Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-10-05 / 40. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) Sátoralja-Ujhely, 1890. október 5 40- sz. Huszonegyedik évfolyam. iLfinziiís ii Egén évre 6 frt. Félévre 8 „ begyedért« 1 írt 50 kr Bőrmentetlen levelek osfck iámért kezektől fogadtatnak el. Xiilratoi nem adatnak vinia. Egyes szám ára 20 kr. ▲ nyílttérien minden gar- mondsor dijja 30 kr. HIEDETÉSI DIJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Elválasztó falak. — Kit cikk. — II. Ahhoz, hogy valaki a más vallását, vagy tiszta erkölcsi alapon álló nézeteit, elveit igazán tisztelje, egyszóval, hogy ő a felekezetiségi érzelmeken felülemelkedjék, ahhoz a léleknek szépsége és nemessége, valódi műveltség szükséges. A lélek ezen belső becsének megszereztetésére, a felebarát iránti szeretet és tisztelet beoltására kell tehát már akkor törekedni, mikor az ember nevelése kezdődik, mert e valóban magas színvonalra folytonos önművelés és tiszta világnézlet szerzése által úgyis csak kevesen juthatnak el. Minthogy pedig ez a nevelés első sorban a szülőktől és iskolától függ, szüksé- hogy a közgondolkodás helyes irányba tereitessék. Ez pedig azoknak szent kötelessége, kiknek egyedüli feladata az emberek lelki életének gondozása, a béke és szeretet hirdetése, tanítása (pedig ennek sokszor az ellenkezője történik.) És szükséges, hogy ez (az iskola) oly módon legyen szervezve, hogy ebben ne legyen alkalma a növendéknek mást, mint az isten és törvény előtt való egyenlőséget tapasztalnia. íí Különböző felekezetű szülőknek gyermekei különböző iskolákban járván, azok egymással nem barátkoznak, nem érintkeznek éf az idegenkedés mindvégig megmarad közöttük. Leginkább észlelhető ez a falvakon, a hol a műveletlenebb néposztálynál az elkülönödésnek ez a neme nagyon is szembeötlő. De megvan a szakadásnak még az az óriási hátránya is, hogy ott, a hol a felekezetek magukban szegények, nem képesek gyermekeiket abban az okT Á B 0 Mikor három bolond tesz egy párt. (Elbeszélés három fejezetben.) A jZemplén* * számára irta: Mészáros Sándor. I. Fejezet. (Folytatás.) A templom, torony felépült el volt látva mindennel, mivel templomot, tornyot ellátni szók tak. Egy vasárnap délutánra aztán János be parancsolta öSszes cselédjeit — választásra. Választottak fő és kis kurátort, harangozót, papnak megválasztatta magát. Józan ész, elme ilyent, hogy miként tehet, arra igen egyszerű a felelet — sehogysem; hanem az őrültséghez közelitő ész hogy megteheti — nem lehet benne kétség, mert az eszköz, a pénz rendelkezésére állt. A közeli várost a hir, hogy a legközelebbi vasárnapon a pusztai uj templomban Fekete János szónoklatot tart — bejárta, s először mint minden bolond hirt megnevették, azután meg meggondolva, hogy a legíenségesebből, a legszen tebből akar komédiát csinálni, e gondolattól megdöbbentek. De legjobban nagytiszteletü Veres Sándor uram, ki rögtön ment főbiró uramhoz, hogy tegyen valamit, akadályozza meg Feketét tettében. — Azt én nem tehetem, mondá a bíró Fekete uram hatalmas úr, én ahhoz gyenge vagyok. — Nem teheti ? Majd teszek én. Bejelentem biró uramat a kerületi kapitány úrnak, de úgy tatásban részeltetni, melyre most már minden ember gyermekének oly nélkülözhetetlen szüksége van. Tanszerek, szemléltető eszközök rendkívül hiányosak, maga az iskolahelyiség, néha környezetével együtt — megbotránkoztató, vagy legalább is ki nem elégítő. Holott, ha a különböző felekezetek (a mihez a legtöbb helyütt nincs bátorságuk) nyíltan közelednének egymáshoz és közös erővel emelnének gyermekeik számára iskolahelyiségeket és jobban díjaznák tanerőiket : a kis növendéksereg más ismeret- és eszmekörre tenne szert, mint a jelenlegi felekezeteskedö rendszer mellett. Ám védjék a felekezeti iskolákat felekezeti szempontból tényleg szép érvekkel ! Mondják, hogy , az iskola az egyház veteményes kertje.« Kárhoztassák az állami és közös iskolákat! De ne feledjék á felekezetiséghez való merev ragaszkodásból származó előbb vázolt hátrányokat és hogy a reális élet tapasztalatai a szép érvekkel szemben szebbeket és nyomósabbakat tud felhozni Ne feledjék, hogy az iskola csak addig volt az egyháznak valóban veteményes kertje, mig a többi egyházakkal küzdelmet folytatva, az iskolát, mint a hódítás eszközét és támogatóját használta, ebben (a felsőbb oktatást értve) növendékeinek a vitatkozás minél nagyobb ügyességét sajátíttatván el. De hiszen most már erre nincs szükségünk, mert az egyházak közötti, legalább nyílt küzdelmek véget értek! Vagy ki ne látná be, hogy az állami és közös iskolák általában szebb és teljesebb eredményeket tudnak felmutatni, mint a katekizmussal, vagy zsoltárokkal növendékeiket túlságosan nyaggató felekezeti iskolák (pedig azokban is részesülnek valám, hogy az jelentse feljebb a főkapitány úrnak, az meg a nádor ő fenségének, hogy kegyelmed nem akarja megakadályozni a legnagyobb csúfot, mi vallásunkon akar megejtetni. E szóra megijedt főbiró uram, mert gon- golta, ha feljelentik, bírói székében aligha fog megmaradhatni, elmozdittatása pedig egy a halállal. Miként is élhetne tovább egy kis-kun, kit bírói székéből úgy csapnak el ? — Jól van nagytiszteletü uram, de ha én kimegyek a pusztába, két-három hajdúval, ki jön e velem ? Segit-e nekem az eltiltásban ? — Megyek ! Közeledett a vasárnap, készültek a pusztaiak a templomba, János a szónoklatra, a nagy- tiszteletű meg a főbiró az eltiltásra, Gábor, István a két testvér meg nevettek magukban, hogy megbolondult a bátyúk. — Hallod-e István, szólt Gábor öcscsének, az a mi bátyáuk egészen bolond ám. — Gondolod? — De nem is közönséges. Tudod mit tesz az a szó — csendes futó bolond ?- Még nem is hallottam soha. — No hát a mi bátyánkra az a szó illik. Hogy megtette bolond tevésnek okáért, hogy négyesen vágtatott össze vissza a fris szántáson, meg hogy mikor a városba jött tavaly, hat címeres ökröt fogatott hintája elé járomba — ily bolondságokat értek, megér egy hatalmas nevetést. De hogy ily ostoba bolondságot tegyen, mint tett — nem értem. Bizalmasan megsúgták nekem, (neked is csak négyszem között mondom meg,) bátyánk a bécsi banktól birtokára majdnem teljes értékig vett kölcsönt s mint hallottam azt is, most meg Pesten kerestet pénzt, hogy mi bolásoktatásban a tanulók saját lelkészeiktől), vagy mint azok a zsidó iskolák, a melyekben a szegény kis fiúkat órákon és órákon át hébernyelvi és talmud-ismeretekkel cse- nevésztetik el és a melyek egyszersmind legkirívóbb bizonyítékait szolgáltatják annak, hogy az éles ellentétek fentartására és megőrzésére mily alkalmas eszköz az iskola. A különböző felekezeti iskoláknak egyesítése volna tehát egyik leghatásosabb eszköze a közeledésnek a nélkül, hogy ez magukra az egyházakra káros hatással volna; mert hiszen az iskoláknak úgyis az embereket, nem pedig az elvont egyházat kell szolgálniok, mig maga az egyház szintén az emberek üdvére és boldogságára alkottatott. A nemzetek közt fenálló falak áthág- hatatlanok és le nem rombolhatok ; a felekezetek közt levő falak sziveinkben épültek. Mentői több helyen való áttörésük tőlünk függ. Anthróposz. Vármegyei ügyek. Az újhelyi sörgyár ügye. Andrássy Manó gf. vezetése alatt a Dókus Gyula, Molnár Béla dr., Lockerer Andor, Ujfalussy Endre és Viczmándy Ödön tagokból álló küldöttség Budapesten tegnap előtt d. u. tisztelgett a kormányelnöknél, úgyszintén Bethlen gf. földmivelési-, Wekerle pénzügyminiszter és Baross kereskedelmi minisztereknél. Úgy Szapáry Gyula gf. miniszterelnök, mint a szakminiszterek leereszkedő nyájassággal fogadták a küldöttséget, átvették az emlékiratot és a felterjesztéseket s mindannyian megígérték, hogy a sörgyár építésének ügyét, melyet a főispán föl- terjesztéséből már előzetesen is jól ösmertek, sürgős jellegűnek tekintik s annak mennél szerencsésebb, a Hegyalja és vidéke közgazdaságára nézve mennél sikeresebb megoldásában az londságra, nem tudom. Ha még egyet tesz — megválasztathatja magát temploma elé, tudod minek — koldusnak. Az öcs az utóbbi hirekre fészengett, a hir nem késztette nevetésre. — Értem, mond a bátya feszengésedet. Jó volna ugy-e megmenteni a birtokot, bátyánkat meg gondnokság alá vétetni?! De ez nem megy ám nálunk oly könnyen. De ha még érdemes, utána járok. Segítek e ? Ha mentünk valamit, csak magunknak mentünk. A két testvér kezet fogott s elhatározták, hogy vasárnap kimennek a pusztára, megnéznek jól mindent, ha lehet belepillantanak a birtokkezelési protokulumokba s összeadnak, kivonnak, ha vájjon érdemes lenne-e szaladgálni, gyámságot kérni bátyjuknak? Volna-e megmenteni való? . . * Vasárnap kora reggel nagytiszteletü uram, a biró s két hajdú összehuzódva, borongva, egy kocsin mentek a pusztára, megtiltani a templomi szónoklatot. Kevéssel utánuk hajtatott a két testvér is. De térjünk először kevéssel előbbi időre, hogy ugyan mi is történt szombaton este úr és a számadó juhász-bojtár között ? ! Éppen esti hét órát harangozott az új toronyban a harangozó, mikor a számadó juhász- bojtár beállított urához. — Jó estét kívánok, — köszönt a bojtár leemelve kúpalaku kis kaiimáju kalapját vállait verő fekete zsíros hajjal bontott fejéről. — Adjon Isten kendnek is Mózes. No, mi újság? Hogy vannak a nyájak? Találnak-e még valahol legelőt ? — Jó, hogy előhozza a tekintetes úr, éppen Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
