Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-11 / 19. szám
Sátorai]a-Ujhely, 1890. május 11. 19. sz. Huszonegyedik évfolyam. ILÜriZXTÍS Ás. Égése érre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 firt 60 kr Bőrmentetlen leveiek oiak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. ▲ nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik min den vasárnap.) HI2DETÉSI SH ; hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes seó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kjr. Kiemelt disabetttk e körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-cz. életbeléptetése. Ezen, forgalmi s közvetve közgazda- sági viszonyaink fejlődésére annyira fontos törvény, a kereskedelemügyi m. kir. minister legújabb körrendeleté értelmében 1890. május 15-ik napján lép életbe. E nappal tehát, aszerint, amint azt a törvény rendeli, az abban érintett ügyekre nézve, az idézett törvény alkalmazandó. E törvény szakit a közmunkakezelésre nézve eddig fönnállott utasításokkal és törvényes rendelkezésekkel, ami egyértelmű azzal, hogy szakit azon alappal, melyen eddig a közmunkakötelezettség kivettetett, t i. az igás és kézi erő alapjával, melynél nem a teherviselési képesség az irányadó, mert kiválóan csakis a földmivelőt terhelte, mig a társadalom egyéb osztályai aránytalanul csekély mérvben terheltettek. A régi közmunkatartozás helyébe tehát ezen törvény folytán a közteherviselés alapjára fektetett igazságosabb, egyenlőbb, célszerűbb és az ország közlekedési szükségleteinek megfelelőbb adónem lép. Hogy ez is teher, az a dolog természeténél fogva nem lehet máskép ; de ha cserébe jó — vagy legalább a maiaknál jobb — közlekedési utakra fogunk szert tenni, úgy az ebből háramló közhaszon e teherrel nagyon fölér. A szóban forgó törvény — mint a legtöbb — ismét sok és nagy felelősséggel járó kezelési teendőket rak a jegyző vállaira, cserébe csekély anyagi kedvezményt is nyújt; de — szokás szerint — szépszámú birsággal fenyegeti s amennyire a kereskedelemügyi miniszter ur erélyét ismerjük, a puszta fenyegetésen túl sújtani is fogja mindazokat, kik ezen uj törvény végrehajtása körül mulasztásokat találnak elkövetniMielőtt a községi jegyzőre háramló újabb végrehajtási teendő sorrendjére rátérnénk, nem fölösleges előbb, rövidre fogva az uj törvény alapelveit és főrendelkezéseit elsorolni. A törvény végrehajtása jelentékeny fokozatban a községi jegyzőket illetvén, szükséges, hogy azt a nagy tért, melyet felölel, jól áttekinthessék és azt, hogy miként lehet a törvény intézkedéseit helyesen végrehajtani, kellően megállapíthassák. A törvény legfőbb célja a közutak ügyének intézését a kor színvonalára emelni s ezzel a nemzet számára a közgazdasági fejlődés ezen eszközének is, minél célravezetőbb alkalmazását biztosítani. E célt egyrészt a közutak osztályozása, építése, kezelése és fcntartása iránti rendelkezéseivel, szóval az egész közmunkaügy igazgatási módjának és másrészt az erre szükséges anyagi eszközök előteremtése, vagyis a közteherviselés mérvének, kivetési, beszedési és fölhasználási módjának meghatározása által kívánja elérni. Evégból a közutak a törvényben következőleg osztályoztalak. 1. Államutak, melyek országos fontos- sággal bírnak és az állam költségén épít- tetnak és tartatnak fönn; 2. törvényhatósági utak, melyek a törvényhatóság által építtetnek és annak költségén kezeltetnek és tartatnak fönn; 3. a vasúti állomásokhoz vezető utak, melyek a vasúti állomásokat a legközelebbi állami, törvényhatósági vagy községi utakkal vagy községekkel összekötik és amelyek létesítésének, kezelésének és föntartásának költségei a törvényhatóság, az érdekelt község vagy községek, az érdekek kereske- I delmi és iparvállalatok, végül az illető vasút által aránylagosan viselendök és rendszerint a törvényhatóságok által kezelendők; 4. a községi közlekedési (vicinális) utak, I melyek több község közlekedésének közvetítésére szükségesek és amelyeknek létesítése, kezelése és föntartása az e célra csoportosított érdekelt községeket illeti; 5. a tisztán községi (közdűlő) utak, melyek csak egy község közlekedési érdekeinek szolgálnak és az illető község által létesítendők, kezelendők és föntartandók; 6. egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által a közforgalom céljaira létesített közutak, melyehnek kezelése és föntartása a létesítőket illeti. Lássuk most az utak föntartási módozatait és igazgatásuk fokozatait. Az államutak kezelési és föntartási költségeit a törvényhozás az évi állami költség- vetésekben állapítja meg. Közigazgatásuk a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik, s a végrehajtási szolgálatot állami közegek teljesitik. A törvényhatósági utak hálózatát, figyelemmel a törvényhatóság különböző vidékeire, s ezek között a kellő arányban az illető törvényhatósági közgyűlés határozattal állapítja meg, mely, mint közérdekű, a törvényhatóság területén közhírré teendő s ennek megtörténte napjától számítandó 30 nap lejártával, a netán beadott fölebbezé- sekkel a kereskedelemügyi miniszterhez megerősítés, illetve végleges döntés végett fölterjesztendő. A törvényhatósági utak közigazgatásában a főispán az 1886. XXI. t.-czikkben megállapított hatáskörrel bir. A mérnököket, utmestereket vagy utbiztosokat, az alispán T A ft C A, A »Szerelem zsoltáraidból. — A „Zemplén® eredeti tárcája — L-ELJÁROK ablakodnál, Mikor a nap meghunyni száll . . . Tolvaj módra, lopva járok: Ne lássanak ott meg mások. S fölnézek az ablakodra, Tudja isten 1 mi vonz oda ! ? Tudja isten 1 miért, hogyan ; Örömben é, fájdalomban ! ? Becsukod az ablakodat ; Kacagásod az útra hat S oly hidegen nézesz én rám, Olyan büszkén, olyan némán . , . Nem is tudod, — minek tudnád ? Ez a kacaj mennyi bút ád ; Nem is tudod, nem is sejted . . . Nincs is neked szived, lelked ! Ne csukd be az ablakodat, S ne is hallasd kacajodat; Még megtudnák az emberek, Hogy te gyűlölsz csak engemet . . . Pedig, hidd, hogy újra támad Lelkemen mély, sötét bánat . . . Hidd, szeretlek érted égek . . . Mért is láttalak meg téged I ? Kapás. Konstantinápolyi napló-töredékek. [Az uj hid. — A stambuli bazár.] (Folyt, és vége.] — A „Zemplén' eredeti tárcája. — Dragománunk szeszélyére bízva magunkat, folytatjuk utunk tovább, betérünk a porcelán- s üvegkereskedők utcájába, majd a rézművesek közzé, hol a fakalapácsok alól hatalmas rézedények kerülnek ki, tálak s faldiszek, nagy medencék, melyeknek parázsa nemcsak szobamelegitőül szolgál, hanem egyúttal tűzhely is, hol a szerény ebéd s vacsora elkészül. Csodálatos ügyességgel s gyorsasággal állítják elő a legnagyobb edényeket is, s nemcsak kezükkel dolgoznak, hanem hol ez nem elég, lábaikat is kéz gyanánt használják fel. Ettől nem messze van a cipőkereskedők utcája, tele aggatva sárga, vörös, kék, fehér cipőkkel, porpapucsokkal s görbeorru csizmákkal. Van itt mindenféle bőrből készített, a finom satyántól a valódi * kordovánig; selyem, atlasz, bársony, aranynyal hímezett, drágakövekkel kirakott 70 krtól 100—200 frankig, melyeket az eunuch a hárem kerevete elé készít, ezzel akarva bejelenteni urának látogatását, ki egy boldog órát szándékozik körében eltölteni. Vannak hosszúak, melyekben Galata s Pera utcáin tipegnek végig s picinyek, hogy hamupipőke lábára is szükek lennének. A legközelebbi fordulónál szemkápráztató látvány tárul elénk. Amerre a szem tekint, minden ezer s ezernyi színben tündöklik, mintha selyematlasz s minden szinü kelmékkel drapirozva lenne az egész utca. Fejünk felett, mint ünnepségek alkalmával az utcák zászlódisze, csüngnek a tarka selyem kelmék. Könnyű, nehány gramnyi súlyú brusai kendők, indiai schavlok, sávos kötők, melyet az egyiptomiak akasztanak maguk elé,hosszú tarka sávok, melyet sokszorosan csavarva a csípő körül övnek használnak, vagy a turbánt fonják körül vele. Feredzsik, kék, skarlátvörős, lila, sárga, zöld színben, selyem s atlaszból, e bő köpenyegek, melyeknek hivatása eltakarni 4 szép termetet, s a sugárt, a karcsú növésüt, Georgia s Circassia remek szépségeit, a gyermekded alakot egyenlővé tenni Egyptom túlkövér s a semmittevésben elhízott alakjaival. Ez átkozott találmány, melyet a legnagyobb önzés eszelt ki, s mely megakadályozza, hogy szabadon gyönyörködhessünk a természet remeke, a szép női idomokban. Szinte látja az ember, mily sulylyal nehezedik a gyöngéd, gyermekded vállakra az Ízléstelen köpeny, legyen az bármily könnyű, legyen az atlasz vagy selyem, gazdagon díszítve arany s ezüst hímzés és csipkékkel, vagy a legegyszerűbb fehér szövet, látni, mint igyekeznének szabadulni, eldobni maguktól a gyűlölt burkot, s mint a bábból kikelt pillangó repkedni szabadon, bámultatni, csodáitatni magukat s versenyre kélni a náluk kevésbbé szép írank nőkkel, kikben szabadon gyönyörködhet mindenki, gyaur avagy muzulmán, s kiknek lépését s öltözeteik minden egyes darabját igyekeznek ellesni s aztán utánozni. De mit ér, a törvény velük szemben szigorú, s a feredzse csak a hárem falai között hull le sugár termetükről, hol csak a rideg falak csodálhatják meg, vagy irigy, féltékeny női szemek, az Eunuchok közönbös tekintete s olykor a férj, ha pillanatnyi szeszélye úgy tartja, hogy meglátogassa jól elzárt portékáját. Elképzelem, mennyi gyűlölt tekintet éri e köpenyt, s hány pici ajk átkozza meg e selyem börtönt, mindenesetre több, mint amott a legközelebbi kereskedésben Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.^l
