Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-02 / 5. szám
Sátorai] a- Ujhely, 1890 február 2 5. 52. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Kérelem a kereskedőkhöz. A kereskedő ifjak egyesülete S.-a.- Ujhelyben múlt hó 25-én tartott közgyűlésén nemescélu működését megkezdette. Valóban nemesek és szépek azok az intenciók, amik az egyesületet vezérlik és hivatva van arra, hogy társadalmi életünknek egyik számbaveendő tényezőjévé váljék. Amit az egyesület első sorban szem- elótt tart: a kereskedő ifjak önképzó művelődése, hogy majdan értelmes kereskedőkké egyszersmind hasznos munkásokká, jó hazafiakká lehessenek. Ha az egyesület e célját elérheti, nagy szolgálatot tesz a kereskedő világnak, szolgálatot tesz szeretett magyar hazánknak. Szakbeli és szépirodalmi felolvasások, értekezletek szolgálnak egyrészt eszközül a cél eléréséhez. Ha e pontnál tekintetbe vesszük azt is, hogy ezek a felolvasások és értekezletek magasabb színvonalon állók óhajtanak lenni s bizonyára a nem kereskedők között is lesznek szives és figyelmes hallgatói: akkor ennek az ifjú egyesületnek közreható szerepét méltányolni fogja a nagy közönség is. Ez az egyesület tehát ki akarja érdemelni társadalmunk minden körétől az anyagi és erkölcsi pártfogást ; mert csak úgy érheti el nemes céljait, ha kellő támogatásban részesíti öt a müveit nagy közönség. Kértük is, kérjük is ezt a becses pártfogást. De számítunk első sorban és mindenekelőtt a kereskedői köröktől erkölcsi és anyagi támogatásra. Számitunk reájok ; mert jogos és méltányos föltevés, hogy kereskedő ifjainkkal első sorban ők foglalkozzanak ; kell hogy szivükön hordozzák azok T A 1U5 A, Márta. Széljárta, roskadt padlás-szobában Ül Márta busán, egymagában. Fázó kezében fogy a cérna, Munkája tán végére ér ma. A munka sürgős, hímzése tarka ; Hogy jobban lásson, Szeméhez tartja, S míg nézi vigyázva, szem-meredten Egy forró könyje rája cseppen. Siet, siet, bár oly nagy a láza, S meggörnyedt mellét köhögés rázza .. . Nászkendőt hímez, szép pénzt kap azzal, Kell szemfedőre a tavaszszal, Kadoo8a Elek. A kun-legény, a keztyügomb, a gróffiu meg a bárókisasszony. Elbeszélés. (Akik nem hiszik — azoknak mese) A »Zemplén« számára irta: Mészáros Sándor. (Vége.) Jábes kivette mellénye zsebéből a keztyü- gombot, aztán megnézte és leolvasta róla: Ilonka. Az volt belevésve. Azután ismét eltette és elővette tárcáját, azt mondta a menyecskének: — Egy csók — itt az ára, száz forint. A menyecske visszaadta a pénzt és elkezdett zokogni. szellemi nívójának emelését; kell, hogy megragadjanak minden alkalmat, a hol a kereskedő ifjak művelődéséről van szó. A mi az anyagi támogatást illeti, a kereskedői körök már is tanujelét adták érdeklődésüknek, de nem abban az arányban, mint remélni véltük és nem oly mértékben, mint azt tenni kötelességük lett volna. De ez még csak múló baj. A egyesület hálás köszönettel tartozik az illető uraknak azért is, amit eddig adtak. Hanem, hogy milyen erkölcsi támogatásban részesítették az egyesületet : arról szomorúan meggyőződhettünk mindnyáján, kik a január 25-én tartott megnyitó közgyűlésen jelenvoltunk. Az egyesületi tagok közül jelen voltak vagy 40-en és ezek között volt talán 10 önálló kereskedő. Ha kijelentem még, hogy az egyesületnek van több mint 30 önálló kereskedő tagja, akkor már kimutattam azt is, hogy milyen apátiával fogadták ezek az urak az egyesület életműködésének első nyilvánulását. És ez már nagy baj. Hiszen ennek az egyesületnek is, mint minden másnak, mely ifjú korát éli, az erkölcsi támogatás úgyszólván éltető levegője. Hiába kutatom az okát ennek a passzív rezisztenciának, nem bírom kitalálni; mert azt a feltevést, hogy pártfogóink a tagsági dij lefizetésén kivül más kötelességet nem ösmernek, nem bírom elhinni. Sőt ellenkezőleg meg vagyok győződve róla, hogy erkölcsi kötelességüknek teljes tudatában élnek. Én tehát mint ennek az egyesületnek egyik szerény tagja, bizalommal fordulok városunk és vármegyénk t. kereskedőihez : hogyha átérezték ennek az egyesületnek kulturális fontosságát; ha meggondolták annak nemes hivatását, ne vonják meg tő, Nem kell, nem kell, én szeretem, szeretem, 1 ha e szerelem a sírba visz is. — Ha nem veszi el, többé soha sem jövök ide vissza. És az asszony eltette a százast. — Lelkem Örzsi, mondá Jábes este, reggelre uj ing, nyakravaló legyen, ruhámon egy kis porszem se legyen, csizmám meg a min! denes úgy kifényesítse a sarkantyúval együtt, ; hogy a konyhán a fényitől minden légy megvakuljon. És úgy is lett minden reggelre. Jábes nagy j útra készült, nem hosszú útra, de rövid utón I akart nagy dolgokat cselekedni. Délre lett éppen készen az öltözködéssel, i De volt is ám látszatja a hosszu öltözködésnek, I mert Jábest ugyan megnézhette nem egy báró 1 kisasszony, hanem egy királykisasszony is. Büszkén indult ki a csárdából és egyenesen ! a bárói kastélynak tartott. Csak úgy ropogott a csizmája, sarkantyúja meg csak úgy sirt. De sirt ám még a lelkem Örzse is. Mikor eltűnt a szemei elöl Jábes, hát oda vetette magát a felvetett I ágyra és elkezdett sírni, zokogni. Egyre csak ) azt hajtotta, hogy — minek is láttam én meg, j de minek is. A csapiáros meghallotta a szavakat és figyelmes lett. — Kit minek is láttál meg? kérdé feleségét. Felüti az asszony a fejét, észrevette mindj járt, hogy roszul beszélt. De eszére tért. — Hogyne sirnék, mondá férje nyakába I borulva, mikor úgy szeretem kendet, hogy szinte ! megörülök. Mért nem is ehetem meg, talán akkor ! megkönnyebbülnék. — No no, mond a férj, hát hiszen én is ' szeretlek ám igen, Böském És megveregette lünk azt az erkölcsi támogatást, mire elengedhetetlenül nagy szükségünk van. Nyílt őszinteséggel kimondom még azt is, hogy mi osztálykülönbség nélkül várunk támogatást. És ha majd erőnk megizmosodásához a kellő erkölcsi támaszt bírni fogjuk, biztos ! lépésekkel fogunk kitűzött célunk felé ha- ' ladhatni. Ha, mondom, ezt az erkölcsi támaszt birni fogjuk, reméljük, hogy anyagi viszonyaink is fokozatosan javulni fognak; és így birni fogjuk, birni együttesen azokat az I erkölcsi és anyagi eszközöket, melyeknek j segítségével egyesületünk azzá lehet majd, a minek mi képzeljük : társadalmi tényezőjévé a magyar kereskedelem kultúrájának. Isten áldása legyen a kereskedő ifjak szép müvén — egyesületükön ! G—b J—ö. Vármegyei ügyek. A vármegyei nyugdíjintézet vagyon-állaga 1889 év dec, 31 én 47,368 ft 98 krt tett ki. Pótadóban kintlévö követelése 4290 ft 50 kr. s igy összes vagyona 51668 ft 48 kr. Nyugdij-illetmé- nyékben, özvegyi ellátásokban és neveltetési pót lékok címén kiszolgáltatott az alap 1889. év folyamán : 291 ft 05 krt. Hidak helyreállítása. Vármegyénk alispánja a homonna-varannói utón Zavadka község mellett lévő beszakadt hid helyreállítását és a va- rannó-sztropkó-szvidniki utón Dobra község mellett lévő fahid újból építését elrendelte. Kózgyám helyettesítés A gálszécsi járás- fószolgabirája Kükemezey Péter elhalt járási közgyám helyére Juhász Pált helyetesiette. Körorvosválasztás. Kalmár Ármin dr. a múlt hó 17-én cseleji körorvossá választatott. felesége pirosalmaszinü orcáját és megcsókolta. De boldog vagyok. — Oh milyen jó kend. És oda dörzsölé arcát férje szurósszakálu arcához, mig lelke, gondolata ott járt Jábesnél. Milyenek is ezek a menyecskék Istenem ! Az egyik gróffiu hiába kereste a keztyü- gombot, hát elbusulta magát, és se szólt, se beszélt, hanem titkon nagy búsan elosont, nem is látták többé. A másik meg ott futkosott összevissza az országúton, mindegyre azt hajtva halo- vány orcával, dülledező, fürkésző szemekkel, hogy : — nincs, nincs ! Nincs gomb, nincs keztyügomb ! Lova meg ott kapált lábával a porban, kantár- szára oda volt kötve az utszélén levő telegráf karóhoz. Nem hallgatott gazdája a kapálásra, de még a nyerítésre sem. Az csak mindegyre kereste a gombot, és mindegyre azt hajtotta — nincs, nincs ! nincs gomb, nincs keztyügomb ! Ezalatt Jábes ott járt a bárói palotában, felmutatta a gombot, mire a bárókisasszony úgy megijedt, hogy nem az ő grófűa, nem az ő választotta találta meg a gombot, hogy elájult Arra meg a szülei ijedtek meg igen, és kérték Jábest, hogy adja nekik azt a gombot, adnak érte amit csak kíván. — Odaadom, mondá Jábes, négy lovas hintóért, száz darab ezresért, meg ha megcsókolhatom a kisasszonyt. De az a hamis kisasszony ezalatt már magához jött és úgy megdobogott a szive Jábes utolsó mondásán, hogy no. Csak tette magát továbbra is. A négylovas hintó mindjárt előállt, ott volt a száz darab ezres is már Jábes zsebébe, és odalépett a kisasszonyhoz és megcsókolta- De a hamis leány kinyitá szemeit és úgy találta, hogy Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva,
