Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-06-22 / 25. szám

Melléklet a „Zemplén“ 25-ik számához.

korongja alsó fele részében fokozatosan elsötétült s melegítő erejében is megfogyatkozott. Ó-Gyallán, Kis-Kar talon és Herényben sok, igen jól sikerült fényképet vettek föl a csillagvizsgálók. Fényképeik a tudomány előrehaladására nézve megbecsülhe- I tetlen értékkel bírnak.

(Az időjárás) e héten is mostoha volt az aratáshoz készülő gazdaközönségre nézve s édesanyai szeretetet tanúsított a ma-holnap szárnyra kelő sáskák irányában. Borús, esős vagy szeles időben a hőmérő 9—14 fok között ingadozott.

(zvrvaház.) A s.-a.-újhelyi árvasegélyző és jótékony egyesület f. hó 15-én tartott ülésében elfogadta az árvaház építésére vonatkozó tervezetet és a Háber Gyula épitészszel 4700 ft erejéig megkötött szerződést. Másnap adta át Wallis Gyuláné grófasszony képviselője, Bydeskuthy Sándor, a Hecs- kén lévő, mintegy három holdnyi ajándékozott földterületet a rajta lévő Rákóczi-féle kastély rom - maradványaival, melynek anyagát az építkezéshez fölhasználják. Jelen voltak az átvételnél: Matolay Etele egyesületi elnök, Matolay Eteléné, özv. Borúik Elemérné, Láczay Elekné, Prámer Alajos, Hönsch Dezső, kir. főmérnök, Hornyay Béla dr., és Enyiczkey Gábor váll. tagok. Az emberszeretet által az árváknak emelendő hajlék építése immá ron foganatban van.

(A női ipariskola) vasárnap f. hó 29-én saját helységében (papsorutca) a tanulók kézimun káiból kiállítást rendez, mely kiállításra a szülők s az érdeklődök figyelmét fellrvjuk.

(Halálozás.) Mély részvéttel vettük és adjuk a következő gyászjelentéseket: Özv. Csiszár Istvánná szűk Pollák Katalin, Csiszár Irma férj. Gaál Sándorné saját és férje, valamint gyermekei: Sándor, Emma, Jenő, Margit és Sárika; továbbá Csiszár Béla, Csiszár Árpád és neje szül. Bodnár Ilona s gyermeke Árpád és számos rokonság nevében, mély fájdalommal jelentik forrón szeretett férje, apjuk, apósuk s nagyapjuk marosvásárhelyi Csiszár Istvánnak f, hó 13-án éjjeli 1/,112 órakor, életének 79-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hülttete meit Varannón f. hó 15-én délután 4 órakor az ágostai hitvallás szertartása szerint nagy részvét közt helyezték örök nyugalomra. — Matavovszky János a Hadik-Barkóczi grófi uradalmaknak nyugalmazott igazgatója Mecsedelfalván, folyó évi június hó 13-án, életének 83. évében elhunyt. Temetése Csötörtökfalván f. hó 15-én ment végbe általános részvét mellett. — Béke poraikra!

(Meghivó) a s.-a.-újhelyi polgári olvasókör által f. évi julius 6-án vasárnap a „Torzsáson* tartandó zártkörű nyári mulatságra. Margitai József dr. elnök. Bánóczy Kálmán, alelnök. Kende Antal jegyző. Személy-jegy 1 ft. Kedvezőtlen idő esetén a nyári mulatság julius hó 13-án tartatik meg. Felülfizetés köszönettel fogadtatik és hirlapilag nyugtáztatik.

(Ivó viz.) A dörzsiki tér azon részén, hol a vármegye kútját tápláló forrás és ettől lejebb egy kerekes kút van, a város elöljárósága az elmúlt héten egy újabb kutat ásatott. Két ölnyi mélységben fakad a bőséges forrás, a mely hivatva lesz a mostani kerekes ku‘at pótolni. Ennek vizét be

vezetik a vármegyei kút tárnájába,egyesitik ott a gyér forrással és igy remélhetőleg rövid idő múlva vastagabb sugárban fogja ontani a közkút négy csöve a jó ivó vizet.

(Tavaszi mulatság.) A kereskedő ifjak nyári mulatsága, melyet a f. hó 15-*Ki kedvezőtlen idő miatt 18-án, az az szerdán tartottak meg a »Torzsáson/ a borongós idő beálltával anyagilag sikerültnek nem mondható; de annál nagyobb és szebb az erkölcsi siker. Azok, akiket az idő el nem ijesztett, s a mulatságon megjelentek, kedvesen töltötték el a délutánt ; sőt az éj innen eső felét is ; mert a mulatság hamisítatlan és fesztelen kedvvel belé nyúlt a késő éjszakába.

(Szentgyörgyi Dezső) városi mérnököt súlyos veszteség érte. Nem egészen egy éves egyetlen kis fia f. hó 20-án meghalt. Tegnap délután temették el nagy részvétel mellett.

(Tüzeset.) Folyó hó 17 én d. u. 4 órakor a m. é. k. v. főmühelyi pályaudvarán a kassai vonal mellett levő gép- és szerszámfélszer tetőzete egy mozdony szikrájaitól kigyuladt. A tüzet a főműhely személyzete csirájában elfojtotta, úgy, hogy a társulat vagyonát csekély tűzkár érte. A tűznek gyors kioltása a nagy szélben igazán nagy szerencsének mondható, mert a kigyuladt szin mellett nagy szénraktár áll, melyben sok szén és értékes vasúti szerelvények vannak felhalmazva, s ezenkívül a félszer körül nagymennyiségű tűzifa és vasúti kocsi áll. A félszerben egy lokomobil és szerszámok vannak elhelyezve. A tűzjelre a városi tűzoltóság meglepő gyorsasággal érkezett meg a tűz színhelyére, s habár ez időre a tűz már kioltatott, ez esetnél is kitűnt, hogy az önkéntes tűzoltóság mily gyors segítséget nyújthat, nemcsak a városnak, hanem a távolabb eső gyártelepnek is.

(Hány napilap jár Ujhelybe ?) Szendrey János posta- és táviró hivatalfőnök volt szives hozzánk beküldeni a következő statisztikát, melyből látható, hogy naponkint hány példányban érkeznek Ujhelybe a politikai napilapok és pedig : A Budapesti Hírlap 92 pld., Budapest 46. Budapesti Újság 7, Buda- pester Tagblatt 2, Egyetértés 36. Fővárosi Lapok 4, Kisujság 12. Magyar Állam 7, Nemzet 2, Neues Pester Journal 44, Neus Politiches Volksblatt 4. Pester Lloyd 12, Pesti Hírlap 23, Pesti Napló 14, Politisches Volksblatt 8, vagyis összesen 313 politikai napilap, melyben a német sógor 68 példányszámmal, nem egészen 22°/0-el van képviselve.

(Esküvő). Nagy Péter, miskolci gyakorló-ügy- védő, f. hó I7 én esküdött örök hűséget A,-Berec- kiben Sziráky Vilma kisasszonynak.

(A »Zemplén« fekete táblája.) »Ithetyi, mert vasutyis Hogy a zóna-jegy nem érvényes, ha csak az utas maga nem váltotta meg; és ha a jegyet kézalatt vásárolta: már 60 kr. utánfizetés mellett utazhat egy 10 kr-os jegygyei. így parancsolta ezt egy Boronkai nevű kalauz, a legenye-mihalyii állomáson, mikor egy utas második csengetés után érkezvén az állomásra és a jegyet az állomás pincésétől, kinek több szomszédos jegye volt, megvásárolta. Nevezett kalauz gyönyörködvén a szegény utas aggodalmán nem engedte, hogy a pincéstől vásárolt jegygyel elutazhasson, s követehát a kettő között nincs. Az egyik eb, a másik kutya. Mi is az ő véleményéhez csatlakozunk s hozzáteszszük, hogy a veszedelem nem a sáska fajától, hanem annak számától függ. Az pedig bizonyos, hogy a mondott területeken, kivált pedig a b.-olaszii határban és a Bálványoson, annyi az olasz sáska, mintha csak sűrűn elvetett magból kélt volna ki úgy mutat tőlük a kaszálók zöld bársonya, mintha téntával lenne belocsolva. Egyébként a marokkói- és az olasz sáska között az a szembeötlő külső különbség van hogy amaz a nyakán egy sárgaszinii és X formájú keresztet visel, az olasz sáskának pedig nincs keresztje. Mikor megszárnyasodnak, az olasz sáskának alsó, a szárnyfedők alá rejtett s csak repülés közben látható szárnyai olyan szép pirosak, mint az őszi barack virágja; a marokkói sáskának alsó és felső szárnyai színtelenek. Étvágyuk irányára nézve is van köztük különbség. Az olasz sáska a kaszálókon szeret lakmározni, a marokkói sáska ellenben nem válogatós, mindent felfal, ami útjába esik, zöld és felfalható. Horváth dr. a ciprusi vá szón sövényekkel teljesített irtás módját helyesnek találta, csak azt jegyezte meg, hogy a gödörbe terelés felesleges fáradság. Az olasz sáskák regementjét, mikor már a ciprusi sövény nyílásába beszoritották, seprőkkel vagy vesszőcsomókkal agyon kell verni. Legkönnyebben pedig s legkevesebb fáradsággal irthatok tavaszszal, mikor a petéből kikelvén, kisebb-nagyobb halmokba összegyűlve egymás hátán nyüzsögnek. Ilyenkor péppé taposhatok, vagy nyirfaseprökkel agyon paskol- hatók. Horváth dr. rendszere szerint a pataki és b.-olaszii határokban ciprusi sövényekkel végzik az irtás munkáját. Az újhelyi határban, a Nyomárkay- féle tanyához tartozó legelőn, hol a sáskák aránylag a legkisebb mennyiségben jelentkeztek, jókedvű gyerkőcök a lepkefogó hálóhoz hasonló eszközzel fogdossák össze a repülőiéiben lévő sáskákat. Az összehálózást a szárnyas sáskák ellen is sikerrel lehet alkalmazni, ha erre az idő kedvező t. i. borult, vagy esős. Örömünkre szolgál jelenthetni, hogy az irtásra nézve meglehetősen alkalmatlan időjárás dacára úgy a Bálványoson mint B. Olaszi határában, ciprusi sövények és kényszer- munkások segítségével, sok-sok milliónyi sáskát elpusztítottak. — Még két dolgot kell helyreigazítanunk. Múlt számunkban irtuk, hogy B.-Szer- dahely határában is találtak sáskát. E hírnek valóságát a hatósági utánjárás nem erősítette meg; továbbá pozitív dologként irtuk, hogy 1847-ben vármegyénk területén az egyiptomi sáska pusztított. A levéltári kutatások e tekintetben nem szolgaitattak kétségtelen bizonyságokat. Tény az, hogy Szemere B. akkori belügyminister rendeletet intézett a vármegyéhez, melyben a sáskajárásra figyelmeztet; tény az is, hogy egy befőttes formájú és nagyságú üvegben teljesen kifejlett sáskák vannak emlékezet okáért elhelyezve az archívumban ; de a közelebbi adatok hiányozván, meg kell jegyeznünk, hogy a mi »öreg uraink« 1847-ből sáskajárásra nem emlékeznek.

(A f. hó 17-iki napfogyatkozást) csillagászok és nem csillagászok kedvük szerint szemlélhették. Érdekes volt tapasztalni, amint az izzó égi test

bozót sötétzöld pompája tükrözik vissza a smaragd zöld tükörben, melynek felszínét a számtalan apró pisztráng felcsapódása ezüst csikókkal szántja végig, midőn a kérész formájú és a vizszinét ellepő rovar után kapkod. A galiciai Kárpát-egyesület maga san fekvő menedékházának tornácáról gyönyörködtünk e látványban. A tóból ered a Bialka vize, mely ezüstös habbá törve rohan a medrében fekvő sziklákon; a partján dúsan tenyésző afonya, páfrány között tűnik el és csak küzdő, tomboló zúgása hangzik felénk még a távolból. Előttünk a szeszélyes alkotásu csúcsok. A szemben fekvő hegy oldala betnélyed, ott fénylik a másik tó, z. tengerszem, 1587 méter magasban, ennek vize ezer sziklán átugorva rohan le 202 méter magasból a Halas tóba, jobbról, balról még nehány vízesés fut le a környező hegyekből a vízbe. Elragadó szépségű hely. Merengésünkből nagy zaj vert fel, a chaos- ból, mely úgy hangzott, mintha egy jó kedvű cigánybandától eredne, nehány »panye dobrodzseu* »votku-votku«, »bigosa-bigosa* volt kivehető, és a menedékház oldalán a partot képező, a későbbi jégkorszakból származó moräna sáncról az erkélyre robogott a hadsereg, mi a zajról ítélve, annak tartottuk, pedig csak négyen voltak, egy hölgy és három ur. Az utóbbiaknak nem volt sürgősebb dolguk, mint a házba rohanni, ott az ágyakat takaró fehér pokrócokból hármat a nyakukba keríteni és igy jönni ki újra a ház erkélyére, hol már az asztalon állott a »votka« (magyarul krumpli-pálinka) és egy tál valami sárga étel. Nagy ét- és itvágygyal estek neki a vándorok és mi is elhatároztuk, hogy neki fogunk a falatozásnak. Zsigó bátyám azt mondta, hogy nem tud tótul, engem nevezett ki főasztalnoknak. Az ajtófélfára kifüggesztett étlap ismeretlen ételeiből ki- betüztem a tojást és rendeltem kettőt higan, apetitoriumnak. Megjött, oda tették Zsigó bátyám elé a harmadnapos »veknivel« és rozsdás

»eszcájggal« a tojást, rögtön megtanult ettől lengyelül. Bevezetés képen ugyan csak annyit mondott, hogy: »jajjaj!« de ez rósz ortographiával azt jelenti, a mit lengyelül »yaya*, t. i. tojást. Nehogy valaki azt higyje, hogy itt valami londoni gyárban készült gipsz tojást adnak az utasnak: úgy tállalják fel, amint, a hogy a lyuk megteremtette. Körülnézni körülnéztük, de enni már nem ettünk belőle. A másik asztalnál mára »Herbata« járja és sűrűn hordják a »Bigost«. Én is azt rendelek hát. Bent a konyhán egy nagy fedetlen vasfazékban fő a viz, egy bádog kávés »ibrikbe* bele dobnak jó csomó fekete orosz theát, rá öntik a vizet, elédbe teszik, inni is enni is van mit belőle. Cukor, az nem járja hozzá, rum sem, azt előbb megisszák »votka* alakjában, utána aztán 5—6 pohár herbatát. Köszöntük alásan, igya a ki szereti. No de jön a Bigos. Nem tudom én, nem jól olvastam, vagy sajtó hiba van az étlapon, nem bigos ez, hanem legalább is bidos. Ősszel elrakják a káposztát hordóba, közé raknak juhhúst, ezt egy kicsit megmelegitik, aztán azt mondják, hogy tessék. Na, nekünk nem tetszett sehogyse, még Kimer Pál uram, a vezetőnk is, méltatlankodva utasította vissza a kínálást. Meg volt pedig az étvágy 12 órai gyaloglás után; de rólunk is ellehetett mondani, hogy : »hoch am Berge zict ein Greis, der sicht nicht zu helfen weis.*

Körüljártam a konyhát, mint a farkas a ki éhkinjában keresi — kit egyen meg. Találtam zimjankit vagy is grulyet, a tarisznyánkban volt még egy kis szalonna, hagyma. Elővettem Nyaska barátom tudományát és csináltam hirteleniben olyan »Zimianki miszanit« amit nálunk hagymás krumplinak neveznek, hogy no 1 De már ez előbbi fogások bizalmatlanná tették az urambátyámat. Biharban se zimjanki se krumpli zsámiska nem járja, alig mert bele fogni, de aztán az üres tál dicsérte a szakácsot; hát még hogy eltűnt az a

lo—12 pistráng a mit »heís-abgesotten* á la Tipcsi csináltam. Ott fogta — nehány perc alatt — a halas tóban egy tót fiú. Volt ott Lipták Bartholo- meus, menedékházi felügyelőnek fűszere, minden és még is »bigost*ettek, Asztalkendőket meg tisztaságot nem láttam az igaz, talán igy kívánja a bigos a kit a jó Isten akár hová tegyen!

Lassanként ereszkedik sötétes szárnyain az éj, a nap még egyszer vissza-vissza néz a halas tóba, arany képének fénye átterjed az egész vizen, azt véled hogy egy óriási bíbor és arany medence áll előtted.

A körülfutó bércek oldalait helyenkint megvilágítja egy egy sugár, a fehéres sziklán a sárga foltok, hol a kén kiverte magát, a zinóber zegzugos piros [erei és a zöld moha borította foltok a leszálló nap rózsa és lilaszineivel kifényesítve, a távol ködében simának látszó falon, lefesthe- tetlen és bámulatos látványt nyújtanak. Valóság ez a kép, nem álom. A Teremtő minden szin- pompát összehalmozott itt most erre a tündérszép alpesi vidékre. A nap aranyos, rózsaszín fénye, a távol hegyek kék és lilaszin körrajzain az erdők sötét kékes-zöldjén, a tó ezüst-zöld tükörén ezer sugárban törik meg, és mégis minden összhangzó e szinvegyülékben. De nem hangzik össze az időközben 10—15 főre összegyűlt lengyel urak és dámák csiri-csári lármája, a köztük és velük egy asztalnál herbatázó bocskoros vezetők konfidens viselkedése és a »bigos* illata.

Bevonultunk hát a menedékházba, hol 36 ágy van elhelyezve 2 teremben, tiszta ágyak fehér pokróc takaróval, gömbölyű szalmazsák, mit lefekvés előtt laposra kell verni, talán meghozzák a nyugalmat, mit oda künn revolver lövéssel kerget el a »társaság«. Holnapra erőt kell gyűjteni, előttünk áll a Tátrában legnehezebben megmászható Tengerszem csúcs, a hová igyekezünk Zsigó bátyám és (Vége köv.) ZE33..