Bihary Emil, Böszörményi Károly, Chyzer Kornél, dr., Chyz r Béla, Duka Tivadar dr., Farkas Bertalan, Fejes István, Félegyházy Béla, Finkey Pál, Fischer Armin, Haraszthy Miklós, Hudra János, Kapás Aurél, Kár­sa Ferenc, Kálniczky Géza, dr., Kátó, Kárpáti Péter, Kende Antal, Knopfler Sándor, Kos­suth János dr., Kula István, Kun Pál, Le- hoczky Endre, Mailáth József gf., Mathiász József, Matolay Etele, Matolay Béla, Hargitai József dr., Marikóvszky Bertalan, Mészáros Sándor, Mikrosz (fővárosi levelező), Molnár Lajos, Múzsa Gyula (londoni levelező), Nagy Gyula, Paszlavszky Sándor, Pataky Miklós, Payzsoss Andor, Pólányi Gyula, Petrovics Elek, Pintér István, Rácz Lajos, Reviczky Pál, Sebeök Antal dr., Schmidt Lajos, Sulyovszky István, Schwartzer Ottó dr.. Szabó Kálmán, Székely Albert dr., Színi Péter Sztavinszky Sándor, Tarnóczy Tivadar, Thaly Kálmán, Várnai Ármin, Viski Krüzselyi Bálint (a , Máramaros* szerkesztője), Zombory Gedö, Zsettvay Bogdán. Ez a díszes gárda szolgálta e múló évben a Zemplén zászlaját, — s mert elve, iránya, vezérlete, a lapnak nem változott: bizo­nyára híven követ bennünket az uj évben is, munkás részt vesz mindegyikük a reánk váró feladatok sikeres teljesítésében. Varmegyénk minden vidékéről lelki- ismeretes, serény tudósítók is támogat­nak munkánkban. Ily körülmények között merjük Ígérni, hogy olvasó közönségünk jogos igényeit híven szolgáljuk a jövőben is. Boldog uj évet — a viszontlásra ! A „Zemplén“ szerkesztősége A kiadó nzhvíi. A Zemplén ezután is, mint eddig, hetenkint egyszer, vasárnap jelenik meg, rendszerint egy és fél ívnyi terjedelemben esetleg két-, sőt két és félívnyi nagyságban. Amióta lapom, a Zemplén, várme­gyénk hivatalos közlönye lett, ezelőtti viszo­nyához mérten nemcsak terjedelmére, ha­nem rovatainak számára nézve és igy tar­talom s változatosság tekintetében is, na­gyobbodott. Természetes dolog, hogy a megnagyobbodott lap kiadásával járó köl- cségek is fokozódtak, s habár tagadhatat­lan, hogy az előfizetők száma szaporodik : az előfizetésből folyó jövedelem mégis csak szűkén fedezi a lapra fordított tetemes kia - dásokat. Más vármegyékben a hivatalos lap előfizetőinek legnagyobb kontingensét a vidék birtokos osztályához tartozók, külö­nösen pedig a bizottsági tagok szolgáltatják ; mert egy-egy törvényhatóságnak a hivata­los lapja, egyszersmind a vármegyei köz­élet nyilvánulásainak nyitott, tanulságos történetkönyve, élethü naplója, tükre. Ilyen volt s ilyen lesz a Zemplén a jövőben, mely minden múló évvel méltóbb és érdemesebb kiván lenni a nagy közönségnek osztatlan pártfogására. Amiért is teljes bizalommal fordulok a vármegye t. bizottsági tagjaihoz, az értel­miség és vagyonosság képviselőihez, kérve őket, hogy lapomat, melynek szellemi föl- virágoztatására a t. szerkesztőséggel várme­gyénk iró-világának kiváló erői szövetkez­tek, — kellő anyagi támogatásban része­síteni, az előfizetők sorába belépni szíves­kedjenek. Előfizetési ár : egész évre 6 ft, félévre 3 ít, negyedévre i ft 50 kr. Az olvasó közönség szives támogatá­sát, az előfizetések megújítását kérve és remélve vagyok S.-a.-Ujhely, 1890. évi dec. hó 20-án. özv. Boruth Elemérné, laptulajdonos és kiadó. TÁft C A, Karácsonyi mese. Szegény apának otthon kis fia. Karácsonyest van — s nincs mit adnia I Nem jut se játék, sem egy gyertyaszál. . . Az utca sarkán mozdulatlan’ áll Sürög-forog föl és alá a nép : Szivébe tőr nyilai, bármerre lép. Szél hordja szét a hó szilánkjait. . . Mindenki visz magával valamit. • Boldog szülők! . . Az mily gyorsan halad ! Tán kincseket rejt a kabát alatt ? Vállára ez karácsonyfát emel. . . Fájó szivéből sóhaj röppen el. Hát árva koldus ő legyen csupán ? Hadd nyúljon inkább a másé után 1 De nem 1 nem 1. . . Áldott szent karácsonyest 1 Ne érje szenny a lelket 1 . . . s futni kezd. És fut hazáig. . . Lázasan piheg. . . Fél ajtaját ily arccal nyitni meg. Nem ! nem I . . . Simuljon el bú és harag 1 A szemek is csak titkon sírjanak 1 S belép a szűk szobába . . Hű neje Szerelmes csókban összeforr vele. »Nézd, nézd ! — susogja — van karácsonyunk 1 Nézd, mily vidám, mily boldog a fiunk!« Az apa fölnéz s álmélkodva áll : Egy tört fenyőág s egy kis gyertyaszál, Csak ennyi, nem több ; ez jutott neki. . . És a gyerek, lám, hogy’ dédelgeti 1 A gyertya ég az egy szál kis fenyőn. »Jézuska küldte, úgy-e én szülőm ? Jézuska jó, s ha én is jó leszek, Szeretni fog ! . . .« csacsogja a gyerek. A csüggedt férfi ajkán ég a láz. Ráhajlik a nő s halkan magyaráz : »Az este kinn a lépcsőn leltem én. . . Sok úr lakik a házban, — fölvevém.« És a fiúcska játszik boldogan, Tapsol, dalol . . . karácsonyeste van S mikor kilobban a kis gyertyafény, Elalszik édes anyja kebelén. S a mint lezárja két fáradt szemét, Őrangyal óvja csöndes szenderét. . . Álmában is még jóizűt kacag, — Vele bohó tündérek játszanak. Fönn jár az égben . . . játszva ért oda. Nem tévedett el, — és ez nem csoda: Egy kis fenyő s egy gyertyaszál elég, Hogy megmutassa, merre van az ég. §udnyánszky (§yula. A hangversenyről. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Ha jól emlékezem, Schlegel-nél olvastam egy­kor e következő szókat: »A társaság nélkülözhe­tetlen eszköz a mívelődésre ; fentartja a szellem hajlékonyságát, az éle könnyűségét: csak oly fe­lette ritka ne volna, olyannyira, hogy alig lehet rá számot tartani.* Sok minden tekintetben igazak e szavak. Igazaknak találtam azokat különösen most, midőn oly fényes példával, minőt a s.-a.-uj- helyi polgári olvasó-kör a múlt heti hangversenyé­vel nyújtott, igazolva látom, hogy beteges társa­dalmi életünk kezd egy lépéssel az egészségesebb gondolkodás felé hajolni. Nemcsak nálunk különösen, de általában min­denütt, keserű panaszként hangzik el a jobbak aja- káról, hogy társadalmi életünk, amellett, hogy pang, még nem is egészséges. Az úgynevezett szellem- és pénzarisztokrácia [igazi arisztokratákat itt nem értek) külön kasztot képez és semmibe, vagy nagyon kevésbe veszi a polgárságot, mely mindenha legegészségesebb részét képezte a tár­sadalomnak. Nem akarom mondásomat példákkal igazolni; csak utalok arra az egyszerű és ismeretes tényre, hogy Németországban a polgárság volt körülbelül már a XIII. század vége felé, mely meg­buktatta a szellemileg elkamaszodott lovagságot; megsemmisítette a * Frauendienst* a»Gottesdienst« és 1, Herrendienst« beteges, sokszor izeden és nem ritkán frivol alkotásait a ,Meister Sänger*-ek egész- séges, tiszta világnézetű költői termékeivel; meg­rvifii gzámunkhoz egy ív melléklet van csatolva. -gjgfls

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom