Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-03-23 / 12. szám
hallgatása folytán az örök feledékenység tengerébe merüljenek: a gimn. igazgatója jónak látta a kassai főigazgatóság közbenjárásával folyamodást nyújtani be a helytartótanácshoz, melyben kérelmezi, hogy a magas kormány két tanár ellátására a tanulmányi alapból bizonyos összeget utalványozzon. De bizony »conticuere omnes !* A felterjesztésre válasz nem érkezett. Végre 1790. febr. 4-én az igazgató Zemplénsz.rmegye párt fogását veszi igénybe, hogy íe'söbb helyen hathatós támogatásával igazságos kérelmünket mozdítsa elő. A vmegye felterjesztésére a helytartótanácstól febr. 25-iki kelettel pusztán szép reményekkel teljes leirat érkezik, melyben a kormány Ígéretet tesz, hogy a különben is szegényesen ellátott gimnázium aprólékos kiadásait a tanulmányi alapból tedezni fogja; ami pedig a tanárok ellátását illeti, azok nak ügye Ő Felsége kétségbe nem vonható atyai kegyességétől s jó indu'atától tétetik függővé. Utóbb is a szükségben szenvedőkön Königsacker Cal. József rendfőnök segített, küldvén számukra 200 forintot. OSAftUOK, A jelmezes bazárról. Hamlet a »lenni, nem lenni« fölött töpren- kedett egykor. Jómagam sem különben az sírni, nem irnii-ve 1. Százszor is végig percegett a toliam a fehér papíron : százszor kitüröltem az egymás mellé rakott betűket. Valami űzött, hajtott bévül- ről : irj, irj és csak irj 1 Eszem meg mindig azt mondta : Nem tudod te azt élethűen leírni, amit láttál s úgy jársz, mint az egyszeri atyafi, ki Budapesten mutatása után az otthon levőknek csak annyit tudott mondani: Már aztán hogyne lett volna szép; szép volt hát ; szép bizony! De hogy mi volt szép, miért volt szép ? — azt bizony ő kigyelme nem tudta megmondani. Ha én is úgy járok : le’kemre veszem a szégyent 1 Hiszen nem egy éjjel, de egy hét kellett volna ahhoz, hogy lelkem a sok-sok mindenből beteljék amit ott, már t. i. a jelmezes bazárba), látni lehetett. Nem az egyféleség, hanem a fan tasztikus tarkaság lepett meg engem; a bizatr fény és pompa bilincselte 'e va óma: ; a ragyogó sok szempár; a kedves, utánozi tatlan mosoly a szebbnél szebb hölgyek b’bor rje; 1 tette gondolkozásomat csapongóvá. Mikor a terembe léptem : az tEceregy éjszaka« panorámája tárult elém az ö édeskésségével, kedvességével és gyönyörével- A büvö'-bájos Szezám nyílott meg számomra. Önkéntelenül eszembe jutottak Kelet speciálitásai: a Tubafa levelének csöngése-bongása; a bülbül mézes titka ; a dzsin- nek pajzán játéka. De eszembe jutott, mit koszorúsunk mond egy helyütt: »Allah lényét ne fürkészd, csak imádd ! S a csókot gyakorold s ne magy; á d.« Magam elé képzeltem a karcsú tornyu minaréte két, rajtuk az őszszakálu seiikel, ki szive mé1 véből harsogja az igazhivőknek : rLáiláha Hl' Alláhi Rágondoltam a sörbeíre, re i a nargfoléra s a hetedik mennybe képzeltem magam, ha"ga.za a hurik andalító, bóditó danáját. S magamon is erőt kezdett venni a keletiek remze vonása, a — szent téboly, mint az ég nyilrt’.Ozása. Felütve láttam a Koránt, s annak (már ír 11 emlékszem hányadik) szárújában e szokat.- » ... És a nők o.í fenn és lenn csak gyönyörre teremtvék«. Izzó egével a fényes Kelet :epeit meg legelőször. Oda mentem a sátornoz, s Ke et kedvelt nedűjét, az ópium nélkül is bot”tó v vált ha o’y szép kacsók öntik), fekete kávét hozattam Megittam egygyel, megittam két.övei a 1 s ibrikekből s távozni még sem tudtam. Fö’cs'fázott képzel- mem a fényes kos- tűrnek láttára rajongásba tört ki. Meghúztam magam egy sarokba: néztem az oda jövőket-tr enőket s megbámultam a kedvességet, a leereszkedést, amely'yel az elegáns kosztümös török- lök, Ihuránszkyné, Petrovayné, Bencsik Irén, Bernáth Irén meg Chyzer Etus az oda sereglőket k'szolgáltak. A fekete kávé után jól esik egy szivar, gon- őoltfiov * átmentem a szomszédos »Tözsdée-be. Majdnem zavarba jöttén,. Az áru; ó asztal háta megett nagy fekete be.ükkt' éke 'cede : »Tilos a dohányzási. Csakhamar észre ve ék zavaromat: kisegítettek azok az aranyos, spanyc' Bajad ro! .& emlékeztető hölgyek. Cervantes »Dón Qu 0 e«-ja egyáltalán nem csodálandó íöircn^elen H'anújsi miatt, ha ilyen bajadérok lovagja volt. Andilaz a aranyos vidéke (hová oly régtő' vágyom) csak ilyen bajadérokat szülhet azzal a különbséggel, hogy aa igazi spanyol nő kezébe már mintegy beléteremtve látszik lenni a kis csörgős-dob, mig ez K-ncsessyné, Chyzer Margit, Diószeghy Vi’ma, Schnnd .- Berta és Mátray Emma spanyol-kosztümös hölgyeink kacsóiból hiányzott; de Matyasovszkyné val egyetemben (kinél a spanyolöltózet hiányzott) e csekélységet pótolták előzékenységükkel. Azután pezsgőre szomjaztam s a harmadik sátort kerestem fel, melynek virágos bejáratánál Fischer Marianne baronesz szép pillangó képében pompázott. A török és spanyol fantaztikus elem egygyé olvadását láttam e sátorban, midőn oda érkeztem. A rokoko (képv'selte gróf Harder- bergné és Boronkay Sarolta) az ő eredetiségétsrt, de minden izében élethűen, volt itt a fényes kosztümökön bemutatva. Talán (én legalább úgy vagyok vele) szebb, cifrább, kápráztatóbb, fantasz- tikusabb öltözék létezik; de hogy Ízlésesebb is : részemről tagadom. A nemes egyszerűségben is megkapó, a nem sokféle szin mellett mégis változatos ; a változatosság mellett a szemnek mégis oly jól eső csak egy van, a . . magyar-viselet. Ezt képviselték a negyedik sátorban a bor- árusító hölgyek Nem hiába mondja a költő : »Ha a föld isten kalrpja. Úgy hazánk bokréta rajta !« már pedig a bokréta virágokból áll s vajon kik lennének a virágok, ha nem a hölgyek?! Azok a hölgyek, kik minden nemesért, szépért, jóért és igazért olyan nagyon lelkesedni tudnak. Megmutat ák ezt a jelmezes-bazár alkalmával is. ök soha sem szorulnak dicséretre : dicséri őket minden tettük. Itt, a magyar sá'oroan, hol Farkas Lajosné, Bencsik Leona, Diénes Lenke, Keresztesy Irén és Trombita Ilonka tőrül-met«zeít magyaros szívességgel fogadták vendégeiket, itt — mondom — jutott eszembe, hogy csak n acs párja a magyarnak. Huzatja ezt a t:;nca is A néger majom-féle taglejtés közt táncol; a franc’a udvariasan; a német értelmesen (nem ; karom mondani érzelgősen); a spanyol gőgösen; a szláv porig alázkodva. A jó magyar táncos nem köti magát eltanult szabá lyokhoz; hol játszi, kicsapongó kedv, hol olvadó édelgés; szökik, összejön; csalogatja, édesgeti párját s ez elragadtatva szalad a férfi karjaiba s ez általfogja k? c‘u derekat s forognak, tetszelegnek, ugrálnak, kecsesen, negédesen. Van-e ennek párja? Hej, dehogy van! De nem erről akartam én. Hol is hagytam? Hial Cukorsü!eményt Ígértem egy ismerősömnek. Keresni indu’tam a cukrászdát. Megleltem. Künn, Elszász ba.i jártamkor, megbámultam a csinos kis e’szászi leányokat, kiknek főleg kedvessége, szeretetreméltó naVsága lepett meg. Megvallom (nyilvánosan szánon bánom bűnömet, azt hiszem ez elég vezek'é«) o'yat az egész kis tartományban nem találtam, mraí itt Thoman Paulában. Kosztümje sikkes, ő maga kedves. Mint hallom, a férfiak annyira el vo' b?k ragadt: tva, hogy (a jótékonycél iránt való ter*;n üctből) kezét egy idős krpitányaak s a mi fdbatat'an doktor rendezőnknek egy summa pénzért meghagyta csókolni. A má«’k aranyos k's elszászi Kossuth Ilonka volt. Zzerviczkyne és Nagy Ba tátié szintén e sátorban árusítottak egyet mást, valamint a Beatrice honára, az isteni Dante ideáljára, emlékeztető szép hon, melyről Goethe oly szépen kérdi: »Iméred-e a citromok honát ?« szép leányainak öltözékét reprodukáló öltönyben Válly El’a. Miután a buffe-ben, hol Matolayné, Pintémé, Keresztesyné, Bor uthné, Vállyné kedveskedtek az inyet csiklandozó ételekkel; majd a többi asztaloknál, hol Hlavalhyné, Zlinszkyné, Bydeskuthy Ör- zse, Diószeghy Örzse, Bánóczy Ilona, Csuka Margit és Rátz Margit biztatták az éhezőt a jó izü falatozásra, jómagam is bélaktam: az orosz sátor felé vettem az utam, egy teára. Ha minden muszka ilyen, mint akik e sátorban (AmbrózynéLiszy Kornélia és Csuka Jolán) a teát szerv hozták : soha világé'etemben a muszkát szidni nem fogom ; sőt fölcsapok (e rengeteg lemondás mellett) japáni mandar innak, ha ott (már t. i. Japánban) o’yan szépek laknak, mint a minők őket itt képvlse'ték (Kiss Etelka és Dókus Róza). Szántszándékká' hagytam a végére, amit legelőször kellett vo’na említenem. De én is úgy vagyok, mint a rnnkr. acos gyermek: nem enged senkmek. A virágsátort ke'lett vo'na először említenem, me rz seit bejövét alkalmával legelőször kézügyre ; no meg aztán o'yan »hcrcigi-ü 1 ki is tud' 'c o-^ az tuber igényéit elégíteni. Nem magamról beszé.ek, mert az él igénye'm csekélyek. Másokról szól a. én^k; végy ha úgy tetszik, másról. (Azért mondtam többes számot, nehogy én is , svcnyi-1 :k 1 ít.-z: ~sam !) Egész : t pompázclt ott abban a kis bazárban, köz-, k sürgő. - or^o . a Napraforgó (Hcnschné), a Gyón; virág (Pfeifer né), a Vadrózsa (Bydeskuthy Sarolta) és a... hogy is hívják csak?! Igaz, az Edelw s ^ eh’ kár, hogy magyarul nem tudom', aki: Tomcsc yi G z’ke ábrázolt. Ennyi szem-, s-áj-, fül és kebelnek való fény, pompa,- gyönycr, kedvesség volt ott egy helyben! Istenem, de meg is ke’lett ezért azok nak a szegély re idézők íek dolgozniok, fáradniok ! * Mint kaleidoszkópon át az egy két gyöngyszem ezernyi ezernyi változatot mutat, csodálato san hatva nemcsak 'e'künkre, de szemünkre is; valamint a mozaik egy-két darabja a tarkaságnak fantasztikus sokféleségét tárja elénk, de abban is, ebben is fölleljük a szivet megnyugvással eltöltő összhangot-, úgy voltunk mi e jelmezes bazár alkalmával a színházterem díszítésével is. Elragadott, bámulatba ejtett 1 Elragadott, bámulatba ejtett mindenkit az a finom ízlésre valló berendezés (nem hiába Hornyay dr. állította egybe), ügyes elhelyezés, igaz fény és pompa nemcsak az egészben, hanem minden egyes részeiben; az az elegancia (s itt megint Hornyay dr. jut eszembe), melylyel lépten-nyomon találkoztunk. Az egész terem, részleteivel, az apró bazárokkal egyetemben, ragyogott, csillogott. Fönn, a bejárással szemben, hol máskor a színpad szokott állani, most Ízlésesen összeillesztett és dúsan terített asztalok voltak; a nézetér szabadon állott. Két oldalt, a páholyok alatt, voltak az egyes sátorok felütve. És milyen sátorok! A törökben, jobban mondva a fekete kávés sátorban, keleti kényelem : kerevetek, divánok tö- rökös jelekkel, feliratokkal. Ha az ember a feketéje mellé egy kis piláfot is kapott volna, vagy hosszuszakálu müedzimet meg dervist látott volna ott: török-törzs vendégének hitte volna magát az ember. A magyar csárda, hol a bort árulták, igazi magyaros, — a pezsgős kis »boudohe« minden izében elegáns rokoko volt; a tea-bazár Moszkvának előkelő termeibe varázsolta az embert ó-szláv diszitményeivel, cirádáival; de ott láttuk a japáni specialitásokat, a sátoron függő széles szalagokat az ő ákom-bákomaival. A virágos bazár valóságos kis műkert volt, ahol a virágok közt elrejtve Ámor szobra (ez a kis hamis !) diszlett. Granada fantasztikus berendezése, az ,édes« Itália lágyan behízelgő részletei mind láthatók voltak. És mindezt úgyszólván a semmiből teremtette elő Hornyay dr. és az ő jobb keze, Reviczky Pali. »Dicséret adassék", hogy az irás szavaival szóljak, nékik ezért. * Komolyan : Kalapot, uraim, a rendezőség előtt 1 Annyi Ízlés, annyi tapintat; olyan ügyes berendezés és szemnek való : összeállításában sok-sok fáradtságot igényel. És ök ezt nem sajnálták — maguktól. Nem, még akkor sem, midőn már előre tudták, hogy némelyek ^távollétükkel fognak tündökölnie. A mit tettek: onösség nélkül tették; mert tudták Kölcsey e mondását: tönérzés, te vagy a diadalmas bére, nem a dij*. S erre büszkék lehetnek. Büszkék, mint mi, aki egy kedvesen eltöltött est emlékével távozánk (még azok is, akik n m járták kivilágos-kiviradtig a ropogós csárdást) azon tudatban, hogy vannak e városnak lelkes honleányai, kik áldozni, tenni tudnak ; de vannak fiai is, kik a fáradalmat nem ismerik. Hogy jó volt, kedves volt, aranyos volt e mulatság mutatja egy epizód is. Este a virágsátorban kifeszitett íjjal rajt a nyílvesszővel állott Ámor gipsz szobra. S csodák csodája! reggelre a nyílvessző kilőve (természete sen száz darabra törve) hevert a padlón. Rósz nyelvek azt mondják : Amor nyila majdnem annyi szivet sebzett meg, amnnyi darabra tört az szét Igaz-e, ki tudná megmondani ? 1 Én nem! Kapás. GONDOLATOK. — Márkus József-tői*) — A leány egy költői verssor, mely még nem találta meg rímét. Mig meg nem vénülsz, mindig lesz egy nagy érdemed az asszonyok előtt, az, hogy — fiatal vagy. Isten, miután megteremtette a nőt, megpihent, — csakhogy azóta nekünk férfiaknak nincs nyugtunk. Vannak férjek, akiket a természet akár egyenesen szarvasokká teremthetett volna. A legboldogabb férj az, aki a feleségében megtalálja a szeretőt is. Az igazi szerelem mindig szegénynek érzi magát; soha sem adhat annyit, amennyit adni szeretne. A legszebb nő a világon az, a kit legigazab- ban szeretünk. Akit szeretünk, az mindenütt velünk van, mint az isten. Valamennyi tűz között az okozott a világon eddig legtöbb bajt, mely a nők szemében ég. A gyémántok azok a kövecskék, melyeken a nők leghamarabb megbotlanak, *) Clgarett-szikrák címmel szedte össze nagyon csinos kis kötetbe igazi eszprivel telt ötleteit, humoros aforizmáit, szám- szerint 543-at a kiváló tehetségű iró. A száz oldalra terjedő, elegáns kiállítású kötetke ára 60 kr. Kapható Singer és Wolf- ner kiadásában Budapesten, Szerk.
