Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-06-29 / 26. szám

Spilenberg József, Fesztóry József gk. lelkész és is kólái igazgató. Ürömmel emeljük ki a kapott tu dósitásból, hogy a tót anyanyelvű szülők gyerme­kei kifogástalan magyarsággal mondtak el felele­teiket és a hogy azt értik is: bizonyságul kívá­natra elmondták ugyanazt tótul is. A föérdem hogy az iskola magyar nyelv dolgában ilyen pél dás eredményt ért el : Fesztóry József igazgatóé, kivel az elismerés és dicséret méltó jutalmában osztoznak Puky Endre és Hodobai Ernő tanítók. A jelenvolt urak a gyerekek közt tetemes pénz­ajándékot osztottak széjjel. A bolyi rám. kath. iskolában a folyó tanévet bezáró vizsga Ssepessy Ede kerületi esperes és iskolafelügyelő s az érdeklődők nagy számának jelenlétében f. hó 22-én ment végbe. A növendé­kek által a különféle kérdésekre adott hangos és határozott feleletek, mint tudósilór.k írja, tanús kodnak arról, hogy Horkay Gyula r. kath. tanító a modern pedagógiának lelkiismeretes és szorgal­mas követője. Tőke-Terebes, 1890. junius 21. Folyó hó 20-ika mezővárosunk tanügyi év­könyvében epochális napot fog képezni. E napon ugyanis d. e. 10 órakor egybegyült a terebesi értelmiség az ezen alkalomra szépen feldiszitett kisdedovó helyiségeibe, hogy lerójja egyik köz- tiszteletnek és szeretetnek örvendő tanítója iránti háláját s kitüntető elismerésének nyilvánosan is adjon kifejezést. Makranczy Károly tanító volt az ünnepelt férfiú, kinek tiszteletére maga Andrássy Tivadarné gfnő ő méltósága is megjelenvén, magas jelenléte által nagyban fokozta az ünnep fényét. A derék tanitó ugyanis minden évben párját ritkító vizsgálatot szokott tenni a vezetése alatt álló iskolai növendékekkel, — de ez idén a bá­mulat legnagyobb fokára ragadta a vizsgálatra egybegyült publikumot; mert alig 6 hónap alatt (kanyaró és mindenféle hurutok miatt többször huzamosabb ideig szüneteltek az előadások) vára­kozáson felüli eredményt mutatott fel. Öröm volt hallgatni a tót anyanyelvű iskolások tiszta magyar feleleteit. Osztálya jeles volt ez idén, a szó leg­szorosabb értelmében ; talpraesett, értelmes fele­leteket hallottunk minden tantárgyból és minden gyermektől, úgy, hogy a vizsga végén zajos ,éljen”-ekbén tört ki a megelégedett szülök öröm- nyilvánulása. Ebből kifofyólag nyomban a vizs­gálat megejtése után elhatároztatott: hogy e min­ta tanítót, e ritka gyermekbarátot, kinek legked­vesebb foglalkozása a gyermeknevelés s ki a tan ügy terén már 18 esztendő óta kora reggeltől késő estig kötelességén felül fáradhatatlan szorga lommal munkálkodik Terebesen, az őszinte elis­merés kitüntető babérjával felfogjuk koszoruzni. S ezen egyhangúlag elfogadott határozat csak­hamar tetté érlelődött. A méltóságos grófné ismert bőkezűsége s a hálás szülők szives adakozása le­hetővé tette, hogy Makranczy tanitó úr f hó 20-án egy művészi kivitelű dúsan aranyozott ezüst író eszköz garnitúrával (benne 5 db. tárgy), mely nagy bársony tokban elhelyezve egy hozzá való asztal­kán a kisdedovóban közszemlére kitétetett — meglett ünnepélyesen ajándékozva. Az átadást megelőzte Duka Ilona végzett növendék tárgyhoz szóló, szépen elmondott alkalmi beszéde, melyre az ünnepelt tanitó a meghatottság remegő hang­ján megköszönte a nem remélt kitüntetést úgy a grófné ő méltóságának, valamint az összes szü­lőknek s ünnepélyesen kijelentette: hogy ezentúl is kizárólag hivatása nemes ügyének akar élni; mire búcsút vett az intézetből távozó növendékek­től s az ünnep, lelkes ,éljen*-ek közt véget ért. Adjon a magyarok Istene sok ilyen derék tanítót a hazának s akkor bátran el fogjuk mon­dani hogy: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« Duka Albert, földbirtokos. C8ABH0K, Ardón. Belénk ütött a rend. Alig, hogy a finánc ki­becsült a korcsmádból, rideg alapossággal bizo­nyítva berubrikázott papirosaival azt, hogy meny­nyivel fizettél kevesebb adót a kelletinél — amiért aztán ki is tette a szűrödet az édes magadéból jó olcsón (ha már ingyen nem tehette), most meg a nyakadba kommasszálják a szőke Bodrogot keszegeivel együtt, és eltelekkönyveznek halas- urnak (ad vocem földes ur.) De mekkora a külömbség a két eljárás kö­zött. Amott szeszről volt szó de szomjan marad­tál. Itt vizet prédikálnak, de bort iszunk. Amott alapos de annál unalmasabb finánc portentumok disputálták el tőled amid volt, itt meg a kedélyes vármegye szeretetreméltó elokvenciával tesz meg (hal) pénzes emberré. És aztán ne tartsuk a cent­ralistákat rósz ízlésű embereknek ! Nyilván ilyesmit gondoltunk mikor ma egy hete délután az ardói bodrogpart százados tölgyei alatt megállóit négy újhelyi fiáker, s kiszállott belőle az a vig társaság amelyik Filip(i)-nél volt találkozandó. Pompás tanya várt reánk. A terebélyes cserfák alatt hevenyészett fe- nyüdeszka asztalon glédába állottak a jóféle nedűvel telt fiaskók, amelyek nyilván a földbe félig beásott potrohos hordóból várták kiegészít­tetésüket. Odébb ropogott a máglya, körülte, neki gyürközött kipirult szakácsnő szorgalmatoskodott a megfelelő kezelő személyzettel, kívánatosra ap­rózva egy kövér borjú java részeit. A három lábas kiadó öblü öntött vas kondér fekete lett, amelyből a hagymás zsír sercegése és étvágy csiklandozó párázata egyeledett az erdei levegőbe. Oldalt meg a cigányok pengették a kivánt ösz- hangba húrjaikat. Szóval hatalmasan öszevágott minden s a fentebb vázolt „csendéletet« a felül- mulhatlan szives látás kedélyt felvillanyozó derűje élénkítette. Csak . . . mert hát nincs teljes bol­dogság a nap alatt, — beborult az égalja felet­tünk, és az első kvaterka után hatalmos záport öntött a nyakunkba. Elő került csurapé, pléd, esernyő, — elszélled tünk szanaszét, ki gyékény alá, odvas fába, íiá - kerbe, szóval ki hová tudott, a cigányok gyékény alá rejtették a .sersámot« — s mindnyájan elő- szedtü időjóslási tehetségeinket biztatva egymást a mosolygó égbolttal, a verő fénynyel, amely — óhajtásunk szerint — ha késik is, de nem múlik. Hanem hát kénytelenek voltunk retirálni. Mert bár a vehemens zápor sürü isten nyilaival együtt hamar elvonult felettünk, de a szürke ég­bolt, a sűrűn szitáló essö csakhamar meggyőztek bennünket arról, hogy alaposan kicseppentünk Jupiter gráciájából. Mikor aztán láttuk, hogy több kettőnél, szives házigazdánk kiadta a jelszót, hogy „Ardóra,‘ kezdődött a futás. A félfóvésü gulyás hús, a szeletekre metélt sódar, füstölt nyelv, hideg sült, és kárpáti túró- és egyéb jóféle elemózsia csakhamar felpakkoltatott az alig megkóstolt fluidu- mokkal együtt, s mint a vert had siettünk fedél alá, amelyet Sänger barátunk garzon lakásában egy negyedórái lubickolás után mégis találtunk. Szó ami szó, hanem az ázott ember, — pláne ha olyan szabadban való mulatságtól mosdik el aminönek a mienk Ígérkezett — kedélyét veszti, s ennek hatása már már érezhető volt. Szidtuk az esőt amelyik kiöntött bennünket mint az ürgét és tisztogattuk magunkat a sártól. De amint meg­érkezett a hordó familiástól, s aztán nyomában a proviant vonat, kedélyünk égboltján felvillámlott a jókedv szivárványa, s amint az »ázsott sersám* elő került a fekete sereg hóna alól: menten kibé­kültünk az egész világgal. Körül ültük urambátyámékat, mert hát olyan a mi társaságunk mint egy patriarkális törzs — a főnökök nélkül, már mint Etel, Lajos és Károly bátyánk, nincs teljesülés, nincs valóságos jó mu­latság, legalább újhelyi értelemben véve. * * * De azért sütöttünk halat is, még pedig oda kint a bodrogparton, az esső eláltával három halász húzta nyásra a frissen fogott piros farkú keszeget és tűzdelte körül a vígan pattogó para­zsat, mi közben a társaság gyönyörködött — po­harazással egyben — az erdei látványban. Mert a nyáson sült hal egyik legnagyobb fűszere az, ha az ember sülni látja a halat s hozzá halja a halászok népies előadását a vizek néma lakóiról. »Van egy furcsa hal keremalásan akit úgy hinak, hogy »orsó hal« — más képen »barát halnak” is neveződik, mer mikor még a vízből kifogjuk is igen nagy legény — satt. * Hogy Ízlett a nyáson sült hal, mutatja az, hogy ámbár »uzsonna« után volt a társaság, azért a 60 mond hatvan keszegből egy se maradt. * * * Mikor aztán elteltünk a ritka szívességgel — úgy éjfél tájban — búcsút vettünk derék házi gazdánktól s szívesen látó társaitól — és haza fiákereztünk. És ezzel vége lett volna mindennek, ha Joszi és Emi barátaink meg nem szöknek vala és utói nem éri őket a nemezis — amit nem lehet elhalgatni. Megszökni egy vidám társaságból bevett fogalmaink szerint némi rokonságban van olyan . . . ásitás félével amit az iilető másnap restelleni is szokott, s amit csak fogyatékos egészségű cimborával bocsátunk meg. Már a Joszi szökésén is fejet csóváltunk, mert kitartó bajnoknak bizonyult. Hanem Emiké és megszökni, onnét ahol a szívesség nagy, az ital meg jó . . . hihetetlennek látszott; fel van ugyanis róla az emlékezetben jegyezve, hogy soha meg nem ugrott — kivéve mikor a goromba burkus Königgrátznél megkergette. — És most mégis, — hja mondja valaki — vénül a legény, ezen felte­vés ellen persze nagy vo't a tiltakozás. Emiké soha sem vénülhet meg. Elég az hozzá, hogy mikor a néma hegynél hajtattunk, egy pórul járt utas kompánia ácsorgóit az ut szélén feldúlt jármüve körül. Felfordult fa­zekas szekérre gondoltunk mindnyájan, a félho­mályba látva az utszéli tömeget, pedig hát azok Emikéjék voltak — akik ez egyszer belátták azon arany szabály igazságát, hogy — lassan járj — tovább érsz. KÖZ Gr AZ DAS A Gr. A magyar-franczia biztositő részvénytársaság Be­niczky Ferenc in ö nagyméltősága elnöklete alatt f. é. junius 21-én tartotta 10-ikévi rendes közgyűlését. A jelentés konsta­tálja, hogy az intézet minden ágazatában nagy, egészséges s kiterjedt alapokon nyugvó üzlet felett rendelkezik. A társaság az elemi és baleset-ágazatban 5.2 millió forintnyi, az életosz­tályban 0.9 millió forintnyi díjbevétel mellett, egy rendes le­folyásában hasznothajtó üzletévről számol, mely csakis az átvett kockázatok lebonyolítása s az átvett vagyon-állag lelkiismere­tes értékelése és a múlt évben még felette magas költség-ál­lag következtében eredményezte az ösmert veszteséget. A fenn- jelzett vészthozó kockázatok immár teljesen lebonyolitvák, úgy hogy hasonló veszteségek a jövőben ki vannak zárva. Az igaz­gatóság a folyó évre a kezelési költségeket jelentékenyen le­szállította s további megtakarításokat helyez kilátásba. Az igaz­gatóság teljes megnyugvással tekint immár a társaság üzleté­nek zavartalan fejlődése elé, mely 9 millió forintnyi tüzdijkö- telezvény-állag és 20 millió forintnyi életbiztosítási tárca egészséges alapján, az erőteljes fejlődés minden tényezőjét hordja magában. Az igazgatóság programmja egészen rövid : nyugodt, szolid, s takarékos üzletvezetés, technikai reformok utáni komoly törekvés, melyek a külszolgálatot hathatósabbá s ez által kevésbbé költségessé teszik és pontos, előzékeny és lelkiismeretes kárrendezés. Az igazgatóság által ajánlott hatá­rozatok elfogadása folytán a veszteségek leirása céljából lebé­lyegzett részvénytőke uj részvények kibocsátása által a B. so­rozatú részvénytőke eredeti magasságára r.500,000 ftra kiegé­szíttetik s ez által a társáság biztosítéki alapjai részvénytőké­ben 1.500,000- — tőketartalékban 151,687.87, kártartalékokban 1.044,93014, díjtartalékokban 3.970,229.14, össz : 6.666,847-15-™ rúgnak, melyek túlnyomó részben pupilláris értékekben és há­zakban vannak elhelyezve. Az uj kibocsátású részvényekből 5,000 db. 500,000 fttal már el is van helyezve. A felügyelő­bizottság felolvasás alá került jelentése hangsúlyozza, hogy az 1889. évi számadási zárlatban eszközöit leírások és tartalékolá­sok a legfokozottab elővigyázat követelményeinek felelnek meg, s az elfogadásra ajánlott igazgatósági előterjesztése kap­csán a társaság viszonyai teljesen consolidáltaknak mutatják. Az intézetnek reális s teljesen egészséges alapon nyugvó to­vábbi fennállása a mai közgyűlés által elhatároztatott s bizto­síttatott. Nagy megnyugvással üdvözöljük e határozatot a biz­tosító közönség érdekében, melynek e társaság 10 éves fennál­lása óta a biztosítások körül tetemes könnyitéseket s olcsóbb díjtételeket nyújtott. Nemzetgazdasági szempontból az intézet­nek jutott szerep fontossága mellett bizonyít a kártérítések cimén kifizetett tekintélyes, összeg, mely a 10 üzletévben 46.236,8593 ft 37 krra rúgott. HUMOR. — Milyen nemű a kvaterka? — Nőnemű. — Miért? — Mert a ban végződik, és mert a férfiaknak igen kedves. — Hát kvinterka? — Az is, csakhogy az vén nőnemű. * — Jancsi te 1 szólítja szenvedélyesen lutrizó inasát a gazdája — tégy arra a kályhára. Igenis, könyörgöm alásan. Hogy méltóztatik parancsolni; székó ternó? ámbó-ternó? vagy extrátó? * Napfogyatkozás volt. A k-i iskola csillagász­tanára meghívta ismerőseit az »észlelőébe,« hogy onnan szemléljék a napfogyatkozást. Mikor már az égi tüneménynek vége volt s épen távozni ké­szültek, ért oda egy a meghívottak közül. — Késő már — mondják a távozók. — Nem tesz semmit, felel ez, Jó emberem nekem a tanár úr, majd újra kezdi a kedvemért. GONDOLATOK. A boldogságnak pohara nem adatik tisztán fel senkinek. * Nincs oly bölcs ember, kit a bor meg nem bolondit. * A bor tüköré a szívnek. (Igazat mond a bor). •* Akinek nem borja, nem nyalja. * Hosszú alku a házasság. * Adós embernek sokszor kell hazudni. * Áldott a sok kéz, átkozott a sok száj. * Ajándék-elvétel — szabadság-letétel. (Régi magyar közmondások.) HIY4TALO§ RÉSZ. 6/82. kpv. sz. T. Zemplénvármegye központi vá­lasztmányától. Hirdetmény. Az országgyűlési képviselő-választók­nak 1891. évre kiigazított és betűrendben összeállított ideiglenes névjegyzéke áz 1876. XVIII. t. ez. 2. §-ának rendeletéhez képest az összes kerületekre nézve a vármegye- háza kistermében közszemlére kitétetik, az egyes községekre vonatkozó névjegyzék pedig minden nagy községnek és körjegy­zőségnek megküldetik. A névjegyzékek a folyó 1890. évi julius hó 5-étől julius hó 25-éig közszemlére kitéve tartani rendel­tetnek s azok ellen a folyó évi julius hó 5-étől 15-ig az érdekeltek felszólamlással 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom