Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

az 1870—1872 évi magyar levélbélyegek (fej), to­vábbá a mostani magyar bélyegekből az 1 (fekete 2, 3, 8, 12, 24, 30, 50 krosak, 1 és 3 ftosak. Az 5 lcros (vörös) magyar v. osztrák, úgyszintén a csonka bélyegeknek értékük nincs. (Nyilvános köszönet) Az országszerte pusz­tító tűzvész Mihályi községet sem kerülte el. Nekünk is kijutott a keserű pohárból. Szep­tern. 30-án, délután 2 órakor, tört ki a ve­szedelem, s pusztító dühe csak esti 6 órakor csillapult némileg, — hogy azután más nap is dolgot adjon a lakosságnak a hamvasztó üsz- kök oltogatásával. Nyolc lakóház, négy csűr s több melléképület hever romokban. Hogy eny- nyi és nem több a pusztító elem martaléka, főleg annak köszönhetjük, hogy úgy S.-a.-Ujhely- bÖl, mint a legenye-mihalyii vasúti állomásról s a szomszédos Legenye községből mindjárt a vész kitörése után segítség érkezett Szerencsétlenül járt polgártársaink s egész helységünk nevében hálás kószönetünket fejezzük ki e helyen is : 77««- ránszky László, Uróán Ferenc és Schon Miksa j uraknak, kik S.-a-Ujhelyből jöttek segítségünkre a ' városi tűzoltóságnak egy szakaszával ; a vasúti ál­lomás hivatalnokainak, különösen Steinhöffer B. urnák, s legenyei és lasztóczi jó szomszédainknak, hogy a bennünket ért csapás erejét mérsékelték. Fog: dják egyenként és összesen emberbaráti rész­vétükért nyilvános kószönetünket. Kiváló elismerés­sel adózunk egyúttal a helybeli m. kir. csendőr .ségnek is, melynek tagjai, — különösen pedig : Gallik Tivadar őrsvezető, mindenre kiterjedő fi- gyelemmmel vezette az oltás munkáját. Mihályi, 1890. október i-én Mihályi község nevében: Mol­nár János bíró. Rittinger Zsigmond körjegyző. (Melléklet.) A Kassán fenálló felsőmagyar­honi első temetkezési intézet (Entreprise des pom- pes funébres Kassa Maurer udvar) által most kia­dott árjegyzéke van mellékelve lapunk mai szá­mához. Ez intézet 20 év előtt honosította meg Felsömagyarországon a Franciaországban életbe­léptetett és azóta egész Európában behozott osz­tály-temetéseket. Az azóta keletkezett hasonló vádalatok dacára az itt ernlitett intézet mindig megtartotta az első rangot s ezt annak köszöni, mert az általa rendezett temetések gazdag kial - litásával, mindig követett szigorú pontossággal, működésénél a kegyelet megőrzése, kellő figyelem és e mellett olcsó és méltányos szolgálattevésével mindig kivívta a gyászoló családok bizalmát, a melynek hogy mindig kifogástalanul tudjon meg­felelni, az intézet egyik tagja csak rövid idő előtt is, a hasonló elsőrangú intézeteket volt tanul­mányozni a fővárosban. Zajtalan működésének legélénkebb bizonysága az a nagy cimer-gyüjte mény, a mely ez intézet birtokában van, mert fenállása óta az e vidéken lező főrangú és mág­nás-családok drága halottaikat mind ezen intézet által temették el, a mit leginkább a bizalom mel­lett az is indokol, hogy nálánál bármely fővárosi hasonló intézet sem képes nagyobb pompát kifejteni. (A bor története) Perzsiábán ősrégi legenda beszél a bor eredetéről. A szőlő nedvét eleinte szépitőszerül használták, mely puhán tartotta az arcot és a kezet. Dzsemil király jött rá, hogyan lesz a szőlő nedvéből bor. A király 1200 évvel előbb született a bibliai bölcs Salamonnál; a bor tehát a legenda szerint is az ősidőkből való. Ez a ki­rály és hölgyei a téli időszakban nélkülözték a szőlőből való szépitőt, mert szőlő csak nyáron volt. Dzsemil tehát megparancsolta, hogy még annak idejében gyűjtsenek össze szőlőlével s tegyék el. Mikor aztán a király egy edényt fel­nyitott, meglepte a lének szokatlan illata, megtisztult színe, A változást észrevévén, nem mert vele mosakodni, hanem szo'gájára bízta, hogy nyúl­jon hozzá Bizonyo-an méreggé változott- Az edényt ismét lezárták és félretették Hónapok múlva a király egyik kedvelt nője főfájásban szen­vedett s annyira elkeseredett, hogy véget akart vetni életének. Eszébe jutott a méreg, elővette és ivott belőle. Néhány perc múlva egészen neki vidu’t, főfájása megszűnt. Még többet ivott, ekkor elaludt mélyen és mikor felébredt, egészségesnek érezte magát. Elmondta a királynak, hogy mitől gyógyult meg. Dzsemil szintén ivott a szőlőnedv­ből. Ízlett neki s ő is jókedvet kapott. Mindjárt megparancsolta, hogy ezután minél több szőlőned­vet tegyenek el neki télire. (Nagy József) Jász Nagykún-Szolnok várme­gyének tb aljegyzője idő- és betűrendben össze­foglalta s könyvecske formámban kiadta az 1836 —1890 hozott állami törvények cimtárát, mely vezérfonalul kíván az egymást keresztező régi. uj, újabb, legújabb és legeslegújabb törvények labi- rintuszában. A nagyon praktikus művecske meg­rendelhető a szerzőnél — Szolnokon. (Végtárgyalások.) A jövő héten következő bűnügyek kerülnek végtárgyalásra a kir. törvény­széknél ; október 6-dn: lopással vádolt Jóni Kál­mán és társai bűnügye, rablással vádolt Koczák György és társa bűnügye; október 8-án: magán­okirat hamisítás bűntettével vádolt Dubb Herman Schöníeld József bűnügye, lopással vádolt ság elleni erőszakkal vádolt Vécsei Mihály bűn­ügye, lopással vádolt Hoblyák Stefura János bűnügye. Egyesületi és társas élet. Nyilvános számadás. — Ötödik közlemény. — A tokaji égettek számára főispán Öméltó­ságához nem kevesebb, mint 10,562 ft 50 krt kül­dött a belügyminiszter. Ez a szép összeg egyes adakozásokból gyűlt össze. Maga Róthschicl Al­bert br. kerek 10 000 ftot adott. A leküldött ősz szeg rendeltetése helyére továbbittatott. A tokaji égettek javára újabban 1493 ft 34 kr, érkezett az alispáni hivatalhoz, és pedig az eperjesi Széchenyi-kör-tői, Dimitrievics Elvira hang­versenyéből 14 ft 03 kr,— a bodrogközi j. föszolga- birájának gyűjtése: 127 frt 92 kr,— aztergomi társas körtol-. 23 ft 75 kr,— a Pester Lloyd újabb gyűjtése: 1327 ft 64 kr. A tokaji tüzkárosuitak javára a sátoralja-uj- helyi ev. ref. egyházban, templomi hirdetés után, következő adományok gyű'tek be : Nagy Sándor i ft, Pap Gyula 50 kr, özv. Csicseri Mihályné 1 ft, Toth Károly 60 kr. Soltész Gábor 1 ft, Tóth István 50 kr, Páles Károly 1 ft, özv. Palásthy Já nosné 2 ft, Csomós András 1 ft, Juhász József 40 kr, Bállá Bertalan 50 kr, Tóbiás János 50 kr. Ka- szonyi Ferenc 50 kr, Vida József 50 kr, Kuhtár Ferenc 1 ft, Sebeök István 1 ft, Fejes István 2 ft. összesen: 15 ft. Fogadják a segélybizottság köszönetét.*) Értesítés. A f. évi szept. 28 ára kitűzött rendkívüli közgyűlést a megjelent tagok csekély száma miatt az alapszabályok értelmében meg nem tarthatván, értesittetnek az olvasókör t tagjai, hogy a rendk. közgyűlés f. évi okt. 5 én azaz vasárnap d. u. 2 órakor, a megjelent tagok számára való tekintet nélkül, fog megtartatni. S.-a-Ujhely, 1890 szept, 28. Kende Antal, Margitai József dr., jegyző. elnök. TANÜGY. A kegyes-tanitórendiek Zemplénvár- megyében. :< xxi. Hudra János k. r. tanártól. ez Az elárusított anyagok nagyobbrészint aján­dékok valának. Ezeken kívül nagyszámú nyere­mény tárgyak is voltak, melyeket még éjfél előtt kisorsoltak, hogy a lelkes bazárnők minél-előbb belevegyülhessenek a díszes közönség labirintu- szába, s élvezhessék a táncművészet gyönyöreit. Ezzel nem is fukarkodtak, a mennyiben a felkelő nap mosolygott be az ablakon, midőn a mulatság véget ért. Az egész fényesen sikerült, a közön­ség nem volt nagy, de válogatott. Az izlésselteljes kiállítás és ügyes rendezés mindenek felett Hor- nyay Béla dr. érdeme; méltán büszke lehetett mü­vére, miután a lényes mulatságon kívül a bazár még 1400 forint tiszta hasznot is hajtott a kije­lölt jótékony célra. A bazár jövedelmének szaporításához nagy mértékben hozzájárult az ezen alkalomból kiadott és elárusított díszes Emlék Album (a »Hegy aljai-) is, melybe a vátos és vármegye, sőt az ország több vidékéről, különösen a fővárosból több ki­váló iró bekü!dé találó szellemi sziporkáit. Hogy az Emlék Album fénye egy középponti nap suga­raitól tündököljön : a rendezőség felkereste egy szép kérő lev fiel Turinban vármegyénk szülöttét, hazánk nagy fiát, Kossuth Lajost is, jól tudva, hogy bűvös sorai fogják megadni a savát az egész vállalatnak s biztosítani a kivánt sikert. Mellé kelve volt a. S.-a.-Ujhely város lelkes polgáraihoz szóló felhívás is. Kossuth Lajos a felhívásra 1890. február 12-én keit, Hornyay Béla dr.-hoz címzett hosszú levélben válaszol, mely a március Iduszán tartott ünnepség lefolyása után bejárta a hazai lapokat, megjelent a Zemplén 1890. márc. 23-án kiadott 12-ik számában is, melyből kivonatosan közöljük a következőket. Kossuth kegyeletes szavakban nyilvánítja ér zelmeit szülőföldje, s mindenek felett Ujhely iránt, melyhez nemcsak első gyermekkorának kedves emlékei, de a későbbi kor férfias küzdelmeinek visszaemlékezései is csatolják. »Ismeretesek a római költő szavai a kilejez- hetlenül édes vonzerőről, melylyel a szülőföld bir, ennek az édes vonzerőnek kútfeje nem maga a születés ténye, hanem a gyermekkor kedves em­lékezetei, melyek az embert sírig kisérik, kitörül- hetlenül, felejthetlenül. Én Monokon születtem, amott a szerencsi hegy tövében, a hol a rege sze­rint Árpád a honalapitás első áldomását megül lőtte ; de engem szüleim még mint csecsemőt vit­tek el születésem helyéről s nincs emlékezetem­Duplinszki Mária bűnügye ; október 9 én : szán dékos emberölés bűntettének kísérletével és ható­*) E 15 forintnyi összeget rendeltetése helyére küldötte az ev. ref. egyház elöljárósága — t:(II ben semmi, á mi arra vonatkoznék. Engem élö^ tem legelső emlékezetei U]helyhez csatolnak, a szülőföldhöz ragaszkodás édességével. Ujhelyben volt gyermekkorom bölcsője, annak nevéhez van fűzve agyam értelmi mécse felpislangásainak em­léke nemcsak, hanem Ujhely volt úgy az élet gondjaival, mint a polgári kötelességekkel meg­birkózásom első kísérleteinek küzdtere is. A mi a madárfiúnak első bizonytalan szárnypróbálgatá­sainál az anyai fészek, nekem az Sátoralja-Ujhely VOlt. c Ezek után tovább fűzi elmélkedéseit, gyö­nyörűen rajzolva, hogy » Uihelynek úgyszólván min­den pontja történelmi nevezetességű, melyhez a honfoglalástól kezdve a haza jogainak, a nemzet szabadságának védelmére vívott harcok során vé­gig, a magyar történelem annnyi lelkesítő moz­zanatainak, s annyi dicsőséges névnek emlékezete van fűzve, mint az országnak falán semmi más vidékéhez.« Elmerengve hazánk történetének fényes tet­tekben gazdag emlékein, fogamzott meg benne a a szigorú elhatározás, mely szerint életét a nép és a nép által a haza szabadságának fogja szen­telni. Elmélkedését tovább folytatva igy szól: »Ilyen emlékek kötnek engem Sátora ja- Ujhelyhez, hát természetes, hogy meleg érdeklődést kelt fel bennem minden, a mi Ujhelyre vonatkozik, de ha mindennek örvendek, ami ott életre, fejlődésre, hala­dásra mutat, fokozott mérvben vált örömömre a kul­turális érdekű mozgalom, mely felől az ön leveléhez csatolt felhívásból értesültem « Majd áttér a kultúra hasznosságára, mely okvetetlenül szükséges, hogy a nemzet értelmessé váljék, mert csak igy marad meg a talaj biztosan lábai alatt; ismét átmegy az iskolára : , ... bi­zonyos, hogy a kultúralis fejlődés alapját a köz­oktatási intézmények képezik ; és mert a gimná­ziumnak kiegészítése forog fenn az újhelyi kultú- rális mozgalomnál, én helyeselve a kitűzött célt, alkalmat veszek kijelenteni, hogy én általános nem­zeti kulturális szempontból a középiskolákra helye­zem a legnagyobb fontosságot.« Itt nem egészen he­lyesli a középiskolák specialis szakjellegét, arra szolgál az egyetem, itt inkább az ép testi erőre fordított gond mellett az értelem fejlesztését, a tu­dás vágyának felébresztését kellene szem előtt tar­tani. Szükségesnek tartja : „hogy az ifjú bizonyos értelmiséggel s az önképzés eleven ösztönével mehes­sen át annak a nagy oktatásnak, melynek neve télett- holtig tartó iskolájába. „Szeretem, hogy az újhelyi kultúrális moz­galom megindítói, kitűzött céljok megvalósítása végett a segíts magadon s Isten is megsegít elv­hez folyamodtak. . . Nemcsak óhajtóm, de remény­iem is, hogy az én kedves Ujhelyem polgársága úgy fog megfelelni a felhívásnak, hogy a gimnázium kiegészítése biztosítva lesz. Feleljen is meg, nem áldozat leszen az, hanem okos befektetés, mely a város felvirágzására hatásával jól kamatozandó Kijelenti továbbá Ingy bár 58 éve, hogy a sors onnan elszakította, de a szeretet és kegyele- tes ragaszkodás él szivében a város iránt. . . »büsz­keségemnek tartom magamat újhelyi magyar ember­nek nevezhetni « Végül szerényen megjegyzi, hogy e levelet nem óhajtja az »Emlék-Albumba«, mert nem ba­rátja ä frázisgyártási termékeknek. A bizottság tehát külön kinyomatta a levelet s mint függelé­ket csatolta az albumhoz. Ezek után felkéri Hor­nyay Béla dr.-t, hogy legyen szives Matolay Etele elnököt nevében megkérni, hogy tisztelje meg őt is egy alairási ív megküldésével, hogy a megin­dult újhelyi kultúrális mozgalom sikeréhez szegény­sége filléreivel ö is hozzájárulhasson. Természetes, hogy e levélnek megjelenése nagy szenzációt keltett s növelte az áldozatkész­séget, s arra szolgált, hogy reményeink ma már sokkal biztosabbak, mint a bazár-mozgalom előtt. Hogy miként vélekedik intézetünkről, a pia- arista nevelésről és az egész piarista rendről Kos­suth Lajos: azt e sorok írójának nagy lelki öröm­mel tolmácsolá a Turinban 1889. jul. 5-én, a tu- rin—párisi kirándulás alkalmával. E sorok írója katonás rövidséggel üdvözlé őt, mint a sátoralja­újhelyi gimnázium egykori növendékét, mire meg- hatoitan igy válaszolt: »Én a piarista-rend iránt mindenkor nagy kegyelettel voltam, mert oly ügynek áll szolgálatában, mely a nemzet kultúrái előhala- dására hasznos működésével nagy befolyással volt. Engem is szeretettel ápoltak, neveltek és tanítottak, miért is nagy elismeréssel és hálával adózom küld • nősen az én volt tanáraim emlék énék«. HUMOR. A zsidó számtanból. Igazgató (beiratkozó iparos tanulókat vizsgál­ván, egy faluról odakerült zsidófiuhoz) : Számolni tudsz? Flu : Thodok, khérem alásson 1 Igazgató . Hát mit tudsz ? összeadni, kivonni, szorozni, osztani tudsz ? Flu: Hát olyanokat szhámolni nem thodok Igazgató: De hát akkor milyen számadást tudsz ? Fiú : No hát cshak olyat, khérem aláfson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom