Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-03-23 / 12. szám
Zemplén. Társaoalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelcnife minden vasárnap.) Sátoralj a-Ujhely, 1890 március 23 12. S2. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS. ÁS Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérraentotlen levelek CBak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratot: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. HIEDETÉ8I díj : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes ssé ntín 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetései: a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Kossuth Lajos levele. Turin, február 12. 1890. Vettem ..........becses levelét*) s a hozzá mélákéit felhívást S -a.-Ujhely lelkes polgáraihoz, az ottani hatosztályu gymnasiumnak nyolcosztályuvá kiegészítése tárgyában. Üdvözlöm Önöket Uraim ! és szivem leghőbb érzelmeivel üdvözlöm a nekem oly felejthetlen emlékű város polgárságát a culturalis célú társadalmi tevékenység mezején. Ismeretesek a római költő szavai a kifejezhet- leniil édes vonzerőről, melylyel a szülőföld bír, en nek az édes vonzerőnek kútfeje nem maga a születés ténye, hanem a gyermekkor kedves emlékezetei, melyek az embert sírig kisérik, kitörölhet- lenül, felejthetlenül. Én Monokon születtem, amott a szerencsi hegy tövében, ahol a rege szerint Árpád a honalapitás első áldomását megüllötte; de engem szüleim még mint csecsemőt vittek el születésem helyéről s nincs emlékezetemben semmi, ami arra vonatkoznék. Engem életem legelső emlékezetei Ujhelyhez csatolnak, a szülőföldhöz ragaszkodás édességével. Ujhely volt gyermekkorom bölcsője, annak nevéhez van fűzve agyam értelmi mécse felpislangásainak emléke nemcsak, hanem Ujhely volt úgy az élet gondjaival, mint a polgári kötelességekkel megbirkózásom első kísérleteinek küzdtere is. Ami a madárfiunak első bizonytalan szárny- próbálgatásainál' az anyai fészek, nekem ez Sátoralja-Ujhely volt. Sok mindenfelé hányt-vetett túlhosszura nyúlt életem viszontagságainak ferge- tege, sok helyütt laktam, de valahányszor sóhajt hajtott és hajt (jaj beh gyakran hajt!) a honvágy ajkaimra, a sóhajba, mint otthonomnak mindig Uj- helynek emléke vegyül bele. Minő játékszer a sors kezében az ember fia! Ujhelyből' indultam ki a cselekvő élet göröngyös útjára és ime 1 Turinban végzem hontalanul, ha nem is egészen üres, de főcélját vesztett életem útját, melancholicus gondolat, hogy ennek igy kellett megesnie! de ha maradt fel valami nyoma fáradalmas zarándokolásom lépteinek, mely velem nem pusztul el, az a nyom Ujhelyre vezet vissza. Ott lettem férfiúvá, ki amint a gyakorlatias irányban tisztába jő magával az élethivatása s az *) Hornyay Béla dr., mint a főgimnázium érdekében s a f. hó 15-én rendezett jelmezes-bazár alkalmából kiadott »Hegyalja« c. emléklap szerkesztő-bizottságának egyik tagja, levelet intézett hazánk nagy fiához s fölkérte, hogy az emléklapot szellemileg támogatni kegyeskednék. E kérelemre jött válaszul a levél, melyet az emléklapból vettünk át. Szerk. emberi és polgári kötelességek intelmei felől, lerázza magáról a tapasztalatlan életkor botlásainak porát, melyben magamféle közönséges embernél az ösztönök még erkölcsi egyensúlyba nem juthattak, és amint most életem végén a jóakaratnak a távol hazából hozzám érkező tanúsításai felköltik agyamban a kérdést, hogy miként jutottam azon elhatározásokhoz, melyeknek tettekké érlelését hazámfiai jóindulatukra méltatják, ott látom magamat üldögélni az újhelyi Várhegy, akkor még fennállott romja mellett, meg a Magashegy ormain el-elmerengve az érdekes vidék szemléletében, melyhez a honfoglalástól kezdve a haza jogainak, a nemzet szabadságának védelmére vívott harcok során végig, a magyaf történelem annyi lelkesítő mozzanatainak, s annyi dicsőséges névnek emlékezete van fűzve, mint az országnak talán semmi más vidékéhez. Ez elmerengések között kezdtem komolyan számot vetni hazánk történelmének tanulságaival, tisztába jönni Nemzetem jogai megcsorbításainak, pangásának,, elmaradásának kútfeje s bajai orvoslatának kellékei felől, ott érlelték meg a vidék történelméből kisugárzó inspirációk bennem az elhatározást, a nép s a nép által a haza szabadságának szentelni életemet s megbirkózva helyzetem szerénységének akadályaival, megkísérlem, hogy erős akarattal mit képes tenni a hazának szentelt csekély tehetség. Ilyen emlékek kötnek engemet Sátoraljaújhelyhez, hát természetes, hogy meleg érdeklődést kelt fel bennem minden, ami Ujhelyre vonatkozik, de ha mindennek örvendek, ami ott életre, fejlődésre, haladásra mutat, fokozott mérvben vált örömömre a culturalis érdekű mozgalom, mely felől az Ön leveléhez csatolt felhívásból értesültem. Ez az irány áll legelői nemzetünk szükségei között. Erőfejlésre van szüksége, hogy magának jövendőt Ígérhessen, s a nemzet ereje fejlesztésének ér telemfejlesztés a kútfeje. A 48-iki korszak adott jogokat a népnek, de képességet a jogok üdvös gyakorlatára csak értelemfejlesztés adhat. Igaz, hogy egy nemzet értelmesitése nem egyszerű feladat. Alapját az iskolák rakják le, de épületét csak az állami inspirációk emelhetik fel. Ezeknek közrehatása nélkül jeles szaktudósok kerülhetnek ki az iskolából, úgymint Oroszországban kikerülnek, de értelmes nemzet nem kerülhet ki, erre is példa Oroszország. A polgári társadalom egy complicált gépezet, kerekeinek egymásba kell vágni, miszerint a hajtó erő a hazafiság által mozgásban tartva, jól dolgozhassák. E tekintet (több mások különösen amellett, hogy önkormányzat nélkül, ami nemcsak ellenőrzési, hanem rendelkezési jogot is feltételez) e tekintet sajnáltatja velem a pusztúlást, mely Magyarországon az önkormányzati intézményeknek nemcsak formája, hanem még elvén, még lényegén is véghezvitetik. Nagy iskolák voltak azok, pótolhatlanok, hiszen azokból kerültek ki még maguk az 1848-iki átalakulások is, melyek mindenesetre korszakot alkottak Magyarország történelmében. Nem mondom, hogy piszok is nem keveredett a fürdőbe, de bizony hiba, vétek a fürdővel a gyermeket is kiönteni. De ha bár nem gondolom is, hogy az iskolai közoktatás egymagában elég lehet arra, miszerint egy nemzet — mondom, Nemzet értelmessé fejlesztessék, az bizonyos, hogy a culturális fejlődés alapját a közoktatási intézmények képezik ; és mert a gymnaziumnak kiegészítése forog fenn az újhelyi culturális mozgalomnál, én helyeselve a kitűzött célt, alkalmat veszek kijelenteni, hogy én általános nemzeti culturális szempontból a közép-iskolákra helyezem a legnagyobb fontosságot, hanem azon meggyőződésben is vagyok, hogy [a közép-iskoláknak rém kellene speciális szakjelleget adni, hanem az ép testi erőre fordított gond mellett (a mire én igen nagy súlyt helyezek) általában az értelem fejlesztését s az embert környező természetiek és az ország viszonyainak megismerésébe bevezetéssel, a tudás vágyának felébresztését kellene feladatul venni, miszerint egyes növendékeknél megnyilatkozhassék az egyéni hajlam s az egy vagy más szakra reátermettség, aminek kifejlesztése aztán az egyetemre és speciális szakiskolákra tartozik, az ifjak zöme pedig felébresztett értelmiséggel s az önképzés eleven ösztönével mehessen át annak a nagy oktatásnak, melynek neve »élet« holtig tartó iskolájába. Egyes tudósok a Nemzet dicsőségét képezik s mint élesztő hatnak a közszellemre, de az általános értelmességnek minél szélesebb körre kiterjesztése adja meg a cultura erejét a nemzetnek. Szeretem, hogy az újhelyi kulturális mozgalom megindítói, kitűzött céljuk megvalósítása végett a »segíts magadon s Isten is megsegít* elvhez folyamodtak. Nagyon kívánatos, hogy ezen irány ápoltassák Magyarországon a hol a kormány hatalom mértéktelen terjeszkedése annyira megtelhette a levegőt, a mindent a kormánytólvárás mik- robjaival, hogy a kiskorúság betegségének üdültté vállása fenyegeti a nemzetet, nemcsak óhajtom, hanem reményiem is, hogy az én kedves Ujhelyem polgársága úgy fog megfelelni a felhívásnak, hogy a gymnásium kiegészítése biztosítva lesz. Feleljen is T A 5_0 K Emlékezés Andrássyról*) — A ,Zemplén* eredeti tárcája. — (Folytatás.) A legjobb reményekkel, őt több, mint reménynyel, teljesült vágyakkal jöttünk vissza Rácsból és mégis — de ne előzzük meg az eseményeket. . . . Az országgyűlés berekesztetése után hus- vétig még Pozsonyban maradtam a zsidók elleni támadásnál én is védtem őket, egy kőütést is kaptam, azután lementem Pestre; mert megkezdett pályámon nem akartam félúton maradni. A köztörvényi oklevelem már megvolt : nem akartam nyugodni, mig a váltóügyvédi oklevelet is meg nem szerzem és ez néhány hét alatt sikerült is. Ez időtájban Andrássy Gyula gróf már vármegyénk főispánjává neveztetvén ki. tudtomra adatá, hogy titkárul hajlandó engem venni maga mellé. Örömmel értesülvén erről, hazasiettem és kimentem hozzá Velejtére, akkori lakására. Kedélyesen, csendesen, egyszerűen éltünk néhány hetet. Karlócza vidékén ekkor dördült meg már az első agyú: képzelhető, mily sóvárogva vártuk, mily mohón olvastuk a lapokat. . . . »De szép pálya vár erre az Aladárra — mondá ocs- csére célozva egy estve — ő katona volt, most ismét azzá lesz és ki tudja, mi lehet belőle 1 Ezalatt ősszehivatott a népképviselet alapján az első országgyűlés (akkor nemzetgyűlésnek hittük) juh hó 2-ára. Velejtei rendes fogatán mentünk Szerencsre, ahol a T.-Dobról odarendelt igás fogat várt reánk. Ezen estvefelé mentünk át a körömi réven és alkonyaikor értünk Hejő Kereszturhoz, ahol ugyan nekem feltűnt, hogy a falut nagyobbnak láttam, benne több derék, csinos épületet, mint máskor, de azt hivém, hogy azóta épült fel; és nem szóltam, annál kevésbé, mert a kocsi fedele az éjjeli utazásra és alvásra számítva fel lévén húzva, a kilátás is korlátolt volt. Alig hagytuk el Hejő-Keresztúrt, a gróf vé- getvetett beszélgetésünknek, mondván, dűljünk a kocsi szegletébe és aludjunk. Lassankint el is aludtam, de egy idő múlva arra ébredtünk fel mindaket- ten, hogy kocsink egy kátyúba zökkenvén, meg- állott s a kocsis nógatására és suhogója csattaná- sára nemcsak meg nem indulunk, de előbb egy-, azután még egy másik ló a sárba düh Kiakartam ugrani, természetesen, hogy segítsek, ha tudok; de a gróf megfog és nem bocsajt, mondván, hogy besároznám a kocsit, csak maradjak. A kocsist utasitá, hogy rögtön fogjon ki és (a setét éjben meglátván egy boglya szénát) állítsa lovait oda a boglyához. Mi pedig — mondá — aludjunk reggelig ; ha kivüágosodik, majd jön valaki vagy segítünk magunkon. Aludtunk is, amennyire a szúnyogoktól lehetett és reggei egy ökrös szekérrel odajött paraszt I ember ökreit hátu.ról a kocsiba fogván, segített ki i a hínárból, akitől megtudtuk, hogy el is tévedtünk, mert Ernőd helyei t Igricz* felé mentünk. Érdekes volna ezen egyszerű alföldi emberrel folytatott beszélgetésünkre visszaemlékezhetni, ö is »politizált,« de annyi higgadt, józan itélöte- hetséggel, hogy egymásra nézve azt mondók, hogy ez csak magyar paraszt embertől telik. Grófom a nemzetgyűlésen, mint a főrendiház egyik legfiatalabb tagja, annak körjegyzője, utóbb pedig egyik mégválasztott jegyzőjeként működött : s a válaszfelirat, amelyet nagyban a képviselőház is magáévá tett, szinte egészen az 6 tollából folyt. Ezalatt az alvidéken folytak a rácokkal (most már csak szerbeknek akarnak tartatni) a csetepaték, utóbb csatározások, végre már szinte háború lett belőle, az úgynevezett .kleiner Krieg ;* s hozzájárulván a Horvátországból jövő hírek: grófom egy estve kinyilatkoztatá, hogy lóra ül és táborba száll. Hozzám azon kérdést intézé, mi akarok lenni a megyénél, esküdt-e vagy jegyző, azzá kinevez. ,Méltóságoddal a táborba megyek,* felelém minden habozás nélkül, amire vagy egy órai párbeszéd következék, amelyben e szándékomról lebeszélni ügyekvék. Végre azt mondá: »Aludjunk rá egyet, gondolkozzék és reggel mondja meg elhatározását.« Másnap a reggelinél ismételvén elhatározásomat, mondá: sJó 1 de ne jöjjön velem, én lovas csapathoz megyek, Önnek ez nem célszerű; de menjen haza, vigye magával e levelet (a miniszter-elnök azon levelét adván kezembe, amelyben a vármegyék a háború idejére magokat kötelező önkénytes csapatok kiállittatására szólíttattak fel), adja ezt át, úgymond, az első alispánnak és jöjjön ‘) Első közlemény a 10-ik számban. Szerk. ájjjSj^T Mai számunkhoz égj ív melléklet van esatolva. "Spjf
