Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-12-14 / 50. szám
sitve látni, de az egészséges népképviseleti rendszer fejlesztése, a politikai erkölcsök emelkedése és a közélet vezetőiben való hit és ‘becsülés növekedése mellett kíván kormányozni, a tisztviselők pragmatikáját mielőbb életre hozza és a közigazgatási bíróságokat szervezze. Miként szerveztessék az állami közigazgatás, erre nézve bővebb részletekkel nem foglalkozhatom, törvényjavaslat készítésére hivatottnak magamat nem érzem főbb vonásaiban azonban véleményemet e részben is előadom. Az állami közigazgatás szervezésének főmomentuma szerintem az, hogy a közigazgatás minden ága revízió alá vétessék. Az 1886. évi XXL, XXII. és XXIII. t, az 1883-ik évi I-sö, az 1877-ik évi XX. és XXII., az 1874. évi XXXIII. t. és az 1876. évi V., VI. és VII. t.-cikkek mindenesetre kell, hogy gyökeres és kombinált átalakítás tárgyát képezzék. A közigazgatás újjászervezése természetesen a községekben venné kezdetét. Jelenleg a törvényhatósági joggal felruházott városokon kívül 3 féle község létezik, t. i. rendezett tanácsú város, nagy-község és kis-község. Véleményem szerint a törvényhatósági jogra érdemes városok egészen más elbírálás alá esnének, ezek külön törvényes intézkedéssel rendeztet- nének ; ilyen városoknál, a rendőrség kivételével, a közigazgatás a választási rendszer alapján szer- veztetnék. Véleményem szerint elég, ha a többi községek két részre osztatnak, u. m. kis-községek, amelyek anyagi és esetleg szellemi képességek hiányában önállóan nem rendeztethetnek; és önátló községek, amelyek önálló hatósági jogkörrel és megfelelő közegekkel látandók el. A kis-községek a vármegyék által megfele- löleg csoportosíttatván, körönként egyesítve külön közigazgatási közegek intézkedése alá lennének helyezendők. A csoportosított kis községek egy közös bíróval, orvossal, állatorvossal és jegyzővel lennének ellátandók. A körbiró, aki a főispán által csak a jobbmóduak közül lenne kinevezhető, tartoznék a körön belül lakni, állása tiszteletbeli, életfogytig tart, fizetést nem húz; elnökölne a köréhez tartozó községi képviselő-testületek ülésein, elnöklete alatt tartatnának különösen azon ülések, amelyeken a költségvetések és zárszámadások tárgyaltainak. A kinevezést mindenki elfogadni és legalább egy évig viselni tartozik. A községek körbírái ruháztatnának fel békebírói hatáskörrel is, és amidőn mint birák eljárnak, a körjegyzők részére megállapított skála szerint költségek felszámítására lennének jogosultak; ők lennének felruházva a közgyámok és a hagyatékok felvételének teendőivel, természetesen ezen eljárá suknál a vármegye által megállapított napidíjakat és fuvarilletményeket is felszámíthatják és igénybe vehetik. A körjegyzők, úgy valamint a községi jegyzőkre nézve is, a törvény akként lenne módosítandó, hogy kör és községi jegyzővé csak oly egyén lenne kinevezhető, aki életének 24-ik évét már betöltötte, magyar honpolgár, legalább 6 gimnaziális osztályt és 2 évig jegyzői pályára elő készítő közigazgatási taníolyamot jó sikerrel elvégzett és továbbá 4 évig valamely közigazgatási hatóságnál vagy jegyzőnél gyakorlati alkalmazásban volt, itt magát minden tekintetben kifogástalanul viselte s ezután a jegyzői gyakorlati vizsgát jó sikerrel kiállotta. A jegyzői vizsga már a gyakorlati alkalmazás 3 ik évében is letehető, de a bizonyla ra reávezetendő, hogy az illető mikor lehet jegyzővé kinevezhető, a vizsga letétele után azonban már segédjegyzőnek lenne alkalmazható. A körjegyzőt és községi jegyzőt élethossziglan a főispán nevezné ki. A körjegyző teendői közűi az adóbehajtási teendők kivétetnek azért, mert az ellenőrzést nem tartom helyesen gyakorolhatónak oly közeggel szemben, aki kiveti az adót és azt egyszersmind be is szedi. A jegyzők ezen kettős teendője, amit úgyszólván ellenőrzés nélkül gyakorolnak, szolgáltatja az alkalmat a zsarolásokra és visszaélésekre. És mert a körjegyzők különben is sok teendőkkel vannak elhalmozva, amelyek miatt a község érdekeit alig szolgálhatják : elégnek tartom, ha az adókivetés lesz a körjegyzőkre bízva, a beszedés és behajtás ellenben a királyi adóhivatalok, illetőleg a főszolgabiráknál alkalmazandó úgynevezett járási adószedők által történnék. A községek tnindenikében választás utján töltetnek be a helyettes biró és a tanácsbirák állomásaik. Az úgynevezett községi helyettes biró a helyi rendőrségnek intéző feje, ezenkívül egy társával kárbecslést teljesít. A község vagyonára felügyel, annak jövedelmeit a községi célokra kivetett pótadókkal együtt beszedi és ezekből a körbiró utasításaihoz képest a fizetéseket teljesiti és a körjegyző segélyével évi zárszámadásait elkészíti. Ha azonban a község vagyonának jövedelmei békés utón be nem folynának: az adókat a járási adószedők utján, a netaláni haszonbéreket pedig megfelelő utón hajtatja be. A községek szervezésére nézve ezen általános vonások csak az irányeszmét jelölik, a részletes kidolgozás azonban, — ha az irány helyesnek találtaik -— ezen utón nehézségekbe nem ütközhetik. A közigazgatás reformjánál főfontosságunak tartom, a mit előlegesen is kiemelek, hogy a járásokban az összes közigazgatási ágak a főszolga biró főhatósága alá helyeztetnének. A járás központján kell lenni egyesítve minden a járásra vonatkozó közigazgatási hivatalnak ; a többiek között ide helyeznék egy-egy árvaügyi referenst is, a ki a körbiró által felvett haláleseteket és hagyatékokat, ott a hol bírói beavatkozásra szükség nincs, gyorsan letárgyalná; ha szüksége mutatkozik, az ügyvédek közül kinevezett tiszteletbeli árvaügyészt, szabá'yrendeletileg megszabott dijak mellett alkalmaz. A körbirónak működését az árvaügyekben ellenőrzi, ha a körbiró késedelmes, a hagyatéki I leltározást is ő maga teljesiti. A mely hagyaték- ! ban ingatlanok vannak, azokra nézve az Farokat I a telekkönyvi hivatalhoz átteszi. A járási árvapénzek az ottani kir. adóhivatalba befizettetvén, 4°0-tóli kamatozás mellett ott kezeltetnének s ez árvák részére onnét utaltatnának ki. Ezen intézmény szükségtelenné tenné a vár- ' megyei árvaszékeket és azok egész hivatali appa- ' ratusát. A tiszteletbeli árvaügyészi állásra azt hiszem j szívesen vállalkoznának a járás legelőbbkelő ügy- védei, mert ez csak tiszteletüket sőt jövedelmöket , is növelné úgy mint azt hiszem a körbirói állást I is oly nagy tisztességnek tekintené a vidéken lakó akármely anyagilag és erkölcsileg köztiszteletben álló és hivatásának fényét és tekintélyét felfogni tudó intelligens polgára a körnek. A főszolgabírói hivatalnál rendszeresittetnék a járási adószedő, a ki állásának megfelelő biztosítékot (cautio) letenni lenne köteles ; — főbb teendői lévén, az önként be nem fizetett adókat beszedni és a kir. adóhivatalba, illetőleg községi h. bírónak beszolgáltatni és a körjegyzők által tett adókivetésekre vonatkozó munkálatokat felül vizsgálni és ellenjegvczni stb. Miu án az Írásbeli teendők minden hivatalnak munkásságát megemésztik s miután az irattárok a járásokban is már túl halmozvák, pedig tudni kell, hogy a járási irattárak többnyire csak a főszolgabirák által évi bérekért kihaszonbérelt tűzveszélyes lakhelyekben vannak elhelyezve; mindezekért, amidőn egyrészt, szükségét látom a tör vénykezéssel és a többi közigazgatási ágakkal együttesen karöltve hivatalos helyiségeket építtetni, vagy hosszabb időkre kibérelni, másrészt pedig az Írásbeli teendőket lehetőleg a legcsekélyebbre apasztani, hogy egyebeken kivül az irattárak szüksége is apasztassék. Ezért helyesnek találnám a közigazgatási főszolgabírónak járása területén való utazását, a mely alkalomkor minden hozzá tartozó panaszt felvenni és ha egyezséggel befejezhető, rövid utón befejezni és erről csak jegyzéknaplójában említést tenni lenne köteles. Utazásait a főszolgabíró a községi ügyek kezelésére és ellenőrzésére is kihasználni s az általános állapotokról minden közigazgatási ágra nézve szakreferenseitől nyert felvilágosításokat is felhasználva, félévenként a vármegyének jelentést adni lenne köteles. Ide nem értetvén természetesen oiyan ügyek, a melyekben esetről esetre azonnal intézkedni és jelentést tenni kötelezve van. Járásokban önkormányzati testületek felállítását egy halva született, gyermeknek tartanám, a járások gyűjtő erejét nálunk senki nem érzi, két faktorra kell építenünk ; egyik a község illetőleg a községi körök (csoportok), a melyek kötelességüknél fogva egy lelkes körbiró és jegyző vezérlete mellett községi önkormányzati tevékenységre felmelegithetők és kihasználhatók lehetnek a másik és legfőbb gyűjtő pont marad azonban a vármegye, a hol az önkormányzati tevékenység a közre t. i. a körökre gyűjtő hatással bir, A vármegyékben, mint már előbb is talán mondám a közigazgatás összes ágait az alispán főh tósága alá helyezném, a hol szükséges 2 alispán alkalmaztatnék, a kiknek a szakelőadók alá rendeltetnének. Elnöki elintézés alá tartozó ügyekben az egyes szakok főnökei is feljogosíthatok lennének az alispán akadályoztatása esetén az ügyeket aláírásokkal ellátva kiadványoztatni. Az összes közigazgatási ágak egy hivatalfő a’á helyeztetvén, elhelyezésük is lehetőleg koncentrálandó lenne. Iktató, kiadó és irattár együtt kezeltetnének. Oly ügyekben, a melyek II. fokú elintézés tárgyát képezik, külön igtató rendszeresittetnék és külön irattár. Ezen ügyek a vármegye által választott, 2-4 tagból álló, az alispán, esetleg helyettese elnöklete alatt működő II. fokú szakbizottságoknak terjesztetnének elő. A közigazgatás összes ágaiban az első fokú bíráskodás lehetőleg a járásokban összpontosittat- nék, a II od fokban következnék az alispáni biró ság; oly ügyekben, a melyekben a társas bíróságok intézkedése kívánatos: a Il-od fokban a vármegye által választott szakbiróságok intézkednének ; III-ad fokban pedig intézkednék minden esetben a legfelsőbb közigazgatási bíróság. A III-ad fokú közigazgatási bíróságok a királyi táblák székhelyein lennének felállíthatok, biráik kitűnő vármegyei tisztviselőkből neveztetnének ki és kisebb tanácsokra oszolván, külön szak szerint hoznák Ítéleteiket. Kivételt képezhetnének némely fontosabb közérdekű ügyek, a melyekben az első illetőleg II. fokú határozathozatalra a vármegye mint erkölcsi testület hatásköre tartatnék fen, s ezek felebbezés folytán esetleg hivatalból is, az illető szakminis • terhez lennének felterjesztendők. Oszpontositása a közigazgatási ágaknak, egyszerűsítése a kezelésnek, apasztása az irodai teendőknek, lehetővé tehetik azt, hogy a közigazgatás erélyes kéz vezetése alatt, jobb, egyszerűbb, köny- nyebben megtalálható és gyorsabb leend, és hihető, hogy az irodai teendők apasztásával az irattári mód nélküli szaporodásának is gát fog vettetni. Említés nélkül nem hagyhatom, hogy a vármegyék történeti múltjára való tekintetből kívánatos, hogy azoknak jelenlegi a’akja és Inevezése lehetőleg kiméltessék, ha azonban a szükség úgy hozza magával, a célszerűség és okszerűség szempontjából a vármegyék kikerekitése sem maradhat el. Mert ma is létezik még oly állapot, hogy vannak községek, a melyeknek topografikui fekvésüknél fogva, ellátásuk jelenleg a legnagyobb nehézségekkel és hátrányokkal történik, ezen községeknek vagy területeknek a helyes közigazgatás szempontjából való átcsatolása nem mellözh tő. Fontosnak tartom azt is, hogy a képviselő- választási törvény revidiáltassék, a választókerületek helyesebben és igazságosabban kikerekittes ■ senek, végre, hogy a törvénykezési és egyéb közigazgatási székhelyek együvé kocentráltassanak és ugyanegy területre szabályoztassanak. Csak főbb vonásokban terjeszkedhettem ki ezen hazánk jelen helyzetében a legfontosabb és nagy megfontolást igénylő tárgyra, főbb vonásokban tettem papírra azon eszméket, a melyek szem előtt tartásával vélem megtalálni az .utat a helyes közigazgatás és a vármegyék önkormányzatának megőrzése illetőleg megteremtésére. Nem tudom eltaláltam e azon irányt, a mely a m. kir. belügyministeriumot vezérli a reform- mű tervezésénél, de ha sikerült csak egy kavicsot js szolgáltatnom a nagy épület felépítéséhez, boldog lesznek, hogy ezen na -y átalakulásnál legalább parányi szolgalatot tehettem hazámnak. Viczmándy Ödön, Zemplénvármegye főjegyzője Vármegyei ügyek. Vármegyénk bizottsága törvényhatósági rendes évnegyedes közgyűlését folyó hó 10., II. és 12 én tartotta. Öméltósága, a főispán, a nagy számmal egybegyűlt bizottsági tagokat nyájasan üdvözölvén, megnyitó beszédében foglalkozott a vár • megyei közigazgatásnak általános menetével s azt legutóbbi tapasztalatai alapján is kielégítőnek jelezte. Fölemlítette, továbá Öméltósága, hogy a tokaji tűz- károsultak részére eddig százötezer frt gyűlt össze. Ófelsége a király 5000 forintot adott, az országos kormány szintén kiváló jóindulatot tanúsított a szerencsétlenségtől lesújtott város iránt, mert föl - segítésére sok ezer forintot küldött, azonkívül a a belügyminister körlevélileg kereste föl a törvény- hatóságokat s őket nemes áldozatkészségre buzdította. Csak igy vált lehetővé, hogy a porrá égett Folytatás a mellékleten. A velem szemben ülő Jani bácsi fej biccentéseitől nekibátorodva, kezdtem pedig dikciómat e következendőképpen : „Tisztelt Társasági* (Halljuk! halljuk \\) Észak felől sötét felhők tornyosulnak. . . . Politikai szemhatárunk ege elsötétült. . . Távoli villámlás fénye látszik, s hallatszik a mennydörgés robaja 1 1 (Látván a kedvező hatást most már egészen nekibátorodva folytattam). »Nem felhő az urraim, hanem vad harcosok serege; nem mennydörgés az urraim, hanem kozák hordák dübörgése ! 1 . . Ki tudja, rövid idő múlva az ellenség nem fogja-e feldúlni édes otthonunkat ? Ki tudja, gonddal ápolt és a filokszerától még szűzen maradt szőlőinket nem a kozákok lovainak patái fogják-é eltaposni ? 1‘. . . (Itten szünetet tartottam, hogy a hatás nagyobb legyen s aztán nemes dühtől megszállottan kérdeztem.) -„Ily körülmények közt, urraim, mit tegyünk* ?. . . — Igyunk öcsém 1 vágott közbe Jani bácsi, kedélyes arccal általános koccintásra nyújtva poharát. * Általános hahota. . . Elsötétült előttem a világ ... és én belesültem a dikcióba. A hires: ,sauve qui peut* nem tett nagyobb hatást Waterlónál a Napóleon seregére, mint énrám az a két rövidke szó : Igyunk öcsém 1 Egy álló esztendeig nem mertem dikciózni. Azóta sok beszédet tartottam, de máig sem mosódott el emlékezetemből az én első dikcióm története. Csóltói.
