Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-04-27 / 17. szám

Melléklet a „Zemplén“ 17-ik számához. A kassai közönség nem maradt érzéketlen az orosz énekművészet szépségei iránt. Szinültig megtöltötte a színházat és lelkesen tapsolta, ujrázta a szivhezszóló dalokat. Jól esett látnunk, mint simítja el a művészet a politikai gyűlölkö­dést, a nemzetek között való ellentéteket. Szlávi- anszkij ur sem maradt a közönség adósa: két orosz és két magyar dallal toldotta meg a prog- rámot. Ha az orosz énekesek elvetődnek Ujhelybe, hiszszük, hogy az újhelyi közönség semmiben sem fog mögötte maradni a kassainak.*) Alexij Alexijevics. Hírek a nagyvilágból. Cári ajándék a szerbeknek. Az orosz kor­mány tudatta a szerb regensséggel, hogy a cár a szerb nemzetnek 6000 db. Berdán-féle fegyvert és öt ágyuüteget ajándékozott a megfelelő felszereléssel. Újabb világcsodája Eiffel és Edison, a világ­nak manapság két legkiválóbb tudósa, elhatározta, hogy a chicagói kiállításra közösen egy ötszáz mé­ter magas tornyot fognak építeni. Május elsejét egész Európa izgatottan várja. A munkások óriási tüntetésre készülnek minden­felé. E tüntetésekkel május első napját a munka diadal-ünnepévé szándékuk felavatni. Vilmos császár Bremerhavenben e hó 22-én a Fulda hajón adott ebéd alkalmával mondott be­szédje fonalán kiemelte, hogy bízzanak benne, mert S a béke őre lesz. Ha szavait a sajtóban néha máskép magyarázzák is, ne feledjék soha a régi császári mondást, hogy a császári szót csűrni-csa- varni nem szabad. A pápa egy római ékszerésznél fejedelmi értékű gyémánt nyakéket rendelt nászajándékul a magyar király kisasszony Mária Valéria főhercegnő részére. Az ajándékot külön pápai követ fogja Bécsbe hozni. Moszkvában öt leány, a Domovieróv-nővérek gyászos halála általános részvétet keltett. Nihi­listák voltak mind az öten. Nem rég neszét vet­ték, hogy a rendőrség rájött összeköttetéseikre, ki van adva ellenük az elfogatás parancsolata és mind az öten öngyilkosokká lettek. A nép úgy gyászolja őket, mint a szabadság és honszerelem mártírjai . Hírek az országból. A magyar északkeleti vasút államosittatni fog, mint hírlik, ez évi julius hó 1 tői. Az első tárgyalás Budapesten máj. 10-én lesz a kereske delmi miniszter elnöklete alatt. Az igazgatóság elvben kijelenté készségét az államosításra. A karlóczai pátriárka választás valószínűleg e hó 30-án fog megtörténni. A jelek oda mutat­nak, hogy Brankovics temesvári g. k. püspököt fogják pátriárkává megválasztani. A kincstár Pozsonyban másfél-milló költ­séggel gyárat akar építeni füst nélkül robbanó puskapor előállítására. Baross kereskedelmi minister, hogy a ma­gyar ipartermékek kelendőségét Bulgáriában és Kelet-Ruméliában előmozdítsa, Szófiában a buda­pesti kereskedelmi muzeum részéről képviselőséget állított fel és minta-raktárt rendezett be. A mezőgazdasági állapot országszerte nagyon megnyugtató. A növényzet szépen fejlődött, a múlt heti esőzés istenáldás volt mindenfelé. A legelők általában jól, de a gyümölcsösök gyengén állanak. Hernyó és cserebogár minden gyümöl­csöt elpusztítással fenyeget. Színház. Az elmúlt hét a kísérletezés hete volt. Lánczy Ilka, Németh József Budapestről, Kissné Demjén Mari úrnő Losonczról viziteltek Ujhelyben, hogy a Somló pár távozása után beállott apátiát nevük hírével, művészetük ébresztő erejével ellensúlyoz­zák. És annyira mennyire ellensúlyozták. Dicsér­tessék Ujhely és vidékének müpártoló közönsége 1 A kedves vendégeket szívesen látta s hozzájuk való ragaszkodásának nem egyszer szép tanujelét adta; dacára annak, hogy a nyújtott műsorban alig volt része az újság ingerének. Itt volna az ideje, az évad negyedik hetében, hogy Halmay színigazgató újságokkal kedveskedjék az óságok traktájában csömört kapott közönségnek. Tőle a n. é. publi­kum nevében jogunk van uj dolgokat követelni. ,Do — ut des: facio — ut facias!“ * A hét története ez: Szombaton, ápr. 19-én, Denise. Koncepció, drámai hatás, morál és nyelvezet dolgában klasz- szikus becsű alkotás. Irta ifj. Dumas Sándor, ford. Paulay Ede. A címszerepet Lánczy Ilka töltötte be, — s habár nem kis mértékben indisponálva volt (berekedt) sirvafakadásig fokozódó részvétet • Mi is reméljük ! Szerk. tudott támasztani nézője lelkében. Sok tapsot ka­pott. Morvay (Bardannes gf.), Vesselényi (Brissott) szépen, hatásosan játszottak Sziklay K. (Fernand) szelesnek elég szeles volt, de szerepének karakte- risztikonjából: a laza erkölcsű, blazirt világfiból, keveset mutatott. K. Breznay Anna (Márta), Hal­may (Thovenin) szerepeiket jól átgondolva bár, de kissé vontatottan adták. Lénárdné (Thauzettné) gondos játékáért dicséretet érdemel. Közönség szép számban. Vasárnap, ápr. 20-án, Falu rossza, Tóth Edének ez örök ifjú és remek alkotása szép kö­zönséget vonzott. A helyzetet az egész előadáson végig menve Sziklay K.-nak az ő furfangos, ravasz, eredetiségtől duzzadó baktere (Gonosz) dominálta. Maszkja élethü, játéka a sírásig kacagtató volt. Lánczy Ilka (Feledy Boriska) a halálig szerelmes naiv lánykát hiven ábrázolta. Előadásában meleg ség, erő, szerelmi vallomásában kedves kozvetet- lenség és lirai fokozat nyilatkozott. Három estére terjedő vendégszereplése élénk emléket hagyott hátra s mindig nagyon szívesen látott »redivivá«- ja lesz Ujhelynek, ha ide ellátogat. A többi szere­pek is derekasan voltak betöltve. Csak Tamay Lidia (Gonoszné) sikoltozott éktelenül — és Egrine- Kovács Etelka Finom Rózsija volt gyenge után­zata az eredetinek. Ma Kiss Pistának is jó napja volt. Nem igen disztónált. Élettel s érzéssel teljes népdalai közül nem egy elemi erővel és sűrűn keltette föl a tapsvihart. Hétfőn, ápr. 21 én Királyfogás operett, Németh József, sa budapesti népszínház elsőrendű színmű­vészének első vendégjátéka.« Az úgynevezett kassza­darab — ma szegényesen töltötte meg a kasszát; aminek egyik nagy oka az, hogy tavaly, ismé telve és ismételve, szinte a csömörlésig menve, kiélveztük mindazt, ami csak élvezhető ez operettből zene és játék dolgában. A nem nagyszámú közön­ség, mely ma a színházba ellátogatott, megjele­nésével udvarias kötelességet tanúsított a művész- vendég Németh ur iránt, aki Don Bernárdót szintén csak udvarias kimértséggel játszta. Ábrázolásából a bolondos alaknak csak markáns körvonalait lát­tuk — az animó elevensége nélkül. (Mint halljuk kedvetlenségét az utazással járó fáradtság okozta) Egriné Fióra szerepében meglepő ügyességet tanú­sított ; az ének részeket nagy szorgalommal tanulta be s helyenkint hatásosan is énekelt. E tekintet­ből dicséret illeti Szekulics Idát is Lóla szerep­körében. Kiss Pista (Radzivil) olvadékony, érzés­től áthatott baritonjával felmelegitett. Sziklay (Marx báró) mint rendesen, ma is remekelt — kár, hogy a náthás állapot szemléltetését egy kevésbbé esz­tétikus vonással is megtoldotta. Kupiéi frenetikus tapsot arattak. Halmay (Kopek) Nagy (Almanzor) Perényi (Amadil) Lomniczy (Granada érseke) Vesse- lenyi (Cogollos) emelték az összhatást. A kar fuj - tatója, főleg az első felvonás fináléjában, hatalmasan dolgozott. Kedden, ápr. 22-én, Rónaszéky Gusztávnak nagy érdeklődéssel várt bohózata: Tyukodi Lőrinc famíliája Budapesten. A színpadi hatás tekintetében is kiváló bohózatot, — melyből szerzője a képtelen, badar fantazmagóriát teljesen kizárta, formás kere­tébe a valóságban élő komikai jellemeket a magyar élclapokból, íőalakját, Tyukodi uramat, pedig a peleskei nótáriusból modernizálva ügyesen beillesztette — szépszámú közönség élvezte és fo­kozódó jó kedvvel tapsolta. Németh József Tyu­kodi bohóságáig a komikai tehetség, ízlés és rutin művészi magaslatán tette nevetség tárgyává. Nevető idegeinket az elasztikusság végső határáig felcsik­landozta pompás humorával. A tapsoló tenyerek szinte szikrázó erővel pattogtak — plancsettek a nevetéstől kimúltak. Sziklay K. (Balek) lefotogra- fozni érdemes alak volt. Játéka ügyes, megjele nése szeretetreméltó. Morvay (Dr. Kozák) a nehéz szerelmi helyzeteknek zseniális lovagja. Havasssy Aranka (Krisztina néni) tőrülmetszett falusi anyóka, — Egriné (Ninuska) ennivaló libuska volt. Nagy és Balia a tolnavidéki svábot, Lomniczy és Kunossy a kardos fináncot természetes komikummal játsz- ták. Szekulits Ida a kifentképü s élesnyelvü táncos­nőben (Gizella) igazi fővárosi alakot mutatott be. Lélek Etelka (Laura táncosnő) előljárt a színpadi csinos alakok közt A szereplők egytől-egyig részt- vettek az est sikeréből. Sokan a képzeletükben meg­jelent szerzőt éltették, kitől e drámai fajból még több szerencsés alkotást is várnak. Szerdán, ápr. 23-án, Csókon szerzett vőlegény. Szigeti J. énekes bohózata Kissné D. Mari úrnő­nek, a győri és székesfehérvári színtársulat volt primadonnájának tiszteletére, ki ma kezdette meg vendégszereplését, úgyszintén Németh József mű­vészetének élvezése végett, a kedvezőtlen időjárás dacára, szép számban sereglett egybe a nézőség, Kissné D. Mari úrnő többszörös inkognitóját (sza- mócás palóc menyecske, tót legény, kártyavető cigányasszony, handlérozó zsidófiu, hárfás leány) eredeti, jóizü humorral mutatta be. Fürge játéka, I mint kellemesen csengő dalai sok megérdemelt j tapsban részesültek. Németh (Csontai Lőrinc) a I kedélyes nagybácsit helyenkint jó kedvvel játszotta. ( A komédiás-triászban Sziklay K. (Ripacs) az elszé- ditésig kacagtató volt, Boross (Futaki), Havassy Aranka (Nefelejts) parodisztikus játékaikkal rászol­gáltak a tapsokra. Morvay ^Béla) a szerelmes ifjú­nak patetikus ábrázolásával hidegen hagyott. Ves­selényi az orvos szerepében derekasan hozzájárult a színpadi hatáshoz. K. Breznay Annát Szekulits Ida (Olga) elég jól helyettesítette. A közönség Ripacsot emlegetve távozott Csütörtökön, ápr. 24-én három apróság: Trutz és Putz ángol bohózat, Borka és Bicska ka­tonai idill és A bálkirályné 1 felv. vígjáték ment félig telt ház előtt; ami nem is történhetett kü­lönben, hiszen Ujhelynek fele bizonyosan hurco- lóskodott — Németh J. (Putz) Morvay (Trutz) Havassy A. (Laura) ügyes játékukkal egyszer-két- szer nevető kedvig fokozták a mosolygó hangu­latot. A tomboló hatás kimaradása nem az ő hi­bájuk. — Bicska egy turbékoló huszárkáplár-alak, kit Németh (kár, hogy kisbirói uniformisban) jóizü svádával udvaroltatott (»Szeressen nassád engem ki- és bezárólag«.) —- A bálkirálynőt már jobb elő­adásban is láttuk, amivel nem akarjuk mondani, hogy ez a mai általánosságban jó nem volt. Lénárdné (Natália) a fenhéjazó feleséget, Vesselényi (Füleky Belizár) a tedd ide, tedd oda-férjet,, K. Breznay Anna (jozefin) a mama szemhunyoritásai szerint cselekvő leányzót, Morvay a nemesszivű Szabó Elemért tapsok közt játszták. Sziklay K. (Fodor Thasziló) szeleburdi volt inkább, mint a báli par­kettek első gavallérja. Pénteken, ápr. 25-én A koldusdiák operett — parányi számú nézőség előtt. A dallamosan kon- cipiált s minden részletében finom Ízléssel kompo­nált operett szereplői egymás közt versenyeztek az elsőségért. KissnéD. úrnő (Rimanovszky) kiváló gondot fordított játékára s úgy evvel, mint szépen csengő énekével rászolgált atüntető tapsra,kihívásra. Mellette jeleskedtek Szekulits 1. (Palmatika No- valszka giné) E. Kovács Ilka (Laura) és Havassy A. (Branislava); úgy ők, mint Sziklay K. (Ollen- dorí) és Kiss Pista (Janiczky Iván) sok tapsot kaptak. Csak Halmay (Entrich, szász invalidus és tömlöcmester) volt szomorú. Hja 1.. a kassza nagy deficittel fizetett. Tegnap Üdvöske operett. Ma A kondorosi szép csaplárné. A jövőről csak annyit tudunk, hogy Halmay igazgató a jövő hó 5-én szándékozik a szezónt befejezni, s hogy holnap hétfőn Réthy Laura a bpesti népszínház tagja kezdi meg négy estére terjedő vendégjátékát. Különfélék. (Kegyadomány) Ő felsége Rohács Gábor, zboji g. k. tanítónak legkegyelmesebben 15 ftot adományozott. (Rákóczi Ferenc hamvai) hazaszállításának kérdése újabban ismét szóba került. Ez ügyre vo­natkozólag Thaly Kálmán érdekes nyilatkozatot tett. Thsly kételkedik abban, hogy a drága ham­vak valaha magyar földben nyugodhassanak, mert annak — szerinte — csaknem elháríthatatlan ne­hézségei vannak. A konstantinápolyi Saint-Bénoit- kolostort, hol Rákóczi fekszik, XIV. Lajos király építtette s fráncia lazaristák lakják. A rend mos­tani főnöke, Lebey, a rend többi tagjaival együtt lelkes fráncia hazafi s tudják, hogy Rákóczi XIV. Lajos pártfogoltja, rokona, barátja volt s ók erre annyira büszkék, olyan kegyelettel őrzik a drága hamvakat, hogy kiadni nem hajlandók. Rákóczi koporsójához, templomuknak egyedüli nevezetes­ségéhez, rajongó szeretettel ragaszkodnak. Azon- fölül a rend konstitúciói is megkövetelik, hogy a gondviselésükre bizott hamvakat kegyelettel őriz­zék, annyival inkább, mert Rákóczinak végső aka­rata az volt, hogy édes anyja mellett nyugodhas­son. A rend főnöke többször nyilatkozott ily ér­telemben Fraknói Vilmos és Thaly Kálmán előtt. (E hírrel kapcsolatban reprodukáljuk a kezünk ügyében lévő fráncia levelet, mely magyarra for­dítva igy szól: »Uram! Van szerencsém válaszolni október 4 ikén kelt becses levelére. Nincs semmi akadály az egyház részéről a kegyedtől emlitett hulla maradványok átszállítása ellen. A polgári ha­tóságot illeti elnökölni a sirok felnyittatása alkal­mával az egyházi hatóságok jelenlétében, verifikálni a sir tartalmát, felőle jegyzőkönyvet venni, melynek egy másolatát azon egyház archívumában kell el­tétetni, amelyből el fog vitetni a test. Ez az, amit ime önnel, mint bizonyosat, közölhetek. Addig is adom Önnek áldásomat és vagyok önnek hive J. Krisztusban Constantinápoly, 1887. Nov. hó 11. Monseigneur Amberboy Mózes.« Már most tiszte­lettel kérdjük: melyik részen van a szent igaz­ság? Szerk.) (Deputációk.) A jövő hó elsején két küldött­ség megy Ujhely város részéről Budapestre. Az egyik Csáky Albin gf. kultuszministernél tiszteleg s kérni fogja, hogy az újhelyi főgimnázium ügyét hathatósan karolja föl. A másik küldöttség Baross minister elé járul azzal a kéréssel, hogy a M. É. K. V. államosítása esetén szervezendő va­súti üzletvezetöség városunkban helyeztessék el*). *) Bizony itt az ideje, hogy ilyen és hasonló dolgokban Ujhely mozogjon, tegyen, beszéljen. Néma gyermeknek áz anyja sem érti szavát! Szerk

Next

/
Oldalképek
Tartalom