Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-04-13 / 15. szám

Melléklet a „Zemplén“ 15-ik számához. hogy ünnepi, de sátoros ünnepi volt. Viharos taps köszöntötte, mikor a színen megjelent — mely újabb és riadóbb erővel ismétlődött mindannyiszor, valahányszor egy egy partitúrának eléneklésével arra valóban úgy rászolgált, hogy kellően hono­rálni alig lehetett. Ez az évadot megnyitó est a Vad- nay Vilma ünnepeltetésének fényes alkalma volt. Isten hozta körünkbe! Örömünkre, büszkeségünkre éljeni éljen 11 éljen!!! — A többi szereplők sorá­ban régi jó ösmeröseink közül csak kettőt láttunk ; az egyik Lénárdné (fejedelemasszony), a másik Vesselényi (Chaten Gibus gróf). Jól tették, hogy visszajöttek. — Az uj talentumok értékét, első mér legelés után, bajos dolog meghatározni. Fajsulyra nézve kitűnt mégis Sziklay Kornél (Celesztin). Az első felvonásban a nézőségnek hozzá, neki a nézőséghez kellett szoknia — talán ezért volt ábrá­zolása helyenkint modoros. A második, harmadik, főleg pedig a negyedik felvonásban nyugodtabb temperamentumával zajos sikereket is aratott. Ha a természetesség rovására előnyt nem ad az affek tálásnak — szép hírre, névre tarthat igényt. A kar­dalosokon »utriusque generis,« egytől-egyig na­gyon meglátszik a bojt színe. Hétfőn, ápr, 7. A Suhanc, Konti kedvelt ope- retje — Somióné művészi ábrázolásában. Kinek adjuk az elsőség koszorúját? A Halmayné, vagy a Somióné Suhancának ? Nehéz koszorú ez, mint a milyen nehéz maga a kérdés is. A közönség ítélete, mely zúgva-zajongó tapsokban nyilatko­zott - annak idejében Halmayné irányában sem volt határozatlanabb. Mi a nehéz egy koszorúból két könnyebbet fonunk; az egyiket adjuk a jelennek az a elevenebb, kifejezésteljesebb játék jutalmául; a másikat az ének virtuozitásának elösmeréseül kész­letben tartjuk ; — de még sem mert a » Vak vagy öh szerelem« kezdetű dal mély érzésű áriáit jutalma- zatlanul nem hagyhatjuk. Sziklay (Bizot) jó volt, Perényi (Emil) rokonszenves szerepét figyelemre méltóan töltötte be. Kovács Ilka (Eliz) értelmesen játszik, de igen gyengén csengő hangja van, Kis Pista (Morin tábornok) szemrevaló színpadi alak, otthonosan mozog, baritonja is kellemes, de hangja nem jár biztosan a kóták lajtorján. Szekulils Ida (Morin báróné) tavaly óta valamicskét haladt. A többi szereplők csak lézengő alakok voltak. Kedden, ápr. 8., Romeo és Júlia. Amióta Shakespeare utolérhetetlen zsenialitással, minden idők számára, a szerelem tragődiájának e remek­művét megalkotta, éppen háromszáz esztendő múlt el. Hanem amig lesznek szerelmesek, kiket el­szakít egymástól az élet és csak a halál egyesit; amig lesz boldogtalan szerelem; amig lesznek a éleknek gyógyíthatatlan sebei és lesznek résztvevő szivek, akik szánják a boldogtalan boldogok szen­vedéseit : Romeo és Julia a kor, a divat, az ízlés változásain fölülálló remek mü marad az ő bor­zongató szépségeivel. A darab remeksége és a je­lentés, hogy Rómeót Somló Sándor személyesíti, hozta magával az óriási néző közönséget. Felcsigázott várakozásában senkisem csalódott. Somló a legmagasabb müigényeket is felülmúló alakításban mutatta be a szivek kitűnő lovagját, Rómeót. A brit költő lánglelke csak ilyennek kép zelhette Rómeót. A színpadi Rómeó a költó Ró­meója volt. Deli termete Phidiász vésőjének szolgálhatna modellül. Mint minden, az egyéni erő teljes tudatával biró művésznek, Somlónak is már az első jeleneteknél szembeötlő két fő tulajdonsága van: a helyes mérséklés, meg a finom árnyalás képessége. Ez a két jellemző sajátság virtualitássá van fejlődve az ö hősi jellemében. Szavalatában mélység és fönség hullámzik ritmikus szépséggel. Mozdulatai plasztikusak. A megjelenésében rokon­szenves, játékában öntudatos és finomizlésü mű­vészt, aki hőse tragikumát a részvét, félelem, szá­nalom és megnyugvás fokozatán teljes sikerrel interpretálta, nyilt jeleneteiben is sűrűn,, zajosan tapsolták. Kár, hogy a körülötte mozgó epizód­alakok lépten nyomon háborgatták az ensemble-t. Júlia nagyhírű szerepét K. Breznay Anna drámai hévvel játszta s nem egy őszinte, igaz, résztvevő könyet facsart ki a néző szeméből, kivált a krip­tái jelenetben. Kifogástalan szép játékával kiérde­melte a tapsokat. A hígvelejű, sokat fecsegő dajka szerepében Lomniczyné, a Montaque és Capulette két ellenséges ház fejének ábrázolásában Kunossy és Balia a hatást alaposan eljátszották. Halmay (Mercucio) »ügyes volt a beszédben,« mellette Sziklay (Péter) és Vesselényi (Lőrinc szerzetes) dicséretet érdemelnek. Szerdán, ápr. 9., Rip van Winkle, az una­lomig ösmert regényes nagy operett, helyesebben mondva: a Somióné varázsa nagyszámú közönséget gyűjtött össze. Lisbeth szerepében hangja csengé­sével, kitűnő iskolájával tomboló tapsra hangolta nézöségét. Mint a »kék hegyek szelleme« vakítóan szép jelenség volt. — Sziklay (Detrik polgármester) bravúrral játszott. Kis Pista (Rip van Winkle) a két első felvonásban indisponálva volt, a harma­dikban kielégített. — Van der Bilt orvos szerepét Agotay-ra bízták kevés szerencsével. Kovács Ilka (Katarina) Szekulics Ida (Sarlott) jobban ügyeltek a mókázásra, mint az éneklésre. A kar gyöngél­kedett. Csütörtökön,, ápr. 10. Lili, énekes, kedves színmű. Dacára a mérs. felemelt helyáraknak és da­cára az elijesztő időjárásnak a színház ma is szinül- tig megtelt, a páholyok közül pedig nem egy tul- tömve volt, Somióné büszke lehetett hódítására. Ujhelynek nagyja apraja Lili tiszteletére behódolt. Ha eddig megbámultuk elegáns játékát, gyönyör­ködtünk pompásan iskolázott hangjában, moho vágygyal élveztük érzésteli énekét: ma egygyel több okunk volt a hódolatra Somióné bebizonyí­totta, hogy a könnyed társalgás is eleme. Beszédé­ben is zene van (melyet férje iskolájában tanulhatott meg) s ez a hanghordozásnak ritmikus ringása. Az iAh, ha e kis könyvbe nézek — felébrednek az em­lékek kezdetű keringő eléneklésével frenetikus tap sokat aratott. Megujráztatták, Örvendő előzékeny séggel tette. Tisztelőitől a teli ibolyával (elnyúj­tott aranykosárkát megilletődve fogadta. Kiss Pista (Plinchard) ma figyelemreméltó volt szerepköre minden fázisán. Sziklay (Hypothese vicomt) ka­cagtató nagybátya. Halymain (De la Granche báró) meglátszott, hogy nemcsak önmagáért akart ki­tenni, de a társulat apróságainak gyöngeségét is palástolni igyekezett. Lénárdné, Vesselényi, Agotay Lomniczy játékukkal emelték az összhatást. Pénteken, ápr. 11. Hamlet, dán királyfi — »az emberi akarat gyöngeségének«, »a magát emésztő bánat«-nak e remek tragődiája a címszerep­ben Somlóval. — Ép most száz esztendeje, hogy Shakspere e legremekebb alkotását, (hol a hős »sirásó a múltnak, jós a jövőnek, képviselője ama zűrzavaros időnek, melyben a kor ki van forgatva tengelyéből«) — a nagy Kazinczy magyar szóra átfordította és éppen Ujhelyben. Az előadást úgy is tekinthetjük tehát, mint a magyar Hamlet száz esztendős jubileomát. Szebben, ünepiesebben, mél­tóbban, illőbben nem is jubilálhattunk volna, mint Somló művészetével. Művészi ábrázolásáról elmond­hatjuk. amit Hamlet maga mond (II. felv. 2. szin) a színészről : »Csak költeményben álom-indulatban, Egy eszmeképbez úgy hozzátöri Lelkét, hogy arca elsápad belé Köny ül szemében, rémület vonásin A hangja megtörik, s egész valója Kíséri képzetét! ..........« Ha a Szellem-ben, melyet annakidején Shaks pere maga adott, megjelenéseiben ott volt a költő szelleme, elmondhatta »szerelmes fiáról, kiben neki kedve telik«, Somló-ról: a te Hamleted az én Ham- letem. így teremtette meg öt, amint te, egykoron az én szimpadom tragikus hőse : Burdbadge. De shakspere-i ítéletet mondott az igaz művészet ha­tásától egzaltált nagy közönség is, midőn Somló­nak omló könyekkel, viharzó tapsokkal és pompás virágcsokorral áldozott. Mi is szivünk, lelkünk egész erejével zengjük rá a háromszoros éljent. — K. Brez­nay AnnaOiz\\f\z. rokonszenves volt; sírásával sírásra hangolt, gyászával gyászba borított. Lénárdné (Ger­trudis királyné) Lomniczy (Claudius király) halványan világítottak, Hamlet vakitó fénye mellett úgy tűn­tek föl, mint villámos fényáradatban a pislogó mécsvilág. A sírásók jelenetében Sziklay remekelt. Halmay (szinészkirály) értelmes és érzelmes szava­latával Hamlet meg volt elégedve. A többi sze­replő csak marionett-alak volt. Még pár szót a je- lenetezésről. A rendező színes plajbásza helyen­kint belenyargalt a tilosba. Olyan részleteket is törölt, minőket nem szabad. Ez okozta, hogy Ham­let kalandja Dániától Angliáig és vissza érthetet­len volt. Osrick és Fortinbras szerepe meg egé­szen elmaradt s a tragődia Hamlet halálánál Ho- ráció e szavaival érte el záradékát »Jó éjt királyfi — nyugosszon angyal éneklő sereg !* Hová ma­radt a kibékítő végjelenet — a néző megnyugvása ? Haza eresztettek bennünket az ágyban párnák közt pihenni meg 1 Tegnap a Cigánybáró ment. * A jövő heti műsort nem kapván, őszinte sajnálatunkra nem közölhetjük Különfélék. (Adomány.) Ö Felsége a király özv. Szmre- kovszky Gáborné nagy-mihályi lakos részére 15 forint segélyt legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. (Kinevezések.) Az igazságügyminister Kun József újhelyi törvényszéki aljegyzőt a miskolczi kir. törvénszékhez jegyzővé, Pál Lajos járásbirósági aljegyzőt pedig Őfelsége a nagy-bereznai járás­bírósághoz albiróvá nevezte ki — A pénzügy- minister Smoczer Péter újhelyi p. ü. igazgatósági vezető számtisztet számvizsgálóvá nevezte ki. (A feltámadás ünnepén) husvét előestéjén, ezernyi és ezernyi ájtatos hivő töltötte meg az új­helyi r. kath. tágas templomot és az előtte és kö­rülötte fekvő nagy térséget. Az ünnep díszének emelése végett kivonult a kir. honvédség és a lo­vas katonaság részéről is egy-egy század a mind- s két fegyvernemhez tartozó tisztikarral élén. A hon- j védség sorfala a nemesi fölkelők emlék-oszlopának déli, a gyalogosan kivonult huszárság pedig az J oszlop keleti oldalán volt felállítva. Mikor a temp- 1 lomi közönség allelujája elhangzott, a honvédség szalvé-lövésekkel hirdette a feltámadás diadalát. Több ház a templom környékén ki volt világítva, egy kettőre pedig a nemzeti trikolort is kitűzték. (Az újhelyi gimnázium ügye.) A gimnázium nyolc osztályossá emelésére szükséges teendők elintézésére kiküldött végrehajtó-bizottság f. hó 11-én ülést tartott, mely alkalommal számot ve­tettek az eddigi gyűjtés eredményével. 16000 ft- hoz közel jár az aláirt összeg, mely Ujhely város közönsége nemes áldozatkézségének elismerésre nem szoruló bizonysága. Ehhez az összeghez jön még a bazármulatság 1400 ftnyi jövedelme. A vég­rehajtó-bizottság elhatározásából a f. hó il-én tartott képviselő-testületi ülésen Chyzer Kornél dr. jelentette be a gyűjtés eredményét, egyszersmind pedig indítványt tett a cél elérése érdekében szük­séges intézkedések sürgős megtétele iránt. A város képviselete teljesen fölfogva a kitűzött cél eléré­sével járó nagyhorderejű előnyöket, egész lelke­sedéssel karolta föl az eszmét, és a tőle kitelő áldozat meghozatalára már ezúttal is egyhangúlag késznek nyilatkozott Elhatározta továbbá, hogy a nyolc osztályú gimnázium létesitése és a fik osztálynak már a jövő tanévben leendő felállítása érdekében a kultuszministerhez május hó i-ső napjaiban Matolai Etele alispán vezetésével gróf Mailáth József, Szmrecsányi János, Szunyoghy Dezső, Prámer Alajos, Chyzer Kornél, Viczmándy Ödön, Ambrózy Nándor, Sziegmeth Károly, Schön Vilmos dr., Szőllősi Arthur. Jelenek Adám, Hor- nyay Béla dr., Pataky Miklós v. jegyző és a vm. orsz. képviselőkből álló küldöttséget meneszt, kik az ebben való részvételre a város által természe­tesen fölkérendők lesznek. Ezen küldöttség egyút­tal a kegyesrendiek kormányával szemben (ön­álló kérdések tisztába hozatalával is megbizatik. (Időjárás.) Verőfényes napok után végre esős idő következett. Bizony minden csöpp áldásként hull a szomjas földre. Örülnek a gazdák a csütör­töki és pénteki hasznos esőnek és mi segítünk nekik örülni. Az esős idő, mely országosnak Ígér­kezik, elősegíti a tavaszi munkák befejezését s üditőleg hat az őszi vetésekre is. (A kir. törvényszékről.) Valóságos »monstre bűnper« t tárgyalt folyó hó 9, 10 és 11-én tehát három napon át a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék. Már az maga, hogy a vádlottak részére 17 védő­ügyvéd volt kirendelve, mindjárt sejtette, (hogy mennyire súlyos a vád, amely vádlottakra nehe­zül. A tényállás ez: 1888. február 2-án lakodalom volt Ág-Csernőn, s a Bácskáról való völegény- nyel sok bácskai ember jött Ag-Csernőre. Este­felé a lakadalomról hazamenet a bácskai legé­nyek az ág-csernői korcsmában összevesztek a korcsmárosokkal s ezek Majoros János ág-csernői lakost megverték. E miatt felzúdultak a bácskaiak körülvették a korcsmát, az ablakokat bezúzták s . az ajtót döngették. A nagy zajra összejöttek az ág-csernőiek is és megtámadták a bácskaiakat s ezeket heves dulakodás után a faluból kiszorítot­ták — mikor a bácskaiak meghátráltak, akkor kezdődött csak az igazi vérengzés. A nagy hóban szaladni nem tudó, megrémült bácskaiakat az ág- csernőiek utolérték s közülök Katkó Jánost meg­ölték, Abaházi Györgyöt, Kalapos Györgyöt, Kosz- tyu Ferencet, Cseh Istvánt és Dohányos Mihályt pedig súlyosan megsebezték. Habár a három na­pig tartó végtárgyaláson hetvenegy embert hall­gattak ki, az, hogy az egyes bácskai embereket ki verte meg, ki nem derült. Tehát a kir. tör­vényszék mindazokat, akikre bebizonyult, hogy a verekedésben résztvettek halált okozott súlyos testi sértés és négyrendbeli súlyos testi sértés miatt elitélte. így Illés András ki a verekedők vezetője volt két és fél évi börtönre, Illés János, Nyíri Károly, Kocsi József, Noscály József és Klein Bernát ág-csernői lakosok pedig egyenként egy évi és nyolc hónapi börtönre Ítél­tettek — mig Herskovics József, Klein Markusz és Klein Mózes aránylag könnyen szabadultak mert csak könnyű testi sértés miatt lettek egyen­ként tiz napi fogházra Ítélve. A kir. törvényszék több vádlott ellen bizonyíték hiányában az eljá­rást megszüntette, részint ismeretlen helyre távo­zásuk miatt felfüggesztette. (A »Zemplén« fekete táblája.) A színi elő­adások alatt boszantóan zajongó karzati kisér- demü publikum fékentartására a városi rendőr­biztostól egy kerubot kérünk, akit szükségesetére jogosítson föl »fringyia-jog« gyakorlására is! A színház felügyelőjéhez is van egy két szavunk. Ne sajnáljon vétetni egy garasára olajat a csi­korgó ajtók elnémitása végett. — A szinház tő- szomszédságában épült zsinagóga előtt még ma is (talán egy éve mái^ ott tátongnak az építő osz­lopok gödrei. Most, amikor a színházlátogató publikumot e részről veszedelem fenyegeti, elér­kezettnek véljük az időt, hogy azok a gödrök be- tőltessenek s az utca kövezete is helyreállitassék. (Szélhámos paraszt.) Ujhelyben e napokban egy jókinézésü paraszt ember több csizmadiát ke­resett föl és fölszólította őket, hogy mennének ki Boronkay úrhoz Bereczkibe, a ki cselédjei részére 18 pár csizmát akar megrendelni. Persze akadt

Next

/
Oldalképek
Tartalom