Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-13 / 15. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. április 13 15. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 írt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentotlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ZéziratOf nem adatnak Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplé Társaoalmi és irodalmi lap. N. ZEMPLENVARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetttk s körzettel ellátott hirdetményekért tétérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Munka és függetlenség. Oda a régi ,jó világ!* A mikor nem kellett dolgozni a kenyérért, mert ingyen adták. Ha nem volt, beállított sorba az ember a jó szomszédokhoz és felcsapott vendégnek. Végig mulathatta Magyarországot és az életet. Az ó-kor nem becsülte a munkát. A vasból készült eke nem hozott olyan elismerést használójának, mint a vasból készült fegyver. Meghalni jobban tudtak a hazáért, mint dolgozni. S a szellemi munkánál többet ért egy kis harci vitézség, egy kevés feltűnés a csatasorban. A lovag urak sem dolgoztak. A középkor virágzó ideje az osztályok elzárkozott- ságának, az alsóbbak lenézésének és a fegyveres szolgálatok imádásán; k. A szellem kolostorba vonult, a költészet pedig vándorlásra adta magát a troubadurokkal. A munka a harmadik rendhez ment, hogy a két felső élhessen e harmadik rovására révén a kiváltságoknak. S a »nem adózunk“ egyértelmű volt a ,nem dolgozunk^-kal Fordult a kocka. A harmadik rend ' megkérdezte uraitól, hogy vájjon mikor adott az Isten jogot a nemességnek, mint a fagyöngynek, borostyánnak, hogy egyre a mások kontójára élnek ? Volt ország, a hol erre a kérdésre a nemesség előjogainak feláldozásával felelt ; és ezzel felirta nevét Clio azon lapjára, hogy a nagylelkű és igazságosan eszes tények vannak megörökítve. Ez a föld volt a mienk. Volt olyan, a hol a vér patakokban folyt e kérdés miatt. Fránciaország vérpaddá változott, mig a harmadik rend győzelme teljesen biztosítottnak látszott. Az eredmény mindkét esetben egy lett; ; a társadalom egy csodálatos átalakuláson ment keresztül. T A £ C A, Az apa áldása. (Rajz) A »Zemplén« számára irta: Mericzay-Karossa Irma. A vasúti kocsi ajtaja még egyszer nagy sebbel-bobbal föltárult s azon egy kedves arcú öreg ur inkább bevetődött, mint belépett, fáradtan dűlve a párnázott ülésre s a gőzgép már is hallatá fülsiketítő füttyét, mire szuszogva, pöfögve, zakatolva megindult. — Teringettétl Csak egy hajszálon múlt, hogy le nem maradtam — monda az öreg ur bizalmasan reám szegezve tekintetét s arcáról leolvashattam, hogy még nem igen otthonos a vasúti utazás mizériáiban. — Bizony az megtörténhetik bárkivel is.. . felelém. — Csak ma ne 1... hallatszott a régi tábla- birákra emlékeztető arcú öreg ur hangja. A kalauz belépte félbeszakitá párbeszédünket. — M . . . . város, mondá a kalauz, miután megnézte jegyemet. — Szintén M . . . .-be tetszik utazni ? — kérdé élénken utitársam. — Igen, felelém. _ En is oda megyek, mondá ő erre, mialatt arca a boldogságtól kiderült s szemei keblének kiáradt örömkönyeivel megtelének. Ez az átalakulás még most is tart. mert intézmények és rendszerek egy csapásra megváltozhatnak, de az emberi természeten alapuló társadalom és e társadalom logikája csak hosszú munka által módosul. A forradalom kalapácsa gyenge ezen kő ellen, az idő esőcseppszerü ereje kell a folytonos és lassú, de biztos átalakuláshoz. A harmadik rend súlypontja lett az állami életnek mindenütt, ahol az egészséges. A középosztályban látja minden újabb politikus a nemzetnek fejlődési biztosítékát, úgy mint a garanciákat minden erőszakos rázkódások ellen. Ez osztály szavának jut a döntő súly mindenütt, a hol ama politikai és társadalmi reform keresztül ment. Más szóval, az újkor államai demokrata alapon és a dolgozó elemek felszínre juttatásával alakulnak. Ezen elv oly általános, hogy alóla kibúvni nem lehet. Össze kellene esnie a magyar államnak is, ha a némileg fejlődésnek indult középosztály megállapodnék, vagy hanyatlásnak idulna. A munka tehát, mint általános jelszó áll a társadalom előtt. A herék kora lejárt, a munkásoké felvirradt. Lehetnek még ma is esetek, midőn a szerencsevadászt az uborkafa pünkösdi királyságán látjuk, de a szabály mégis az, hogy a ki dolgozik: az előrehalad. Az egyéni munka becse megnőtt, sót még folyton növekvőben van. A szellemi munka értéke még kisebb nemzeteknél is emelkedett, az iparos és kereskedő munkáját pédig senki sem nézi le többé. Ennek első és legfontosabb következése lett, hogy közelebb kerültek egymáshoz a társadalmi osztályok. Helyesen. Csak egy lenézés jogosult: a melylyel a munkás lenézi a renyhét. Épen igy csak egyetlen ambíció bir létjogosutsággal: az, mely függetlenségre tör. Minden más ambíció többé kevésbé beteges, vagy xstréber* izü, ez egyedül igazságos és teljesen érthető. Ily függetlenséget azonban a mai társadalomban csak egy eszköz adhat: a munka. ; Régen megadták az előjogok, ma még az öröklött vagyon sem adja meg, ha az öröklő egyéni szorgalma nem járul annak fenntar- : tásához. És épen azért, mert az újkor minden életirányának alapeszméje a munka, és mert csak ezen alapeszmének a társadalom részéről következetes elfogadása adhatja meg j egy államnak a politikai életben oly any- nyira feltétlenül szükséges független elemet — minden gondolkozónak örvendeni kell I azon, ha az ezen alapelvek szerint fejlődő ! középosztály összeségnek egyes tünetei kerülnek szemei elé a jelenségek ama nagy színházából, melyet életnek hivnak s amelyben játszó a néző is, közönség az is, a ki játszik. j - ------------Vármegyei ügyek. Ismételve figyelmeztetjük a községi és körjegyzőket, valamint a községi bírákat, hogy az 1889. év elején általuk beszolgáltatott régi marha- és lólevelek értékét a pénzkiósztásával megbízott vármegyei főlevéltárostól bélyegtelen nyugtatóra felvehetik. A kereskedelmi minist, a nagymihály-ho monna-mezőlaborczi, valamint a gerenda-varannó sztropkai hadászati utakon lévő 32., 34. és 45 illetőleg 243. számú műtárgyak helyreállítása tár gyában Blum József vállalkozóval 4082 ft 52 kr erejéig kötött szerződést jóváhagyta. — A keres kedelmi minist. Bornemisza Adám és társainak a magy. északkeleti vasút szürtei állomásától Pálócz, Nagy-Mihály, Varannó és Hanusfalva határainak érintésével egészen Eperjesig vezetendő helyi- érdekű vasútvonal kiépítéséhez az engedélyt megadta. A földmivelési minist. Kocourek Ferenc kerületi állami állatorvost állategészségi ügyek szaktanulmányozása végett Breznóbányára küldötte, s Azután várakozásteljesen nézett reám, hogy kérdezzem, miért megy ő M .........-be s én úgy szerettem volna megkérdeni, de nem mertem. Hiszen ha férfi lettem volna. De sajnos ne vagyok, igy nem tehettem ki magam bárminemű válasznak, félvén attól, hogy az esetleg sikamlósán üthetne ki. S ezt annál kevésbbé tehettem, mivel magam sem vagyok már mai csirke, jócskán be- illeném nagymamának s igy holmi naiv bámulással, avagy megjegyzéssel sem tussolhatnám el az ilyen csiklandós feleletet. Igaz, hogy egy öreg úrral ültem szemben, de hát mit tesz az édes Istenem 1 Mai világban sohasem tudhatja az ember, vájjon egy öreg ifjúval, avagy egy ifjú öreggel van-e dolga az embernek. Utitársam látva, hogy nem kérdezem, hátradőlt s a kocsi legsötétebb zugába bámult. Vájjon mit láthatott e sötét zugban ? Mert hiszen arca tele volt világossággal! Lelkének egész mennyországa ült azon. Egyik állomáson kitekinték. Bárcsak egy férfi kerülne még hozzánk, hogy az megtehetné azt, mit én nő létemre nem tehettem meg .... »Egy országot egy férfiért!« A következő percben egy csiptetővel díszelgő orr volt látható kupénk ajtajánál s egy náthás orrhang kérdé: — Nem dohányzó ? — Nem, nem, felelém megfutamodott élénkséggel, mire a hórihorgas férfialak gyorsan meg- igazitá csiptetőjét, kíváncsian reám tekintett s gúnyos, megvető mosolyra torzult el arca. miNi Persze e gunymosoly barázdás arcomnak s ősz hajamnak szólhatott. Azután elhelyezkedék s egy újságot vön elő. Az öreg ur feléje fordulva kérdé: — Talán szintén M . . . .-be tetszik utazni f — Nem, feleié ridegen az uj jövevény. Az öreg ur nem tágított. Annyira tele volt lelke boldogsággal, hogy azt ki kellett valaki előtt önteni. — En M. , . . .-be megyek. — Úgy, feleié a evikkeres a legnagyobb részvétlenséggel s az újság ismét megzörrent kezében, mintegy jele zvén ezzel, hogy nem akar háborgattatni olvasásában. — Oh érzéketlen fajankó, gondolám. — Igen M . . . .-be, folytatá csökönösen ősz utitársunk, hol fiam . . . —- Fial sóhajtám megkönnyebülten s élénk érdeklődéssel fordultam az öreg ur felé, többé egy tekintetre sem méltatva a náthás orrhang tulajdonosát; ezzel tartoztam ősz hajszálaimnak s barázdás arcomnak. Hiszen ha fiáról van szó, úgy én is kérde- zősködhetem. — Tehát uraságod a fiát megy látogatni ? kérdem tőle. — Az az tulajdonképen nem látogatni, hanem meglepni, ünnepelni. — Valami jubileumról van szó f — Nem épen jubileumról, hanem jutalomjátékról. — S az ma lesz ? Mai számunkhoz egy ív melléklet van eHittoha,'
