Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. október 12 4L sä. Huszonegyedik évfolyam. SLöriziits ás Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek osak ismert kezektől fogadtatnak el. Iézlratoi nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondeor dijja 30 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (üfegjelcnik minden vasárnap.) SISDSTÉSI DÍJ ; hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A közigazgatási bizottság üléséből. — S.-a.-Ujhely, 1890. okt. 9. — Főispán Öméltósága nyájasan köszöntvén a bizottság tagjait, elnöki székét elfoglalta. Az alispánnak szeptember havi jelentéséből aggódva hallotta a bizottság, hogy az Amerikába való kivándorlás a múltakhoz mérten most nagyobb arányokat kezd ölteni, különösen a tokaji és a szerencsi járásokban. Kufár szellemű és lelketlen ágensek valóságos rabszolga-kereskedést űznek a hálójukba kerített együgyű emberekkel. (Bizonyítja ezt az a legújabb történet is, mely a mai szám Különfélék c. rovatában Pórid járt Amerika sok c. alatt olvasható. Szerk.) Fájdalom, a nyilvánosan eltiltott de a titokban dédelgetett kivándorlás következtében már oda jutottunk, hogy nemcsak a mezőgazdaságnál szenvedjük visszahatását a kellő számú és erejű munkáskéz hiányának, hanem az egyes családok háztartásában is kezd gondot okozni a cseléd válság. Diószeghy János kb. tag világosította föl a helyzetet. Tudomása szerint itt Ujhelyben az Amerikába való kíván dorlás láza már annyira erőt vett a házi cselédeken, hogy otthon, utón, útfélen sőt éjjeli összejövetelek alkalmával is csak Amerikáról foly köztük a beszéd s alig akad közülök olyan, aki el nem volna fogódva akivándorás vágyától.SzerviczkyÖdön kb. tag fölszólalása szerint ugyan az a helyzet a Bodrogközön is, hol a népbolonditó szerepet bizonyos ladmaczi ágens űzi. — Öméltósága meg van győződve arról, hogy mig a múltban 5O°/0-át visszakaptuk az Amerikába kivándoroltaknak, ma nem számíthatunk többre a 10%-nél. A köztársadalomra e pótolhatatlan számbeli veszteségen ki- vül még egy újabb nagy mizéria is sulyosodik, és ez az, hogy a kivándorlás láza ma már teljesen meglazította a családi élet kötelékeit. Eddig a családfő, ha kivándorolt és jól ment dolga, keresményének feleslegét hazaküldötte nejének, gyermekeinek. Ma az itthon maradt család szükséget lát, sőt a gyermekek meg édes anyjuktól is itthon hagyatva, szívtelenül oda vannak dobva a nyomornak, s ha társadalom nem könyörül rajtuk, ki vannak szolgáltatva az elpusztulás veszedelmének. Ezt tudva, ezt látva, keserves lelkiismereti furdalást érezhetnek mindazok, kik évekkel ezelőtt, mikor a kivándorlás ingere és a meggazdagodás vágya mozgatni kezdte a lakosságot, nem visszatartani, de rábeszélni iparkodtak a tanácsért hozzájuk folyamodókat------Az álom, az ábrándkép jel foszlott, előttünk van a csalódás. Vannak köz: ségek, melyek a papságnak stoláris jövedelmet ez idő szerint már nem hajtanak. — Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok nyertek kifejezést az amerikai kivándorlás kérdése fölött folytatott eszmecserében. Mindezek alapján felhivattak a járási főszol- gabirák, különösen pedig az újhelyi, bodrogközi, tokaji és szerencsi járások főszolgabirái, hogy a kivándorlás mérséklése céljából életbe léptetett szabályrendeletnek felelősség terhe alatt eleget tegyenek, intézkedéseikről és tapasztalataikról a legközelebb tartandó közig. biz. ülés elé jelentést adjanak. Diószeghy János etárgygyal kapcsolatban felemlítette, hogy a M. É. K. V. államosítása óta, dacára a ministertől nyert biztosításnak, az újhelyi gyártelep munkásainak létszáma folytonosan apasztatik s eddig vagy 80 munkást bocsátottak el a szolgálatból. Méltó aggodalom tölti el, kivált azokat a háztulajdonosokat, kik arra a reménységre és megnyugtatásra építettek, hogy az államosítás a vasúti gyártelep munkás személyzetében kedvezőtlen változást okozni nem fog. Indítványozza, hogy a nagy közönség megnyugtatása végett e tárgyban a keresk. ministerhez kérdés intéztessék. Az indítvány helyesléssel találkozott. Horváth J. tb. főjegyző előadta a pénztári állapotokról szóló jelentést, mely szerint a III. évnegyed végén a vármegyei pénztárnak 110,581 ft 69'/,, kr, pénzkészlete volt; és pedig a házi pénztárban ; 272 ft 97 kr ; az úti pénztárban : 8847 ft 26 kr ; a betcgápolásiban : 1826 ft 16 kr; a közigazgatási letéti pénztárban : (1862—1890) 49,588 ft 46 kr; a kisdedárvák alapjában : 10 ft 67 kr; a községi és körjegyzők nyudijalapjában : 27,595 ft 891 „ kr ; a mértékhitelesités alapjában: 726 ft 73 kr; a köz- mivelödés alapjában : 15,844 ft 23 kr; a katonabc- szállásolás alapjában : 575 ft 03 kr ; a várm. tisztviselők nyugijalapjában : 52,968 ft 6yv„ kr; a hadászati utak alapjában : 5159 ft 56 kr ; az állatcgész- ségi bírság alapjában : 134 ft 73 kr. — Kintlévő követelése van: 85,985 ft 23'„ kr. és pedig, —- közmunkaváltság hátrálékban : 39,837 ft 76 kr; betegápolási pótadóban\ 20,041 ft 011,, kr; tisztviselői nyd, pótadóban : 10,634 ft 641/,, kr; közmivclödési pótadóban : 10,959 ft 731,, kr, katonabcszállásolási pótadóban : 4512 ft 08 kr. A hátralék több lévén, mint a folyó évi kivetés, felhivattak a j. főszol1 iMiiii ni gabirák, hogy annak behajtásáráról fokozott erő vei gondoskodjanak. Mád község példáját követve a vele szomszédos községek is folyamodtak, hogy a filokszera j által semmivé tett szőlőterületeiken elveszett jöve- 1 delemnek némi-nemü kárpótolhatásavégett dohányt ' termeszthessenek. Folyamodásuk pártolással kül- • detett föl a pénztigyministerhez, egyszersmind i ügyüknek támogatására főispán Öméltósága is fel- j kéretett, aki közbenjárását szívesen megígérte. Az állami utakra kiszállított kavics átvéte- ! léhez bizalmi férfiakul kijelöltettek : Nagy Barnabás, Ncmthy Ödön, Petrakovies József, Potoezky Kálmán, és Thuránszky Ferenc. A sztropkai j. főszolgabirája a petőíalvi i konkrét eset fölemlitésével jelentés tett arról a szabálytalanságról, melyet a fogyasztási adó kive- ’ tésénél, a községi pecsét (elhasználásával, követett j el a pénzügyőrség; 16 ft borfogyasztási adót rótt Petőfalvára, ahol nem egy év alatt, de egy ember élet alatt sem mérnek el 16 ft áru bort, mert ott ember emlékezete óta csak pálinkától vigadnak a lakosok. A feljelentett eset megvizsgálás és jelentéstétel végett a p. ü. igazgatónak kiadatott. Karsa Ferenc h. elnök jelentése szerint (Pay- zsöss Andor elnök beteg) szeptemberben elintézett az árvaszék 1689 ügydarabot, a hátralék : 459 db. Chyzer Kornél dr. főorvos jelentése szerint a közegészség viszonyai általában megnyugtatók. A difteritisz, vörheny megszűnt. Vérhas sűrűn jelentkezett. B.-Zsadányban 385 egyén került vizsgálat alá, ezek között 32 trahomásnak tatáltaván orvosi kezelés alatt vannak. Adonyi Mór dr. körorvosa betegek gyógyítását teljes odaadással telje - siti. A szerencsi cukorgyár igazgatósága újabban 20 munkás részére építtetett célszerű lakást. Hlavathy József, kir. ügyész jelentette, hogy a kir. törvényszéki fogházban szeptember végén a létszám 27i volt, elitéit 192. A börtónegészség kedvező, az élelmezés ellen panasz nem volt. Nemes Lajos, kir tanfelügyelő előterjesztése alapján Herskovies Hermán és Fénykövi Jakab, tokaji izr. hitközségi tanítók, minthogy az ellenükben immoralitás címén emelt vádat a kir- törvényszék elejtette, a fegyelmi vizsgálat alól fel. mentetvén, működésűk körébe visszahelyeztetni rendeltettek. Weisz Mária, oki. tanítónő, S.-a.-Ujhely ben nyitott magántanintézete számára nyilTAB C A, Ki van az én szemem sirva . Szállnak, szállnak hosszú évek. . . Sárga lombok mit beszélnek ? Mindegyikre az van irva: »Ki van az én szemem sirva Óh milyen szép volt az álom, — Oh milyen hiába várom! Más van a sorskönyvbe irva : »Mert a rózsámat más bírja .'« Ügy elmúlik minden, minden Sóhajomban, könyeimben ! Csak az nem, hogy szószegő lett. .. »Pedig fogadta az egyet!« Óh ha újra visszajönne, Soha többé el nem menne ! Megtalálnám jókedvemet, Csak még egyszer mondá, hogy : »Rajtam kívül mást nem szeret Sohasem /* Rumi a Mikor három bolond tesz egy párt. (Elbeszélés három fejezetben.) A »Zemplén* számára irta : Mészáros Sándor. II. Fejezet. (Folytatás.) Istenem, hány száz, meg száz embert hallottam már igy felsóhajtani — de jó is azoknak az uraknak én Istenem ! S ha kérdeztem volna miéit ?. . bizonyosan a felelet mindannyinak ajkáról egyformán hangzott . volna — mert hát no, úr, él kényelmesen, azt I tesz a mit akar, úgy él a hogy akar; de bizonyára a kérdésre felelő elhallgatta volna a főt, a miért ur szeretne lenni s a miért megirigyelte életüket, hogy azok nem dolgoznak semmit. I Hát azoknak a régibb időkben élt uraknak , hogy ne lett volna még több irigyük, mint a maiaknak. Amazok úgyszólván kis királyok voltak ?! i Egyet mutatok mindjárt. * Matyi ezalatt ütötte a vasat, szürszabó j képében, már tudniillik a második biró lánya ! körül. A dolgot vasnak nézve, meg is puhította ész-kohójában, meg meg is kalapálta annyira, I hogy második biró uram, mikor Matyink az el- lapitott dolgot nyelve hegyére vette, azt mondta rá: — Jól van fiam, lányom neked adom, úgy látom, összeakadt a szivetek, mint két ballan- koró, mit a szél űzve a pusztán összeakasztod- tak; hanem miből is élnétek hadd hallom, mert szürszabásból nem igen élhettek meg, mesterségeden kívül meg másod — tudtommal nincs. Csak ez a szó kellett Matyinak. Megfeszítette e szóra úgy a mellét, hogy két gomb a mándlijáról mindjárt lepattant s még tovább feszíti, ha biró uram azt nem találja mondani, hogy — a feszítés a szürszabóság mellé csak árnyék, ezt pedig jobb lesz a határon kivül hagyni. — Jól van nemzetes uram, én tudom miért feszitek. Ha nekem adja lányát, biztositok neki ötven »redemtus hold« földet. A második biró uram ijedten nézett Matyira s azt hitte, félrebeszél. — Mit is mondtál fiam ? — Mihelyt eladó ötven redemtus hold föld lesz, megveszem s lányára iratom. — Etted te azt fiam a mit mondasz?. . — Értem-e?.. Nagyon. Nézze-e nemzetes uram, olvassa el. Matyi azt a darab papirost mutatta, melyre bácsija irta, hogy esküvöjibe bele egyezik. — Ezt Fekete János tekintetes uram irta? . . — Az bizony ; lakadalmamra meg adott egy tinót, meg öt tokjut, meg még valamit, a miből kitelik ötven redemtus hold föld ára. A biró felugrott, megnyalábolta Matyit, hogy szinte az meg most majd nem azt kérdezte a birótól, ha váljon tudja e mit tesz?., hiszen kiszorítja a lelkét. — Gyere be párom I kiáltott a biró. Gyere hamar. Zsuzsi te is gyere be I Biróné s lánya bejöttek s el nem tudták gondolni, mi lelhette a bírót, hogy úgy szorongatja Matyit. — Zsuzsi lányom, szereted-e a főbiró fiát ?. . rVIni számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
