Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-23 / 8. szám

Melléklet a „Zemplén“ 8-ik számához. Képviselővé választatása S.-a.-Ujhelyben 1805. dec. 5-én. Istennek hála — írja a »Zempléni Híradót 1865. dec. 6-án megjelent 49. számában — remé­nyünk, óhajunk, hő vágyunk a teljesedés legör- vendetesebb stádiumába lépett- Andrássy Gyula gf. egyhangúlag és leírhatatlan nagy lelkesedéssel a kerület országgyűlési képviselőjévé választatott. Kinek tiszteletet gerjesztő neve tündökölve len­gett a nemzeti zászlókon, a választó-tömegek lel­kesült ezrei által egy szívvel, egy lélekkel az újhelyi kerület követévé egyhangúlag kikiáltatott Mikor a nép közé lépett, mint egykor a honalkotó Árpád, híveinek örömrivalgásai közepeit a ma­gasba felemeltetett s igy vitték a vármegyeháza nagytermébe, hol prográmját elmondandó volt. Fényes beszéde elején köszönetét mondott az iránta nyilvánult egyhangú bizalomért, — az­után ígérte, hogy a közelgő országgyűlésen egész erejével azon lesz, hogy, hazájának, vármegyéjé­nek éppen úgy, mint az egyeseknek jólétét elő mozditsa. Ennek a célnak elérésére pedig nézete szerint két eszköz kínálkozik: a vármegyei rend­szer és az önkormányzat integritása. Miért is, mint mondá. S egyedül a 48 iki törvények alapján a józan megfontolásnak higgadt elvén történendő békés kiegyenlítést óhajtja és e mellett jog is küzdeni, — semmi olyast nem pártolván, mt nyolc százados alkot­mányunkon legkevésbbé is csorbát ejthetne; mert a magyar nem azért kívánja az állami életnek a 48-tki törvények szerint való szervezését, hogy a monarhiától elváljon, hanem azért, hogy általa Ausztriával, melyet csak Magyarország tehet nagy- gyá, annál szorosabb viszonyban egyesüljön . . . Be­szédét azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy min­den elveiben a nemzetnek ünnepelt államférfiát, Deák Ferencet, kinek egy szava elég arra, hogy bámulandó tudományától alkotmányunk gordiusi csomójának megoldását várjuk, — szívvel, lélek kel fogja követni. A viharos éljenektől sűrűn megszakított beszéd végeztével a választó közönség hőn szere­tett képviselőjének Payzsoss János, mihalyi birtokos által remekmívű és nagyszabású borostyán koszo­rút nyújtott át e szavak kíséretében: >Rendlihe- tetlen honszerelmedért fogadd tőlünk e babér koszo­rút Hisz' megérdemli az, kit oly forrón szeret a haza. Éljen gróf Andrássy Gyula! Aztán rázengte ezer lelkesült torok : r A mai nap szép remény-hajnalt hozott nekünk ! Éljen gróf Andrássy Gyula a mi követünk !« Iránt szerzett érdemei elismerésein Budapesten állam­költségen emlék állítandó. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával a ministerium blzatlk meg. S a.-Ujhely város részvéte­A nagy veszteség felett érzett fájdalomnak, mely boldogult Andrássy Gyula gróf halálával az országot, a nemzetet és vármegyénket érte, S.-a.- Ujhely város közönsége is kifejezést adott. A képviselőtestület folyó hó 20-án délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, mely alka­lommal a város főbírája fájdalmasan jelentette, hogy a kimagasló államférfi, a középeurópai béke­szövetség egyik megteremtője, Magyarország leg- hübb fia és a s.-a -újhelyi választó kerületnek egy­kori képviselője f. hó 18-án reggeli 3 órakor Vo- loscában meghalt; az elhunyt grófnak emléke és elsorolhatatlan sok érdemeijegyzökönyvileg megörö kitettek és határozatba ment, hogy a város részé ről a város szineivel (aranysárga és hónvédpiros) készített szalaggal ellátandó koszorú helyeztessék ravatalára. A koszorú átadására a kerü'et képvi­selője: Dókus Ernő kéretett föl. aki megbízatását teljesítette is. Vármegyénknek és a székvárosunk­nak koszorúi az akadémia budapesti palotájának oszlopcsarnokában felállított ravatalon a koporsó­ban fekvő grófnak szive oldalán helyeztettek el. A zempléni hölgyek ezüst-cserkoszoruja­Andrássy Gyula grófot, mikor az 1866 iki országgyűlésen, a felirati vita alkalmával, emlé­kezetes nagyszabású beszédét Deák Ferenc örö­mére. a nemzet bámulatára és tapsaitól kisérve elmondotta, a hölgyek Évva Andrásáé, szül. Ba- lázsházy Terézia, az akkori nőegyesület elnökének indítványára ezüst-cserkoszoruval tüntették ki. Az üdvözlő felirat szövege, mely eddig nyilvánosságra hozva nem volt, 1866. évi május hó 6-áról kel­tezve igy szól: »Tisztelt Képviselő I Azon kitűnő elismerés, mely a mostani or­szággyűlés által a haza függetlensége s törvényei mellett vívott nagymérvű küzdelemben Önnek fel­lépése felett országszerte nyilvánult, nem lehet, hogy az Önt megválasztott kerületből különösen, tényleges kifejezésben is ne nyilatkozzék. Férfiak a polgári érdem adóját leróni a méltánylás több­féle gyöngéd eszközeivel bírnak, mig a nők, távol állva a polgári küzdelmekkel való érintkezéstől, tartózkodó álláspontjuk némi odahagyásával tehe­tik ezt. Azonban tenniök kell olykor mégis, hogy nevelői tisztök munkájának kiegészítéséül példákra mutathassanak, melyekhez felemelkedni vágygyal teljék el a polgári kötelességek ismerete felé veze tett gyermek. Anyai feladatunknak teszünk tehát megfelelő szolgalatot, midőn kit már a közelisme­rés különben is az ügyvédelem legkiválóbb baj­nokai közzé sorozott, annak halántékát a polgári érdemek sokak által font jelvényével felhimezni vál­lalkoztunk. Legyen ön előtt kedves ez az emlék, melyben a haza szent ügyéért küzdő honatyák iránti tisztelet és az anyak összes áldása foly össze. Mi lelkesitendjük gyermeinket követni Önök hősi nyomdokait, hogy legyenek az utódok között is honfiak, kitartók a nehéz időkben, nem csügge- dők a válságban és munkabírók a küzdelemben, kikre szintén méltán lehessen büszke a haza, mint Önre büszke ez a kerület 1 A s.-a. újhelyi választókerület hölgyei, névszerint. stb. Az emlékszobor. Tisza Kálmán miniszterelnök a képviselőház f. hó 19-iki ülésén benyújtotta az Andrássy Gyula grófnak állítandó emlékről szóló javaslatot. E javaslathoz addig is mig az a tárgyalás napi­rendjére kitüzetnék, a pártok vezérei hozzájárultak. A törvényjavaslat igy hangzik: I. §. Gróf Andrássy Gyulának a trón és haza Az utolsó út. Afájdalomés szenvedés utjának, aVoloscától Terebesig nyúló 700 kilométeres útnak második szakaszát, Budapesttől Terebesig tegnapra vira- dólag tette meg a drága hamvakat magába záró koporsó. F. hó 2l-én éjjeli 11 órakor indították el a halottat szállító különvonatot. mely tegnap 5 óra 20 perckor robogott át Zemplénvármegye határvonalán. T.-Luczon Matolay Béla, a szerencsi járás főszolgabirája köszöntötte először vár- megyéje nevében a legdrágább hamvakat s azután a vonatra felszállva Ujhelyig kísérte. Ujhelyben 6 óra 37 perckor, mikor a vonat megérkezett már igen népes és díszes közönség foglalt helyet a peronon s kalaplevéve fejezte ki a nagy halott emlékének hódo'ó kegyeletét Ujfalussy Endre, városi főbíró. Andrdssy Géza gf. előtt kondoleált s megkérte őt, hogy S.-a.-Ujhely város közönsé­gének legőszintébb részvétét a fájdalomtól le­sújtott családdal tudatni szíveskedjék A különvonattal érkeztek Andrdssy Tivadar és Gyula grófok, a megdicsőült apának bubánatos fiai, — Manó és Aladár grófok az üdvözült gróf­nak édes testvérei, — továbbá Andrdssy Sándor gf. és neje, Széchenyi Imre gf. és neje, Eszterházy Miklós grófné, Széchenyi Aladár gróf, Battyányi Géza és Lajos grófok, Karácsonyi Jenő gf. — to­vábbá ott voltak a család kíséretében Dóczi L^ajös külügyminiszteri osztálytanácsos, kit, mint annak idején pártfogókat, a leghálásabb érzelem köt a nagy halott emlékéhez és RothkugeI Arnold, aki Andrdssy Gyula grófot magántitkári minőségben önfeláldozó hűséggel szolgálta. Az özvegy grófné és menye nem bírva szivük fájdalmával, még a péntek esti vonattal utaztak Terebesre, s igy a kegyelmes asszony nem lehetett jelen a beszen- telésnek országos hirü aktusánál. Hét személyszállító kocsiból állott a külön­vonat. Ezeket a mozdonyhoz egy szolgálati és három teherkocsi kötötte Az utolsó teherkocsi­ban helyezték a koporsót, két teherkocsi szí­nükig rakva volt a koszorúkkal. A szolgálati kocsiban Pollák Lajos közlekedési főnök, Dókus Gyula főszolgabíró, Pfeiffer Gynla szakaszmérnök s a »Zemplén« tudósítója foglaltak helyet. D. e. 7 óra 54 perckor érkezett meg a vonat T.-Tere- besre, a megdicsőült gróf legkedvesebb ottho­nának állomására. Itt már díszes és nagyszámú közönség fogadta a vonatot hajadonfővel és sirf csendben. Az uradalmi tisztség teljes számban, Terebes község iparosai testületileg vonultak ki zászló alatt Ott volt Terebes községének és a közeli községeknek elöljárósága, a lakosságnak szí­ne, java. A személyvonattal Ujhelyből és Kassá­ról várt vendégek kényelmére 200 fogat állott elő. melyek az állomás mellett fekvő térségen sorakozva, távolból úgy mutattak, mint egy hajdani szekér­vár. Az uradalmi tisztség tagjai kalapjaikon s bal vállukon gyászfátyolt viseltek. Tivadar és Gyula grófok jelen voltak a pá­lyaudvarban mig uradalmaik tisztjei jó édes aty­juk koporsóját a teherkocsiból kiemelték és az Ujhelyből odarendelt díszes halottas szekérre helyez­ték. A koporsón Erzsébet királyné és Stefánia főher­cegnő koszorúik pompáztak. Jó félórai munkába telt, mig a száznegyven darab koszorút is számba- vették s az elszállításra kiállított négy társzeke- ren elhelyezték. Erre megindult az impozáns gyászmenet, A koporsónak közvetetten közelében az édes atyjukat elvesztett testvérek haladtak, ! egymást támogatva, hogy a keserves ut fáradtsá- ! gát lelki és testi erővel meggyőzzék. A halottas sze­kér előtt Spilenberg József uradalmi jogi tanácsos vitte az egyszerű festetlen fakeresztet, mélynél pléhtáblácskájára az ország legnagyobb halottjá nak neve volt felírva. Hátul a menetet az uradalmi tisztikar lalánksza, a koszorúkkal tetézve rákot szekerek előtt lépdelve, zárta be. Két sorjában, a holttestől jobbra és balra, festői szép ruhájukba kiöltözött vármegyei huszá­rok és őrhajduk kivont karddal képezték a disz- őrséget A rendfentartást Gaizler József br. 36 csendőrrel teljesítette, kik az állomástól a temp­ómig vezető nagytávolságú utón kellő egymás­utánban voltak felállítva. Az ut kanyarulónál találkozott a gyászmenet Gálszéc: város intelligenciájával, mely díszes ko­csisorral egészítette ki a kíséretet. Az úttól jobbra és balra fekvő házak mind­egyikének tetőzetén ott lengett a gyászlobogó, mintegy jelképezni akarván, hogy Terebesen ma nincsen élő ember, aki a halottat ne siratná, A két kilométeres útnak közepén találkozott nagy halottunk a róm. és g. kath. papság küldöttségé­vel, melyet Beszterczey Ferenc c. kanonok vezetett. Találkozáskor a menet megállapodott; Perlsberg Ede r. k. plébános szentelt vizet hintett a kopor­sóra s egyháza áldásába fogadva a drága hamva­kat, tovább haladt a lépésről-lépésre nagyobbodó kiséret a templom felé. Terebes hőn szeretett urának koporsóját a templom előtt fekvő térségen, hosszú vonalban és sürü sorokban, a hü jobbágyok, egy másik cso­portban pedig a közszégi iskolának sorbaállított növendékei ünneplő ruhában, kalaplevéve vár­ták. A ^templomnak főbejáratát, a kórust és annak oszlopait, a templom hajójának falait, az első padsorokat, a szentélyt fekete posz­tóval vonták be a budapesti temetkező vállalat emberei. A góth stílben épült és freskókban gazdag régi Paulinus-templomnak feketével elíö- dött ékességei helyett az Andrdssy-család cimer- képei voltak a falakon felfüggesztve. A szentély­nek komor hangulatát déli növényzettel enyhítet­ték. Ott volt felállítva a ravatal is, mely körül oszlopnagyságu ezüst gyertyatartókban vastag, sár­ga viaszgyertyák égtek. Jobbra és balra a főoltár­tól hatalmas obeliszk-vázak voltak felállítva, hogy azokra a legszebb koszorúkat akaszthassák. A templom portáléjához elérkezett koporsót gondosan leemelték a kocsiról s elhelyezték a ra­vatalon. A koszorúkat, szalagjaikat óvatosan fel­bontva, rárakták az obeliszkekre, a ravatalra, s mikor már ide több nem fért, szegeket vertek a falakba s azokra függesztették. Rövid negyed óra múltán virágpompába öltözött az ódon templom, a koszorúk virágainak bámulatosan szép pompá­jába. E közben megérkezett Ujhelyből a vár­megye nagy küldöttségét szállító személyvonat is és a tágas templom csakhamar a legelőkelőbb közön­séggel telt meg. Egyes csapatok a koporsó előtt elmélkedtek,mások a koszorúk feliratait tekintették meg, ismét mások a templom kövezetéből nyíló családi kriptába szállotak le. Páratlanul álló szép volt az a két koszorú, melyet Erzsébet királyné adott Kivált a sok szép közül a képviselőházé, a Szlavónia és Dalmáciáé, a Szerajevo bosnyák fő­városé, Taaffe mínisteré, a családtagok által nyúj­tott koszorúk közül pedig az özvegyé. Két, egészen fris koszorút is helyeztek a ravatalra; az egyiket A ndrássy Géza gfné küldötte Parnóról, a másikat T.-Dob község küldöttsége nevében a t.-dobi ev. ref. lelkész tette le reszkető kézzel és elfogadott szívvel a nagy halott lábához. D. e. 10 kor figyelmeztetést kapott a kö­zönség, hogy a család magában még pár csen­des percet Jkiván szentelni kedves halottjának, mire a templom kiürült. A családtagok fogataikon egymásután érkeztek a templomba, hol reájuk Bubics Zsigmond kassai püspök, Desewffy püspök és Répászky kanonok teljes egyházi díszben vá­rakoztak a köréjük gyűlt papság társaságában. Ekközben bezárultak az ajtók, Bubics püspök csen­des misét olvasott — a női családtagok végső bú­csút mondva kedves halottjuknak a mardosó fáj­dalomtól testben, lélekben kimerülve fogataikon távoztak. A szomorú gyülekezet újra elfoglalta a templomot s átvette az onnan eltávozottal! bánatát. A temetés. A család férfitagjai, erőt véve fájdalmukon a legkínosabb megpróbáltatásnak is alávetettél magukat. Ott maradtak a ravatal mellett s csen desen imádkozva kértek a leghatalmasabb urtó sajgó szivükbe enyhületet. Azután néma megadás sál végleg megváltak attól, kit mindenek felet szerettek. Felemelték a család büszkeségét, fényét dicsőségét elrabolt koporsót és a kripta szájadé kához hozták kedves halottjukat. A koporsót leg drágább terhével átvették tőlük a temetkező-vlla lat emberei. Mikor kiadták kezükből, keserve ■ kínokat állhatták ki, főként Gyula és Tivadar grófot i mert meg-megingtak a szivükbe szúró fájdalom , tói. ... A koporsót a hat lépcsőből álló lejárattc balra ideiglenes talapzatra tették; a lépcsöve szemben van eltemetve a gróf édesanyja, kite 5 halála után sem akart megválni s megkövetelt c családjától, hogy holttestét a terebesi sirboltb - I édesanyja haló porai mellé tegyék öröknyugalomn i 1 Koszorúinak rengetegéből négyet választotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom