Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-11-02 / 44. szám

Melléklet a „Zemplén" 44-ik számához (Elhalasztott közgyűlés.) sAz árvasegélyzö és jótékony egyesület* * holnapra hirdetett közgyű­lését, minthogy a r. k. egyház, (fensöbb intézkedés következtében*) a halottak emlékét nem ma este, de holnap fogja megünnepelni, holnaphoz egy hétre, vagyis nov. 9-én, d. u. 3 kor a vármegye szék­házának kistermében fogja megtartani. (Uj céllövő tér). Az újhelyi honvédségi uj céllövő tér építését megkezdték. Honvéd utászok építik szakértő tiszt vezetésével. A lövőtér, mint már lapunkban említve volt, a ceprei szőlők aljá­ban, a Torzsás felé vezető átmentén van, golyó­fogója az úgynevezett Cseréb-gödör lesz. (Mantu Tóni) bandájának m. hó 29-ére hir­detett hangversenye csekély számú közönséget gyűjtött a Csernyiczky-féle vendéglő éttermébe; pedig a magyar díszbe öltözött fiúk nagyobb pub­likumot érdemeltek volna, mert pompásan össze­tanulva, a forte és piano helyes alkalmazásával, jó felfogással és árnyalással játszottak. Szóval a mes­ter, Olchváry Béla, művészi instrukciója felemelte a bandát arra a nívóra, hogy már e napokban a leg­szebb reményekkel telten külföldi körútra mer­nek indulni. (Rendőri hírek). Az elmúlt héten a rendőrség 13 foglalkozás és igazolvány nélküli csavargót kül­dött el toloncuton a városból. Ezenkivül három, Amerikába útlevél nélkül kivándorolni szándékozó or. ruszkai embert letartóztatott, kilenc kivándorlót pedig, kik Váczról toloncoltattak, hazájukba to­vábbított. (Öngyilkos huszár). Vaskó Antal, lagmaczi származású legényt besorozták huszárnak; hanem neki sehogysem tetszett a fegyelmes katonaélet, aminek aztán sok büntetés után az lett a vége, hogy megszökött, de elfogták s elzárták. A szö­kött huszár elkeseredésében és a büntetéstől való félelmében múlt hó 29-ikén a zárkában felakasz­totta magát. (Véres verekedés) Legények és honvédek tánc és zene mellett mulattak ma egy hete a Pótrán. Eleintén békés egyetértésben folyt a mu­latság katona és »cibil« között. Később azonban, és amint utólagosan kiderült, egy Dulcsinea kacérsága miatt összezördültek és összeverekedtek. — A rövidebbet természetesen a legények húzták. »Cor­pus delicti«-ként egy Manlicher-szurony maradt a küzdőtéren, mely a rendőrséghez került. (A kir. törvényszékről). Gyújtogatás. Bárán Mulyár András falkusi lakos, folyó évi jul. 27-ik napján este 11 óra tájban tért haza Csebbről, a búcsúról, erősen bepálinkázva. Részeg fővel elha­tározta, hogy meggyújtja a Weinberger József fal­kusi lakos udvarán lévő terményeket, mert hara­gudott Weinbergerre, hogy ez pár év előtt, midőn nála szolgált, bérének egy részét visszatartotta. Az elhatározást tett követte. Csakhamar lángra- lobbant Weinberger udvarán egy szénaboglya és egy rozs-kazal s dacára a gyorsan összesereglett lakosság igyekezetének, el is égett. A tűz tovább terjedését sikerült a szélcsendes időben megaka­dályozni. Bárán Mulyár Andrást végzete azonban utolérte Weinbergernek két cselédje látván, hogy ajgyújtogató a meggyúlt boglyától elszalad, Bárán Mulyár Andrást elfogta s a községházához kisérte. A kir. törvényszék Bárán Mulyár Andrást gyújtó­•) Az ősi gyakorlatot nemcsak Ujhelyben, tehát a kassai püspöki hatóság területén, hanem más egyházmegyékben is áthelyezték nov. i-rfll, nov. 2-ára. Szerk. — Igazad van. De hol lehet István ? — Fogalmam sincs. Nem jó volna városról városra hirdetni, hogy jöjjön közénk ? — Az bizony jó volna. És másnap ment városról-városra a hirdető, a kereső-levél, hogy István megkerüljön. — Azt hiszem, mondja János, ha együtt, egymás után megbomlottunk s hogy én megtér­tem, te is utánam tértél meg, ő is megtérne, ha megtalálnánk. — Csak már megkerülne. * * * Múltak a napok, hetek s hónapok ; már a két testvér letett minden reményről, hogy István megkerüljön. Egy napon azonban István megjelent úti porosán Jánosnál, ott volt Gábor is. — Miért kerestettek ? kérdé István. — Isten hozott 1 fogadá a két testvér. Na na, szabadkozott István, ne olyan lelke­sülten, mert ha megtudjátok, hogy nagyon is ké­vésem van, s a mi kevesem van, arra is nagy szükségem van, bizony elmegy a kedvetek s meg bánjátok a lelkesült fogadást. Mit akartok ? Vágyó nomat bolond észszel elkótya-vetyéltem, a bolond észhez járult a még bolondabb az agglegénynyel rendesen járni szokott eszme, hogy inkább én költsem el, habár ostobára is, mint vagyonomra éhes rokonaim serege. Hej pedig most, mindenen túl, de jó volna csak tizedrésze is. — Megbántad tettedet ? — Hogy ne; hát ti ? — Mi is, mond János, hanem mi igazán megbántuk s az isten magunkba szállásunkért megint megsegített. gatás bűntette miatt a múlt hó 27-ik napján tar­tott végtárgyaláson öt évi fegyházra ítélte. — Gyermekgyilkosság. Draveczki Erzsébet Tályán szolgáló cselédnek, f. évi márc. 2. napján, férj hiányában, gyermeke született. Karján a siró cse csemővel seholsem akarták szolgálatba fogadni. Házról-házra járt tehát és koldulással tartotta fen magát, meghúzódva itt is, ott is pár napig a jó­szívű emberek házánál. Folyó évi március 18-án Bronger Györgyné tályai lakos adott szállást a nélkülözésektől elgyengűlt szerencsétlen anyának. Ekkor végzetes elhatározás szülemlett meg a fel­izgatott beteges nő elméjében Látván, hogy sem magát, sem pedig gyermekét nyomorteljes hely­zetében fentartani nem képes, arra a bűnüs gon­dolatra jött, hogy az alig két hetes kis leányt, nyomorának okozóját, megöli. Elhatározását akként hajtotta végre, hogy, felhasználva a házbeliek tá­vollétét, egy dunnát tett a gyenge gyermekre s aztán magára hagyta. Mikor pár óra múlva visz- szatért, az ártatlan kicsike már halott volt. — A holttestet a bűnös az udvaron elásván, mikor a házbeliek a munkából hazajöttek, ezeknek azt mon. dotta, hogy gyermekét dajkaságba adta és sebti­ben elhagyta Tályát. Tette azonban kitudódott s a csendőrség letartóztatta. Dráveczki Erzsébet a múlt hó 27-ik napján tartott végtárgyalás­kor töredelmesen beismerte tettét, mondván, hogy két álló napra volt szüksége, amig lelki­ismeretének tiltó szavát le bírta győzni s a bűnös elhatározást végrehajtotta. Jőzsa István kir. alügyész arra az álláspontra helyezkedve, hogy Draveczki Erzsébet előre megfontolt szándékkal ölte meg gyermekét, a gyilkosság büntette miatt emelt vádat ellene s kérte, hogy vádlott életfogy­tig tartó fegyházra ítéltessék. Kossuth János dr. védő szépen átgondolt beszédében utalt arra, hogy vádlott a betegség s a rendkívüli nyomor által elgyengülve nem bírhatott azzal a higgadt­sággal, a mely az előre való megfontoláshoz szükséges és így vádlott csupán szándékos em­berölésben mondható ki bűnösnek. A bíróság Ku­lin Ödön kir. törvényszéki biró elnöklete alatt a védő enyhébb felfogását tette magáévá és a nagy­számú enyhítő körülmények figyelembe vételével Draveczki Erzsébetet, szándékos emberölés miatt, hat évi fegyházra ítélte. — Súlyos testi sértés. Régen nagy virtus volt a verekedés, s ha külö­nösen kaputos volt a verekedő, a szegény meg­vert parasztnak nem igen szolgáltattak igazságot. De, hogy a világ a Bánk-bán korából maradt szegény Tiborcok javára mily nagyot változott, tapasztalta Andrássy Dániel tarczali birtokos is. akit közönségesen »arany-paraszt«-nak hivn.k. Ó ugyanis a felé gúnyos szavakat kiabáló Pál Mi­hály tarczali lakost egy vasvillával, még 1887. augusztus 20-ik napján, úgy megverte, hogy a szegény Pál Mihálynak hosszú időre elment a kedve a gúnyolódástól, mert több mint három hé­tig nyomta az ágyat a verés következtében. A pil­lanatnyi felhevülésnek engedő Andrássy Dániel cselekményét, Fried Lajos dr. alapos védőbeszé­dének meghallgatása után, a kir. törvényszék múlt hó 30-ik napján tartott végtárgyaláson vétséggé minősítette s Andrássyt egy havi fogházra és 100 ft pénzbüntetésre ítélte. (Utonállás) Eímpinch Volf, egylovas fiákeres, Günzler Debora, Keresztúrból S.-a -Ujhelybe köl­tözködő asszony ágyneműjét és egyébb holmiját — Hogy hogy ? . — Megvettem az összes Fekete földeket, méga tiédet is. Most Gáborral ketten gazdálkodunk, s hála Istennek, tartalékösszegünk körülbelől százezer forint. Ebből megint birtokot veszünk. Ugy-e Gábor ? . . — Úgy határoztuk el. Istvánnak szeme-szája elált. — Azért hivattatok ugy-e, mondá István szomorú megbánással, hogy ezt elmondjátok s engem meg elküldjetek. — Azt tartjuk, mondá János, ketten vagyunk együtt volt bolondok, állj te is közzénk, mint volt bolond, tegyünk hárman egy párt. — Nem állok közzétek, mert ismét bolondok lesztek s én többé már nem követhetnélek ben­neteket. — Ne félj, nem leszünk többé bolondok, az új templomunkban megesküdtünk egymásnak, én és Gábor. — Ejh, hagyd el azt az új templomot, mondá István nevetve. — Ne szólj arról a templomról oly könye- dén, mondja János komolyan, azon kezdtem a bolondériát s ti folytattátok utánam. Az a tem­plom már most fel van szentelve, vasárnaponként istentisztelet is tartatik benne. — A pap persze te vagy, mondja István nevetve. — A pap, öcsém, a káplán. Van már isko­lánk is. Hallod e öcsém, évenként mi ketten adunk jótékony célokra éppen kétezer forintot. Jer közénk. ■— Közétek jövünk. A jövünk szót nem is vették észre. fuvarozta múlt hó 28-án. Mikor Sárospatakot el hagyta, körülbelől egy kilométernyire, esteli 8 óra körűi járhatott az idő, a magánosán döcögő sze­kerest hat cigány megtámadta, kik amellett, hogy 5 ft készpénzét elrabolták, a szekeren volt értékes ágyneművel is odábbállottak. A tetteseket a csen­dőrség nyomozza. (A közbátorság Vásárhelyen és vidékén). Teljesen megbízható kézből veszszük a következő tudósítást: Október 11 —12 közti éjjelen Vásár­hely községben, a nyugati szélen lakó egyik gaz­dának házát ösmeretlen tettesek feltörték; ágy­neműit, ruháit az ablakon át kihordták s nyomta­lanul eltűntek. De ez még csak bezezetés volt. Megrenditőbb eset adta elő magát a 20—21 közti éjjelen, amikor a róm. kath. plébániát a legnagyob vakmerőséggel úgyszólván megostromolták. A meg­tartott vizsgálat ugyanis kiderítette, hogy a plé­bános lakásának méter-szélességű erős téglafalába a pitvar-ajtó félfája mellett már akkora üreget tör­tek, hogy azon egy emberi kéz beférhetett; ha a plébános, Kapossy Menyhért, még elég jókor fel nem ébred, a gyakorlott és vakmerő betörők már hamarosan a pitvarba, onnan a szobába jut­hattak volna. Az erős zajra mély álmából felserkent plébános, Menyus-bácai, kinek helyén van a szíve, felköltötte Sztranyávszky József segédlelkészt s fegyvert ragadva, üldözőbe vették a gazembereket. A községben minden éjjel nyolc őrnek kel­lene a közbátorlétre felügyelni; ezeknek hire-hamva sem volt. A plébános vagy harmincszor sípolt rá­juk, de egyetlenegy sem jelentkezett s így a be­törők szerencsésen megménekedtek ; de még ugyan­azon az éjjelen feltörték a falu nyugati végén levő korcsmát, s már a pénzes fiók kiürítéséhez fogtak, mikor a korcsmárosné felébredt, lármát ütött s a betörök zsákmány nélkül elinaltak a fizetéses bakterek elöl. A pandúr-világban nálunk ily ese­tek nem történtek. — Rablótámadás. Andrá&sy Manó grófnak vécsei uradalmi erdésze okt. hó 23-án esteli 8 órakor Vásárhelyről Vécsére hajtott egy- fogatu kocsiján. Amint a vécsei erdő alá ért, rablók állták útját s ötször lőttek ri. Szerencsére a lövé­sek célt tévesztettek s az erdész, kinél fegyver nem volt, gyors hajtással elmenekült. — Lopás. Andrássy Manó grófnak vásárhelyi istálójából okt. 25—26 közti éjjelen ellopta egy pár lóra való szerszámot s egy teljes nyeregfelszerelést. Két pár lószerszám volt együvé akasztva ; a tol­vaj, merő udvariasságból, az ócskát az ólban alvó kocsisnak emlékül hátrahagyta. (»Csink« ?) Hát ez mi? A párisi legelegán­sabb társas életnek egyik újdonsült és bájjal teli műkifejezése. Páris nem volna a divat-világnak fővárosa, ha minden téren, mindig a kellő időben és sürgősen nem tudna szolgálni a szükséges újí­tással. Tagadhr.tat'an. hogy a psütt éppen úgy a múlté, mint a sikk és a vlan. Vigyáz is most min­denki Parisban, aki igényt tart rá, hogy az ele­gáns világhoz számítsák, nehogy valamit még ez­után is psütt-nzV. találjon. A szép asszony, a csi­nos fogat, a jól szabott ruha Parisban most már mind — csink. Az uj ep: etón nálunk nagy ke­lendőségre számíthat, mert csink a magyar íülnek is jól cseng. (Ország-Világ.) (A tüdővész gyógyítható). Berlinből jenti egy távirat, hogy Koch dr. egyetemi professzor hosszas tanulmányozás és kísérletezés után felfe­dezte a tüdővész bacillusait s megtalálta ellen­— így aztán hárman teszünk egy párt — régi világba értve — bo’ondot. — Isten veletek, köszönt István, — Hát maradj. — A vendéglőbe megyek. — Majd elhozzák podgyászod a szolgák. — Nem bízom senkire. De van-e lakosztály­tok nekemvaló ? . . . — Tiéd lesz a felső kastély, de mig beren­dezed, itt lesz lakásod. — Mindjárt jövök. — Most már hárman vagyunk, mondá János István távozta után. — Te, ez az István megkomolyodott. — Úgy látszik. Kevés idő múlva kopogtattak. — Szabad 1 Egy fátyolos nő lépett be, vezetve egy kis fiúcskát, utána István. — Kedves bátyáim, mondá István, ez az én feleségecském, ez meg a fiacskám, Jánoska, atyám nevét viseli. A két testvér elámult. * Később aztán megértették, hogy István ter­jedelmes háza árából csendesen élve, egy távoli városban elvette az ottani pap leányát, ki őt nemsokára fiúval ajándékozta meg. Sokszor aztán, ha együtt voltak, tréfálva mondták, hogy hárman vannak volt bolondok, de csak egy párt tesznek, mert a harmadik, István, egészen megokosodott, íme, a címnek: Mikor három bolond tesz egy párt — a története.

Next

/
Oldalképek
Tartalom