Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

klg.-ot, fekete ceruzát elkoptat 480 szálat, szines ceruzát 240 szálat, tollszárból elfogy 132 db,, ve­restintából 16 üveg,’ a feketéből valamivel több, mintegy hektoliter, réztollból 122 doboz, Gyertya elég 5088 szál. Évente 3000 ft körül jár az az összeg, melylyel a vármegye (ide nem értve a járásokat) honi ipart pártolja. Hírek a nagyvilágból. A muszka cár a Köln Ztg. szerint 80,000 db. Berdán-fegyvert ajándékozott Szerbiának. Újabb merénylet a cár ellen. Londonba érkezett hir szerint, mikor a cár a nyugat-orosz országi hadgyakorlatokról hazafelé utazott, a grod- nói vasúti állomáson egy utas a cár szalonkocsi­jába lőtt, de golyója nem talált. Moltke gróf tábornagynak 90-ik születésnapjára elrendelte Vilmos német császár, hogy a berlini helyőrségnek összes zászlait Moltke lakása elé vigyék. Ilyen kitüntetésben német alattvaló még soha sem részesült. Hírek az országból. Ferenc József király őfelsége, mint hírlik, találkozni fog Umberto olasz királylyal Velencében. Oda várják Erzsébet királyasszonyt is, aki Velen- czében hosszabb ideig szándékozik tartózkodni. Őfelsége a király november elején Gödöllőre megy hosszabb tartózkodásra. Estei Ferenc Ferdinánd főherceget Őfelsége a 9. sz, huszár ezred parancsnokává nevezte ki. Ezáltal teljesedett, hogy a főherceg Magyarorszá­gon és pedig a jövő hó 2 ától Sopronban fog lakni. A képviselő ház f. hó 24-én újra megkezdette ülésezéseit. Udvarhely- és Temesvármegye közönsége ZzT^/ztovármegyének az állami administráció ellen intézett feliratát egyszerűen tudomásul vette. Erdélyben nagy hóesések voltak. Brassó vidékét méter-magasságú hó borítja. Dalmáciából írják, hogy f. hó 19-én, Zára vidékén, három óra hosszáig tartó jégeső volt, mely az olajbogyótermést az egész vidéken tönkre­tette. Különfélék. (Személyi hírek). Chyzer Kornél dr., várme­gyei főorvos, Budapestre utazott s úgy is, mint az orvosi értekezletnek második elnöke tevékeny részt vesz az országos fürdőügyi tanácskozáson. — Pakosi Paxy Károly altábornagy .honvédkerü­leti parancsnok, az Ujhelyben állomásozó honvéd­zászlóalj megvizsgálása céljából tegnap és tegnap­előtt városunkban időzött. (A szüret.) Ritka dolgokat van alkalmunk feljegyezhetni Felső-Hegyaljának ezidei szüretéről. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy a szőlőtermés helyenként több, mint a hogy remény­iették. Most, hogy már a szüretnek vége felé járunk, az eredmény láttára bízvást mondhatjuk, hogy olyan bőséges szüret, mint az idei, évtizedek óta nem volt a Hegyalján. Nem ritka volt az eset, hogy a hol a gazda 50 hordó bort várt, százat is szűrt; igaz, hogy minőségre nézve kilátásaink szerények, mert a mustkészletnek 50 percentje félével megrakott kocsik foglalták el. Az egészet egy öreges úr rendezte, s mint mondá Jánosnak, a temetkezést intéző üzletnek ö a felügyelője s a boldogult egyik végrehajtónak őt bízta meg. A menet megindult. Elől egy kocsin a holt óriási címere, utána a hatlovas kocsi a koporsóval, azután a többi, legvégül a kísérők, a rendezők Jánossal hintón. A menetet egy páncélba öltözött lovag lóháton nyi­totta meg. A kiváncsiak ezrei, meg ezrei nézték a kü­lönös gyászmenetet, mely nem a temető felé, de a soroksári országútnak tartott. Tehát így kisérik, így viszik Gábor tete­meit haza. * íj: vr A duna-varsányi csárdához értek úgy esten- den, de az a csárda is, mintha várt volna a jö­vőkre, mert mindenki feketébe volt ott öltözve. De történt is ott intézkedés, mert egyszer csak ott terem külön külön kocsin a szt.-miklósi, a lacz- házi, meg a bugyi cigánybanda, díszes ünnepi öltözetben. A cigányok se kérdenek, se hallanak, hanem összehangolnak, s a harmincöt tagból álló óriás banda olyan beköszöntőt húzott, hogy ha már attól sem ébredt fel érckoporsójában Gábor, örökre meghalt az, és úgy, hogy a feltámadásra hívó an­gyali kürtszavát sem íogja meghallani. János, egy kissé magábaszállott, ellenkezni akart, hogy ne nótázzanak, hanem odaállt elébe az az öreges ember s elömutatta a boldogult vég­akaratát, hol megvolt írva: a gyászmenet a var aféle jó cankóra forrja ki magát. Szomorodni is lesz, hanem édes kevés, épp ugv aszú is, melyet már ma különösen sokra becsülnek. Aszú ez idén úgyszólván csak a pataki hegyeken, az úgy­nevezett kácsárdi és asztávai őrzésekben képződött. A bőséges termés következménye, hogy a hordó ára mód nélkül felszökött. Mig a szüret elején párja 4—5 fton kélt, most már 8 —10 fton árulják. Meg­erőltették magukat a filokszerás szőlőhegyek. Jövőben ilyen termésre aligha számíthatunk. (Az időjárás) nálunk is téliesre fordult. Úgy­szólván beugrottunk a télbe, Még a múlt hét ele­jén frisen nyílott ibolyákat mutogattak, e héten már dérvirág képződött ablakainkon. Szobáinkat szorgalmasan fütjűk Éjjelenkint erős fagyok jár­nak. Az állóvizek tükrén ujnyi vastagságú jégké­reg képződik, mely dacolni képes a nap mele­gével. Városszerte sok a gyengélkedő s nap- ról-napra nagyobbodik a meghűlésből eredő ba­jok száma. Különösen sokat kellett kiállaniok a szüretelöknek az erős szelektől fokozott hideg miatt. Panaszkodnak a mezei gazdák is, mert drága a napszám, sok helyen aranyért sem tudtak kapni kellő számú napszámost s emiatt a takar­mányrépának nagyrésze a földben maradt és meg­fagyott — Most, hogy e sorokat (szombat dél­után) Írjuk, megjelentek az első hópihék is, a tél fecskéi. Bizony téliesre fordult az időjárás Sze­líd haldoklása a természetnek emlékeztet mind­nyájunkat a zajtalan, csendes kimúlásra, — ra­kásra hullt falevél a temető sirhalmára. Száraz gályák egymásra zördülnek, mint veszekedő há­zaspár, ég felé merednek, mint váló kedves karja távozó jegyese után. Őszi haldoklásnak mirriád- könycseppje van elhintve tarolt ugaron, kopár mezőn, lombtalan hegyeken. . . »Puszta a táj, üres a lathatár — rajt’ a vihar légparipája jár 1« (Színészet.) Veszprémyjcnő, ismert színigazgató, hatósági engedelmet nyert, hogy társulatával Sator- alja-Ujhelyben előadásokat tarthasson. A nyertes igazgatónak társulata jelenleg Beszterczebányán működik. Mikor telepszik át Ujhelybe — még nem tudjuk. (Kettészakadt banda). Mányi Lajos régi zene­karának kebelében viszálkodások törtek ki. melyek az egységes bandát megbomlasztották. Tagjaiból két banda alakult. A régi hívek az öreg Mányival és unokájával. Illés Aladárral maradtak, a hű- telenek Mantu Tóni és egy Nagy-Mihályból jött fiatal cigányprímás vezetése alatt különálló ban­dává alakultak s versenyeznek az elsőség pálmá­jáért. Az is hallatszik, hogy a Tóni bandája kül­földi körútra megy. (A/kir. törvényszékről.) Megrögzött tolvaj. Chajet Ábrahám Adolf, egy budapesti házaló fia, már 13 éves korában igen tehetséges tolvajnak mutatkozott. Észrevétlenül megközelítette a járó­kelőket s aztán pénztárcájukat elcsenvén, megug­rott. Több volt mégis a tehetsége, mint a sze­rencséje. Csakhamar összeütközésbe jött a buda­pesti rendőrséggel, s mint 13 éves gyermek több rendbeli apró-cseprő stikli miatt négy hónapot töl­tött fogházban. A mit Abris megszokott Abrahám se tudta abbanhagyni, lopás miatt ismét bekerült a budapesti kir. törvényszék börtönébe egy esz­tendőre s alig, hogy kiszabadult újra a Krispin mesterségét folytatta. Budapesten a Váci-utcában egy hölgy zsebéből tüntette el a pénztárcát, de egy rendőr nyomban nyakoncsipte, a rendőrségi fogházba kisérte, a hol aztán ráadásul egy fogoly­társának pénzét csente el; most már a 16 éves re ményteljes ifjút elítélték három évi fegyházra, a mit annak rendje és módja szerint ki is töltött Lipót- váron. Ilyen múlttal dicsekedett már, midőn folyó évi március hó 24-én Tokajban, az országos vásár alkalmáv 1, egy bámészkodó némbernek, Nagy Jánosné mádi-lakosnak, 16 ftját tárcástul elemelte; hanem balszerencséje itt is nyomában járt, sőt utólérte. Osvát Gábor, tokaji (lakos, észrevette a lopást s Chajet Abrahámot elfogta, a lopásban segítségére volt társa azonban, kinek Ábrahám a lopott pénztárcát a markába nyomta, — elmenekült. így került a sokat tapasztalt alig 20 éves ifjú az újhelyi kir. törvényszék elé. A folyó hó 20-ikán tartott végtárgyaláskor tagadta ugyan a lopást s váltig erősitgette, hogy csak azért szaladt olyan esszeveszett sietséggel a vásárban, mert egy megvadult ökörtől nagyon megijedt. Hasztalan volt tagadása. A kir. törvényszék lopás büntette miatt négy évi fegyházra ítélte. (Rendőri hírek.) F. hó 23-án a rendőrség le­tartóztatta Demcso Péter, Szimkó Péter, Kavcsák Mihály bányavölgyi, Magulyák András brusnyiczai és Gyurecskó János tisinyeczi lakosokat Amerikába való kivándorlás kísérlete miatt és kényszerítő- útlevéllel hazaküldte őket. (Az újpestiek Tokajért.) A tokaji tüzkáro- sultak javára e hó 18-án Újpesten rendezett hang­verseny 300 ftnál többet jövedelmezett a jótékony célra, de ez összeget még gyarapítani fogja a ki nem sorsolt tombolanyereménytárgyak elárverezé­se. Ezek között van Margitay Tihamérnak egy díszes keretbe foglalt tollrajza is. (Tetten ért tolvaj). Pákh Jánosné, vílyi ille­tőségű csavargó asszony, ki lopások miatt már a mária-nosztrai fegyintézetnek is két évig volt la­kója, e napokban H. S udvaráról egy értékes fekete kendőt akart elemelni, hanem rajtaérték és több más, legtöbbnyire Patakon lopott tárgygyal együtt a rendőrséghez került. (Közös keresmény). Kárna József, Bialyen Mihály és Lukács István napszámosok a bodrog­közi Csermely-tanyán 60 ftot kaptak keresetük fejében ; egy 50 ftos bankjegyet is, melyet Kárna József vett magához felváltás végett. Újhely felé jövet Bialyen Mihály sürgette része kiadását, amit azonban Kárna József megtagadott, azt hozván fel ürügyül, hogy az 50 ftot elvesztette. Bialyen erre Kárnának nekiesett és jól megagyabugyálta. így adja elő az esetet Bialyen; Kárna ellenben azt állítja, hogy B erőszakosan vette el tőle az ötvenest. A bíróság fogja tisztázni az ügyet. (Jegyzősegédül ajánlkozik) magyar vidékre, egy érettségi vizsgálatot tett szolid fiatal ember. Bővebben értekezhetni erről főmunkatársunkkal. (A vörheny) a szinnai járás területén lévő Pcsolina községben járványszerüen lépett föl. (Végtárgyalások). A jövő héten következő bűnügyek kerülnek végtárgyalásra a kir. törvény­széknél, — október 27-én: gyújtogatás bűntettével vádolt Bárán Mulyár A,.Jrís bűnügye, gyilkos­ság bűntettével vádolt Drávczeki Erzsébet bűn­ügye ; október 29-én : hivatali sikkasztás bűntettével vádolt Januskó János biinügye ; októbr 30-án : sú­lyos testi sértés bűntettével vádolt Andrássy Dá­niel bűnügye,, hatóság elleni erőszakkal vádolt Komariz András biinügye. Belügyminiszteri intézkedés a tiizrendószeti kor­mány rendelet kiviteie tárgyában. Hivatalos másolat 72427/V—10. szám. Magyar kir. belíigyminister. Nagyságos polgármester ur! Walser Ferencz budapesti gyártulajdonos sányi csárdánál megálljon és cigányzene mellett a kísérők reggelig mulassanak. A következő pont meg világosan mondta, hogy a cigányok Szent-Miklós első házáig kocsin menjenek, ott pedig zenditsenek rá s az egész menet kerülje meg a várost, azután térjenek házá­hoz s ott várják a temetést. A következő pont ismét úgy szólt, templo­mig zene, templomtól temetőig zene. A csárdában mulattak tehát s reggelre volt közöttük bizony több is olyan, mint a csap. Vagy két óra hosszáig szundikáltak s aztán útnak indultak, de alig egy órányira huszonnégy lovas fogadta a menetet, cifra lovakon, pántlikás kalapokban, s a fegyyer mindeniknél a nyeregre akasztott két pintes kulacs. Az egész város a menet elé vonult s volt bámuló éppen annyi, mint szörnyűködő. És a temetés a pontok szerint ment végbe. Ott volt a temérdek örülő rokonság s az az öreges ember vizsgálta mind sorba, ha vájjon ta­lálna e még egyet is, aki sajnálkoznék ? . . . Azt is talált, a Matyiban. — Hát sajnálja a boldogultat ? — kérdé- az öreg. — Sajnálom e ? . . . Hogy kérdhet ilyent ? Maga nem tudja, mit tett én velem, mily nagyot. — De így, hogy meghalt, még több maradhat. — Ej, hagyja abba, Inkább odaadnám, amit adott is, csakhogy élne, de hiába, szegény már halott. És csak engem az az öröm sem érhetett, hogy meghívhattam volna esküvőmre, pedig úgy örültünk mindnyájan hogy ö is közibénk jő és íme 1 . . . — Maga barátom derék ember 1 S az öreg kezet fogott Matyival. A temetés végbement s az utolsó pont sze­rint a koporsó három napra ideiglenesen odajutott a temetői épület erkélyére, nyitott fedéllel, majd három nap múlva odateszik örökre a kriptába. Az otthoni házhoz meg volt híva minden néven nevezendő rokonság, mégpedig olyan torra, m.lyen három város cigánybandája húzta a bú és rokon-felejtető nótát s a lakoma meg annyiba került, hogy a boldogultnak hátrahagyott összege egy krajcárig ráment; de az óhajban, a végrendel­kező levélben, úgy volt ez kitéve, hogy addig egyenek, igyanak, míg lesz mit ; a cigányok két hétre voltak megfogadva s annyira kifizetve. * A tor első éjszakáján gyögyörű holdvilág \ volt, ezűstfényben rengett a táj, a lakosság már I régen lenyugodott, egyedül a toronyőr van ébren, amint árgus-szemmel nézeget a torony-erkélyről jobbra, balra s kiabálja minden óraütés után : látlak; no meg azok a torozók vannak igen is han­gos kedvvel Nagy a kedv, mert az az öreges ember egy végrendelet félét olvasott fel, melyben világosan megvolt írva, hogy az óriás vagyon közeli vagy távoli rokonságtól eltekintve, egyenlő részekre osztva fel, a rokonoknak hagyatik oly feltétel alatt, hogy minden évben a halál forduló-napján torra összegyűljenek a kastélyban. Képzelhetni, e hirre mily öröm, mily kedv keletkezett. Matyi is ott volt, de félrehúzódva, ott hátul a sarokban s azt gondolja elmerengve, hogy nem Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom