Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-25 / 21. szám
Ludovika-Akadémiába első és második helyen bemutatandó közpiskolai két tanu’óifju megválasz tása. A kijelölő választmány főispánunk Öméltósága elnöklete alatt visszavonulván, rövid várakozás után a gyülésteremben megjelent s a pályázó ifjak: Matterny István gimn. V. osztályú, OchruczkyZoltán IV. oszt.- és Zatureczky György szintén IV. osztályú növendékek folyamodását az iskolai bizonyítványok felolvasása végett bemutatta. Az elsőnek említett ifjú szép bizonyítványa éljenzéssel fogadtatott, Ochruczky Z. közepes eredményt mutató bizonyítványa tudomásul vétetett, a harmadik, igen silány, bizonyítvány á nemtetszésnek hangos nyilatkozataival találkozott; minek következtében Zatureczky Gy. a pályázók sorából visszalépett. A ^szavazás megtörénvén, első helyen való bemutatásra Matterny István 99 szavazattal érdemesíttetett, a második sorban történő esetleges bemutatásra Ochruczky Z. 26 szavazatot nyert. Minthogy pedig Matterny István életkorának 16-ik évét júliusban betölteni készül; a korengedélynek Őfelségénél leendő elnyerése végett s folyamodó érdekében a kir, honvédelmi ministerhez felterjesztés intéztetett. Az 1890 évi I. (a közutakról és vámokról) szóló t. c. 17, §-a alapján Öméltósága a vármegye szolgálatában álló utbiztosokat ujonan kinevezte — avval a kikötéssel, hogy a végleges alkalmazást nyett utbiztosok az említett törvény végrehajtása iránt kiadott, vagy ezután kiadandó ministeri utasításokkal megkívánt szakvizsgálatot múlhatatlanul letenni tartoznak. A járási főszolgabirák utasitattak, hogy kinevezettektől a hivatali esküt átvévén, az esküt tartalmazó okiratokat a vármegye alispánjához nyolc nap alatt juttassák el. — nunc venio ad fortissimum 1 * Következett a vármegyei önkormányzatnak s politikai szervezetnek a tervbe vett államosítás ellenében leendő fentartása mellett állást foglaló és erősen védekező felirati javaslat taglalása. (Megjelent a Zemplén ez évi 10. és 11. számaiban. Szerk.) A municipálisták (birtokon belől) és a cen- trálisták (birtokon kivül) — habár a feliratnak elvi része a vármegye-fentartók javára már régeb- ban eldöntetett s a javasla*: ez alkalommal csak stiláris módosítás tekintetében került tárgyalás alá — mint egy-egy ellenséges tábor állottak szemben. Mindkét oldalon, kivált pedig a nagykaliberü s éles argumentumokkal szerelt tüzérség soraiban, élénk harcias kedv uralkodott. Az első bomba a centrálisták részéről dördült el — de a meglepetésen kivül nagyobb bajt nem okozott ... A konster- nált municipalistákat tájékoztatta a vezérkar, hogy az a dördülés csak szalvé-lövés volt; egy felhívó figyelmeztetés, hogy nem mindennapi tárgy (mint az egyik szónok mondotta : tFidiász szobra, melyet nem lehet székesfehérvári bicskával megfaragni«) van a tanácskozás terén célba véve. Hosszasan, majd két napig, és széles és mély mederben folyt a vitatkozás árja. Sodró erejével egy-két ponton a mederből is ki-kicsapott. Feszült volt a közfigyelem. A felirat egyes pontjaira be nyújtott módosítások száma légió —tegyük hozzá: majd minden vonalon vert légiói Sokan a sápadt- képü szónokok közül személyes kérdésben kértek szót. Főispán Öméltósága konciliáló nehéz feladatát most is szerencsés tapintattal oldotta meg. Szűkre szabott terünk nem engedi, hogy a pro- és kontra-felszólalásokat ide igtassuk. Kárpótlásul felsoroljuk a pro- és kontra szónokokat az A-B-C. sorrendjének ildomosságával. A felirat ellen foglaltak állást: Lockerer Andor és Enyiczkey Gábor, — mellette kardoskodtak: Bajusz József, Farkas Lajos, Fejes István, Hamersöerg Jenő, Karsa Ferenc és Lengyel Endre dr. Az egymást keresztező útvonalnak metszőpontján állott, mint egy Hercules — me Herkule! — Vékey Gedeon tiszti főügyész, alapelvét ezzel a mondással kör- vonalozván: %Fortiter in re — svaviter in modo !« amit gondolom, igy lehetne szabadon magyarra fordítani: »Üsd a fejét — hogy meg ne sántuljon 1 Az elfogadott módosítások nem gyengítették a felirat erejét, csak a mérges fogait szedték ki annak — és a szerkezet eleganciáját fokozták. Alispánunk évnegyedes jelentéséből kiemeljük, hogy a vármegyének közpénztárai megvizsgáltatván, azok mint mindig, úgy most is kifogástalanul rendben találtattak. A gyámpénztári tartalékalap, mely az árvaszéknél alkalmazott V. ülnök javadalmazását eddig fedezte, kimerülvén, a házipénztár pedig kellő felesleggel nem rendelkezvén : indítványozta a jelentés, hogy a vármegyei mértékhitelesítő alapban kezelt közel 3000 ftnyi készletből 2000 ft fenti célra a házi pénztárnak köl- csönöztessék. Ez indítvány a kereskedelmi minis- tértől várt jóváhagyás reményében elfogadtatott. — A mezőgazdasági kilátások kedvezők, a növényzet szinte túlságosan buja. Vármegyénk alsó vidékén a szarvasmarhák között ismét mutatkozik a száj- és körömfájás; Terebes vidékén pedig egyes ménesekben a takonykor jelenkezett, minek következtében a szomszédos községek lóállományát nagy baj fenyegeti. A vészes kór tovább terjedésének megakadályozása, úgyszintén Terebes, B.-Újlak, Cselej, Hardicsa, Kelecseny, Lasztócz s a többi község lóállományának megvizsgáltatása és a legerélyesebb óvóintézkedések megtétele végett sür gös jelentéstétel kötelessége mellett Viczmándy Ödön főjegyző elnöklete alatt az újhelyi és gálszécsi járások főszolgabirái, úgyszintén Nagy György vármegyei tb. állatorvos a helyszínére kiküldettek ; továbbá utasittattak a járási főszolgabirák, hogy a községi méneseket ugyanezekre a körülményekre való tekintettel haladéktalanul vizsgáltassák meg s észleleteikről és tett intézkedéseikről az alispánhoz sürgős jelentést tegyenek ; végül felhivattak a járások főszolgabirái, hogy a községi elöljáróságokat az idegen helyekről vásárolt lovak rédiáinak lelkiismeretes és pontos átvizsgálására jelentéstétel kötelezettsége mellett sürgősen utasítsák. — Felemlítette az alispáni jelentés azt is, hogy főispán Öméltóságának vezetése mellett e hónap elején, S.-a. Ujhely város közgazdasági érdekeinek képviseletében, küldöttségek jártak a ministerelnöknél s egyes szakministereknél. Mindenütt nyájas és reménynyel kecsegtető fogadtatásra találtak. Indítványozta, hogy főispán Öméltóságának ebbeli fáradozásáért köszönet szavaztassák. [Helyeslő éljenzés) Szapáry Gyula gf. m. királyi ministerelnök 1 leirata, melyben a kormány megalakulását tudat- I ván abbeli várakozásának ad kifejezést, hogy a törvényhatóság az újonnan kinevezett ministériu- mot hazafias készséggel és erélylyel fogja támogatni, éljenzéssel fogadtatott s elhatároztatott, hogy úgy a beköszöntő ministerelnök és kormány, mint a kormányzástól megvált ministerelnök, Tisza Kálmán, feliratilag üdvözöltessenek (Vége köv.) Vármegyei ügyek. Ajjvárm. közegészségügyi bizottság S.-a.-Uj- helyben f. hó 20 án tartott alakuló közgyűlésén el/ nőkké dr.Andrássy Sándor gf ot, jegyzőjévé Margita József dr.-t választotta meg egyhangúlag. Az ujoncozás eredménye vármegyénk terühogy a vármegyei tisztviselők önérzetük élénk tudatában s legjobb tehetségüktől kitelhető módon iparkodtak megfelelni a közbizodalomnak, A min den egyes tagjában hü és szolgálatkész kötelességérzettől áthatott tisztikar megérdemli a teljes méltánylást, a közelismerést, örvendő szívvel kívánja a tisztviselőknek, hogy közhasznú további tevékenységüket is siker és áldás koszoruzza. Ezekután a közgazdasági tekintetben oly szomorú emléket hagyott 1889 ről emlékezvén meg, fölemlítette Öméltósága, hogy az egyes járások főszolgabiráitól hozzájuttatott jelentések szerint vármegyénknek mezőgazdasággal foglalkozó közönsége jó termést igérő reménységgel nézhet a jövő elé. Addja az ég, hogy reményében senki se csalatkozzék 1 — Végül szive egész mélyéből kívánta Öméltósága, hogy e vármegyének minden lakója háborittatlan boldogságban és teljes megelégedésben sokáig éljen. [Éljenzés) Az ősi terem minden faláról visszahangzó örömkiáltás. csillapultával egy kedves kötelességet teljesített Öméltósága. Köztudomás szerint való, u. m. az a nagyon örvendetes esemény, hogy Mária■ Valéria király-kisasszony, rövid idő múlva, boldog házassági frigyre lép Ferenc Szalvátor kir, főherceggel. Indítványozza tehát, hogy Őfelségéiknek, a koronás szülőknek, vármegyénk közön sége ebből az ünnepies alkalomból mutassa be legöszintébb szerencsekivánatát. [Hosszantartó lelkes éljenzés.) Hódoló feliratunk, melyet Viczmándy Ödön főjegyző fogalmazott, igy szól: Cs. és kir. apostoli Felség 1 Legkegyelmesebb urunk, királyunk ! Az uralkodás fáradalmai a nemzetek és népek jóléte és jövője feletti gondok közepett, azt hisszük, legédesebb pihenőt képez a családi élet öröme, boldogsága ! És mert cs. és apostoli királyi Felséged szerető atyai szivének a leggyöngédebb húrjai lesznek legközelebb érintve, a midőn a bájos királyleány, Mária Valéria főhercegnő őfensége boldog házassági frigyre lép: Zemplénvármegye közönsége, a mely törhetetlen hűséggel és szeretettel ragaszkodik Felséged trónjához, s a mely mindenkor szive egész melegével osztozik Felséged családi örömeiben, ez alkalomból is készséggel siet loyalitása forró érzetének kifejezést adni s fögigazabb és legmélyebb szerercsekivánatait Felséged lábai elé helyezni. Fogadja cs. és apóst. kir. Felséged kegyesen és kegyelmesen hű alattvalóinak legalázatosabb hódolatát, a melylyel maradtunk Zemplénvármegye közönsége. Cs. és apostoli kir. Felség! Legkegyelmesebb királynénk 1 Az anyai gyöngéd szeretet, a mely felséged jóságos szivében honol, s a mely a családi kör belső életében s ezen kivül nemzetünkre is oly áldásosán terjeszti éltető sugarait: legközelebb élvezni fogja azon boldogító örömet, hogy Mária Valéria főhercegnő őfensége házassági frigyre lép. Szivünkben lángoló hálás lelkesedéssel osztozunk Felséged minden örömében, sietünk tehát ezen alkalomból is' legmélyebb tiszteletünk és szeretetünk egész odaadásával, őszinte szerencse kivánatunkat felséged lábai elé helyezni. Fogadja cs. és apóst. kir. Felséged kegyesen és kegyelmesen legalázatosabb hódolatunkat, a melylyel maradtunk Zemplénvármegye közönsége. Ezután következett a megüresedés előtt álló Buttler János gf. által tett alapítványra a kir. tűi sunt omnes. Omnia hic reliquerunt; et ego.« (Elköltöztek és engem itt hagytak. íme meghaltak mindnyájan. Mindenök itt maradt; velem is úgy lesz !) így fogta fel az életet Gráven Lajos vallásos lelke, anélkül, hogy kötelmei teljesítésének buzgalmában, mások lelkesítésében valaha lankadt volna. És jól idézte ama szavakat. Maga maradt Deregnyőben a régiek közül; mert hát Petrovics Eleket, a bölcs uradalmi igazgatót és kitünően képzett gazdát, a szigorúságot szeretettel mérséklő gazdatisztet és áldott családapát, a Lónyay- család meghitt barátját is a deregnyei sirkertbe kisértük. Grávent itt hagyták mindnyájan. Nem találván többé magát a csak emlékében élő, régi megszokott körben, élete sem volt többé a régi; hanem száműzött remeteként vonta meg magát kis szobájában s tovább is könyveinek élt, melyeket már most igazán legjobb barátjainak tartott. A hogy öregsége és mindinkább komolyan fellépő betegsége miatt a beregi uradalom igazgatásától megvált, csak sajátságos színezetű szobácskájábán lehetett őt látni könyvei közt, majd tollal kezében a Gráven személyétől elvál- hatatlan nagy karos székben ; ha lábai engedték, csak elment lassan, az egykor délceg lengyel ur bottal kezében az ebédlőbe, hol tisztelő öreg barátjának, a boldogult Lónyay Gábornak, nagyreményű s műveltségével és szivjóságával mindenkit lekötelező derék unokája, Lónyay Gábor cs. és kir. kamarás, valamint családi környezete sohasem mulasztották el a nagynevű nagyatyától öröklött igaz tisztelet megújítását. Hiába volt minden; a Gráven élete nem lehetett többé a régi. Egyben maradt hü elvéhez: a régi hűséggel ragaszkodott az őt szinte kedves barátjául tartó nemes úri családhoz, s az igaz műveltséggel járó vallásos lelkűiét vigaszának tiszta forrásvizével öntözé az emütett elhunytak és Deregnyő földében pihenő családtagok itt maradt gyermekeinek, özvegyeinek a f ájdalom lankasztó hevétől búra hajló emlékvirágait. Pedig magának is nagy vigasztalásra volt szüksége. Helyén volt, hogy Gráven, ki 1832-től fogva tekintetett a család legtiszteltebb barátjául, sőt, jobban mondva, tagjául, — a magyar uriház félszázadnál tovább gyakorolt baráti szeretetét legtovább viszonozza hűségével és a család szellemi és anyagi érdekeinek előmozditásával. i8po. év április 28-án azonban a Litvániából származott és a lengyel forradalom után menekült Gráven Lajos ur, ki a mily mértékben lelkesült folyvást a magyar nemzet ügyeiért, oly nemes büszkeséggel mutatott saját nemzetének, a lengyelnek, hősi erényeire, befejezte tapasztalatokban gazdag, a honvágy szent tüzét egyre ápoló áldásos életét Deregnyőben, 84 éves korában. Miként is fogják ezután Deregnyőt elképzelni Gráven ur nélkül ? A Lónyay-család legtiszteltebb barátját sirassuk-e benne ? A szegények iránt nemes szívvel viseltető magyarrá lett lengyel urat gyászoljuk ? A tanulnivágyó ifjúság útbaigazító és segélyező atyjáért hullassuk-e könyeinket? A magyar irodalom pártolójáért, a magyar irodalmi és politikai viszonyokat önnyelvén ismertető lengyel íróért boruljon-e gyász a boldogult nemes elveinek aranytisztaságát huzamos ideig közelről szemlélő ismerőseire? Igazán nehéz volna egy rövid emlékezetben jellemzőleg végig elmondani! Lebegjen áldás dicső emlékén annak, kit április 2p-én helyeztek el díszes érckoporsóban a deregnyei temetőbe. Körülkerített sírjának állítandó emlékjele pedig tanítsa meg az utókort is a szeplőtelen hazaszeretetre! A boldogult sírjára a Lónyay család számos tagja koszorúkat küldött. Az életében tisztelt „ Gráven bácsi- jokróF az elválás órájában sem feledkezhtetek meg. A temetést Schleder János butkai plébános végezte Szerdahelyi János málcai lelkész és Gerich Gyula butkai káplán segédkezése mellett, gyászbeszédet pedig Baritsko Endre hegyii lelkész tartott. A Requiemet pedig május f-án Hegyiben, melyhez a deregnyei fiókegyház tartozik, jóval a temetés után érkezett Faszlavszky Sándor szerencsi lelkész végezte lelki üdvéért a megboldogultnak, kihez őt a hálás tisztelet és szeretet szálai fűzték. Az ünnepies sz. miseáldozat bemutatásánál jelen voltak Deregnyőből: Lónyay Gábor édes anyjával, özv. Lónyay (időmével született Pázmándy Vilmával és özv. Petrovics Elekné. Az uradalmi tiszti karból megjelentek: Füzesséry Lajos és Schmidt Géza. — A gyászszertartás után De regnyö ura sz. mise&lapitványt tétetett, hogy az ő >jó Gráven bácsijokért« évenkint a hegyii r. k. templomban nagymise legyen a halálozás évfordulati napján. Valóban, ez a kegyelet nyilatkozásának legszebb, de egyszersmind leghasznosabb, Folytatás az I-só mellékleten.
