Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-04 / 18. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. május 4 18. sz. Huszonegyedik évfolyam. SLŐriZJTÍS il. Égéi* évre C frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentotlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. lézlratoi nem adatnak visssa. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondeor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI EH: hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes ssó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtaiik. Hirdetések a „Zemplén“ I nyomdába küldendők. A vasárnap. A problémák között, miket fölvilágo sodott korunk megoldani törekszik, a munkás kérdés az, mely legélénkebben foglalkoztatja az elméket. Kibékíteni a munkást sorsával, enyhíteni sanyarú helyzetén, szerezni számára megelégedést: ezek most napirenden álló kérdések, mikkel a parlia- mentek, nemzeígazdászok, gyártulajdonosok és munkaadók egyaránt foglalkoznak. Hogy e kérdést felkarolták, azon nincs mit csudálkozni! Mert mig egyrészt a munkás osztálynak külföldön lezajló mozgalmai 1 megdöbbentik a társadalom jövője fölött aggódó egyének kedélyeit: addig másrészt az érző kebel őszinte részvéttel tekint a sanyarú heyzetre, melyben a munkásosztály sinylik. Nehéz munkában tölteni el az egész életet a jobb jövő és szabadulás reménye nélkül — igazán kétségbeejtő helyzet. S ezt vallás nélkül enyhíteni merő lehetetlenség. Csak a vallásos munkás, ki tudja, hogy fáradozásainak gyümölcsét nem itt, hanem ott az örök hazában szedi, lehet megelégedve életével. Csak az ilyen munkás nem áhítozik más, nálánál szerencsésebb halandók jólétére. A vallásos meggyőződést kell tehát szivében ápolni s a társadalom minden közegének oda hatni, hogy a vasárnapi munkaszünet szigorúan betartassák. Az ünneptartás törvénye az egész munkást öleli föl. Gondoskodik arról, hogy egyrészt a hatnapi munka következtében elzsibbadt teste nyugalmat élvezzen; másrészt a köznapi élet özönébe elmerült lelke időt találjon föltekinteni az égre, hogy 1 emberi méltóságáról és magasztos rendeltetéséről elmélkedhessék. Igazán, csak az isteni bölcseség sajátos jellemvonása az, midőn a kettőt összeköti : a lélek nemesítését a test nyugalmáT Á B C A, Konstantinápolyi napló-töredékek. [Az uj híd. — A stambuli bazár.] — A .Zemplén* eredeti tárcája. — III A nagy bazár egy egész városnegyedet elfoglaló óriási épület tömeg, fedelének száz meg száz különböző nagyságú kupolájával, a távol valamely tornyából tekintve úgy néz ki, mint sik mező, melyen egy hadsereg ütötte fel sátor-táborát. Va- ! kolatától megfosztott ódon mohos falazata mutatja, hogy nem e század emelte, s nem egy vihar próbálta meg rajta erejét, s rázta meg hatalmas falait s szedte le vakolatát. Sötéten áll előttünk, inkább visszataszítón, mint vonzóan, inkább börtön, mint árucsarnoknak nézhetnők, s mégis az épület kolossus komor homályos csarnokába lépve feledjük a kívülről hozott rósz benyomást Ügy van beékelve az ezer s ezer apró ház, s árucsarnok tömege közzé, mintha azok tartanák fel, támasztanák meg megviselt falait. Sötéten tátong előttünk a nagy kapu bemeneté, mint egy barlang ásitó szája, s nyeli el s ontja az ezernyi zsongó dongó tömeget, mint egy felbolygatott zsombék hangya — lakóit. A kaputól egy alagutszerü félhomályos folyosóba érünk, ez a bazár kezdete, ez folytatódik végnélkül, meszval. E kettőn sarkallik a munkásosztály és a társadalom java. Hiába okoskodnak azzal az ünneptartás ellenségei, mintha a munkaszünet hátráltatná az anyagi haladást. Okoskodásukat fényesen megcáfolja korunk két leghatal- j sabb népének anyagi helyzete. Anglia és Amerika hatalmas két kereskedő nép, kik az Óceánokat lobogóikkal, a szárazföldet gyarmataikkal árasztják el. Már pedig mi ' jellemzi e két nemzetet .? A vallásosság. A szigorúság, amivel a vasárnap, megszentelését sürgetik. E két hatalmas népcsaládnak annyi tevékeny és serény fiai, kiknek az idő pénz, tisztelettel és hódolattal vonulnak vissza, mihelyt a templomba hivó harang megkondul. Az üllő és pöröly elnémul, kocsizörgés nem hallatszik, a posták szünetelnek és a vonatok is csak itt-ott közlekednek. Sajnos, hogy sokan nem akarnak példát venni e két hatalmas és gazdag néptől. Vásár- és ünnepnapokon minden nagyobb városban hétköznapi dolog foly. Nyitva vannak a műhelyek és gyárak (még az olyanok is, melyeknek az egynapi megszakítás mitsem ártana). Köznapi munkazaj a köztereken Vájjon e mindegyre terjedő ünneptörés a vallásnak nem nyílt megtagadása-e ? A nép féket nem ösmer s minél tovább távolodik az isteni fénytől és jóságtól, minél szilajabban dobja el magától a vallásnak üdvös fegyelmét: annál magasabb j lángokban csapnak föl szenvedélyei, melyek erőszakoskodásra ösztönzik és szerencsétlen mozgalmakra sarkallják. A múltnak története szomorúan bizonyítja, mire képes a nép, melynek leikéből az ünneptartás s evvel a vallás tudata elszállt. A fráncia forradalom rémes epizódjai akkor érték el tetőpontjukat, midőn a J vasárnapot, az ősi vallásnak eme diadalnapját, kitörülték a naptárból. A nép, mely eddig sem ösmert határt az erőszakadásban, még hevesebben tört ki s levetkőzte egészire benyilik más hasonlókba, kereszteződik újabbakkal, s ezek ismét száz mással. Egy alagutak - ból font gordiusi csomó, egy földalatti útvesztő, melyből kitalálni nehéz, s vezető nélkül meglelni a 28 kapu közül azt, melyen bejöttünk, majdnem lehetetlen. Órákig járhatunk, s mindig uj meg uj ut nyílik meg előttünk s mindenütt ember, mindenütt áruhalmaz Ez ódon mohos kőhalmaz, e földalatti tekervényes menetek képezik a Kelet szivét, s ennek lüktetése hat el más világrészek, más néptörzsök, elhagyatott nomád lakók sivatag hazájába is. Füstölgő gőzösök, vitorlás hajók, bárkák, csónakok vonulnak be a Bosporus s Aranyszarv Cyprus ligetei között, s karavánok kélnek útnak arábia, persia, nubia sivatagjain át s a kaspi tenger mellékéről, hogy hetek, hónapokig tartó bolyongás, ezernyi veszély, ember fölötti fáradalmak között megtámadva a sivatag vadai, harcolva a nomád rabló törzsekkel, elcsigázva a nap heve, a samum izzó homokja által, áruikkal terhelt öszvéreik, szamaraik s tevéikkel feltűnjön egy nap előttük a minarettek erdeje a szép Konstantinápoly s bevonuljanak a bazár nagy kapuján s imát mondjanak Skutari vagy Stambul valamelyik szentjének sírján, hogy áruikon jó haszonnal adhassanak túl. A bemenetnél mint éhes sakálok várnak a vezetők, dragomának, e begyakorlott s engedélyezett tolvajbanda, mely ellen nincs védekezés. Nincs köztük tisztességes egy sem csak kissebb s nagyobb tolvaj, hiában minden figyelem, éberség, ott csalnak meg s úgy: a hogy s mikor akar| szén emberi méltóságát. S midőn komolyabb és higgadtabb férfiak ragádták magukhoz a kormányt, első gondjuk volt a vasárnapot újra behozni. Ha tehát meg akarjuk oldani a munkáskérdést ; ha biztos anyagi haladást akarunk létesíteni : mindenekelőtt az ünneptartás üdvös törvények pontos betartását kell sürgetnünk. Mennyire üdvös, következéseiben megbecsülhetetlen törekvés lenne, ha városunknak és vidékünknek hivatalos és magán közegei arra munkálnának, hogy a vasár- és ünnepnapi munkaszünet pontosan megtartassák. Az ilyen buzgóság nemcsak a hazára, hanem a magán körökre is fölötte hasznos és megbecsülhetetlen hatást gyakorolna! Csaba. I (JKÁTESf LAJOS. Meghalt 1890. ápr. 28-án. Otthon akart megpihenni Lengyelország földjében, melynek szabadságáról annyit álmodozott. A végzet nem engedte, hogy e kívánsága beteljesedjék. Nálunk, Zemplén földén, második hazájában, érte utói a halál s hamvaira nem borul az édes hazai hant. Múlt hó 28-án, Deregnyőn, csöndesült el örökre a sokat szenvedett öreg. Ki volt ez a Gráven Lajost Mi volt az ő igazi neve? Milyen a származása? — még életében sokat találgatták. Most hátrahagyott Írásaiból alkalmasint ki fog mindez derülni. Tudjunk meg azonban bármit, nem sokat változtat a dolgon. Nekünk elég, hogy ismertük őt, éreztük nemes szive melegét, féltünk hatalmas szavától és szeszélyeitől. Neve, származása zárt könyv volt előttünk, de lelkében mindenki szabadon olvashatott. Életéről keveset tudunk. 1808 körül született Lengyelországban. Kiváló szerepet vitt az 1830. évi lengyel szabadságharcban, melynek leveretése után hazánkba menekült. Egy két évig hányta-vetette a sors, mig végre Lónyay Gábor házánál állandó menedéket talált, előbb mint könyv- és levéltáros, később mint a beregi jószágok igazgatója. Deregnyőn lakott azóta, közel nak, megcsal a hídon, a kocsi, a hajó s a kaikok félfogadásánál, mosehek megtekintésénél, ingyen semmit sem tesz s mindenből sápot vár, s még tőle szép, ha kevéssel megelégszik. Beszélnek minden nyelven, de mindegyiket roszul, hogy hova valók maguk sem tudják, ott ütik fel tanyájuk hol csalásra legalkalmasabb a tér s élődnek mint parasiták az idegenek zsebein. Hiuz szemekkel figyel mindegyik a belépőre, s egyszerre tiz is megrohan egy csoportot. Musste effendi excellenza signor s ehhez hasonló megszóllitáso- kat hallani minden oldalról, s addig ismétlik, addig beszélnek, mig valamelyik megszóllitás visszhangra nem talál, s akkor — pár perc alatt tudják kik vagyunk, hol lakunk, mikor érkeztünk, mit akarunk, s mennyi pénzünk van. Belátnak zsebeink fenekére s jaj annak kinél sokat sejtenek. Vezetnek tetszésük szerint, hiába protestálunk, hiába ellenkezünk, ha nem egyenes, hát kerülő utón, de utóvégre is odaterelnek, ahova vezetni akartak. Minden oldalra intenek, jeleket adnak s jeleket váltanak, sürgés-forgás támad előttünk, eltűnnek alakok, hogy csakhamar újra megjelenjenek kezükben hirtelen előkapott árudarabbal, melyet folyton elénk tartanak, mint csalétket oly távolságban vive előttünk, hogy kénytelenek legyünk őket odúikba követni s ha egyszer benn vagyunk, — akkor már könnyen elbánnak velünk. A folyosók mentén sorban, nyitott üzletek vannak, hol tulajdonosa áruinak minden faját közszemlére teheti s aggatja fel, s e nyitott üzlet mellett majd mindegyiknek van egy pár négyMai számunkhoz egy ív mellóklot van csntolvii.^J
