Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-06 / 27. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik niiiMlen vasáruap.) Sátorai]a-Ujhely, 1890. julius 6 27. sz. Huszonegyedik évfolyam. HI2DETÉSI IV : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sró nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt disrbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter nt&n 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél j kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ 1 nyomdába küldendők. ELŐriZITÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentotlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. létiratoi nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 30 kr. A munka és értéke. — Két cikk. — II. A munkások ama rövidlátó mozgalma tehát, miszerint bérük felemelését s e koncesszió mellé még a munkaidő leszállítását is követelik, különösen oly szegény gyáriparral biró országban, mint a miénk, és mert az egész mesterséges kényszerítés, ha kívánalmuk — pedig az elmélet szerint nálunk ilyen non sens — teljesítésre találna — beláthatatlan konzekvenciákra fogna vezetni. A fogyasztó közönség t. i. melynek még mindig igen drága a magyarországi ipari produkció és épen ezért teszi vásárlásait külföldön, hol finomabb, tartósabb és tegyük hozzá sokkal olcsóbb portékát kap : még jobban el fog idegenedni a hazai gyártmányoktól, mely indolencia a gyáripart még csirájában el fogja folytani. A munkások pedig egy szép reggelen munka nél kül fogják üdvözölni az őket nevető napot. Miért ? Mert a kereslet mindig ott teszi bevásárlásait, a hol szükségleteihez olcsóbban jut. Tehát mig egyrészt a munkások dolog nélkül fognak maradni, addig a gyári tőke oda fog vándorolni, a hol nagyobb és biztosabb percentre dolgozhatik. Ki fogja huzni a rővidebbet? A gyári munkás. A sztrájkolás tehát, ha sikerült kimutatnunk, egy mesterséges és épen ezért egészségtelen törekvés, mely nem ér többet a körösi szentelt viznél. Az iparos munkások azonban keresik más szemében a szálkát, hanem a ma- gukéban nem látják a gerendát. Ok lelketlen, izgatok és mondjuk ki nyíltan, bizonyos hírlapok által felhecceltetve, vakon mentek neki a falnak. A munkások ezen izgatásuk és nem érdek nélküli dédelgetések következtében azt hiszik, hogy csak ő érettük áll fel a világ. Pedig hát mást sem költött a gólya. Hogy ez igaz-e: szellőztessük röviden. Mindenki tudja, hogy a munka becsli lendő. Ámde, mint fentebb említők, munka és munka között szerfölött nagy a különb ség, Mig némely munka teljesítésére elég 3—4 évi tanulmány, addig a másiknak becsületes véghezvitele iö — 20 évi tanulmányt is igényel. Ennélfogva a munka értéke is eszerint fog elbirálódni. Ha valamely munka becsét csak a fizikai idő és erőszerint mérlegelnénk, akkor a favágónak és kavicstö- rőnek több fizetést kellene adnunk, mint egy kvalifikált hivatalnoknak. Csakhogy nem igy áll ám a sor! Mig a hivatalnok 16 esztendeig nyomta az iskolai padokat, és temérdek pénzt, munkát vert tudományába, addig a kavicstörő és favágó csak a suton ült, vagy ha volt benne életrevalósóság, már 14 éves korában vágta a fát és törte a kavicsot, ennélfogva keresett is. Eklatáns példa ez a két ellentét, hogy mi különbség van a munka és munka között. Ha ez a differencia fenforog : az volna csak a legégbekiáltóbb igazságtalanság a föld hátán, ha mindenik egyformán dijaztatnék. Pedig némely iparágnál még ez a természetelle- nesség is prográmba volt szedve. Ha a szegény hivatalnok, ki iskolát végzett, s 800 ftot kap évenkint ás a mellé mindig tisztességesen is kell járnia, nem jajdul fel fizetése miatt: akkor az iparosmunkás is, kinek tanulmánya úgyszólván csak kézi ügyességében rejlik, melyben a szellemi részt mikroskóppal kell felfedezni, és hetenként csak egyszer törülközik ki — bizonyára meg lehet elégedve bérével. Hanem itten nem annyira a csekély dijazás a »casus belli«, mint inkább az iparos munkások túlköltekezése. A munka csak akkor ér valamit, ha takarékossággal párosul. Enélkiil az nem nemesit, hanem erkölcsöket vádit. A munka eredménye, a pénz, mindenesetre arra való, hogy vágyaimat kielégíthessem s hogy a világ örömeit mértékletesen élvezhessem; de semmiesetre sem arra, hogy az erkölcsi ruganyosságomnak párnájául szolgáljon. Már pedig, kalaplevéve mondjuk, engedje meg a túloldal, hogy náluk, tisztelet a kivételeknek, erre szolgál a pénz. Dobálóznak vele, mint a cseréppel. Ha kikapják az általuk annyira agyonjajgatott munka után a bérüket, hegyen-völgyen lakodalom áll. Szombat estve, vasárnap a korcsma járja, sőt még a »blau Montag“ és Szent- Heverd-el és természetesen eszem-iszom ideje, mely annyira kiüríti erszényüket, s annyira kihívja ellenük a közmorált, hogy egész héten át koplalnak, s a szolid világ undorral fordul el tőlük. Mi is a mellett vagyunk, hogy kevesebb legyen a munkaidő és legyen meg a heti ünnep; de aztán legyen igazi erkölcs és ünnepeltessék is meg keresztyéni módon a vasárnap. Higyje el a tisztelt negyedik rend, hogy igy cselekedve, meg lesznek elégedve sorsukkal! Szabó Kálmán. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság f. hó 14-én d. e. 9-kor ülést tart. Kinevezés. Főispán őmga Román István végzett jogászt közig, gyakornokká nevezte ki szolgálattételre a főjegyzői irodába rendeltetett. Az ínségesek fölsegitéséről szóló számadásokból, melyek a várm.-i ínséges bizottságnak f. hó 14-én d. u. 2 órakor tartandó ülésén fognak elintézés alá vétetni, közzétesszük a kővetkezőket; kiosztatott összesen: 7219 ft 03 kr, ebből jutott a szerencsi járás Ínségeseinek: 1499 ft 03 kr; a bodrogközieknek: 2000 ft; az újhelyi járás ínségeseinek: 942 ft, a tokaji járásbelieknek: 1150ft; a gálszécsi járás Ínségeseinek: 1598 ft, végre a n.-mihályi járás területén fekvő Hegyi község Ínségeseinek : 30 ft T Á B 0 A, Egy elfeledett magyar tudós. — A „Zemplén“ eredeti tárcája — Hosszabb idő óta foglalkozom Petrovics Frigyessel, kiről itt egy két szót akarok ejteni. Vonzott benne az iró, kit szorgalmához és tehetségéhez mérten kevés elismerés ért; vonzott az ember, ki egy küzdelmes élet után cé'ja elérése előtt, idegen földön szállt kora sírba. Vizsgálódásaim közben mindinkább megerősödtem abban a nézetemben, hogy rövid élete nem épp érdektelen, zajtalan munkássága pedig számot tesz amúgy sem gazdag tudományos irodalmunkban; meggyőződtem, hogy érdemes ügyet vetnünk műkő désére s végig kisérnünk pályafutását a holicsi szerény papiaktól a müncheni temetőig. E meggyőződésem indított e sorok írására. * Petrovics Frigyes Keresztély született 1799. évi október 7-én Holicson, Nyitravármegyében. Apja, János, a falu prot. lelkésze volt; anyjának csak neve maradt ránk : Mittak (más adat szerint Mittag) Judit, írónk, ki legifjabb volt testvérei között; első oktatását a szülői háznál vette, kétségkívül egyszerű, puritán szellemben. Mivel szülő földjén a magyar beszéd ritka volt, mint a fehér : holló. Frigyest apja a csallóközi Samorjára vitte j magyar szóra, mi elég tanúságot tesz az apa I hazafias érzületéről. Iskoláit később az evangeliku- kusok hires pozsonyi líceumában folytatta, hol j már ekkor fölcsillámlott benne a talentom. Erre j mutatnak kitűnő bizonyítványai, továbbá azon : adat, hogy ideiglenesen egy tanszék betöltését is 1 reá ruházták. l Ekközbcn Petrovics János, mint Zsivora neI vezi*) »a holicsi evangelika gyülekezet köztiszte- letii lelkipásztora,« bevégezte életét, s Írónk sorsa egy időre küzdelmessé válik. 1820 ban szülőföldje: Holies választotta meg lelkészül. A választás azon- , ban bizonyos körökben visszatetszést keltett ; ■ keveselték az ifjú pap éveinek számát. így Petro- 1 vies, kit tehetsége és becsvágya különben is ma- 1 gasabbra sarkalt, megvált hivatalától s örökre szakított a papi élettel. Vágyai a főváros felé vonzották ; Pestre ment tehát s ott a királyi egyeteI men jogot hallgatott. Sokat küzdött itt a tehetséges, de szegény és ismeretlen ifjú az eléje gördülő nehézségekkel, mig végre Sckedius Lajos, hires egyetemi tanár, ajánlatára Teleki László gf. özvegye meghívta László fia nevelőjének, í Ez időpont fordulót képes írónk életében. Szoros, benső viszony fűzte őt ezentúl a Telekicsaládhoz, melynek tagjai, mint Bajza Írja, mindig azon kevés főranguak közé tartoztak, kik népünk számára hódításokat tettek, tartományokat *) Zsivora György : Emlékbeszéd P. F. felett. A magyar tudós társaság Évkönyvei. IV. kötet. foglaltak a szellem országában. (A Telekiek tudományos hatásáról. BajzaJJ. összegyűjt, munkái. 1862. III. kötet.) Érdekes ebből az időből Teleki László gf.- nénak egy Petrovicshoz intézett levele. íme nehány sora: „Legyen, drága barátom, vezető őrszelleme a tapasztalatlan ifjúnak, kit azon meggyőződéssel bíztam az Ön kezeire, hogy ezzel a legjobbat teszem jövője érdekében. Isten áldását érdemli ki ezáltal s egy szív mélyen átérzett köszönetét, melyben Ön az első helyet foglalja el azok után, a kiket vérségi, vagy más szent kötelékek fűznek hozzám.«* 1) A Teleki család fennkölt szellemű körében izmosodott meg és terelődött határozott irányba a Petrovics magasratörő szelleme A »lángeszű és mindent tudni vágyó«2) ifjú eddig a tudomány minden ágával egyképen foglalkozott; mosta Teleki-család gazdag könyv- és levéltára, továbbá Teleki József gf. a nagy történetíró és akadémiai elnök, jóakaró útmutatása kizáróan a történettudományra irányozzák figyelmét. Ez idötájt irta nagy művét a Magyar- ország Történetei-1, ekkor tett szert kitűnő jártasságra Európa művelt nyelveiben. Tevékenysége visszhangra is talált azon szűkebb körben, mely e korban tudománynyal foglalkozott; az akkor meg’) Kelt Szirákon, 1826. nov. 18. (Német eredetije birtokomban.) Petrovics ekkor vármegyénk földjén, Sáros-Patakon időzött tanil ványával. 2) Ilyennek tartja emlékbeszédében Zsivora, a kétségkívül elfogult jó barát. J. A. h. 112. 1. fgíg? JVIni Hzíimunlílioz: egy ív mellélílet van esntolva.
